[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=814709#post814709][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2020.07.29. 15:10[/b][/url]
Masa
büntetőmunka | kinézetKellett nekem már megint Ivett-állapotba kerülni, és oktalan a folyosón mászkálni éjszaka… meg ismételten bagózni. Az utóbbi időben egyszer többször produkálok olyan dolgokat, amiket egy évvel ezelőtt még biztosan nem tettem volna meg. Mélyet sóhajtok önostorozásom közben, majd halkan káromkodva nézek fel a könyvből, miután elolvastam azt a bizonyos, semmit-nem-segítő mondatot. Nem vagyok túl jó az ilyenekben. Talán előtte egyeztetnem kellett volna Beliánnal, elvégre ő a nagy botanikus géniusz a szemeimben, de mégsem tettem, ezért tessék; csináld úgy Drinóczi, ahogyan gondolod. Maximum heteken belül kirohad az össze fa, ami az udvarban található, aztán küldhetnek még egy büntetőre, s végül azt sem zárnám ki, hogy még Gyógynövénytanból is megbuktatnak, amiért ennyire béna vagyok egy fametszéshez.
Az ágakat vizslatva teszem karba kezeimet, így sikeresen meg is szúrom magam a metszőolló hegyével, amire egy újabb, csatakiáltásnak megfelelő „argh” hagyja el idegességtől pirosló ajkaimat. Ám ekkor összeugrik a gyomrom. Nem csupán a hirtelen jött hangtól – hiszen a lépteket nem is hallottam – hanem leginkább attól, hogy agyamba hatol az ismerős hang. Az ismerős hang, amit oly’ régóta szakszerűen kerülök, elvégre ez Masához tartozik, akinek… akinek igazán tartoznék egy vallomással. Vagy nem tartoznék? A fene se tudja. Mondanom kellett volna már régen? És mégis mit mondanék? Szia Masa, ne haragudj, de belehabarodtam a volt fiúdba? Merlinre!
Így veszek egy mély levegőt, majd azt kifújom, s úgy fordulok egy erőltetett mosollyal a lány irányába. – Hát, hellóbelló! – ezt a fajta köszönésiformát sem használtam még életemben sem, s az, hogy ennyire megörülök neki, szinte egy lúzer feliratot varázsol izzadó homlokomra. – A-aha – válaszolok végül, majd esetlenül felé mutatom a metszőszerszámot. Ám amikor érzem, hogy egyre gázabb vagyok, inkább leengedem magam mellé, és a már megkínzott fára emelem zöldjeimet. – Értesz hozzá? – bizonyára. – Mert nekem halvány fogalmam sincsen, hogy mihez kezdjek vele – egy jól megtépázott ágra nézek, majd lelkiismeret-furdalással teli szemeimet Masára emelem. – Te amúgy… ööö… mi járatban? – kérdem végül, hiszen ha a mészárlásomra érkezett volna, akkor nem csevegne velem ennyire kedvesen.