Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=752409#post752409][b]Celestyna M. Czerny - 2019.03.21. 14:24[/b][/url]

Alyz

Kezdek hozzászokni, hogy néha a kastélyban is barangolok egy kicsit. Ma is bejöttem Széllel, mert még voltak elintéznivalói, és ameddig ő ezzel foglalatoskodott, én addig az elemis gyakorlóteremben voltam Trusiával. Fura egy kis lény, nem igen igazodik ki rajta még most sem mindig. Egy darabig csak ültem a lépcsőn és próbáltam az elementálom tervezgetni, de mikor folyton elakadtam a harmadik képességnél, inkább eltettem a kis füzetet a kabátom zsebébe. Mára ennyi elég volt. Inkább bementem a hydrok számára fenntartott külön kis helyiségbe és különböző feladatokat gyakoroltam. Főleg a halmazállapot változtatását, mert első sorban ez érdekelt. A kezeim már szinte jegesen hidegek voltak, mire az apró jégvirággal a kezemben kiléptem a teremből. Be is csúsztattam a dobozba, mert hoztam ám hoztam neki, olyat, ami meg volt bűvölve, hogy ne hagyja elolvadni!
Aztán mivel épp ideje volt, a kis dobozt visszacsúsztattam a táskámba és levágtattam a találka megbeszélt helyére. Alíz már ott várt, én pedig bocsánatkérő arccal siettem oda hozzá.
- Ne haragudj, hogy késtem. Sokat kellett várnod? - végignéztem rajta, még mindig a kis mosollyal az arcomon. - Cserébe hoztam neked valamit. Várj, itt van a táskámban. Figyelek ám, nyugodtan kérdezz!
És már nyakig a táskában is voltam, hogy kihalásszam az imént bedobott dobozt. A kis kék szörnyecske a vállamról szaglászott a lány felé kíváncsian.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=754463#post754463][b]Celestyna M. Czerny - 2019.04.04. 17:25[/b][/url]

Alyz

Szerencsére a lány nem haragudott meg rám, amiért megint sikerült elkalandoznom. pedig már egy kicsit tartottam tőle, hogy majd mérges lesz, vagy esetleg meg sem vár. Nem akartam én senkinek sem rossz napot okozni, ezért is csináltam a kicsi virágot.
- Tényleg szép időnk van - bólintottam rá, bár én nem ehhez voltam szokva, nálunk annyira nem volt meleg Poznanban, a nyáron is max 25-30 fokok voltak, semmi ijesztő negyvenes, mint itt. Trusia persze jól elvolt, érdeklődve szaglászott a lány felé, de én csak kicsit rátettem a kezemet.
- Tán egy kicsit később - jegyeztem meg visszafogottan, mert bár aranyos lány és nem támadó jelleggel lépett fel, a kis kék a vállamon nem mindig viselte jól, mikor valaki meg akarta taperászni, aki nem én vagyok. Ez egy elég jó kompromisszumnak tűnt, úgysem hiszem, hogy csak emiatt van most itt. jobb esetben. Lassan elmerültem a táskámban, leginkább könyékig a kis doboz után. Közben persze figyeltem rá, ahogy a szőke lányból ömlik mellettem a szó.
- Hű ez nehéz. Inkább az állatokkal szeretnél kapcsolatban lenni, vagy a tudásod róluk megosztani másokkal? Mert ugye ez sem mindegy - vontam meg a vállamat kicsit, majd kivettem végre a dobozt és a lányka felé nyújtottam. Ne nagyon hagyd nyitva az ajtaját, vagy vedd ki, mert hamar elolvad. Nem tudtam milyen virágot szeretsz, de a gyöngyvirágról még senki nem mondta, hogy nem szereti.
Amúgy egészen élethű színei voltak, csak kissé hegyesebb formákkal rendelkezett és meg-megcsillant rajta a fény, mintha kristály lenne.