Öltözet
      Nem mondhatni, hogy ő aztán akkora party-arc, hogy arra nincs mértékegység. Főleg azok után, hogy.. nos kicsit megjárta a dolgot. Azonban nem kesereghet ezen, mert először is, feltűnne, és akkor végképp nem tudná megmentei magát. Szóval.. mindegy. Besöpör mindent a szőnyeg alá, és inkább azon dolgozik, hogy ne egyedül és ne strandpapucsba menjen. Mondhatni, a buli napjáig majdnem mindent sikerült a legjobban megvalósítania. Fogjuk rá. A lakkcipő nem sikerült, de helyette haját rendezte elegáns vonalba. Hogy mennyit szenvedett vele.. Nem akart sokat vacakolni a partner keresésével, alvégre nem azt a bizonyos gyűrűt akarja egyik ujjára sem húzni, csupán egy jót mulatni, többedmagával. Nem mondja azt, hogy az első szembejövő lánnyal tervezte ezt, és nem is valósította meg, hogy csak úgy random arcokhoz odalépve rájuk kiáltson. Annyira nem elvetemült, azonban, amikor ismerős arcokat, és fürtöket látott, már próbálkozott is. Ennek örömére, nem kell a senkire várnia, azonban, ahogy arra számítani lehetett, neki kellett a kevesebb idő arra, hogy csinosba vágja magát. A lányok hajlamosak túlozni, ha valami közösségi esemény adódik, vagy egyszerűen, ha csak mennek valahova. Ruhaválogatás, a haj, a smink, meg minden kutyafüle. Örül, hogy neki a kiadós fürdés, a haj normálisba való rendezése és az öltözködés öt percek művelete kimerített mindent. Félúton beszéltek meg találkát, mert hát, az a legegyszerűbb, addig sem bent áporodik a sötét szettjében, és nem, nem az van, hogy szégyelli a másikat. Ha kétszer annyit lépcsőzne, megizzad és akkor aztán nem lesz kellemes.
- Jaj, hol van már.. – toporog kicsit, miközben a karjára erősített órájára pillant. Nem hozott semmit, persze egy belső zseb rejtekében ott pihen a pálca, mert azt mondták, az mindig legyen nála, és miután megkért egy felsőbb évest, hogy a zsebkendőtartó zsebet buherálja meg, máris nincs probléma semmivel sem. Csak az idővel. Jó, szerencsére bőven van még idejük, csak akkor is.. Nem szeret várni sokat, elveszti az érdeklődését, és türelmetlenné válik. Meg minden ilyesmi. Ha dohányozna, most tartana a sokadiknál, de szerencsére csak egy rágót rágcsál. Hozhatott volna ennyi erővel halat is, mert bőven ráérne a legszálkásabb darabra is.
- Végre már! – nyújtogatja a nyakát, amikor a távolban megpillantja az ismerős alakot, és reméli, nem keveri össze senkivel sem. Egy utolsó simítás a zakón, és máris barátságosabb képpel várja a másikat.

Öltözet
      Nem lát nagy tömeget még, lehet ők jöttek túl korán? Vagy a legtöbben is úgy vannak, mint ő, hogy a másikra várnak épp? Meglehet, sosem tudni. Persze, szeretett volna a kezdés egy közeli időpontban érkezni, hogy ne maradjon le semmi fontos momentumról sem, hiszen ki tudja, lehet akkor történik valami, amikor épp még vakaródzik valamerre. Meh. Jó, nem mindig ilyen pontos, de most ügyelt rá, hiszen nem akarta a lányt megváratni, nem lett volna épp illendő tőle, és bár nem halna bele abba, ha megdorgálnák, de negatív képet sem akar festeni magáról, annyira nem elvetemült. Az ijesztő jellemet meg tulajdonságokat meghagyja azoknak, akik erre építik karrierjüket.
Azonban, mégis neki kell várnia kicsit, ami ugye nem gond, mert a lányok legálisan késhetnek, meg minden. Az öt perc egyenlő a fél órával szabály, amit senki sem mond ki, főleg nem ők hímek, mert hát, ők is elkövetik párszor. De nem számít, a várakozásnak vége, Melissa be is fut, ő pedig már mosolyog, és kihúzza magát, hogy ne tűnjön trottyosnak. Meg ha ez a zakó meggyűrődik, az isten se tudja kivasalni..
- Szia! Örülök, hogy eljöttél – és mondjuk nem gondolta meg magát, hogy vele jöjjön el, és nem valami népszerűbb, jóképűbb valakivel. A kérdésre lép kissé hátrébb, csak azért, hogy mindent tökéletesen belásson, és mint valami szakértő, végig is méri. Elismerő arccal bólintgat párat, és bár ő aztán végképp nem ért a női divathoz, nem érzi harsánynak és magamutogatónak. Kellően elegáns, ami jobban tetszik neki, mintha valaki kipakol mindent.
- Nagyon csinos vagy! Ez a ruha.. bár én nem értek hozzá, de szerintem tök jól illik ide – mosolyog a másikra, miközben visszalépdelve nyújtja felé a karját, hogy szabadon karolhasson bele, és bevezethesse az esemény közepébe.
- Csak a cipő.. mármint.. hogy tudsz benne menni? – ezt már halkabban kérdi meg, mert otthon is látja ezt az anyai lábakon, és elborzad, hogy képesek egy alig pár centis felületen egyensúlyozni, majdhogynem lábujjhegyen állva.
- Szerintem igyunk valami, jól néz ki a kínálat – mutat a pult felé, ahova felsorakoztatták azokat, és persze vár, hogy a másiknak van-e kedve hozzá.

Öltözet
      Nem akart ő semmit sem sötétre festeni, vagy épp olyat állítani, amely nem igaz a lányra, sem senki másra. Csak pár szó, és ennyi volt, nem igyekezett feszültséget kelteni, vagy épp magát sajnáltatni, hogy felültették. Mindig megoldotta az ilyen közösségi eseményeken a partnerkeresést, vagy ha épp mégis egyedül érkezett, akkor talált olyan társaságot, akik szívesen mulatták vele az időt. Mondhatni ez a fajta érkezés az újabb számára, így ha kicsit ügyetlen lesz, ennek tudható be.
- Ugyan, igazából elég slampos, de nem volt jobb – pillant le magára. Az kicsit bántja, hogy csak farmert tudott keríteni feketében, de manapság amúgy is ez a divat, hogy a farmert az elegánsabb darabok mellé párosítják. Vagyis ezt látta anyja egyik magazinjának címlapján, még otthon. Az ünneplőnadrágja inkább barna, mint fekete, így ha divatos, ha nem, ez maradt. Még szerencse, hogy a fekete szín is szerepelt a dress-code listáján, és így nem került bajba, hogy rendelgetnie kellett volna otthonról.
- Még nincsenek sokan, időben jöttünk – állapítja meg, miközben beérve néz szét a lézengő, beszélgető siserehadon. A díszítés kissé neki talán még giccses is neki, de meg kell vallania, hogy szép, és sok munka volt benne. A szervezés alatt őt is hívták, hogy segíthet, ha úgy kívánja, de mivel érzéke az ilyesmihez nemigen akad, csak pár apróságból vette ki a részét, meg most a látványból, ami bőven megfelelt mindennek. Örül, hogy az ő háza rendezett ilyesmit, és tetszetőssé is vált.
- Áhh! – bólint egy aprót, amikor visszatér a jelenhez. – Láttam már olyanokat, akiknek a járását fájt nézni, csak azért kérdeztem. Te egyáltalán nem kacsázol – pillant le, majd már vissza is rá. Azért örül, hogy a férfiaknak való magassarkú már nagyon rég kiment a divatból, és most kényelmes sportcipőben lépkedhet örömmel. Valahogy nem tudja elképzelni, hogy neki ilyesmi kerüljön a lábára. Még viccből sem.
- Hú. Azokban biztos elég sok a rizikó, de üsse kavics. Csak nincs közte olyan, ami veszélyes – vagy vér ciki. Fogalma sincs, mi az, amit ezekbe rejtettek, nem hallott róluk semmit. Kicsit tart tőlük, de nem is akarja magát nyuszinak mondani, így, elengedve a lányt, kiválaszt két tetszőleges darabot, apró sóhajjal kísérve.
- Lesz, ami lesz – lép vissza és az egyiket a lány felé nyújtja, majd, amikor átveszi, ő a sajátjába kortyol. Tény, hogy eléggé finom.. de vajon a bájital miatt?