Adrián
Ruha, Cipő, Frizura

Vajon milyen lesz egy spanyol témájú parti? Vannak elképzeléseim, de érdekelne, hogy a pirosak mit tette középpont. A tánc tűnik a legesélyesebbnek, végül is az kiemelkedő és egy ilyen alkalomhoz tökéletesen passzol. Bár maga az élet stílus is lehetne...hm...túl sok mindent tudok elképzelni, szóval az lesz a legegyszerűbb, ha megnézem. Itt pedig jött a probléma, a partnert. Szerencsére nem kellet keresnem, összetalálkoztam egy ismerős eridonossal aki elhívott. Nos ezzel ez a gond megoldva, a következő a ruha. Néhány órás magazin lapozgatás az adott országból megadta az irányt, hasonlóan hosszú vásárlás után elégedett vagyok. A bulira szerintem időben kezdek el készülődni, de még így is sikerül megcsúsznom. Enyhe bosszúsággal tüzöm fel a hajam és illesztem bele a virágokat, nem gondoltam volna, hogy ilyen macerás megcsinálni ezt, vagy háromszor próbálkoztam mire szép lett. Ezt követően gyorsan cipőt veszek, fújok magamra egy leheletnyi parfümöt, aztán vettek egy utolsó pillantást magamra a tükörben. Az eredmény egész kellemes, a fehér ruha és a viszonylag barna bőröm kontrasztjával, valamint a szőke hajamban lévő vörös rózsával egész jól sikerült megfelelnem a látott képeknek. Most már csak az a kérdés mit szól a partnerem.
Apropó partner, mennem kellene. Ránézek az órára, még nem késtem el, de ha nem indulok el rövidesen elfogok. Sietős léptekkel megyek a megbeszélt helyhez.  
Még egy kanyar és elméletileg ott is vagyok, befordulva már látom is, hogy elkéstem. Elfintorodom, pech... Mielőtt megláthatná az arckifejezésem elmosolyodom. Felé tartva megszemlélem az öltözetét, jobban el sem üthetnénk egymástól. Nem beszéltünk meg semmit, de nem gondoltam arra, hogy talpig feketében fog megjelenni. Nos, késő bánat. Olyan jing-jang-os hatást fogunk kelteni, de ez még érdekes is lehet, szóval nem zavartatom magam ezen az apróságon. Megállok mellette és lesimítom a szoknyám.  
-Szia!
Egy laza mozdulattal megpördülök, aztán érdeklődve nézek rá.
-Nos, megfelelek a témának?
Ha erre azt mondja nem, akkor nem is tudom mi csinálok. Bár kétlem, hogy ez megfog történni, mivel nem ismertem a kultúrát utána néztem, emiatt elég biztos vagyok magamban, de azért nem árt egy kis megerősítés.

Adrián

Egy mosollyal reagálok a megjegyzésre, bár olyan, mintha lenne folytatása. Talán meglepte, hogy tényleg megjelentem? Vagy inkább jobban örült volna, ha nem? Bár az is lehet, nincs is folytatás. Feleslegesen agyalok ilyeneken. Inkább kikérem a véleményét, végül is neki csak több fogalma van a témáról, mint nekem. A komoly arcú bólogatásból legalábbis ez jön le, aztán megszólal és tova tűnik az illúzió. Ettől függetlenül újabb mosolyt villantok a bók hatására.
-Köszönöm. Te se panaszkodhatsz.
Gyanítom neki lényegesen kevesebb időbe telt elkészülni. A férfi lét előnyei, se magassarkú, se figyelmet igénylő szoknya. Helyette van más mondjuk...
Elfogadom a felém nyújtott kart, aztán elindulunk az eseményközepébe. Nos, mint ne mondjak kitettek magukért a pirosak. Már az alaphangulat roppant kellemes, bár úgy tűnik a koránérkezők listáját gazdagítjuk. Rajtunk kívül alig egy-két pát látni. Magamban vállat vonok, legalább nem maradunk le semmiről.
A gondolataimból Adrián kérdése ráz fel, meglepetten nézek rá. Hisz rajtam most egy nem túl magas darab van. Pillanatnyi gondolkozás után válaszolok.
-Sok gyakorlás és a női léttel járó tehetség hozzá.
Ezzel, mint a magas, mint a kis felületre választ adtam. Igazából szerintem a gyakorlás a titka, én már lassan három éve tipegek ilyenekben, szóval nem meglepő a magabiztosságom. Az első félévben még alacsony sarkú vagy telitalpú darabokkal szenvedtem, majd szép lassan fejlődtem. Így visszagondolva, az amikor 4-5 évesen anyukám cipőjében botladoztam sokkal élmény telibb volt, most már hiányzik belőle a régi varázs és inkább önbizalom növelőként szolgál. Miközben felidézem a kezdetben valóbénázást a partnerem elvezet az italokhoz.
Érdeklődve tekintek végig a kínálaton, végül megakad a szemem a megspékelt darabokon. Vajon milyen meglepetéssel készültek nekünk?  
A megjegyzésre bólintok, kifejezetten csábít a bájitallal megbólintott verziók kipróbálása.
-Rendben. Kipróbáljuk a bájitalos koktélokat?
Érdeklődve fordítom felé a fejem, megértem, ha ő nem vonzódik hozzájuk, de engem érdekelne.

Angyalföldi Boróka
Outfit, Manon

Napi egy-két séta nem olyan gyilkos, ha nem esik az eső, akkor még kint sem. De párnap elromlott az idő és nincs sok kedvem ki menni. Manon viszont egyre nyűgösebb, szóval muszáj lesz...
Kinézek az ablakon, most egész tűrhetőnek tűnik az idő. Lenézek a kis kedvencemre, majd egy apró sóhajjal felállok. Akkor menjünk sétálni, ki a sárba. Magamra kapok egy pulcsit, előkeresem a pórázt, aztán a vidáman izgő-mozgó ebre rakom.
-Jól van, jól van. Maradj egy kicsit nyugton.
Egy pillanatra tényleg megáll, ez pedig pont elég ahhoz, hogy rendesen rá rakjam. Gyorsan cipőbe bújok, elkapom a körülöttem rohangáló Manont és elindulok kifele. Eleinte kézben viszem, így egyszerűbb átjutni a klubtermen. Miután üresebb részre érünk leteszem, hagyom hadd menjen, végül is, ezért indultunk el. Sietős léptekkel haladok a kedvencem mögött, kis termete ellenére elég gyors.  
Kiérve a szabadra megállítom, majd rövid habozás után leveszem a pórázt.
-Ne menj messze.
Ezzel elengedem, eleinte a közelemben marad, aztán elindul én pedig lassan sétálva követem. Nem akarom szem elől téveszteni. Nézem az egyre sötétedő tappancsokkal rohanó ebet, még mindig szürreális ez az egész. Kb. két hete találtam, már egész jól összeszoktunk, de még mindig el-el gondolkozom. Sosem gondoltam, hogy így megfog nyerni magának egy négylábú. Előtte furán néztem azokra, akik az állataikhoz beszéltek most pedig én is ezt teszem. Érdekes egy helyzet...

Angyalföldi Boróka

Ahhoz képest mekkora komoly mozgás igénye van. Lassan félórája sétálok Manon után és kezdem unni. Megértem, hogy rég tudtunk kijönni, de ebben a hűvös, nedves időben jobb bent lenni. Különben is miután visszamentünk le kell takarítanom a kis crupom, mert csupa sár már.
Mintha csak meghallotta volna mire gondolok végig fut egy méretes tócsán, egy apró sóhajjal nyugtázom, hogy így nem mehetünk a szobámba. Azaz előtte kell valahol levarázsolnom róla a koszt. Fejben végig futok az ennek megfelelő bűbájokon, bár lehet egyszerűbb lesz, ha egyszerűen valamelyik mosdóban leszedem róla a nagyja sarat, majd miután visszamegyünk a többit. Hm...még meglátom.  
A gondolataimból az ég dördülése szakít ki, összerezzenek. Remek, csak egy újabb vihar hiányzott. Felnézek az égre, úgy néz ki rövidesen esni fog. Nos, ennyit mára a sétából.
-Manon gyere.
A felém rohanó sáros eb láttán enyhe undor fog el, ennyi koszt. Aztán a boldog pofija látva mosolyogva megcsóválom a fejem, egy kis fürdés nem nagy ügy. Már éppen lehajolnék hozzá, amikor elszalad mellettem. Meglepetten fordulok utána, most meg hova megy? Sietős léptekkel követem, úgy látszik az egyik oszlopot nézte ki magának. Egy árnyalatnyival hangosabban utána szólok.
-Manon hozzám!
Még eléggé az elején vagyok az oktatásának, de azért haladunk. Megáll és visszanéz rám, aztán vakkant egyet. Kíváncsian nézek rá, mit találhatott?  
Utolérve őt az oszlop mögött egy ismerős alakot pillantok meg, egy másik zöld lányt. Enyhe értetlenséggel nézek rá.
-Hello.
Hát ő? Miért bujkál? a lábamnál letelepedő ebre fordítom a tekintetem. Mielőtt megint megléphetne lehajolok hozzá és rárakom a pórázt.