Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=694629#post694629][b]Piper Evelyn Brown - 2017.08.07. 00:23[/b][/url]

Andrej

Kettő teáskanálnyi levendulavirágot áztass be egy csésze forró vízbe, takard le valamivel és hagyd állni vagy negyed órán át. Aztán, ha letelt az idő, szűrd le és készen is van. Lefekvés előtt készítsd el, és akkor is idd meg, hogy tudj aludni. Ha esetleg nem ízlik, akkor tegyél hozzá egy kis mézet, aranyom.
- Fúj, utálom a mézet - makogom magam elé, miközben anya levelét olvasom.
Ez a felhasználási mód alvászavar ellen van. Anya nem tud a rémálmaimról,
legalábbis remélem, nem akarnám még ezzel is idegesíteni, de szerencsére leírta még azoknak a teáknak a receptjét is, amik például migrén és megfázás ellen vannak, úgyhogy nem is aggódom tovább. Egy kisebb zsáknyi virágot is küldött nekem ajándékba a levél mellé, tudja, mennyire imádom. Habár jobban örülnék, ha most otthon lehetnék Tihanyban kint az egyik levendula földön, de jól esik a gesztus. Egy szálat magammal hoztam ide, a szökőkúthoz, és azt szagolgatom. Az illatáról mindig a nyugalom, a békesség jut eszembe. Egy hely, ahol kikapcsolhatom az agyamat, ahová menekülhetek a rémálmaim elől, a pocsék szüleim elől. Sokszor a húgomat is elvittem oda, habár akkor abból mindig fogócska vagy bújócska lett, ő nem annyira értékeli ennek a csodás növénynek a szépségét.
Olyan csodálatos idő van ma, gondoltam lejövök egy kicsit süttetni a hasamat, de rengetegen vannak idekint, átfut az agyamon, hogy talán vissza kéne mennem. Elég morcos hangulatban vagyok, de végül erőt veszek magamon és kint maradok. A kút szélén ülök, az arcomat a nap felé fordítom, a szemeim csukva, közben pedig az orrom alá tartom azt az egy szál levendulát, amit csak gyorsan kikaptam a többi közül. Megpróbálom kizárni a hangokat körülöttem, így olyan, mintha otthon lennék. Honvágyam támad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=694703#post694703][b]Piper Evelyn Brown - 2017.08.07. 16:46[/b][/url]

Andrej

Gondolatban nagyon messze járok a kastélytól, egészen hazáig mentem, bejárom a kedvenc helyeimet. Mélázásomból egy fiú hangja szakít ki, bosszúsan nézek fel a hang irányába. A fény egy pillanatig bántja a szememet, majd miután hozzá szoktam konstatálom, nem ismerem a fiút. Dühöm ellenére próbálok kedves lenni az ismeretlenhez, hiszen nem akart ő rosszat, csak egy kis segítség kell neki. Különben is mostanában sokszor megkaptam, hogy eléggé bunkón viselkedek másokkal. Hogy ezt elkerüljem, elszámolok háromig, míg megnyugszom és úgy válaszolok.
- Gyere, ülj le - mutatok a magam mellett lévő üres helyre, nem bírok ebben az erős fényben sokáig felfelé nézni. - Annyira nem vagyok jártas a gyógynövénytanban, szerintem a tanárodat kellene kérdezned a többi növényről, de ez itt - mutatom fel a levendulámat - a sajátom. Tihanyban élek és ott hatalmas levendula földek vannak. Az anyukám tudja, hogy imádom az illatát, és több felhasználási módját is ismerem, ezért küldött egy zsákkal. Ha szeretnéd, adok belőle szívesen.
Úgy érzem, sikerült elérnem a kedvességi szintem csúcsát, hiszen nem csak elviselem a fiút, de még le is ültetem magam mellé, és adok neki a levenduláimból. Sajnos elég irigy természet vagyok, de most erőt veszek magamon. Persze, csak ha kér.
- Egyébként mire kell neked ennyi növény? Beadandót írtok, vagy ez egy hobbid esetleg? Szívesen megismernék több gyógynövényt is, ha esetleg mesélnél nekem néhányról, azt örömmel venném.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=695105#post695105][b]Piper Evelyn Brown - 2017.08.09. 01:18[/b][/url]

Andrej

Nocsak, mennyire lelkes! Gondolom az idegen fiúról és a viselkedése elbűvöl. Régen nem láttam már ilyet, hogy valaki ennyire szenvedélyesen beszélne egy bizonyos dologról. Mosolyogva hallgatom a srácot, nagyon aranyos, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban magyaráz és kérdez. Na meg látszik rajta, hogy egy kicsit zavarban is van, ez pedig végképp elvarázsol engem, most már inkább vigyorogva, mintsem csak mosolyogva figyelek rá.
- Nem, nem hallottam még ilyen fáról, de nagyon érdekesen hangzik - megjegyzésem teljesen őszinte, még akkor is, ha engem nem igazán hoz lázba a gyógynövénytan, mint őt, de ezt nem akarom elárulni neki. Még megsérteném őt, különben is szívesen tanulok új dolgokat. - Mesélhetnél még róla, én sajnos egyedül a levendulákhoz és a csalánhoz értek, a varázslatos növényekről dunsztom sincs - ennyit azért elárulok neki, legalább érezheti, hogy a tudásvágy megvan bennem.
- Engem nagyon sok minden érdekel, de talán egyik sem köthető annyira az iskolához. Nagyon szeretek zongorázni és sokak szerint nagyon ügyes is vagyok, szóval szívesen lennék zenész, de dalt szerezni még nem próbáltam, nem is tudom, hogy vajon képes lennék e rá, szóval fogalmam sincs, mennyire tudnék bármit is kezdeni a jövőmben, ha csak a zongorára alapozok. - De furcsa, ezt az infót csak nagyon kevesen tudják rólam, neki sem feltétlenül akartam elmondani, de olyan könnyen jöttek a szavak a számra, és jól esett elmondani ezt valakinek.
- Ó, egyébként a nevem Piper Brown - nyújtom felé barátságosan a jobbomat és várom, hogy elfogadja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=698533#post698533][b]Piper Evelyn Brown - 2017.08.30. 13:22[/b][/url]

Andrej

Nem is tudom, mit kellene válaszolnom a "művész vagyok-e" kérdésre. Valójában nem, nem vagyok az. Nem érdekel a rajz, a festészet, és igazából más hangszer sem. Szép a hegedű hangja például, de érdekelni sosem érdekelt, sem úgy, hogy hallgassam, úgy pedig végképp nem, hogy játszani is megtanuljak rajta. Csak a zongora. A zongora az a hangszer, ami elvarázsol, megnyugtat, menedéket ad. Ha boldog vagyok, a zongorán keresztül ki tudom ezt fejezni. Viszont, ha dühös, csalódott, szomorú vagyok, akkor is ott van nekem a hangszer.
- Valójában nem, nem vagyok egy művész típus, csak a zongorát szeretem. Viszont bolondulásig bele vagyok zúgva, úgyhogy én inkább zongora lélek vagyok - nevetek. - Az anyukám nagyon sok hangszeren játszik, de nekem mindig csak zongorázott, mert amikor kisbaba voltam sokszor azzal altatott el - mesélem.
Mosolyogva emlékszem vissza azokra az időkre, amikor először elkezdett anya tanítani engem. Emlékszem, milyen nehezen indultam, sokszor fel akartam adni, csak a szüleim nem engedték. Talán ez az egyetlen dolog, amiért hálás lehetek nekik.
- A dédapám angol származású volt, édesanyám apukája. Viszont a nagymamám holland, úgyhogy így félig ez is, félig az is vagyok. Viszont az édesapám magyar. Szóval csak a nevem, ami angolos, inkább hollandnak és magyarnak vallom magamat. És a nevemet azért az anyai oldalról hoztam el, mert a szüleim ragaszkodtak a keresztnevemhez és apukám vezetékneve nem igazán illett volna hozzá. - Végül is, azt hiszem, így már két dolog miatt lehetek hálás nekik.
- Az anyanyelvem magyar, - magyarázok tovább - de hollandul is nagyon jól beszélek, tekintve, hogy nagyon sokat járunk külföldre a rokonokhoz, meg anya és apa barátaihoz. Sőt, a legjobb barátom is holland származású, úgyhogy már csak miatta is beszélnem kell a nyelvet, bár ő nagyjából beszél magyarul is, csak rettenetesen viccesen.
Ahogy Michael eszembe jut elfog a honvágy, a szomorúság. Bagolyban ugyan tartjuk a kapcsolatot, de idejét nem tudom, mikor találkoztunk utoljára.
- Na és te honnan származol? És a növényeken kívül van még valami, amit ilyen szenvedéllyel szeretsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=700069#post700069][b]Piper Evelyn Brown - 2017.09.08. 15:14[/b][/url]

Andrej

- Anyukám főhangszere, ahogy ő mondja, a hegedű. Ezen kívül játszik még zongorán, fuvolázik, amiből jön, hogy furulyázni is tud, és még régebben dobolt is, de azt ma már nem gyakorolja - adok választ a fiúnak.
Anya azt mesélte, hogy a dob volt az ő nagy szerelme fiatal korában, amikor minden a fiúk körül forgott a számára. Imponálni akart apának, ezért megtanult dobolni, és láss csodát, apa észre is vette őt. Régi sztorik alapján anya fékezhetetlen tini volt, azóta pedig elég sok minden történt vele, hogy ne a laza fajta szülő legyen, hanem annál sokkal rosszabb. Pedig, ha anya most lenne fiatal, akkor biztos nagyon jóban lennénk. Vagy épp a hasonlóságaink miatt utálnánk egymást.
A gondolattól mosolyogni támad kedvem, ezért a fiúnak is eleresztek egy mosolyt. Most látom csak, mennyire aranyos arca van neki, mennyire barátságos. Ez egy pillanatra eltereli a figyelmemet az eredeti témától, de Andrej arcáról inkább elkapom a tekintetemet és újra felveszem a fonalat.
- Hollandiát csak ajánlani tudom, gyönyörű hely! Ha segítség kell, csak szólj nekem - biztatom őt, hiszen tényleg egy gyönyörű hely, ráadásul az emberek is nagyon kedvesek.
- Azért a te családi köröd sem piskóta - nevetek, miután beszámol ő is a saját gyökereiről. - Szerintem minél színesebb egy család, minél többféle kultúra keveredik, annál jobb.
- A muglik engem sosem érdekeltek igazán - vallom be. - Szerintem nagyon viccesek, esetlenek, kicsit hasonlítanak számomra az újszülött őzikékre. Mármint ne érts félre, nem tartom magunkat felsőbb rendűnek, csak egy muglit sem ismerek, idegenek a számomra. Habár a kultúrájuk, a szokásaik kifejezetten érdekelnek, de nem is tudom, hogyan járhatnék még jobban utána. Téged miért érdekelnek ennyire?