Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=564680#post564680][b]Hedda Jorgensen - 2016.01.21. 12:10[/b][/url]

Újonnan érkezettként kedve volna dúlni és fúlni. Miért nem maradhatott otthon, mire jó ez az egész tanoda dolog? Persze semmire. Valójában azt se tudja, milyen szakon van. Csak ül a szobájában, ujjával dobol az asztalon és azon filózik, mit is vétett ő egészen pontosan. A szülei szerint túl nagy lett az arca - pedig még csak plasztika sincs a dologban -, a környezetváltozás pedig majd eléri, hogy visszavegyen. Erősen kétlem. Hedda is.
De mivel semmi szórakozása nincs jelenleg, így nincs mit tenni, muszáj kimozdulnia a kastély falai közül. Elsőként a mosdóba megy ki egy lufival. Ne akarjátok tudni, már megint unatkozik. Szépen megtölti vízzel, ahogy az elő van írva, majd megköti a száját és visszaslattyog a körletébe. Szép is az élet, olyannyira, hogy bakancsba és kabátba bújik, amit be se gombol, egyszerűen csak a vizes lufival és makacs elhatározásával indul meg kifelé a Rellonból. A folyosón persze úgy néznek rá, mintha a Marsról jött volna, ami nem is csoda, ő azonban morc sárkányként pislog vissza rájuk. Leérve a vélhetően földszintre kinyitja az egyik ajtót és wáoh, micsoda kilátás. Szép kút, meg ott egy tökéletes alany. Felméri még egyszer a terepet, hogy biztosan el tudjon menekülni, pálcája a biztonság kedvéért zsebében lapul. Közelebb oson, hiszen a lány háttal áll neki, majd nemes egyszerűséggel érkezik a harci kiáltás és a fején kidurrantja a lufit. A végeredmény nem lehet kétséges, az ismeretlen tetőtől talpig csurom víz lesz, ez pedig a téli időszakban lássuk be, hogy az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent. Meg merem kockáztatni, hogy az álmatlan szerint sem. Így hát lerázza kezéről a vizet és futásnak ered. Hogy merre? Bármerre, csak el az ismeretlen haragjától, merthogy boldog nem lesz, az is biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=564691#post564691][b]Hedda Jorgensen - 2016.01.21. 13:04[/b][/url]

Minden a terv szerint haladt. Egyértelmű volt, hogy az ismeretlen húzza a rövidebbet, Hedda ugyanis Larvikban még egy rendőrnek is képes volt a képébe nyomni egy tálcányi tejszínhabot. A két bátyja nem feltétlenül arra tanították meg, amire kellett volna, de az biztos, hogy még a legszorultabb helyzetben is feltalálja magát, sose rosszkedvű.
Szóval most, hogy a merénylet megtörtént, diadalittasan vigyorog, főleg a felkiáltás és a szitkozódás tetszik neki. Tanára a sok unszolásra annak idején megtanította ezeket is magyarul, így minden szót kristálytisztán felfog. Talán Merlin kimaradhatott volna a dologból, meg az a pokol nevezetű meleg helyiség, de rá se ránt. Helyette - felismerve a tényt, hogy most jön csak a megtorlás - futásnak ered, igazából bármerre. Kergetőzés az oszlopok között, meg a többi. Kabátja köpenyként lebeg körülötte, haja viszont szoros kontyban csücsül feje búbján, így az nem jelent a kelleténél nagyobb ellenállást. Olyan gyorsan fut, mint a szélvész, az edzéseiken nem keveset kell körözniük és erősíteniük. Néha hátrapillant és elismerően konstatálja, hogy Rachelnek bizony erős lábai vannak, ilyen kitartással pedig akár játszhatna is egy középkategóriás csapatban. Mert ugye a felső osztályban ő van, logikus, hogy a másik lány nem jöhet oda.
- Lehetnénk barátnők is! - válla felett kiabál üldözőjének, miközben éles kanyart vesz a legközelebbi sarkon és jobbra fordulva folytatja tovább az erőltetett iramot. Mellesleg nem jó ötlet még jól meg is izzadnia Rachelnek, így is erősen esélyes, hogy meg fog fázni, talán megállhatna. De persze Heddának édes mindegy, veszi az újabb kanyart jobbra, figyelve, hogy a másik követi-e. - Kössünk békét, beteg leszel - és igen, azt hiszem itt a húsz éves lány szól ki belőle, aki van már annyira érett, hogy felmérje a helyzetük súlyosságát. A kúthoz visszaérve annak peremén végigfut és már magával szembe várja meg háztársa érkezését. Természetesen fel van készülve arra is, hogy lerohanják és a fogócska birkózásba csap át, de néha vállalnunk kell tetteink következményét. Mint például most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=564770#post564770][b]Hedda Jorgensen - 2016.01.21. 19:00[/b][/url]

Nem volt túl szép kezdés ez Hedda részéről, de minden csak addig vicces, míg nincs benne túl sok energia. Lássuk be, a futás nagyon nagy erőbefektetés, és persze ez sok hűhó semmiért. Nevethetnének is rajta, végtére is a norvég kisasszony kifejezetten jól szórakozik, miért kell ez a fogócska? Mintha megint hat éves lenne...
Megáll a kútnál és vár. Akárcsak a western filmekben - ugye megvan az a klisés jelenet? -, farkasszemet néznek egymással, mindenre felkészülve. Egy átok? Netán bunyó? De az is lehet, hogy egy vállon veregetés. Az izgalom a tetőfokára hág, szinte hallja Rachel gondolatait, látja, mennyire gyanúsan méregeti őt a lány és nem tudja érte hibáztatni. Háztársa legnagyobb meglepetésére azonban nem dobja meg újabb lufival, nem küld rá átkot, nem üti meg, de még csak szembe sem röhögi. Ehelyett széles mosoly ül ki arcára és kinyújtja kezét a másiknak.
- Hedda vagyok, üdv - és igen emberek, ő most valóban azt hiszi, hogy ezzel kitörölte az elmúlt nem is tudom... Tíz perc eseményeit. Tudjátok, mint az a bizonyos tiszta lap. - Bocs a kis közjátékért, unatkoztam, de te jól bírtad a strapát. Megérdemled, hogy jó fej legyek veled - na persze, mintha te tojtad volna a spanyol viaszt is drágaságom, légy egy kicsit engedékenyebb. Ezek után akár barátnők is lehettek, nem ezt mondtad? Mellesleg egyenes tartás, szabályos kézfogásra nyújtott kéz, emelt fő, ahogyan egy vérbeli sportoló mutatkozik be egy... Egy sportolónak. Hedda fejében valahogy így zajlik a dolog, meg persze csodálat, csillogás, rajongás, autogram osztás, ha szerencsés, még egy szelfit is tolnak. De ez nem a mugli világ, itt bizony senki sem tudja, ki ő, ezt realizálva pedig eltöpreng azon, hogy mennyire volt bunkó. Eléggé.
- Jó, csak vicceltem, tényleg bocs a lufiért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=564936#post564936][b]Hedda Jorgensen - 2016.01.22. 10:49[/b][/url]

Szeret meglepetést okozni azzal, hogy a hülyeségei után bocsánatot kér. Mármint, Marktól soha, mondom soha nem kért elnézést, őt egyszerűen jól kiröhögte. Meg amikor hálaadáskor elcsórta a pulykát és mindenki ott ült az asztalnál, hogy akkor kezdjék, de se a hús, se Hedda nem volt sehol. Azok a régi, szép, gondtalan évek! Na hát ő ilyenkor nem kért bocsánatot, de az idegenekkel való szórakozás egészen más.
- Nem mindenkinek, vedd megtiszteltetésnek - szélesen elvigyorodik, mert hát való igaz, zseniális és különleges csaj. Ha nem haragszotok, átugranám a fejében zajló ömlengést önnön magáról és inkább rátérnék arra, hogy rendezi vonásait. - Deeee amúgy így szeretek ismerkedni. Sok mindent elárul valakiről a reakciója, jobb szeretem fogfehérítéssel kezdeni - ezzel arra a bizonyos mondásra céloz, hogy "kimutatja a foga fehérét", csak hát... Néha még belegabalyodik ezekbe magyarul. Sebaj, őt igazán nem zavarja, helyette kezet ráz a lánnyal, ezzel végleg - vagy ideiglenesen - elásva a csatabárdot. A névre biccent, majd felvont szemöldökkel figyeli, ahogy a másikból kitör a nevetés. Ez a lassú lefolyású poén, mint etióp gyerek a fáról, bár neki aztán mindegy is. Ismét bebizonyosodik, hogy van humora, bár ez eddig sem volt kétséges. Maga is felnevet, de inkább azzal a viccesen ördögi kacajjal, mintha most készülne rádobni a következő lufit Rachel-re. Pedig nem.
- Norvégiából jöttem, aranyvérű, ámde mugli kézilabda világbajnok, szolgálatára - meg is hajol. - És nem, semmi kedvem nem volt eljönni ebbe a porfészekbe, amit a térképen csak nagyítóval találok meg, de nem az én döntésem volt - zsebébe mélyeszti kezeit és megvonja a vállát. Egyszerűen csak hagyni kell elmenni, engedd el Hedda, tényleg. Ha nem küzdesz ellene, még akár jó is lehet és ne feledd, bármikor haza hoppanálhatsz... Szóval nyugalom. Valami ilyesmit mantrázhat magának folyamatosan. Édes. Látva a Rachel VS víz párbajt úgy dönt, hogy segít rajta. Tippjei szerint a lány még elsős lehet, vagy maximum másodikos, nem lesz akkora szemét, hogy hagyja megfázni. Az nem ő lenne.
- Leperex! - pálcáját előhúzva háztársára irányítja azt, így ő is végre száraz életet élhet. Dolga végeztével visszacsúsztatja zsebébe és elmosolyodik. Wáoh, kedves. Haladunk...