Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=546294#post546294][b]Hollósi M. Karolina - 2015.11.23. 15:17[/b][/url]

Sokat tűnődött azon, hogy vajon miért is történt az, ami történt. Mérges volt, csapkodott, dühöngött, aztán meg belenyugodott, belefásult a tényekbe. Jött a napi rutin, felkelni, enni túlélni a napot, beszélgetni Hubával, majd újra édes álomba merülni. Idővel megkedvelte a fiatal férfi beszélgetéseit. Eleinte passzív volt, de a férfi türelme meghozta a gyümölcsét. És most újra itt van. Otthon. Már abban is kételkedik, hogy itt valaha négy évig otthon érezte magát, mert most annyira nem találja  a helyét.
Egy kemény fedeles füzettel a kezében vág át a folyosókon, nem érdekli, hogy néhányan összesúgnak mögötte. Pletykálnak, mindig is ezt tették. Nem hiszi, hogy sokan tudnák miért késett az iskolából nyár után, aki mégis annak egészségére. Mintha ettől bárkinek is jobb lenne. Felsóhajt, majd a fehér sálat átveti a vállán és összehúzza a kabátot amint kilép a szabadba. A gyenge ősz végi nap ont még némi melegséget, de már lemenőben van, és a hideg egyre beljebb kúszik a szívébe. Szereti ezt az udvart, korábban is sok időt töltött itt. Körbesétál, ujjait végigfuttatva a rúnákon, amik az oszlopokba vannak vésve. Mennyit nézegette. A szökőkúthoz érve leül a szélére és a szobor felé bámul pár pillanatig némán.
- Csak tudnám miért.. Vajon otthon fogom érezni magam itt megint? Mikor leszek már kevésbé magányos? Miért nem kaphatom vissza a régi életem? Mindent. - Nem túl hangos, ahogy kimondja a szavakat, normál hangerő, de a vége suttogásba fullad. Szemeivel szuggerálja a szobrot, hátha megszólal, és választ ad a kérdéseire, majd csalódottan elfordítja a tekintetét és ölében heverő kezeit fixírozza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=546420#post546420][b]Hollósi M. Karolina - 2015.11.23. 20:41[/b][/url]

Amennyire kedveli ennek a helynek a nyugalmát, annyira bosszantja is most a szobor szótlansága. Egyszer régen, olyan, mintha álmaiban lett volna, de megszólalt a varázsló. Karolina a mai napig nem tudja eldönteni, hogy álmodott-e vagy sem azon a reggelen. Az biztos, hogy álmosnak álmos volt. Megrázza kissé a fejét, hogy kiverje belőle az emléket, mikor is valamiféle választ kap a kérdésére. Csak nem éppen olyat, ami értelmesen hangozna. Hirtelenjében felugrik, ezzel leborítva a mellette heverő füzetet a földre. Pálcát kap elő rögtön, úgy szegezi a hang irányába, majd pár lépéssel közelebb lépve pillant meg egy srácot, aki eddig a szobor takarásában ücsöröghetett, mivel Lina nem vette észre, márpedig ha most érkezett volna, a mozgásra csak felfigyel a szőke.
- A seprűkötő nagyanyád szoknyájára, a szívbajt hoztad rám – morogja morcosan a kabátjába süllyesztve a pálcáját. Kedve lenne jól megátkozni a fiút, akit most alaposabban szemügyre vesz. Ismerős vonásokat vél felfedezni az arcában, de meg nem tudná mondani, hogy kinél látott már hasonlót. Mert vele biztos nem igazán találkozott még eddig. De az átkozástól meg a párbajozástól most egy ideig tartózkodik, nehogy megint gondja legyen belőle.
- Mit csinálsz te itt ilyenkor? - szegezi neki a kérdést ismét nem túl kedves stílusban, miközben lehajol a füzetéért. Nem számított társaságra, így most nem tudja mit kezdjen a helyzettel. Szereti ezt a helyet, most nem áll szándékában itt hagyni, de annyira nem is rosszindulatú, hogy a fiút elüldözze. Elég nagy ez a hely, bőven jut tér mindkettőjüknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=547885#post547885][b]Hollósi M. Karolina - 2015.11.29. 12:33[/b][/url]

Nem úgy tűnik, mintha Adriant kifejezetten érdekelné a lány pálcát tartó keze. Lina nem sokáig teketóriázik, mikor rájön, hogy semmi szüksége védelemre el is teszi a pálcát. Furcsállva nézi a srácot, fejét enyhén jobbra billentve. Most ez a gyerek vagy nagyon félénk, vagy egyáltalán nem érti, hogy mit is mondott az előbb. Megvonja a vállát, és bólint egyet, mikor a rellonos felmutatja a füzetet. Tulajdonképpen ő is csak egyedül szeretett volna lenni egy kicsit. Legalábbis a szőkeség ezt feltételezi. Csak mikor újra megszólal, akkor döbben rá, hogy nem igazán tud magyarul. A homlokára csap, persze, akkor ezért nem értette, hogy mit is mond neki Lina.
- Én is csak írogatok – jelenti ki, remélve, hogy ezt a pár egyszerű szót azért érti a fiú. De a biztonság kedvéért azért felmutatja ő is a kezében szorongatott füzetet. Nagyban kattog az agya, szinte kívülről hallatszik, hogy hogyan forognak a fogaskerekei.
- Milyen nyelven tudsz? Francia? Angol? - teszi fel a kérdést, hátha sikerül találni egy nyelvet, amit tudnak kommunikálni. A mondandója első felét még magyarul kérdezi, a két nyelvre már azokon kérdez, úgy jobban megértheti a fiú. Az angolja nem tökéletes, a franciának sokkal inkább örülne. Közelebb lép a fiúhoz, és összeráncolt homlokkal fürkészi az arcát. Megvan rá az esély, hogy teljesen elmebajosnak nézi, de valami olyan ismerős benne, csak nem tud rájönni, hogy mi.
- Levita? - kérdezi, hiszen ezt biztosan megérti. Nem tud rájönni, azért kérdezi, hátha a házból ismerős neki ez az arc. Próbálkozik nem nem tudja konkrétan kötni sehova. Az, hogy kék lenne az csak egy megérzés. Ami persze lehet téves.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=558190#post558190][b]Hollósi M. Karolina - 2015.12.27. 22:08[/b][/url]

A srác nem olyannak tűnik, aki berezel egy pálcától, ami akár természetes is lehetne. Végül is Karolinára nem függesztették ki, hogy „elmebajos párbajhős”. Csak Liza hívja Flúgosnak, de tudja, hogy barátnője ezzel semmi bántót nem szándékozik mondani és ő is csak nevetni szokott a megszólításon. Ezért tehát a pálcája rövid úton vissza is kerül a helyére. A fiú nem jelent fenyegetést.
Kicsit csalódottan biggyeszti le a száját, mikor a fiú angolt mond. Nem az erőssége, de majd megpróbálkozik valahogy kommunikálni. Bár láthatólag ő örül az angolnak, vélhetően az anyanyelve, így jót szórakozhat majd Karolina küszködésén. Vagy akár még segíthet is neki az angollal. Bár ahhoz legalább egy olyan nyelv kéne amin rendesen tudnak beszélgetni.
- Bocsánat – mentegetőzik és kicsit hátrébb lép. Nem szándékozott ilyen durván belemászni a másik személyes terébe, csak a hirtelen érdeklődés hevében sikerült így a dolog. - Ah, értem – bólint, mikor megtudja, hogy egy rellonossal van dolga. A Levitával úgy tűnik ezúttal melléfogott.
- Igen – halványan elmosolyodik a kék ház említésére. Szereti a szfinxeket, jó helyen van ő köztük.
- Bocsi az előbbiért. Csak... - kér ismét bocsánatot, majd pár percig összeráncolt szemöldökkel kutat a szavak után. Nem túl bonyolult, mennie kell. - Ismerős vagy. Találkozunk már veled? - Na igen, angolul nem éppen helyesek a mondatai. - Találkoztunk már? – javítja ki magát, mikor beugrik neki, hogy totális hülyeséget mondhatott. De remélhetőleg a srác megértette. Egy lemondó sóhajjal ül le a rellonos mellé. Persze nem túl közel, csak tisztes távolságot tartva. Az előbb sem állt szándékában belemászni az arcába.
- Karolina – pillant rá bemutatkozva. Nevét magyarul mondja, úgy gondolja ez angol észjárással is felfogható.