Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=533232#post533232][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.10.22. 13:29[/b][/url]

Aurortársa ikertestvérének meglátogatása hirtelen ötlet, és nem is az övé. Az tény, hogy az este csendes, és amúgy sem történik semmi érdekes, ezért könnyen belemegy, hogy felsétáljanak a kastélyba, meg hát úgyis régen járt arra.
Az esti járőrözések amúgy sem telnek túl izgalmasan. Bogolyfalva azért mégiscsak egy csendes, nyugodt hegyi falu, ami bár szépen lassan növekszik, de azért a bűnözési ráta sosem volt túl magas. Nem is érné igazán meg itt aurorkirendeltséget fenntartani, ha nem állna a közelben az iskola. Nem mintha a diákok olyan veszélyesek lennének, vagy éppen rájuk leselkedne valamiféle baj, de a szülőket eléggé meg tudja nyugtatni, ha tudják, hogy probléma esetén közel van a hivatalos segítség.
Tehát összességében dísznek vannak. Ez nem túl felderítő gondolat, de Alfonz egyelőre élvezi a környéket, és az egyszerűbb munkákat, amiket kap. Na, meg a társaságot. Bár még nem ismeri elég jól a többieket, azon van, hogy minél többet megtudhasson róluk. Ezért is igyekszik felfelé az úton a kastélyhoz Kino oldalán.
- Mesélsz kicsit a testvéredről? Nagyon furcsa elgondolni, hogy teljesen ugyanúgy néztek ki. Jellemileg is hasonlítotok? Általában a testvérek hasonlítanak, nem?
Persze ő csak magából és Norbiból indulhat ki, de ő úgy érzi, bátyjával eléggé hasonlóak. Valahol mélyen valószínűleg ugyanazok az élmények és emlékek mozgatják őket.
Beszélgetés közben felérnek a kastélyba, de még nem lépnek be az épületbe, amikor halk zeneszó üti meg a fiú fülét.
- Te is hallod a gitárt? - kérdezi a nőtől felvont szemöldökkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=551041#post551041][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.12.08. 16:23[/b][/url]

- Nem mintha te fából lennél - morogja alig hallhatóan, aztán emeltebb hangon a kérdésre is válaszolna, de erre már nincs ideje. Társával gitárszót hallanak a közelből. A hang forrása felé settenkednek, így jutnak el a Fénylő Lelkek Udvarába. Régebben, amikor még a Bagolykőbe járt, ő is kifejezetten kedvelte ezt a kis parkszerűséget. Az viszont egyértelmű, hogy a titokzatos zenész most nagyon is tilosban jár. Kino intésére azonban nyugton marad, nem tör rá a lányra.
Inkább elgondolkozik a nő korábbi kérdésén. Norvibal külsőre nem hasonlítanak annyira. Csak, mint egy átlagos testvérpár. Jellemileg talán ő is azt tudná mondani, amit munkatársa: Norbit sokkal élénkebbnek és bevállalósabbnak gondolja, mint saját magát. De azért abban biztos, hogy jobban hasonlítanak, mint azt első ránézésre az emberek gondolnák.
A gondolatmenet végére ér, és közben a dallam is kezd elhalni, végül teljesen abba is marad a zenélés. A lány jobb elfoglaltságot talál magának.
- Most már mehetek, vagy megvárjuk, míg más művészeti ág is eszébe jut? - suttogja, miközben rávigyorog társára. - Kicsit talán megtáncoltathatnánk - mondja utalva ezzel arra, hogy esetleg vicces lenne kicsit megijeszteni vagy netalán szívatni a lányt. Persze ez nem méltó az aurori egyenruhához és tisztséghez, de attól még vicces lenne. Mindenesetre a döntést Kino kezébe helyezi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=558510#post558510][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.12.28. 17:24[/b][/url]

A férfi szerencséjére Kino nem mond le egy kis éjszakai szórakozásról, bármennyire is gyerekes legyen a dolog. Alfonz élvezettel szemléli társa már-már gonosz vigyorát. Viszonozza is az aljas mosolyt, aztán amennyire tőle telik, hangtalanul ellopakodik a kis tér másik végébe. Közben pálcájával megmozgatja a rongáló mögötti bokrok ágait. A levelek zizegése kifejezetten ijesztőre sikerül. Ennek örömére a férfi megáll, és halk susogós-morgós hangot hallat, aztán folytatja az útját. Sejti, hogy egy boszorkánytanoncot nehezebb lesz megijeszteni, mint egy muglit lenne, elvégre a szellemek, lidércek, vámpírok nem olyan félelmetesek számára, mint a varázstalanoknak, de Alfonz nem olyan könnyen feladós alkat. Főleg így, hogy nincs egyedül.
Kicsit vár, hogy Kinónak legyen lehetősége kibontakozni, addig is van ideje gondolkozni. Bár még abban sem biztos, meddig mehetnek el. Lehet, hogy a nő előbb lefújja az akciót, minthogy tényleges eredményt érnének el a lánynál. Valahogy Kino komolyabb embernek tűnik számára. Alfonzt már az is meglepte, hogy egyáltalán belement a dologba.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=568835#post568835][b]Szentmihályi Alfonz - 2016.02.29. 12:31[/b][/url]

Bár nem szép dolog más emberekre a frászt hozni, Alfonz kifejezetten élvezi az éjszakai bulit, és még az is megfordul a fejében, hogy aurori munkájának ezt a részét - már, ha ez egyáltalán hozzá tartozna - bátyja is kifejezett örömmel végezné.
Az indás mutatvány tetszik neki, Kino láthatóan elemében van, úgy érzi, ő sem maradhat alul. Talárjából varázslattal levág egy darabot, aztán néhány átalakítás után felröpteti a levegőbe. A könnyű anyag nem ad ki észlelhető hangot, csak, ha már nagyon közel ért a lányhoz. Alfonz pálcájával elrepteti a lány felett a valamit, ami leginkább egy denevérre hasonlít a félhomályban, aztán visszafelé a lány karjához ér hozzá vele.
Közben továbblépdel a takarásban, és amint visszaér hozzá a kis anyagdarab, visszailleszti és "megjavítja" szakadt talárját. Ekkor éri el a lány hangja, bár nem igazán hatja meg. Ha lemosható a festék, akkor is az iskola tulajdonát rongálta meg, amihez nincs joga, pluszban ilyenkor már nem is lenne szabad itt lennie. Az viszont zavarja, hogy az ijesztgetés hallhatóan nem sikerült túl jól, elvégre a lány tudja - vagy legalábbis sejteni véli -, hogy nem szörnyek, és ráadásul többen vannak. Ilyen éles elmével biztosan levitás a lány. Na, de sebaj, ennek ellenére mókának éppen megfelelt. Alfonz már csak Kinóra vár, hogy a nő eldöntse, felfedik-e magukat, és megbüntetik a lányt, vagy folytatják a bujkálást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=574320#post574320][b]Szentmihályi Alfonz - 2016.03.16. 16:09[/b][/url]

Kino folytatja az ijesztgetést, Alfonz pedig nem tudja, mi legyen. Egyáltalán nem tetszik neki a diák kioktató hangneme. Mégiscsak ő jár tilosban, és ő firkált össze egy olyan szobrot, ami nem az ő tulajdona. Teljesen mindegy, hogy lemosható-e vagy sem. Egyetlen törvényben vagy szabályban sincs olyan kitétel, hogy megteheted, ha aztán eltünteted a nyomaidat. Szép is lenne a világ, ha megengednénk például a lopást, ha az illető aztán visszaadja az ellopott értéket a tulajdonosának. Nem számít, hogy lemossa, az a lényeg, hogy megtette.
Alfonz talárja csuklyáját mélyen az arcába húzza, aztán kiemelkedik rejtekéből. A Kino által keltett szél mozgatja körülötte talárját. Magas termetével, széles vállával, és elrejtett vonásaival reméli, hogy eléggé meg tudja ijeszteni a lányt.
- Túlságosan is tiszteletlen vagy ahhoz képest, hogy most kaptunk rajta a rongáláson.
Kissé elmélyíti a hangját, és lassan, méltóságteljesen, szálegyenes derékkal közelít a lány felé.
- Én a helyedben inkább megbánást tanúsítanék a szájalás helyett - javasolja vészjósló hangon, amikor már csak pár lépés választja el a lánytól. - A szabályok betartása fontos. A bűnt nem teszi semmissé a nyomok eltüntetése. Ami pedig a humorérzékünket illeti... ha láttad volna az arcodat... - kuncogva dobja hátra a csuklyát, aztán Kino felé néz.
- Szerintem ideje felkeresnünk a házvezetőjét.