Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=609408#post609408][b]Kékessy Arabella - 2016.07.19. 19:25[/b][/url]

Ma, miután az óráim befejeztével visszatértem a szobámba, a baglyom, Monkey az ágyamon ülve várt, egy levéllel a csőrében. Amint megláttam, nagy öröm fogott el. Akár a barátaim, akár a szüleim írnak, mindig szeretem olvasni soraikat. Ahogy elvettem és kibontottam a levelem, kiderült, most a szüleim írtak. Gyorsan végigfutottam a levelet, talán túl gyorsan is. Mosolyra szaladt a szám, de nem igazán fogtam fel, ami benne van. Másodszorra is el kellett olvasnom, mire sikerült: KISTESTVÉREM LESZ! Végre, ennyi év után, el sem hiszem! De mielőtt az egész világnak kikürtölném, a nagy örömre nem árt, ha kicsit kiszellőztetem a fejem. Igaz nem ismerem a kastély környékét, de úgy éreztem, mégis el kell indulnom. Így kötöttem ki itt, a Fénylő Lelkek Udvarában. Gyönyörű ez a hely, különleges a félig nyitott, félig zárt mivoltában. Csak elindultam amerre a lábam vitt, és hihetetlen, de itt kötöttem ki. Körbepillantok, látom hogy az udvar közepén egy szökőkút van, amelyben halkan csobog a víz. Az egyik fal mentén meglátok egy padot, melyhez odalépek, ledobom a táskám, amit elfelejtettem a szobámban hagyni, és a levelet még mindig szorongatva, gyorsan leülök. A szökőkút közepén lévő szoborra meredve, szinte azonnal a gondolataimba merülök, melyek a családom jövője körül forognak...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=609562#post609562][b]Kékessy Arabella - 2016.07.20. 20:08[/b][/url]

Valószínűleg így üldögélhettem egy jó ideig. Egyszer csak, nem tudom mennyi idővel később, léptekre leszek figyelmes. Először végig is fut az agyamon, hogy remélem nem erre jön. De rögtön el is kezdem magam korholni, nem lehetek ennyire magamba zárkózva. Mindez pillanatok alatt lecseng a fejemben, semmit se vehet észre belőle senki. Azokról a dolgokról, amikről gondolkodtam ráérek később is elmélkedni. Itt egy újabb alkalom, hogy ismerkedjek. A következő pillanatban meg is szólít, az akit az előbb hallottam. Felnézek, egy fiú áll mellettem, aki egészen helyes. Megkérdi tőlem, hogy leülhet-e.
- Szia! Persze, ülj csak le. Igazából nem is néztem a szökőkutat, teljesen elmerültem a gondolataimban. De igazad van, tényleg csodaszép. Ezért is döntöttem úgy, mikor idetévedtem, hogy leülök itt.
Miközben beszélek, az ölembe veszem a táskám, és egy gyors mozdulattal elsüllyesztem benne a levelet. Remélem nem látta az újdonsült beszélgetőpartnerem, de ha igen, akkor sem kötelességem elmondani, ha nem akarom. Vissza is pillantok rá, hogy folytassam a csevegést.
- Én Kékessy Arabella vagyok, harmadéves Levitás. Örülök, hogy találkoztunk!
Ahogy jobban nézem, nagyon helyes a fiú. Kezdek felvidulni, nem is rossz hogy idejött. Ha már így alakult, legalább végre megismerek valakit a házamon kívül is. Elég sápadtnak és fáradtnak látszik, lehet ugyanolyan csudabogár mint én vagyok.
- Ha már idetévedtél, tényleg huppanj le mellém, és mesélj kicsit magadról. Honnan jöttél és hogy tetszik a suli? Hogy érzed magad itt?
Ki tudja, lehet a végén kiderül, hogy tényleg hasonlítunk egymásra valamiben. Mosolyogva várom, hogy mit válaszol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=609635#post609635][b]Kékessy Arabella - 2016.07.20. 23:23[/b][/url]

Lehuppan mellén, láthatóan örül annak, hogy nem küldtem el, hanem egyből kérdéseket tettem fel neki. Hát igen, ha akarom, tudok én nagyon nyitott is lenni. A továbbiakban is így kellene tennem. Kiderül, hogy mugli származású. Igazán érdekes lehetett, mikor megtudta, hogy varázsló. Kicsit irigykedem is, hisz nekem minden az ölembe hullott, de így izgibb.
- Az én történetem kicsit kuszább. A szüleim mindketten aranyvérűek, így én ebbe születtem, azonban míg Apa magyar, Anya angol. Itt Budapesten találkoztak, mikor Anya nyaralni volt egyszer. Hamar egymásba szerettek, összeházasodtak, letelepedtek Miskolcon és jöttem én is. Aztán 11 évesen megkaptam a levelet a Roxfortból, hogy felvettek, ugyanis Anya előtte ott tanított. El is mentem, és jártam oda három évet. Aztán mikor innen is kaptam egy levelet, úgy döntöttünk, hogy átjövök, én is jobban szeretek közelebb lenni hozzájuk.
Ő se szűkszavúan beszél, azonban nekem sikerült még nagyobb szóáradatot rázúdítanom. De ennél egyszerűbben, ezt sajnos nem tudom elmondani. Szegénykém, remélem nem ijesztem el. Azon meg se lepődtem, hogy van barátnője.
- Azt elhiszem, hogy így nem lehetett könnyű. Minden újdonság volt, de jó hogy volt aki segített neked. Az is jó, hogy ennek köszönhetően még párt is sikerült találnod. Egy házban is vagytok vele?
Mikor a testvéremről kérdez eszembe jut a levél, ami most a táskámban lapul. Ha látta is, nem tudhatta, hogy olyat kérdez, ami miatt pont elmélkedtem itt egymagamban.
- A testvér kérdéssel rátapintottál egy olyan dologra, ami számomra is újdonság. Épp ma tudtam meg, hogy pár hónap múlva lesz testvérem. Eddig egyke voltam, és a suliváltás miatt kicsit magányos is. A kinti barátaimmal ugyan tartottam a kapcsolatot, azonban akár hiszed, akár nem, az itt töltött, lassan három évem alatt eddig nem volt részem semmi kalandban. Csak a tanulással foglalkoztam. Azt azonban én is kijelenthetem, hogy nagyon szeretek itt lenni, jobban mint a másik suliban. Éppen mostanság kezdtem el kicsit nyitni az emberek felé, így jókor botlottunk egymásba.
Jól esik vele beszélgetni, és ahogy erről mesélek, kezdek még kitörőbb boldogságot érezni a testvérkém várható érkezése miatt. A mosolyom a fülemig ér, a szemem is minden bizonnyal ezt tükrözheti.
- És neked van tesód? Illetve, azt elfelejtettem mondani, hogy a Bella becenevet szeretem leginkább, szólíts csak bátran így, csak mondd meg, én hogy szólíthatlak téged!
Jól tettem, hogy ma elindultam. A hír, mely engem is végtelen örömmel tölt el, abban is segít nekem, hogy új embereket ismerjek meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=609999#post609999][b]Kékessy Arabella - 2016.07.25. 10:35[/b][/url]

Továbbra is üldögélünk a padon és beszélgetünk. Nagyon jól érzem magam, egy nagyon kedves emberkébe botlottam ma bele, vagy is inkább ő botlott belém. Láthatóan, tényleg örül is annak, hogy találkoztunk, nem csak mondja.
- Na igen. Nehezemre esik nyitni, de ha egyszer megteszem, akkor megállíthatatlan vagyok.
Századszorra is elmosolyodok, szórakoztató a társaságom, remélem nem ijed meg tőlem előbbi mondatomra. De nem gondolom róla, hogy ezt tenné. Kicsit ő is mesél a családjáról, majd ismét a testvéremre terelődik a szó.
- Köszönöm! Nem tudom milyen nemű lesz, mert nem írták meg. Azt sem tudom, hogy vajon ők tudják-e. De remélem kiderül, bár ha nem az se baj. Én szeretném, ha fiú lenne. Én is szeretek hazamenni, ha alkalmam van rá mindig, de gondolom, ha megszületik, még ennél is jobban fogom várni. Már most nagyon szeretem őt! Szerintem ő is fog kapni Angliából is levelet, meg innen is. Alig várom, hogy láthassam ő hogyan dönt majd.
Örülök, hogy nem érezte tolakodónak a kérdésem barátnőjével kapcsolatban, és válaszol rá.
- Ez nagyon édes, hogy segített itt eligazodnod és úgy szerettetek egymásba. A korkülönbség pedig nem sok közöttetek, nem is kell zavarnia senkit. Remélem nagyon sokáig együtt lesztek, én sok boldog percet kívánok nektek.
Mindkettőnkből dől a szó. Lehet, hogy ez egy hosszú barátság kezdete? Nem lenne rossz, örülnék neki. Egyenesen rákérdez arra, miért csak most kezdek ismerkedni. Nem találom tolakodónak, eddig akivel találkoztam, mindenki megkérdezte.
- Az az igazság, hogy hiába örültem annak, hogy eljöhetek ide, a barátaimtól nehéz volt elszakadnom. Nagyon hiányoznak minden nap, sokszor küldünk baglyot egymásnak. Én beletemetkeztem a tanulásba, hogy ne legyen annyira rossz, de ők is aggódtak értem. Előtte nem voltam ilyen, ezért ők is és a szüleim is unszoltak, hogy ismerkedjek. Rájöttem, hogy igazuk van, ezért nyitottam. De bánom, hogy nem tettem hamarabb, mert mindenhol kedves emberekbe ütközök, mint amilyen Te is vagy.
Ahogy egyre többen kérdezik, nem is értem, miért viselkedtem így. De szerencsére ennek már vége.
- Van még egyéb, amit érdemes rólad tudnom? Mi a hobbid? Esetleg van kedvenc órád?
Kicsit sürgetőnek tűnhetek, de csak nagyon lelkes vagyok, hogy valaki ennyire nyíltan beszél velem, mikor csak most ismert meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=610064#post610064][b]Kékessy Arabella - 2016.07.26. 11:34[/b][/url]

Ahogy telik az idő, míg itt vagyunk egyre kellemesebb az idő. Habár nagyon szeretem a nyarat, de néha tud rettenetesen meleg is lenni. Ez nem egy olyan nap, szerencsére.
- Akkor azért neked jóval nehezebb lehetett, mint nekem. Illetve még most is az. El sem tudom képzelni, hogy milyen lenne, ha ilyen sok mindent el kellene hallgatnom a barátnőim elől.
Bele is borzongok. Látom, hogy szomorú lesz, mikor szóba kerülnek a barátok. Bátorításként megszorítom a kezét pár pillanatra, de mielőtt folytatnám a mondanivalóm, el is engedem.
- Nekem a legkedvesebb hobbim az éneklés, de a sport nekem is nagy szerelem. Bár profi szinten sosem űztem semmit, de nagyon szeretek futni és jógázni, illetve alkalomadtán teniszezni. Ezeket itt én is hanyagolom. A kviddics nekem se jön be amúgy. Nézni szeretem, de nem tudom magam elképzelni, hogy játsszak. Egyébként a vívásról még eddig csak egyszer hallottam, mikor sétáltam otthon, és a muglik valami versenyről beszélgettek, nem láttam sosem mi az, de biztos izgalmas lehet. Hiába muglik a szomszédaink is, de nálunk Miskolcon senki nem sportolja ezt. Nálunk a futball, meg a jégkorong a menő. A jégkorong csapata a városnak elég jó, szép eredményeket érnek el. Néhanapján, ha otthon vagyok, szoktam eljárni a meccseikre. Te szoktál valami sportot nézni, vagy ezért még vívsz ha otthon vagy?
Ahogy magyarázok, egyre jobban belelendülök, dől belőlem a szó. Beszélgetőpartnerem érdeklődve figyel, ami arra ösztönöz, hogy minél többet áruljak el magamról, és tudjak meg róla. Jól esik, hogy úgy gondolja, jó nagytesó lesz belőlem.
- Köszönöm, remélem tényleg jó testvére leszek.
A kedvenc tantárgyára adott válasza nem lep meg, én is hasonló okok miatt vettem fel a tantárgyat.
- Nem, egyáltalán nem lep meg a választásod. Én azért vettem fel a mugliismeretet, mert közöttük élek születésem óta, de úgy érzem nem ismerem őket eléggé. Az ismereteimet szeretném bővíteni róluk. Az én kedvencem amúgy a gyógynövénytan, ennek Anya is oka lehet amúgy, de nehogy azt hidd, hogy rám erőltette volna. Ő a Roxfortban ezt tanította, mielőtt Apával találkoztak. Én láttam, hogy milyen boldog és kiegyensúlyozott, mikor a növényekkel foglalkozhat, és kicsi koromtól kezdve, arra kértem, hogy hadd lehessek én is vele, meséljen nekem róluk. Nagyon szeretem megtudni, melyik mire jó, teákat főzni belőlük, vagy éppen körömvirág kenőcsöt készíteni Anyával közösen. És a szomszédokkal is legalább ez közös téma, ha más nem is, hiszen az ő életükben is jelen vannak, használják a növényeket. Amúgy ti használtatok ilyeneket otthon a családoddal?
Nem tudom, nem untatom-e ezzel, hisz tudom, nem mindenki hisz a gyógynövények erejében. Már csak arra nem feleltem, mennyi tárgyam van idén.
- Na igen. Rengeteg tárgyat vettem fel ebben az évben, kicsit talán túl sokat is. A 15 nagyon sok? És neked mennyi van?
Ahogy ezt mondom szememben bujkál a huncutság, alig bírom visszafojtani a nevetésem, hisz biztosan meglepődik majd a számoktól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=610074#post610074][b]Kékessy Arabella - 2016.07.26. 16:52[/b][/url]

Örülök annak, hogy ilyen hamar sikerült barátságot kötnöm, erre nem is gondoltam volna.
- Örülök, hogy barátok lettünk. Legalább most már én is itt vagyok, ha bármire szükséged van. Akkor is, ha az csak egy kis beszélgetés.
Amikor a sporttal kapcsolatos kérdésemre válaszol, nem ereszti bő lére. Ebből gondolom, hogy azért nem könnyű beszélnie róla, inkább hanyagolom is a további sporttal kapcsolatos kérdéseket.
- A foci engem annyira nem köt le, de volt már, hogy mikor valami nagyobb verseny volt belőle, akkor láttam pár meccset.
Az a visszafojtott nevetés, végül csak kibukik belőlem, mikor reagál a számra, hogy mennyi tárgyat vettem fel. De rögtön le is esik az állam, ő még nálam is többet. Na jók vagyunk mindketten...
- Hűha, ez még szebb szám, mint az enyém! Engem is a hév kapott el, hogy ennyit felvettem, de épp emiatt én már most javában a vizsgákra készülök. Az évfolyamelsőséghez amúgy gratulálok, nekem eddig még nem sikerült. De nem is nagyon hajtok rá, én azért veszek fel ennyi tárgyat, mert szeretek sokfélét tanulni. Itt pedig egyik tárgy érdekesebb, mint a másik.
Most döbbenek rá, hogy telik az idő. A nap egyre kevésbé süt be az udvarba, és ez csak most tűnt fel. Még tanulnom kellene, illetve illendő lenne válaszolnom a levélre ami a táskámban van.
- Hogy elszaladt az idő! Ha nem haragszol, én most visszatérek a házamba. Nagyon jót beszélgettem, de lassan illene visszamennem a tanuláshoz, mert így esélytelen vagyok az összes tárgyat elvégezni. Illetve a levélre is szeretnék válaszolni a szüleimnek, még ma. Tényleg örülök, hogy megismertelek, remélem hamarosan találkozunk!
Gyorsan megölelem futólag és egy puszit nyomok az arcára. A táskámat a vállamra lendítem, és a következő pillanatban már úton is vagyok. Azért még visszafordulok és intek neki, csak úgy tűnök el a boltív alatt.