27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Fénylő Lelkek Udvara - Vér Lanetta hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2015. november 23. 22:41 | Link


  Kilépett a folyosóról, és arcát azonnal megcsókolta a hideg szél egyik gyermeke. Az évszakok váltakozása egyre gyorsabban haladt, az idő sebessége, évei előrehaladtával egyre őrültebben száguldott. Pedig emlékezett, hogy parányi gyermekkorában, hogyan is vánszorgott az idő, ott mindig várni kellett rá, mindig csak a jelen volt, mintha folyton-folyvást megállt volna pihenőket tartani. Talán pár év múlva, ismét vissza fogja sírni ezt a lassúságot, mint az öregek, akik fiatalságuk után zokognak szüntelen. De jelenleg nem érezte úgy, hogy bármi is rosszul menne. Ha néha megálljt is parancsolt volna, az csak azért volt, mert kissé megfáradt, egy gyermekkel, akármennyire is gépi, nehéz foglalkozni. Talán ezért is volt most éppen itt. A helyen, melyet eddig unalmasnak és semmirevalónak vélt, mert tündérek módjára duruzsoltak itt a csend dallamai. Flóra-Szaffia az apjánál volt, Erik volt olyan rendes átvenni tőle a délutánra, kapott egy csipetnyi nyugalmat, az idő most áll, nem történik semmi. Legalábbis ő eképpen érzett.
  A szökőkút szélénél megállt, és lenézett annak lágyan ringó vizére. Önképe tekintett vissza rá, vele farkasszemet nézve. Az előbbi elmélkedése vitte magával, s hamar átkutatva az alakot öregség jeleit kereste, ám badarság volt tőle, gyermek volt, ilyesmit találni nem lett volna képes. Viszont mégis megnyugtatta, ha csak egy csekély mértékig is.
Már éppen folytatni kívánta útját - bár terve még nem volt, úgy gondolta esetleg leül valamelyik padra- mikor egy vörösen tajtékzó csík elszáguldott lábai között, és egy közeli padra vetette magát, ahol egy lány feküdt, talán félig már aludt is, szemeit az arcát takaró kézfejektől nem látta igazán Lala. A rókakölyök hamar fenn volt, az idegen hasán landolt és megtámadva azt, nyaldosni kezdte csöpp nyelvével.
Lala csak állt és meglepetten figyelte a jelenetet, úgy tűnt elfelejtette behúzni maga után a szoba ajtaját, és Caro tökéletes szabadulóművész módjára kisurrant a legkisebb résnyi helyen is, mely kivezetett a Fekete Gyöngyből.
Nem sietett, lassú sétával indult el a jelenet felé, gondolva, azért mégsem lenne szép dolog csak úgy végignézni az egészet, ő vállalta a felelősséget, hát akkor tegyen is valamit a másik nyugalmáért.
A pad oldalához lépett, pontosan oda, ahol a szőke lány tincsei terültek szét a hideg kövön, és a jószágot mellső lábai alá nyúlva leemelte társáról.
- Elnézést, kicsit nyíltabb egyéniség a kelleténél, úgy tűnik bukik a szőkékre - vigyorogva mondta mindezt, szórakoztatta állatkájának talán néha túl lelkes viselkedése. No meg nem akart rossz benyomást tenni a lányra sem, hogy csak odamorogjon valami bocs félét. Elsősorban az ilyesmi még legrosszabb hangulatában sem vallott rá, másrészt, most igazán nem volt rossz hangulatában. Az előbb kicsit komolyabban belegondolt az idő dolgába, de az elmélkedés hagyta fapofa már tova is tűnt, lemosta arcáról a gyermeteg grimasz.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2015. november 24. 14:46 Szál megtekintése

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2015. december 8. 20:52 | Link


Lanetta csak állt ott és meglepetten figyelte a rosszcsontot. Caro mindig is eleven állatka volt, imádott rohangálni, játszani -pláne Himével- de legfőképp az idegenek arcába szeretett belemászni. Úgy viselkedett mint egy igazi autó, aki, hogy ha az ember nem vigyáz eléggé, könnyűszerrel elüt, majd miután rongyosra nyalogatta az illetőt cserbenhagyásos gázolóként továbblép következő áldozatára.
Lassan odasétál a szőke lány mögé, és kedélyesen lekapta a rókát áldozatáról, hogy aztán puszit nyomva a vörös buksira magához ölelje, és ne eressze. Nem szándékozta szabadlábra engedni, amíg nem volt biztos abban, hogy a kölyök nem fog ismét nekirohanni és szívélyesen üdvözölni egy másik diákot. Hamar bocsánatot kért, elvégre úgy illendő, sőt még egy poénra is futotta a részéről, bár úgy tűnt erőveszítései hiábavalóak voltak.
- Oh, ő már igazán nagyfiú - vigyorogva rázta meg fejét, miközben állát kénytelen volt feljebb emelni, hogy ne érje el a ravaszdi rózsaszín nyelvecskéje. - ha emberhez kéne hasonlítanom, akkor egy olyan öt éves kisfiú lelkesedésével és energiájával tudnám jellemezni. Még a kisautóktól is belelkesül
A következő kérdés meglepte Lalát, vagy legalábbis az a hangsúly, amellyel kérdezték. De úgy döntött nem lesz tükör, aki hasonló stílusban fogja odadobni a választ, hanem mintha nem is észlelte volna a hanghordozást, nyújtotta ki kezét, bal karjába áttéve Carot.
- Vér Lanetta, eridonos másodikos - csivitelő hangnem, ártatlan, mosolyra görbülő ajkak, és kedélyes testtartás kíséretében érkezett a bemutatkozás Lala részéről. Nem csak nevét árulta el az idegennek, de azonnal odatette házát és osztályát is, mintegy biztatás gyanánt, hogy a másik is hasonlóképp cselekedjen. Habár házba nem tudta szemmel besorolni Lala - hisz ahhoz túl keveset tapasztalt a lány jelleméből, viselkedéséből, illetve még talán hosszabb ismeretség után is csak tippelni lett volna képes ami a besorolást illeti - de úgy látta korra körülbelül olyan idős lehetett mint az eridonos maga. Talán egy évvel fiatalabb, talán egy évvel öregebb. De az az egy év igazán nem számít, olyan rövid és arcra alig ha észlelhető, miután elmúlt az ember hat éves. Lala pedig váltig állította, hogy a szőke lány elmúlt már hat esztendős.
Szál megtekintése

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2016. szeptember 19. 22:14 | Link


A rózsaillatú parfüm levegőben szálló gyöngycseppjein átsütött a kintről beáradó napsugár, hogy azután csalfa kacagással foglaljon helyet az eridonos szoknyájának valamelyik ráncán. A csipkeruha, mely tajtékzott térdénél és lekúszott apró válláról, ezen a délutánon már nem az első anyag volt, ami körbeölelte testét. Mezítelen lábai körül megannyi drága, ezerszínű, különböző mintájú és fazonú darabok hevertek, szerteszét, magukba falva a Gyöngy régi körszőnyegét.
A lány az órára tekintett, bizony késésben volt, zavartan kapott fel egy balerinacipőt és még egyszer, utoljára hátratekintett válla felett a tükörre, végigmérve magát, minden apró részletet leellenőrizve és korrigálva. Nem akart kifejezetten kiöltözni, mégsem tudta magát rávenni, hogy az egyeninget és azt a borzalmas fekete szoknyát hagyja magán, amit az órák alatt kellett viselnie.  
Már a folyosó végén járt, mikor rájött, hogy pálcája az éjjeliszekrényén maradt, elkerekedett szemekkel kapta fel szoknyája szegélyét és rohant vissza érte, hogy aztán hajába szúrva egy laza de csinos kontyot kreáljon belőle. Kolos levele gyönyörű volt és őszintének tűnt. Lala hitte, hogy a fiú végre rájött azon a napon mit tett vele, és bár tudta, hogy amíg nem törik össze Kolos szívét addig még csak sejteni sem fogja a fiú, hogy milyen borzalmakat élt át Lala azokban a hónapokban, talán a csúnya büntetés, vagy inkább tettért járó felelősség észhez térítette őt valamelyest, épp annyira, hogy a lány bocsánatáért esedezzen.
No persze mikor legutóbb látták egymást az eridonos nem gondolta volna, hogy valaha újra össze fognak futni. Azt hitte az volt a lezárás és azután már csak szellemek lesznek egymás számára, folyosón kísértő, láthatatlan alakok, akikhez nem szólnak, akikre nem néznek és akiket nagy ívben kerülnek majd, de kellemeset csalódott.
Nem voltak kétségei a fiút illetően, nem gondolt hátsó szándékra és a pálcáját is csak azért vitte magával, mert nyugodt volt, ha magánál tudhatta és mert a rózsafapálca felerősítette parfümje illatát. Kolostól azonban nem félt, nem tartott tőle, nyílt terepen fognak találkozni, még csak falak sem határolják majd őket, mégis mit tudna tenni?
Az ajtóhoz érve megállt és kilesett a résen, mielőtt egészen kitárta volna, hogy kilépjen a kertbe. Hűvös szél fogadta, arcára gyors csókot nyomott a délutáni nap. Kolos a szökőkútnál állt, úgy tűnt ő sem hagyta a véletlenre a dolgot, ami a megjelenését illette. Közelebb merészkedett, lassú, kimért léptekkel és csak akkor változott meg faarca, melyet magára öltött, mikor elcsípte a fiú utolsó szavait.
- Ki fogja be?


Szál megtekintése

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2016. szeptember 26. 22:21 | Link

🍬

Mosolyogva tekint az említett szoborra, meg is értette, hogy állandóan fecsegett a szerencsétlen, ha az ő lábait is odakötnék egy szökőkút tetejéhez talán neki sem jutna egyéb szórakozás osztályrészül, minthogy az élet bölcsességeit ossza az éppen arrafelé kószáló diákoknak és tanároknak. Vagy inkább csak hatalmas butaságokat pampogna és faviccekkel fárasztaná le az amúgy is megterhelt agyakat, hogy aztán kaján vigyorral nézze azokat a grimaszokat amiket reakcióul kapna a hallgatóságtól.
Tekintete csak akkor tévedt vissza a fiúra, mikor szeme sarkából észrevette, hogy megindult felé. Nem hátrált, bár legszívesebben annyi lépést tett volna visszafelé, amennyit Kolos előre. Egyszerűen csak nem akart a közvetlen közelében tartózkodni, még semmiképp. Esetleg később, ha már a fiú bizonyította megbánását és a friss emlékek tajtékzó tengere is leülepedett a lányka heves szívében. A karnyújtásra csak illedelmesen biccentett, kezeit háta mögött összekulcsolva, kissé leszegett fejjel bámult a különben is magas rellonosra. Sohasem volt csúnya gyerek és Lalának el kellett ismernie újra és újra, hogy az idő csak még jobban pártfogásába vette, mióta nem látták egymást. Zavartan kapta el pillantását Kolosról és nagyobb ívben kikerülve őt elindult a szökőkút felé.
- Nos, sokat gondolkodtam azon, hogy eljöjjek-e. - kezdte egy tétovázott köhintés után mondandóját. - Őszintén bevallom úgy véltem a múltkori találkánk után, hogy bár határozottan megérdemelted amit kaptál, ezt nem fogod elismerni és emiatt örökké fújni fogsz rám.- odaért a szökőkút pereméhez, hogy kezeit megpihentesse a hideg és durva felületen. Sokkal kényelmesebb volt a selymesen hullámzó vízhez intézni szavait, mint szemtől szembe Koloshoz beszélni, hiszen voltak olyan részek mondókájába zsúfolva, amelyekkor folyton felcsillantak szemében olyan érzelmek, amiket a másiknak kifejezetten tilos volt meglátnia.
- És nem is bántam volna ha ezt teszed. Mint két szellem, akik átlátnak a másikon. - tette hozzá halkabban, amolyan kommentárként. - De meglepetésemre úgy tűnik felfogtad tetteid súlyát...vagy csak megtanultad, hogy mindig a nőknek van igazuk, ha valóban minden városban volt egy olyanod mint én... - még mindig nem tudta elhinni, még mindig fájt neki és legszívesebben ha csak eszébe jutott is, lekevert volna egyet a fiúnak, de a perem erősebb megszorításán kívül, más, külső jelét nem adta annak, hogy dühös lenne Kolosra. Hangja színtelen volt, tájékoztató jellegű, igazi arisztokratához illő, fagyos, kicsit lenéző hanghordozással.
- Lényeg a lényeg, hogy a szép levél miatt úgy döntöttem hajlandó leszek meghallgatni téged és azután elbírálni, hogy megbocsássak e neked. - Válla felett Kolosra nézett, arcát fürkészte és az azokon futó érzelmeket kereste, remélve, hogy abból majd megjósolhatja, milyen reakciót váltott ki belőle.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. szeptember 26. 22:31 Szál megtekintése

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2016. szeptember 29. 20:33 | Link

🍬


Lanetta kicsit sem türtőztette magát, nem állt szándékában szépíteni a dolgokon, hisz ezt is valamiféle próbának tekintette, hogy lássa, a fiúnak valóban tiszták voltak-e a szándékai, valóban sajnálta tettét és nem csak valami gyerekes vitára invitálta levelében a leányt.
De úgy tűnt, akármilyen kemények és nyersek is voltak a Koloshoz vágott szavak, egyáltalán nem gerjesztettek benne a dühöt vagy felháborodást.
Mikor a fiú belekezdett mondandójába, a lány akaratlanul is felé fordult és figyelte, ahogy egyre kisebb és kisebb lesz közöttük a távolság.
- Tényleg? - meglepetten sandított a rellonosra, majd hangosan felkacagott, füle mögé gyűrve egy kósza hajtincset.
- Igazából most már mindegy is... - tényleg az lett volna? - Őszintén nem az fájt annyira, hogy elhagytál. Valahol fel voltam rá készülve, hogy egyszer elmész, mert nem lehetek ilyen mákos, hogy valaki életem végéig mellettem álljon és még ráadásul szeressen is...egyszerűen csak azért voltam rád mérges, mert szó nélkül hagytál ott... - vallotta be, csendesen, mintha valami titokról volna szó.
- Azt hittem történt veled valami, megsérültél vagy ki tudja milyen bajod esett... - felsóhajtott, majd szomorúan elmosolyodott, mert mégsem akarta a fiú orrá elé dugni, hány álmatlan éjszakát szenvedett végig. Lényegtelen volt. Minden teljesen és végérvényesen a múlt részéhez csatlakozott, túl messze a mosthoz.
Az ajándékon egészen meghökkent, nem számított semmire sem Kolostól, és annyira bele volt merülve a beszélgetésbe, hogy nem is vette észre, hogy mindvégig nála volt. Vörös arccal fogadta el a csokoládét, amit bár nem szeretett annyira, hisz csak ritkán evett a nyalánkságokból, de a gesztusát igazán sokra becsülte.
- Azt hiszem meg tudok bocsájtani Ardai - köszörülte meg a torkát, miközben felnyitotta a doboz tetejét, hogy megnézhesse a csinos, gömbölyded édességeket. - De csak akkor, ha megígéred, máskor akárkit hagysz is ott, előtte azért elköszönsz tőle.
Szál megtekintése

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2016. október 9. 19:30 | Link

🍬

- Én sem gondoltam volna -ismerte be, miközben azt figyelte, milyen mély lyukat fúrt cipője talpával a földbe az ifjú varázsló. Ha nem emlékezett volna olyan jól Kolos jellemére, talán azt is gondolhatta volna, hogy valami felzaklatta társát, valami bántotta, de mivel nem látott rá olyan magyarázatot, így végül a lány pusztán unaloműzésnek könyvelte el a dolgot s inkább a bonbonokra emelte tekintetét.
Igazándiból nem is volt oda az édességekért annyira, de az egyik annyira gusztusosnak tűnt, hogy kénytelen volt ellenállni a csábításnak és megkóstolni azt. Óvatosan ujjai közé zárta a csokiba mártott édességet s ügyesen a szájába emelte, míg a fiút hallgatta.
- Hm? - Épp mikor Kolos szembefordul vele nyeli le az apró nassolni való  utolsó darabjait is.
Az első pillanatokban nem történt semmi, leszámítva az undorító utóízt ami leginkább a nyers hal szagához volt hasonlatos, de azután hirtelen kezdte rosszul érzeni magát.
- Mit tettél bele? - a szavak épphogy csak halkuló suttogásfoszlányok voltak, hiába akart üvölteni, annyira szédült és bizsergett teste, hogy minden egyes csúnya mondat csak még egy csomót kötött néma nyelvére.
Ujjai görcsösen tekeredtek a szökőkút peremére, végeik elfehéredtek a túlzott szorítás miatt. Egyre gyengébbnek és gyengébbnek érezte lábait, egyre nehezebb volt megtartania egyensúlyát, s végül kicsúszott alóla a föld. Már egyáltalán nem érezte alsó tagjait, nem tudta megmozdítani őket, mintha valami borzalmasan szűk harisnyába tuszkolták volna bele csípőtől lefelé. S mikor odanézett, bőre feltépte önmagát, s nyálkás, pikkelyes mivoltjával a két láb egymásba forrt. Lábujjai megnyúltak s hatalmas, két fejnyi lapátuszonyokká torzultak. Sikítva próbált hátrálni, mintha lerázhatná magáról az átkot, csakhogy háta már így is a szökőkút falának préselődött, s nem tudott hátrálni.
- Ne, ne, nee! - nyögve próbálta lerázni- lerángatni magáról a pikkelyes farkat, csakhogy minden egyes csípés és tépkedés hatalmas fájdalommal járt.
- Kolos! Hogy merészelted? - Dühösen pillantott a fiúra, szemei megteltek könnyekkel - Azonnal változtass vissza te bohóc! Hogy is hittem, hogy valaha értelmes leszel és normális? Már bánom, hogy nem történ ott helyben ketté azt a nyenyere botodat!

 
Szál megtekintése

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2016. november 1. 15:06 | Link

🍬


- Mindent amit kaptál megérdemeltél! - Rivallt rá hisztérikusan, teljesen elvesztette fejét, a fal ami elválasztotta őt a piperkőc aranyvérűektől hirtelen szilánkjaira robbant szét. Nem követtek el Lanetta ellen ilyen hatalmas támadást még egyszer sem élete során. Voltak ugyan összetűzései, nem is egy, de ilyesfajta aljassággal még sohasem csalták őt tőrbe. Ezért hát reagálni sem tudott kellőképp, csupán üres szavakkal dobálózni, hangosan rikácsolni és sápítozni.
- Ha most itt merészelsz hagyni, úgy megkeserítem az életed, hogy térden csúszva fogsz majd a bocsánatomért esdekelni! - fenyegetőzött tovább, összeszorított markával a földet ütlegelve. A pánik dermesztő, sötét füstje és a düh tajtékozó, vad habjai sakkban tartották a leány szívét, úgy megszorítva a csepp, lüktető szervecskét, hogy az ifjú főnix majdnem belefulladt. Nem törődött Kolos élvezkedésével és szentbeszédével, hatalmasat csalódott a fiúban, nagyobbat, mint azon az estén, amikor megtudta, hogy nagy szerelme búcsú nélkül távozott, angolosan.
- NE FORDÍTS NEKEM HÁTAT ARDAI! AZONNAL GYERE VISSZA TE FŐÁLLÁSÚ ANYASZOMORÍTÓ!TE PIPERKŐC SZOKNYAPECÉR...TE...TE - Hiába próbált felállni, az a hatalmas, ormótlan farok olyan nehéz volt, hogy megmoccanni is csak óriási erőlködések árán sikerült neki.
Szája újabb átkozódásokra nyílt, mikor tekintete a fiú farzsebében csücsülő pálcájára tévedt. Elkerekedett szeme, ajkai szavak nélkül záródtak össze. Hiszen neki is volt pálcája. A feje tetején megtűzött kontyában várta csendben a maga pillanatát és mikor egy pillanatra lehunyta pilláit, érezte is a pálcából felszálló friss, üde rózsaillatot.
Hamar kikapta, szőke tincsei vállára omlottak és letekergőztek egészen az undormányos pikkelyekig. A fiú hátára szegezte pálcája végét  és bár tisztában volt vele, hogy tanórákon kívül az ilyesmi tilos és súlyos következményekkel járhat használata, egy percig sem habozott.
- Everte Static! - tisztán és érthetően ejtette ki az átkot, úgy ahogy anno megtanulta, méghozzá pontos célzással.
Szál megtekintése

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2018. január 26. 13:31 | Link

Várkonyi
Zárt|2018. 01. 31.


Kicsit meglepte a férfi levele, nem számított arra, hogy ilyen későn magához hívatja munkaügyben. Általában az olyasmit délután hatig le szokták tudni, aztán ha sokáig is marad, azt Várkonyi miatt teszi, nem az oktatás végett. De néha dolgozni is kell. Azért mégiscsak csinosan öltözik fel, ceruza szoknyát húz és blúzt, nem túl giccses, apró nyakékkel. A pálcája végett teste általában enyhe rózsaárban úszik, de erre az illatra még parfümmel is rásegít, hogy a rózsa erősebb legyen egy kicsit, aztán felveszi szövetkabátját, aminek hála mindez a kiöltözés nem is látszódik többé.
A megadott időpontban, pontosan érkezik, na jó picit késik, de nem sokat, épp csak amennyit általában szokott. Fejére húzva kabátja bundás kapucniját, kicsit dideregve a hidegben, ahogy közeledik a férfihoz. Szíve vadul dobog, hiába vannak már egy ideje egymáshoz közel, nem tud nyugodni Lalában az az izgatottság, amivel a férfi megpillantása jár. Egész testében remeg, csak részben a hidegtől.
Várkonyi úgy tűnik egészen beleveszett a csillagokba, így csendesen odasétált hozzá és szelíden megfogta vállát, hogy jelezze megérkezett, aztán ha lehetett, lágyan megölelte.
-Üdv, itt vagyok, mi lesz a feladatom? - mosolyodik el kicsit félve az októl, amiért idehívták. Megfordult már a fejében, hogy a férfi talán csillagtérképet akar készíteni vagy egy bolygót elemezni, sokáig kinn maradni, akármit is, nem véletlen, hogy a természetben vannak. Valami készülődik, bár jobban körbenézve Lala nem látott tekercseket vagy pennát, ami kicsit gyanús volt.
- Mi lesz a feladatom? Kell hozzá papír? Toll?
Szál megtekintése

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2018. január 26. 22:11 | Link

Várkonyi
Zárt|2018. 01. 31.


- Bizony gyönyörű - bólint, jól odabújva a férfihoz, legalábbis hogy ne fázzon, többek között ezen okból is, bár a csók után didergésre nem is lehet oka, felhevítette kedvese lágy ajka.
Nem akart kibontakozni az ölelésből, csakhogy a munkát sem akarta elhanyagolni, ezért kérdezett rá az úrnál, hogy mégis mit tegyen, a válasz, amit kapott rá pedig meglepte. Azután kitört belőle a lágy kuncogás, mielőtt egész arcával belesimult volna a nagy, kérges tenyérbe.
- Azt a feladatot míg élek végzem - suttogja, hogy csak ketten hallják, se az ég ne legyen fültanúja, se a csillagok, mielőtt ajkuk összeérne röpke pillanatokra.
A holdat nézni a férfi helyett nehéz kihívás volt, pláne, mert Várkonyi borostás állán annyira szépen kirajzolódott a fény, hogy Lalának szinte fájt, amiért nem rajzolhatta le hirtelen, pedig már mióta nem vett ilyen okból cerkát a kezébe.
De mivel erre kérték, megtette. Felemelte apró állát és megcsodálta a holdat, amit hiába látott minden nap, aznap szinte elvarázsolta. Más volt, mintha nem is a hold lenne, hanem egy másik bolygó, egy vörös, közeli, lüktető bolygó. Szája elnyílt, csakhogy szerelme szavaiból valami fenn maradt a rostán.
- Mi másért különleges még ez a nap? - pillant fel rá, kérdő tekintettel.
- A csillagom is csinál valami különlegeset? - újra az égboltra figyelt és keresi azt, amit még néhány hónapja a férfi ajándékozott neki.
- De ha kék hold is van meg vörös is egyszerre miért nem li... - eddig jutott a kis akadékoskodással, mielőtt a csók belé fojtotta a további kérdezősködést és mire észbe kapott, már azt se tudta, mit akart mondani, vagy, hogy milyen nap volt. Kit izgatott,amíg mellette volt Várkonyi?
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2018. január 26. 22:11 Szál megtekintése

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2018. január 27. 13:47 | Link

Várkonyi
Zárt|2018. 01. 31.


Haloványan elmosolyodott, szerette a férfit nagyon, a hosszú csókba  pedig ezt a vallomását, mindenével együtt beleadta, egészen hozzá bújt, jobban mint eddig. Szerette a meghitt pillanatokat, ez pedig az volt. Nyugis csillaglesés,  a természet és az ember akit legjobban szeretett a világon. Ennél elképzelni sem tudott volna jobbat, egészen addig, amíg fel nem emelte fejét az égre.
Rögtön észrevette a betűket, de kellett egy kis idő, mire felfogja a kérdést. Kezeit ajka elé kapta meglepetésében, mikor pedig a férfire tekintett már alig látott valamit bugyogó könnyeitől. Olyan volt az egész, mint egy álom. Várkonyi előtte térdelt, maga volt a megtestesült férfiasság, kezében megcsillant a gyűrű. A gyűrű, amellyel össze akarja kötni életüket. Zokogásban tőrt ki, s mielőtt válaszolhatott volna szerelme nyakába zuhant, maga is letérdelve a földre. Egyszerűen nem tudta abbahagyni a bőgést, annyira meg volt hatódva és annyira nagy volt az öröme,talán percek is eltelhettek, mire rekedten ki tudott nyögni egy halk igent.
Régóta eljátszott a házasság gondolatával,sokszor, elvégre minden kislány arról álmodozott, hogy egyszer habos-babos ruhát öltsön és végigvonuljon a padok között az oltár felé és mióta együtt voltak, kedvese vezetéknevével is eljátszadozott, próbálgatta a magáéhoz, hogyan hangzana jól, hogyan is kéne majd egyszer talán neveznie magát, az mégis váratlanul érte, hogy húsz esztendősen valóra váljon az álma, s hiába képzelte el ezerszer gyermekkora óta, hogy majd egyszer hogyan fogja kimondani az igent, a valóság minden képzeletét felülmúlta. Ezerszer gyönyörűbb volt minden gondolatától.
Szál megtekintése

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Vér Lanetta
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2018. január 28. 17:35 | Link

Várkonyi
Zárt|2018. 01. 31.


Szipogva engedi, hogy szerelme lábra állítsa és megpróbálja letörölni könnyeit, bár a halovány simogatásnak sok könnycsepp ellenállt, az ügyetlen próbálkozás azonban arra jó volt, hogy a lány fel tudjon nevetni és abbahagyni a megihletődött zokogást.
- Annyira szeretlek - suttogta, míg az úr a zsebkendővel ügyeskedett. Mondta már ezt neki, de úgy érezte még többször és többször ki kell mondania.
Szíves-örömest követi vőlegényét valami melegebb helyre, mert bizony azért ő sem volt kemény téglából, hogy ne fázzon a tél közepén, még ha jól fel is volt öltözve. Na jó, annyira nem, sőt egyes alsó dolgokat kifejezetten elfelejtett magára venni. Többek között mondjuk a trikót.
- Azta - csodálkozik rá az asztalkára és a pezsgőre, nem is számított több meglepetésre. Vigyorogva fogta a poharat és koccintott leendő férjével.
- Rád és Rám leendő uracskám - rivallja jókedvűen s rögvest bele is kortyol, amit talán nem kellett volna, mert apja említésére azt az egy kortyot félre is nyelte. Köhécselt egy keveset, ujjait mellkasára téve.
- Mondtad, hogy aranyvérű vagy? Az már fél siker, ha pénzed is lenne vagy egy kamrányi, akkor meg már láncon is elvezetne engem az oltár elé, csak hogy hozzájuthasson valamennyihez belőle - szúrja oda morogva, nincs oda a családjáért vagy annak viselkedéséért, ennek pedig könnyen hangot is adott amikor csak tehette, mérgébe pedig még ivott is pár kortyot, csak akkor hagyta abba, mikor kedvese megjegyezte,hogy ne igyon annyit. Ekkor letette s somolyogva odaandalgott kedveséhez.
- Liliomtipráson jár az esze az esküvő előtt? - játszik vele, jókedvű hangsúllyal tréfálkozva.  
Szál megtekintése

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Fénylő Lelkek Udvara - Vér Lanetta hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék