36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Fénylő Lelkek Udvara - Révész Kornél hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. október 16. 16:37 | Link

Wayne Dwarrennek...
- írta Révész Kornél verse -

Az idő éjfélre járt, s az eget selymes sötétre festette az éjszaka ecsetje. Kornél is felkerekedett hát, hogy a félhomályban derengő, ősi, ódon kövek illatát árasztó falak között háborgó lelke nyugalomra találjon. A kastély valósággal vezette lépteit, régmúlt idők kísértetei csábítgatták egyre az udvar felé. Tüdeje eltelt az őszi esték friss levegőjével, midőn végigsétált az udvarhoz vezető hosszú úton. Parányi lidércláng gyúl a szépen formázott, a hó tiszta fehérjét idéző henger végén. Forrón felparázslik, melegsége csendes, észrevétlen, magányos foltot ejt az éjjel bársonyos hűvösébe.
A hold ezüstös fénye sejtelmesen ragyogó fénye vetül a Fénylő Lelkes Udvarának most békésen alvó szobrára, az őszi színekbe öltözött virágokra, egyúttal a padon heverő alakra is. Nem akarja megzavarni, puha mozdulatokkal közelíti meg, csupán az aprószemű fehéres kövezet roppan cipőjének talpa alatt. Haján megcsillan a holdfény, ahogy a másik éji vándor mellé siklik, tarkóját gyengéden megtámasztva a diófa pad támláján.
- Ilyenkor minden tompább, csöndesebb, a világ monokróm kereke lassan gördül csak tovább, az idő lábujjhegyen oson, mintha az éjjeli sötétségtől szégyenlősen takargatva magát merne csak osonni.
Tüdejéből feltör a légiesen folyékony füsttömeg, az ég felé nyújtózkodva, egyre feljebb és feljebb kapaszkodva a hold láthatatlan létráján.
Szál megtekintése
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. október 17. 00:04 | Link

Wayne Dwarrennek...
- írta Révész Kornél verse -

Ragyogó barnáit Dwayne-re szegezi, miközben áhítattal hallgatja annak mély basszus hangját, melynek morajlása akár az éjszaki fjordok öbleiben ringatózó tenger. Szemhéja félárbocra ereszkedik az andalító muzsikára, keze törzse mellé hanyatlik, s mindössze az ujjai közt nyugvó dohány narancssárga izzása mutatja, nem egy élethű szobor ez, nem csalfa, gyatra mása ez az emberi lénynek, hanem ő maga a lélegző test, mi szilárdan ujjai fogságában tartja e alattomos, lassú mérget. Aljas tündér! Máb királynő! Te, ki a Józanság tiszta csarnokait szövöd be kábulatod pókhálójával az ifjonti lélekben! Ez a fiú is, mily' odaadással, mily' rajongással hajlik dús kebledre, megnyugodva mézédes, csábító ölelésedben.
- Abyssus abyssum invocat. Azaz gondolkodom, tehát vagyok. A nagy gondolatok születnek így, két homokszem között, az idő nüansznyi töredékébe szorulva, mint egy virág. Kitüremkedik egyre feljebb nő, túlnövi csökevényes bölcsőjét.
Szájához emeli a szálat, gyengéden veszi ajkai közé. Máb királynő lakmározik a torkán lezúduló füstből. Tagjait szétfolyni érzi, feloldódik a világmindenség tudásában, a kozmikus megértésben.
- Mindennek a mértéke te vagy, a döntés mindig a te kezedben volt, mindig a tiédben lesz. Minden más csak Arisztotelész barlangjának valóságnak hitt árnyéka. Te ne légy egy azok közül a sanyarú sorsú, leláncolt emberek közül a barlang mélyén, akik vakon hisznek puszta bábjátéknak.
Szál megtekintése
Fénylő Lelkek Udvara - Révész Kornél hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék