Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=464147#post464147][b]Lasch Ervin Balázs - 2015.02.14. 20:35[/b][/url]

Sokkal jobb ez a hely, mint a másik. Itt az emberek szeretnek ünnepelni, sokszor. Bár azt hiszem a fiúiskola nem éppen olyan, ahol van értelme a Valentin nap ünneplésének, akiket mégis érint, azok pedig elintézik ezt négyszemközt, itt viszont, ezen a helyen, szeretnek az emberek mindent megünnepelni amit meg lehet. Én pedig vevő vagyok arra, hogy ne csak tanulással töltsük az időt.
Jelentkeztem a Rapid Randira is. Elvégre ez is az ismerkedés egyik formája, és bár ismerek lányokat, a legtöbbjükről kiderült, hogy már van párjuk, én pedig nem vagyok itt olyan régóta, hogy mindenkiről mindent tudjak, és tudjam, ki az, aki szóba jöhet. Talán ma este. Fekete nadrágot, fehér inget, fekete lazán kötött nyakkendőt, és ehhez fekete, magasszárú tornacipőt húzok. A fehér ingemet is feltűröm könyökig, kényelmesen. A korábbi iskolám egy ennél jóval hidegebb országban volt, így nem nagyon zavar, hogy csak ebben az összeállításban menjek le.
Az utolsó kanyarban veszem csak fel a maszkom, és ezzel sétálok beljebb, remélve, hogy könnyen megtalálom a maszkot, ami az enyémhez illik. Már több ember van itt, egyből sejtem, hogy ez nem lesz olyan könnyű. Zsebre dugott kézzel lépkedek beljebb a tömegbe, olykor rá-rámosolyogva egy-egy lányra, főleg azokra, akik olyan maszkban vannak, amely hasonlít az enyémre, sőt az egyikőjüknél még a lakattal is bepróbálkozom, ám, bár a kulcs belemegy, el nem fordítja.
- Sajnálom. Szép estét.
Kedves volt, viszonozta is, azonban egyikünk sem lett boldogabb attól, hogy tovább kell keresgélni a nagy őt, akit ma este nekünk szánt az ég, meg a diákönkormányzat. Csak lenne már itt, kezdek határozottan izgulni, hogy milyen lesz a párom ma este, pedig tudom, hogy a lányok sokáig készülnek, talán még most is éppen a haját csinálja vagy a sminkjét. Nincs okom aggodalomra, el fog jönni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=465246#post465246][b]Lasch Ervin Balázs - 2015.02.17. 20:32[/b][/url]

Jó ideig csak járkálok, néhány lány még odajön, próbálkozunk, én is odamegyek, próbálkozunk. Van, hogy egyáltalán nem passzolnak, van, hogy elfordítani nem lehet. Mivel ők se, én se szeretnénk, hogy egy esetleges beletörés miatt, a párjaink páratlanul maradjanak, így nem is nagyon feszegetjük a határokat. Éééés, akkor végre ott van ő. Biztos, hogy ő az, szinte teljesen egyforma a két maszk.
- Két italt kérek.
Szólok oda a pincérnek, aki villámgyorsan cselekszik, és kezemben az italokkal lépek a lányhoz, aki láthatóan már keres engem. Fiatalabb, mint én, ez egész biztos, de nem olyan sokkal, hogy gondot jelentsen, noha természetesen, én most első sorban barátkozom, ám ha úgy sikerül a randi, lehet belőle második alkalom.
- Szia.
Végre elérem őt, és átnyújthatom neki az italt, amit eddig óvtam, nehogy a kezem kapja meg a lány helyett. Szabad kezemmel a zsebembe nyúlok, és előhalászom a kulcsot, bár esetünkben semmi szükség arra, hogy ténylegesen kinyissuk, biztos, hogy ő a mai párom.
- Titokban akarod tartani, hogy ki vagy, vagy inkább mutatkozzunk be?
Mind a kettőben benne vagyok. Az előbbi izgalmas, a második olykor megkönnyíti a dolgot, bár ami rólam terjed itt, nem sok. Legalábbis ami hivatalosan terjed. Lasch professzor nagyobbik fiacskája, akit kicsaptak az előző iskolájából. A kicsapás híre azt hiszem nekem köszönhető, hiszen így mondtam az embereknek, bár ez nem pont így történt. Anyámra való tekintettel finoman javasolták az iskolaváltás lehetőségét. Milyen szépen körül van írva, nem? De a lényeg az, hogy kicsaptak. Azonban ez még nem a legrosszabb ajánlás, amióta itt vagyok, sokat pótoltam, egész jók az eredményeim, és tudom, hogy a vizsgaidőszak végén majd nyugodtan várhatom a következő évfolyamot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=465558#post465558][b]Lasch Ervin Balázs - 2015.02.18. 18:42[/b][/url]

Dandellion | Rapid Randi

- Tény, hogy rengeteg mindent képesek beletenni, hogy egy kicsit megvicceljenek minket, de egyszer élünk, nem igaz?
Én pedig azt vallom, hogy minden elszalasztott lehetőség csak fájni fog később. Egyszer élünk, és az unokáimnak - én az a fajta pasi vagyok, aki számol a gyerekkel, unokával - majd el akarom mesélni, hogy bizony a nagypapi amikor iskolás volt ebben a hülyeségben meg abban is részt vett. Nem akarok mindent kikerülni, bár tény, hogy néha jobb lenne.
- Én is titokban tartom, de hívhatsz Lazánnak. Ez egyfajta beceneve a nevemnek.
Hogy melyik nevemnek, azt nem árulom el. Mondhatnám azt is, hogy laza srác vagyok, de nem akarom elijeszteni sem. Mert tény, az vagyok, meg rendes gyerek, csak jobb ez így. Így gondolhat Lázárnak is akár, bár nem vagyok épp Lázáros, nem mintha Ervines lennék.
- Na és kedves Dehlya, mihez lenne kedved? Táncoljunk, vagy sétáljunk?
A beszélgetéshez mind a kettő alkalmas, utóbbi talán alkalmasabb, bár a zene nem olyan gyors, inkább andalgós, de lehet, hogy furán venné ki magát, ha azonnal összebújnánk, hiszen még csak az igazi nevünket se mondtuk el egymásnak. Amíg ecseteli, hogy mit is szeretne, óvatlanul beleiszok az italba, mely viccen kívül igencsak ízletes, bár azt hittem, hogy nem a legjobb ízű itallal kecsegtetnek majd, mert nekem a kinézete annyira nem volt megnyerő. Visszaszívom, nagyon is jó.
- A csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák. Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.
Egy hosszú pillanatig csak nézem a lányt, meg gondolkozok azon, hogy mit is mondtam. A tekintetem lassan a félig elfogyasztott koktélos pohárra vándorol és szélesen elvigyorodok.
- Óóó, azt hiszem, meg is van a hatása. Biztos nem akarod kipróbálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=507025#post507025][b]Lasch Ervin Balázs - 2015.08.19. 19:55[/b][/url]

Tanja

Furcsa, és hirtelen az a változás, ami olyan hirtelen berobbant a hétköznapokba. Eddig vakított a fény, két napja azonban csúnya felhők, eső, és csak néha kibukkanó nap. És nem is az eső, vagy a felhők voltak a legrosszabbak, hanem a nap sugarai, melyek bágyadtak voltak, a fény, amit közvetített, és amiben benne volt az ősz halvány lehelete. Az illat, ami kísérte... minden, de minden, olyan őszi volt. Ez pedig egy kicsit elkenődötté tett.
Tudom, hogy most még csak vizsgák vannak, és hogy jó lenne előbb a vizsgákon átmenni, mégis a tény, hogy hamarosan megint fel kell venni a tárgyakat, be kell ülni az iskolapadba, hogy vége a szabadságnak, amit még csak most tapasztalhattunk meg, és igen, elmúlik a jó idő is. Ez egyben nagyon lehangoló. Érzem is, hogy nyűgös vagyok, pedig ez nem jellemző rám. Olyan, mintha lenne valami lelki bajom. Ha pedig lelki bajom van, akkor általában le is betegszem. Szóval már alig várom, hogy meglátogathassam a gyengélkedőt. Azt hiszem, kezelhetetlenné kezdek válni.
Veszek egy mély levegőt, majd kifújom, miközben kilépek a fénybe. Ma is süt a nap, de érzem, hogy egyre bágyadtabb ez a nap. Sokan persze még most is kint ülnek, élvezik a napot, csevegnek, így hát a taláromat leterítve én is csatlakozom hozzájuk, méghozzá a Huszadik századi mágiatörténet címszavakban című remekkel, melyet fel is csapok a könyvjelzős részénél. Igyekeznem kéne a vizsgákra való tanulással, hiszen az utóbbi időben elég sok időt töltöttem Ella társaságában. Imádom a lányt, de nagyon le tudja fárasztani az embert, legyen bármennyire is felkészült, és kipihent. Mondjuk tény, hogy legalább azzal nincs bajom, hogyan is aludjak el. Gyakorlatilag csak benyögök egy "jó éjt"-et a szobatársaimnak, majd oldalra fordulok, és puff, kikapcs. De nem is baj, hiszen ez sokkal jobb, mint a plafont bámulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=509460#post509460][b]Lasch Ervin Balázs - 2015.08.26. 00:14[/b][/url]

Tanja

Én csak egy kicsit szerettem volna napozni. Nem pedig fulladásos halált halni. Igaz, az egyik srác a régi sulimban, aki a normálisabbak közül volt, mindig azt vallotta, hogy nincs is szebb halál, mint egy gyönyörű nő szenvedélyes ölelése. Nos Tanja szép, nagyon is, szenvedély az volt ebben a mozdulatban, ami határozottan ölelés akart lenni, mégis inkább nyílt színi gyilkossági kísérletnek tűnt.
- Helló.
Ezt csak sikerül kinyögnöm, mialatt a lila, vérmentes fejem kezd újra élettel teli lenni, és én magam is kezdem elhinni, hogy van még remény az életre. Imádom amúgy a lányt, az első volt itt, aki hozzám szólt, és ez bizony ritka kincs.
- Tanja, Tanja, Tanja...
Nézem, ahogy szegényke belesápad a saját mondandójába. Gondolom rossz emlék, ami nem is lenne annyira rossz, csak lehet, hogy a tanár stílusában vette el a kedvét attól, hogy nevessen az esetleges bénázáson. Felagund. A gyerekek vicces pillanatainak elrontója. Tény, tőle még én is félek, így meg tudom érteni, hogy a lány miért sápadt bele a gondolatába. Az én karomon is feljebb emelkedtek a szőrszálak csak attól, hogy belegondoltam.
- Bájitaltanból segíthetek. Utál, mert tanárgyerek vagyok, de attól még, tudom, hogy mit akar. Egy felsőbbéves megadta, hogy miket kér kegyetlenül számon. Azt a listát oda tudom adni. A másik kettőt nekem is gyakorolni kellene, mennek, csak nem vagyok bennük biztos. Ha együtt csináljuk, akkor tuti átmegyünk. Az elméletben itt is tudok segíteni, hogy mi az, ami fontosabb.
Körülbelül a könyvek húsz - húsz százaléka kell, de nem akarom ezzel is elsápasztani szegény lányt.
- A könyveimben már megkerestem, mi az, ami kell. Kölcsönadom, ha a hétvégére visszahozod.
Ezt az egyet kötöm a lelkére, hiszen kellenek a jegyzetek nekem is. Nem vagyok én egy észlény, aki mindent megjegyez, sőt, bevallom, még csak készülni se készültem még rendesen.
- Korábbi vagy későbbi vizsgaidőpontokat vettél fel?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=535779#post535779][b]Gyilkos Tészta - 2015.10.27. 20:46[/b][/url]

A mai napon valahogy semmi sem akar sikerülni. Volt ma bájitalom, ahol lyukat égettem a nagyságos és tökéletes - legalább háromszor meghajolok gondolatban - Felagund professzor talárjának csücskében. Nem volt egy nagy dolog, ami történt a ruhaneművel, nekem most mégis meg kell írnom a "Navinésként miért ne gondolkozzon úgy, mint egy rellonos a bájitaltanórán..." kezdetű förmedvényt. Aztán Legendás lényeken majdnem szabadon engedtem két csikó unikornist. Jaj lett volna nekem, mert imádott profom bizony keresztbe lenyelt volna, amiért az órán való látványos unatkozásom közben véletlenül kioldottam a csikók karámjának zárját. Előfordulnak bakik. Azt már nem is merem mondani, hogy bűbájtanon majdnem arcon robbantottam a padtársamat, mert valaki tényleg elküld melegebb éghajlatra. Olyan, mintha ezt a hónapot nem nekem találták volna ki.
A nap végén fáradtan lépek rá a FLUhoz vezető útra. Ki akarok egy kicsit kapcsolni. Nem akarok senkire és semmire sem gondolni. Nem akarom, hogy ez a sok minden elemésszen. Kezdem úgy érezni, hogy a mélyen lakó női énem kezd előtörni, és bizony semmi másra nem vágyom, mint jégkrémre, csokira és arra, hogy panaszkodjak. Ha így folytatom jövő héten csináltatok egy manikűrt és ezentúl Elvira leszek. Komolyan most csak le rám az őszi hisztéria.
Kiérve a fényre fáradtan dörzsölöm meg a szemem, és oldom ki egy kicsit a nyakkendőmet. A táskám szinte leesik a vállamról, miközben egy padhoz érek. Azonban az utolsó pillanatban elérem azt, így le tudom rá dobni a fekete táskát, én pedig le tudok vetődni mellé, hogy szétvetett lábakkal, és az ölemben összekulcsolt kezekkel, behunyt szemmel elkezdjem kiengedni a gőzt, és végigvenni, hogy mit is kell csinálnom a héten.
Csupa fontos, és halaszthatatlan dolog persze. Meghosszabbítani a könyvtári könyveket, biztonság esetén vinni magammal egy kis csokit, mert lehet, hogy már lejárt a határidő. Pénzt szerezni anyámtól, mert még mindig lusta vagyok elkezdeni valami diákmunkát a faluban. Ellával kitalálni valami majomságot, ami megint kicsit helyrebillent. Prefektusi teendők... áh, rengeteg minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=535818#post535818][b]Gyilkos Tészta - 2015.10.27. 21:33[/b][/url]

Claire

Van az az érzés, amikor érzed, hogy néznek. Egy idő után én is éreztem, hogy néznek. Észre se vettem, hogy van itt valaki. Először csak kicsit megráncoltam az orrom, amolyan figyelmeztetésnek, hogy a következő kettő kötőjel huszonkettő percben még a szemem is ki fogom nyitni. Persze a nézőm hiheti azt is, hogy éppenséggel tüsszenteni készülök, náthás vagyok vagy csak ez egy fura szokásom. Az orr ráncolása után vagy három perccel aztán félig, hogy még ne legyen feltűnő kinyitom a bal szemem, bemérve, hogy hol van az, aki néz.
~ Szökőkút oké. ~
Visszacsukom a bal szemem, majd nem sokkal később ugyanezzel a mozdulatsorral kinyitom a jobb szememet is.
~ Nő nemű, fiatal. Könyve alapján levitás, nézése alapján navinés. Nem ismerős. ~
A jobb szemem is visszacsukom, és várok még egy jó percet, mire végre kinyitom mind a kettőt, és szembe nézek a lánnyal. Eridonos, na puff. Rá nem jöttem volna. Az eridonosok jellemzően letepernek, ha lélegző ember vagy, és egészen biztos, hogy nincs közöd a rellonosokhoz. Nekem nem sok közöm van, és láthatóan sárga minden házamra utaló csíkom. Ő gyorsan visszapillant a könyvére, én pedig megdörzsölöm az arcom, és úgy érzem, itt az ideje, hogy bevegyek egy rágót, mert valamiért úgy érzem, hogy köszönnöm kell neki. Ha már megbámult, és ha már prefektus vagyok.
Amíg a rágóm normál formájúra rágódik, addig matatok a táskámban, mintha lenne ott valami nagyon matatható, majd felkelve megigazítom a talárom, nyakkendőm, és a vállamra veszem hű cimborámat, a táskámat. A kezeimet zsebre dugom, miközben határozott lépésekkel leküzdöm a közöttünk lévő távot.
~ Csinos. ~
Suhan át még az agyamon, mielőtt megtorpanok előtte, és megvárom, amíg a tekintetét rám emeli megint.
- Helló, fel fogsz fázni, szerintem inkább ülj a táskádra. Lasch Ervin Balázs.
Nyújtom felé a kezem, egy széles mosoly kíséretében. Amióta Ellával barátkozom, azóta olyan nyitott lettem, mint még soha, és ennek kifejezetten örülök, hiszen lett egy csomó értékes kapcsolatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=536956#post536956][b]Gyilkos Tészta - 2015.10.30. 09:46[/b][/url]

- Szóval Claire.
Szólítom meg bujkáló mosollyal a hangomban. Nem szokásom lányokat zaklatni, szóval nagyon remélem azt is, hogy nem kap szegény rögtön szívrohamot azzal, hogy megszólítom, és letelepedek mellé. Ki akarom próbálni, hogy valóban nem olyan hideg ez a kő, mint ahogy állítja, vagy csak éppen nekem akarja bizonygatni, hogy ő aztán nem fázik. A lányok ilyen furcsa lények a fiúknak, és gondolom viszont is így van, szóval nincs jobb megoldás, mint a tesztelés.
- Egész jó, tényleg.
Valószínűleg délelőtt valamivel jobban sütött ide a nap, vagy ebben is mágia van, ami melegen tartja. Megvallom, sose próbáltam még, mivel minden hidegebb időben csak ránéztem, és megállapítottam, hogy ja, hideg van. De így, leget, hogy kihagytam egy csomó tök jó alkalmat, amikor lehetőségem lett volna innen is szemlélni a tájat. Na, majd ezután, majd innen támadok lesből az éjjeli járőrözéseim alatt. Biztos, hogy meglepődnének azok, akik nem számítanak arra, hogy van itt valaki, és éppen itt ül. Persze ehhez az is kell, hogy előtte jóval hidegebb időben is teszteljem, hogy vajon tényleg mágia-e.
- A kezed viszont elég hideg.
Jegyzem meg neki, miközben felé nyújtok egy pár fekete kesztyűt.
Nem az enyém, az öcsém adta oda, hogy valami lányé, ha látom, adjam oda neki. De sajna nem igazán értettem, hogy miféle lányé, meg, hogy miért nem ő adja oda neki, így aztán jobb ötlet híján átnyújtom a lánynak.
- Talált kesztyű, de senkinek se hiányzott.
Félig még igaz is, hiszen hozzám vágták, de nem tudom, hogy kié. Se név, se ház, se egy rejtett üzenet nincs belőle, és ebből a kesztyűből a világon vagy tízmillió szaladgál. Szóval a tulajdonosának is biztos van még belőle. Nem vastag amúgy, csak ilyen átmeneti, „divat” kesztyű, mégis most valószínűleg jól jön a lányka kacsóinak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=537477#post537477][b]Gyilkos Tészta - 2015.10.31. 12:07[/b][/url]

Egy hosszú percig némán nézem a lányt, majd egy halk hümmögés az, ami elhagyja az ajkaimat.
- Érdekes lány vagy.
Jegyzem meg neki, persze egy pillanatig se bunkón. Tényleg érdekes, ismeretlen területnek érzem, olyannak, amit egyszerűen fel akarok fedezni. Meg akarom ismerni őt. Itt ülve a szökőkút szélén, olyan ez a lány, mint valami szoborszerű szépség, akinek páncélján át kell törnöd ahhoz, hogy megismerhesd egyetlen részletét is. Imádom az ilyen jellegű kihívásokat, és remélem, hogy tart annyira érdemesnek, hogy megismerhessem őt. Mert ha kell, akkor bizony, a sárkánnyal is megküzdök érte. Ő is olyan, akit első pillanattól fogva tartok annyira érdekesnek, hogy meg akarjam ismerni.
- Később még jól fog jönni.
Ha az idei tél is olyan lesz, mint pár nap tavaly, akkor bizony nem csak ez, hanem olyan is jól fog jönni, amit mágia fűt. Az egyik osztálytársam mutatott olyat, hogy a füles sapkája a fülét, a sál a nyakát, a kesztyű pedig az egész kézfejét melegítette. Így azért némiképp könnyű átélni a telet.
- Mert ha már itt ülünk, akkor ülhetünk együtt is, nem?
Pillantok rá a kérdés végén, egy kedves mosolyt is küldve felé.  Nem akarom elijeszteni, és nem akarok úgy kinézni, mint ha valami cukros bácsi lennék. Mondjuk, van mivel védekeznem, például, hogy prefektus vagyok. Igen, ez egy határozottan nagy védelem. Most már kezdem is értékelni, hogy van egy ilyen jelvényem.
- Persze nem kell beszélgetnünk. Csak így nem nézünk ki olyan antiszocnak.
Emelem fel védekezőn a kezem, majd elpillantok a másik irányba is, de nem nagyon van most itt rajtunk kívül más.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=537968#post537968][b]Gyilkos Tészta - 2015.11.01. 14:13[/b][/url]

Claire  

- Semmi.
Vágom rá kapásból, hiszen alapjáraton ez az igazság. Bántani semmi sem bánt, csak olyan nyűgös korszakom van, amikor mindent csak negatívan tudok látni. Van ennek valami megnevezése is amúgy, mert mintha a padtársam mondott volna erre valamit. Szegény lány, nagyon csúnyán rámordultam, majd persze nem győztem bocsánatot kérni. Még jó, hogy tudja, hogy alapjáraton nem vagyok egy őrült.
- Vagyis csak apróságok. Sok apróság. Meg ez az ősz. Nehezen állok át.
A korábbi iskolámnál nem voltak ilyen nagyon meleg napok, aztán utána hirtelen nagyon hidegek, majd megint melegek, és így tovább. Hiába vagyok már itt jó ideje, a szervezetem valahogy nem képes megszokni, hogy itt így mennek a dolgok. Pedig igyekszik, én el is hiszem neki.
- Nemrég kineveztek prefektusnak...
Nem is értem, hogy miért kezdek bele a dologba, hiszen csak annyit tudok a lányról, hogy Claire a neve, és nagyon hideg a keze, de nem fázik. Ez pedig, valljuk be, nem sok. Mégis, megered a nyelvem, és nem is akar megállni.
- Tök nagy megtiszteltetés, hogy kineveztek, és tényleg, igyekszem jól csinálni, csak félek, hogy mégse lesz ez olyan jó. Nem vagyok maximalista vagy ilyesmi, csak nem vagytok trehány sem.
Az ujjaimat összefonva ejtem az ölembe a kezeimet, miután a jobb bokámat ráhelyeztem a bal térdemre. Nem olyan kényelmetlen itt, de azért nem is egy pad, hogy hátradőljek kényelmesen. Oda kell figyelnem, ha nem akarok beleborulni a vízbe.
- És ez az egész nagyon tud bosszantani. Évekig tök jól elvoltam itt, csak léteztem, és most erre tessék, bevállalok egy ilyen feladatot, pedig inkább azon kéne agyalnom, hogy jól sikerüljenek a vizsgáim. Nem igazán vagyok százas azt hiszem.
Most már viszont itt lenne az ideje annak, hogy hallgassak, szóval a következő gondolatot lenyelve pillantok a lányra.
- Mondj valamit te is kérlek, mert csak beszélek és beszélek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=538790#post538790][b]Gyilkos Tészta - 2015.11.03. 12:51[/b][/url]

- Szóval érdekes.
Jegyzem meg játszott sértődéssel azt, hogy most aztán úgy, de nagyon megsértette, hogy még. Mert bizony, egyáltalán nem sértett meg, az ilyen dolgokkal engem nem nagyon lehet, meg amúgy sem. Hogy is mondták egyszer? Lepereg rólam. Igen, ez a jó szó. Nem szoktam én ilyenekkel foglalkozni, mert ha minden kis apróságon megsértődöm, akkor bizony egész nap egy sarokba gubbaszthatnék, és még akkor is tutira lennének emberek, akik odajönnek és még tovább osztanak. Én meg, nem vagyok az a kifejezetten saroklakó típus.
- Igazad van. Végül is, nem mondtam azonnal nemet, szóval volt bennem valami olyasmi, hogy ki akarom én próbálni magam.
Még ha nem is vallottam be eddig se magamnak, se senkinek. Persze, az alap ok egy hülye fogadás, amit Ellával kötöttem, de igazándiból nem erről van szó. Igazándiból nagyon is kíváncsi voltam arra, hogy vajon mit tudok kihozni magamból.
- Tök jó döntés volt, hogy leültem melléd. Látod? Erre volt jó.
Magam se gondoltam volna, hogy ide lyukadunk ki, de végül is, örülök neki, hogy ez lett a vége, mert a lányka rávilágított az egész lényegére. Akartam ezt, de ha nem megy, akkor majd leadom. Nagyon tetszik, hogy valaki képes volt rávilágítani arra, mennyire egyszerűen is mehetnek a dolgok itt.
- Köszönöm a jó tanácsot. Cserébe meghívhatlak valamikor egy forró csokira a cukrászdába?
Megérdemli, elvégre jelen pillanatban a fél életemet megmentette az tuti. Ha most itt elsorvadok itt a szenvedésben, akkor sose leszek családfő, sose lesz munkám, sose lesz belőlem senki. Ezt pedig most megakadályozta ez a helyes kis fruska. Az a minimum, hogy egy ízesített forrócsokira a vendégem.
- Kééérem Ms. Livingstone, ne mondjon nekem nemet, még a végén összetöri a gyenge szívem.
Azt hiszem, el kellene mennem, megnézni, hogy mit is csinálnak ezen a színjátszó szakkörön. Hiszen olyan lendületesen fogom meg a mellettem ülő lány kezét, teszem a szívemre és nézek rá kérlelőn. Nem, véletlenül se a pszichológusnőt mondtam, mert ha bajom is van, akkor is tagadom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=539436#post539436][b]Gyilkos Tészta - 2015.11.05. 11:34[/b][/url]

- Szóval tea.
Hát ezzel most megfogott. Ahogy néztem, nekem olyan forrócsoki lánynak tűnt, bár most, ebből a szögből. Oké, talán el is hiszem, hogy félrenéztem. Innen inkább tudnám elképzelni azt, hogy teát iszik, mint, hogy forró csokit. Én viszont szerencsére olyan fiú vagyok, aki annyira nem édesszájú, így egy jó kis tea bármikor lecsusszan. Csak tény, hogy ez az szög, a hideg kis keze a meleg kezeim között, meg az, hogy ilyen ijedten néz rám, mint egy kis bambi, egészen megfogtak. Kedvem lenne közelebb férkőzni hozzá, de valljuk be, elég nagy pofátlanság lenne, és bármennyire is jól viselem a hideget, azt annyira nem díjaznám, ha beborulnék a kútba. Szóval inkább finoman elengedem a kis kezét, engedve, hogy visszavonulhasson a védelmi zónájába.
- A tea jobban is hangzik. Van egy teázó a faluba. Pillangóvarázs a neve azt hiszem, egy volt levitás diáké a hely, mi is a neve…
Valami egyszerű, de mégsem könnyű, és nem is igazán magyar a lányka neve, de bájos, erre emlékszem, meg, hogy bírja a pillangókat. Sőt, ha mindent igaz, akkor egyszer régen, segítettem ott kipakolni valamiket. Még gyerek voltam, és szimplán látogatóba voltam az édes jó apámnál. Akkor történt. Valamelyik első itt végzett évfolyam diákja lehetett.
- Zoey! Igen, ez a neve a lánynak. Szóval ő nyitott itt egy ilyen helyet, és van teájuk, és étterem része is van.
Nagyon büszke vagyok magamra, hogy ennyi mindenre emlékszem. Felpattanva, kicsit kinyújtom magam. Persze nem feltűnően, csak valamiért túlságosan bedomborítom a hátam, és olyan púpos gyereknek érzem magam ilyenkor. De nem szeretnék az lenni, így szépen, mindig kinyújtom magam.
- Pénteken, tanítás után találkozzunk itt.
Azért csak pofátlan vagyok, mert egy gyors puszit nyomok az arcára, mielőtt menekülőre fognám a dolgot. Nem, pofont nem akarok kapni. Visszafordulva azért még intek neki, hiszen nem vagyok én teljesen neveletlen.