Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=507074#post507074][b]Tanja Gitta Polter - 2015.08.19. 21:33[/b][/url]

A napsütés D vitamint jelent, a D vitamin energiát, az energia meg tetemes mennyiségű kedvvel jár együtt Tanjánál, akit cseppet sem zavar, hogy ma már kissé bágyadt és őszies a napsütés, a lényeg, hogy még van napsütés. Ruganyos léptekkel, már majdhogynem ugrándozva igyekszik kifelé a szabadba, ahol még érezni a fű meg néhány éppen szirmait bontó virág illatát, időnként pedig egy kis szellőt is akár. Haja laza csigákba csavarodva lépései ritmusára emelkedik meg majd hull vissza a vállára szép szabályos időközönként, arcát keretező rövidebb tincseit pedig vékony hajpánt fogja vissza attól, hogy egyetlen pillanatra is eltakarják előle a kilátást. Talárját szépen összefogva a karjára akasztotta még a folyosón, így teljes egészében látni lehet még kellőképpen nyárias és szerinte navinéshez igazán méltó sárga ruháját, amit szélesebb pántok tartanak a vállán és visszafogott módon térdnél ér véget krémszínű fodrokban. Kezében nem csak talárját lóbálja azonban, hanem bűbájtan és átváltoztatástan könyveit is. Igazából mostanra már kétségbeesetten fognia kellene a fejét, tekintve, hogy sosem volt igazán erőssége a tanulás, és Lénije meg a tánc javára idén is sikerült elhanyagolni egy-két tárgyát, főleg olyanokat, mint például eme kettő, amihez nem igazán füllik a foga amúgy sem. Nem butus, szőke tincseiről ilyesmire senki ne következtessen, egyszerűen csak egy kicsit több erőfeszítést igényelne tőle néhány tárgy, főleg, ami varázslattal kapcsolatos, mert a varázsereje hagy maga után némi kivetnivalót. Viszont mégiscsak Tányusról van szó, a rendületlen optimizmus megtestesüléséről, így nem fogja ő a fejét, majd megtanulja most, amit eddig nem tett meg, elvégre még van idő. Beosztja. Már számolgatja is lelkesen, hogy ha minden percet, amit Léni a VAV-ra való készülésre fordít, ő a bűbájtannal tölt, na meg azzal a fránya bájitaltannal, és a gyógynövénytant meg a mágiatörit is szépen bemagolja... ajjaj, az átváltoztatástannal nem számolt. Szóval akkor azt is belevéve egy-két várakozáson felülit is összehozhat. Elmosolyodik a gondolaton, majd észrevesz egy ismerős arcot az udvarban és az időbeosztás további osztása-szorzása helyett letarolja kedves évfolyamtársát hatalmas lelkesedéssel vetve magát hátulról a nyakába.
- Sziamia - mukkan meg, és közben azért csak annyira szorongatja Ervin nyakát, aki így ülve sokkal elérhetőbb magasságban van saját szerencsétlenségére egy ilyen művelethez, mint állva, hogy azért levegőhöz is jusson a fiú.
- Wuuu... Ervin, Ervin, Ervin... - nagyin szépen pislogva huppan le a fiúval szemközt máris talárját ledobva előbb, és térdére teszi a könyveit.
- Te értesz a bájitaltanhoz? Esetleg a bűbájtanhoz? Vagy átváltoztatás? - sorolja, miből is lenne szüksége némi mellékes magyarázatra úgy az elkövetkező napokban mondjuk, még mielőtt például Felagund bá orra elé kerül és ismét a plafonon végzi az üstje tartalma, vagy netán magán a tanáron. Ajjaj, hirtelen még a gondolatba is belesápad, de aztán hamar visszatér az életkedve és továbbra is szépen pislogva Ervinre válaszra vár, hátha tud neki segíteni a fiú, miközben tanul a saját vizsgáira is, elvileg mégiscsak közösek a tárgyaik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=510161#post510161][b]Tanja Gitta Polter - 2015.08.28. 18:51[/b][/url]

Szegény Ervint olyan lelkesedéssel támadja le fel sem mérve, hogy mennyire szorongatja a fiú nyakát, hogy már majdnem lila a feje, amikor elengedi. Hupsz, ezt nem így tervezte, de általában nem is ér el ilyen hatást, mert minden fiúismerőséhez képest roppant alacsony, meg egyébként is Gregor az egyetlen, akinek néha nagyon is szándékosan szorongatná meg a nyakát, hogy hasonlóan szép színhatásokat érjen el eredményként. Ez viszont másik téma, most Ervinre figyel, amint lecsüccsen hívatlanul is vele szemben, könyveit térdeire teszi és már kérdez is. Kicsit el is sápad közben, amint eszébe jut Felagund és a bájitaltan, na meg említést nem érdemlő teljesítménye e tárgyból, de egyre inkább felderül az arca Ervin válaszán.
- Tényleg? Komolyan ide tudnád adni? Nagyon gyorsan lemásolom és vissza is adom ám, csak Felagund bácsi... huh, hát örülnék neki, ha csak ilyenért nem szeretne, mint téged is, de az a helyzet, hogy elég siralmasan állok nála. Nem értékelte, amikor az üstöm tartalma... uuu, te azon az órán nem voltál, igaz? Szóval képzeld, nem tudom, mit csináltam azzal a bájitallal, de egyszer csak elkezdett nagyon bugyogni, aztán meg böfögött is, hogy még az egész teremre jutott belőle - meséli el, ha már felhozta. Tudja ő is, hogy a vizsgán ezzel egyáltalán nem menne át, de valahogy mégiscsak át kell menni, és azt mondták, nem adhatja le, ha gyógyító szeretne lenni. Márpedig nagyon is gyógyító szeretne lenni, így muszáj megtanulnia ezt is és átmenni belőle, hiába tűnik lehetetlennek. Tavaly is csupán csodával határos módon sikerült neki, még mindig nem is érti, pontosan hogyan. A kölcsönbe megkapható könyvekre fülig érő szájjal bólogat is Ervin szavait követve azonnal.
- Ühümm, persze, visszahozom ám időre. Nem szoktam késni a könyvtárban sem - bizonygatja máris, bár ez azért nem teljesen igaz, egyszer előfordult már, hogy késett ott is, csak aztán iszonyatosan szégyellte ám magát. Meg is fogadja még magának is, hogy ha Ervin ad könyvet kölcsön, vele is olyan pontos lesz, mint a könyvtárban az ominózus eset óta, hiába van egyébként folyton késésben mindennel mindenhol.
- Kell egy karóra - csúszik ki a száján hangosan, mert rájött, hogy nagyon nem ártana, és mondjuk öt perccel előre állítva vagy akár tízzel is, hátha nem késik.
- Üüüü, bocsi, csak belegondoltam, hogy akkor talán órákról se késnék el olyan sokszor. Későbbit amúgy, vagyis na... próbáltam úgy felvenni őket, hogy maradjon azért időm tanulni is, de bájitaltanból mindenképp későbbit, hátha sikerül addig megtanulnom elkészíteni valamelyiket - reménykedik, még reménykedik, pedig aztán ő meg a főzés sose voltak jóban, ezt már legalább beismerhetné.