Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=498731#post498731][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.07.21. 21:42[/b][/url]

Iszonyú melege van szegény kislánynak, már napok óta csak arra tud gondolni, milyen jó is volt a Madagaszkáron töltött időszak. Ott legalább a közelben lehetett fürdeni, a dzsungelben és a parton is egyaránt találhatott az ember fürdésre alkalmas vizet. Szörnyű, hogy ezt kell mondanom, de visszavágyik oda. Nem tud a kastélyban egyszerűen mit csinálni, az erdő meg hiába erdő fákkal, és árnyékos hellyel, ha a meleget ott is érzi. Az pedig nem fordult meg a fejecskéjében, hogy a kastélyban is van egy medence elvileg, valahol az alagsorban, a rellonosok területe felé. Nos, végül is ha igazak a pletykák, és tényleg van egy olyan hely, akkor ki is kellene deríteni, nemde?
Csakhogy nem ma. Ezt a napot ugyanis az iskola udvarának felfedezésével töltötte, pontosabban egy padot szeretett volna jobban megismerni, és gyakorlatilag kora este hattól mostanáig itt ül. Olyan hat óra körül lehet, nem is este, és nem is délután még. A nap már készülődik a lemenetelre, Alíz is fellélegezhet, nem kell tovább elviselnie ezt a forróságot. Törökülésbe húzza lábait, úgy figyeli az udvaron lézengő pár diákot: egyesek párban beszélgetnek, hangosan nevetgélnek, valószínűleg a nyaralás alkalmával szerzett élményeket mesélik egymásnak, mások olvasnak, vagy tanulnak. Egyedül Alíz ül csendben, halványan mosolyogva, és néz ki a fejéből, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Miután az utolsó pár is eltűnik, ő csak hátradönti picit a fejét, és már éppen lehunyná a szemeit, mikor az udvar másik felén egy ismerős lány tűnik fel. Alíz nem biztos benne, hogy akit lát, azt annak is hiszi, akinek kéne, de mikor a rellonos közelebb lép hozzá, már fellélegezhet. Állia az. A lány, akit véletlenül leöntött az egyik reggel még Madagaszkáron, a végzős jogosan kiborult, Alíz számtalanszor bocsánatot kért, aztán valahogy elkezdtek beszélgetni.
- Szia! - Lelkesen fészkelődik egy sort, megigazítja ruháját, és arrébb csúszik hogy a másik is odaférjen. Barátságosan mosolyog a végzősre, összefont ujjait a bokájára csúsztatja, úgy néz a lányra.
- Sikerült kitisztítanod a fejed? - Itt a futásra utal egyébként, mert ha valaki kocogni indul, mi másért tenné, ha nem a gondolatok rendezése végett? Alíz legalábbis azt hiszi, az emberek ezért indulnak el futni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=498977#post498977][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.07.22. 15:59[/b][/url]

Mosolyogva fogadja madagaszkári ismerősét, akit talán még a barátjának sem nevezhet. Mégis boldogsággal tölti el Állia felbukkanása, valahogy jobban örül az ismerősnek, mint egy idegennek. Persze ő szívesen elbeszélget egy idegennel is, aki nem annyira idegen, mert ez egy iskola, biztos ismernék valamennyire egymást. De mindegy, Álliát jobban szívleli, ennek pedig örül.
- Hát nem tudom - vonja meg a vállát -, bár nem hiszem, hogy azért futottál, mert el akartad törni a lábad a... te kviddicsezel, nem?
Kérdőn pillant a lányra, ha jól hallotta, akkor valaki említette is a rellonost a sporttal kapcsolatban. Igazából sokat nem veszíthet, ha megkérdezi a lányt. Aki közben lecsüccsen mellé, Alíz pedig először csak csendben figyeli Állia reakcióját, majd kérdőn pislant felé. Nevet. Miért, és min nevet? Nem érti a helyzetet, igazából lövése sincs, mondott valamit olyat? Vagy esetleg van valami az arcán? Mi van?
- Ööö... jól vagy? - Elhúzza a száját, közben ránt egyet az éppen lecsúszni készülő lábain. Nem tudja hogy reagáljon a dologra, mert hát mégis csak értetlen számára a helyzet. A lány az előbb futott le ki tudja mekkora távolságot, aztán most elkezd nevetni. Ki érti ezt?
- Többször ne menj kocogni. Megárt - Vigyorogva fordul felé, de sajnos ez nem lett olyan vicces, mint akarta volna. Pedig valami szellemes dologgal szeretett volna visszavágni neki, de csak erre futotta. Mindenesetre neki ez is vicces, mosolyog a lányra, aki lassan abbahagyja a vihogást, és rápillant.
- Na és mennyit futottál? A kastély körül, vagy kisebb távot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=499713#post499713][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.07.24. 12:21[/b][/url]

Alíz a vállvonogatáson kívül nem tud mást reagálni a csak fél órára. Neki már az is szenvedés, ha otthon a húga kutyája után kell futnia, mert kiszökött a kertből. És természetesen mivel ő a nagy testvér, neki kell intéznie az ilyen dolgokat. Még akkor is, ha nem vér szerint rokonok. Tehát Alíz többek között ezért is nem szeret futni.
- Szóóóóval - Inkább témát terel, igen. Mert az könnyebb. - Te mióta is vagy már itt? Most vagy végzős, ugye?
Állia biztos említette neki a dolgot még a nyaralás alkalmával, de ki emlékszik már arra. Marad a jól bevált módszer, szépen megérdeklődik mindent újra, aztán legfeljebb mikor visszamegy a szobájába, lekörmöli magának a buksijában megmaradt információkat egy kis füzetbe. Talán nem fogja elveszteni a füzetet, és talán Lena szamara sem eszi meg. Egyébként ha már szamár: irtó régen látta az állatot, csak nem elvették a barátnőjétől?
- Vizsgák...? - Meglepetten pislog a rellonosra, aztán mikor rájön miről is van szó, csak legyint egyet. - Jaaa az. Hát majd sikerül valahogyan. Elkezdek rá készülni is igen, de még nem. Egyelőre elvagyok a sima beadandókkal is.
Fészkelődik egy sort, ráncigálja a lecsúszni készülő lábait, de közben figyel ám Álliára, nem szeretné megint megkapni, hogy nem figyel a beszélgetőpartnerére. Mert nem egyszer esett meg, hogy rosszalló pillantások közepette jött rá valójában, miért is haragudnak rá picit a szülei. Ő ilyenkor csak megvonta a vállát, és elterelte a témát valami sokkal viccesebb felé.
- Na és te hogy állsz a vizsgákkal? - Oldalra biccentett fejjel néz Álliára, ezzel a kérdéssel pedig szeretné is lezárni ezt a témát. Még van idő vizsgák előtt, minek erről beszélni...?