37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Fénylő Lelkek Udvara - Kőrösi Ráhel hozzászólásai (5 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 4. 23:47 | Link
Chuck
ruha



Nem mondanám, hogy túlságosan felfordult az életem ebben a pár napban. Bár azt örömmel mondhatom, hogy már nem unom szét magam. Igaz még pár napig egyedül leszek a nagy házunkban, de azt már tényleg kibírom. Legalább lesz időm tényleg rendben rakni a teraszt és a hátsó udvart. Fruzsiék gondoskodtak a nyugalmamról még a hétvégére, aminek persze nem örülök, de még is van jó oldala. Mire Réka hazajön legalább lesz az udvarban pár játék amivel játszhat.
Ahogy kidobott az ágy, úgy álltam neki újra a festésnek. Megjött hozzá a kedvem és ennek felettébb örültem. Mosoly ugyan nem volt az arcomon, de lehetett rajtam látni, hogy jó kedvem volt. Fütyörésztem és teljesen belemerültem a mázolgatásba. Röpke fél óra alatt végeztem az egésszel, a nagyjából kifogyott festékes vödörre visszaraktam a tetejét majd elraktam. Arra már nem volt szükségem.
Ezután egész nap bent voltam a házban, elolvastam a leveleimet. Az egyik persze Fruzsiéktól jött, amiben leírták, hogy hétvégére maguknál tartanák Rékát. Rögtön írtam is nekik egy levelet. Örültem, hogy jól érzi magát náluk Réka. A másik pedig Chucktól jött. Mondanom sem kell, hogy meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar újra keresni fog a kis szülinapozás után. Nem írtam neki vissza, előbb el kellett gondolkoznom, hogy mi legyen. Eddig fel sem tűnt, de nem tudtam biztosra, hogy mi van kettőnkkel. Párkapcsolatról nem eshetett szó hiszen nem is ismertük egymást, de ott volt még a kaland és a barátság némi extrákkal. Egyikkel se volt bajom, hiszen mindegyik elfogadott volt már ebben a világban, de még is ott volt Réka és nem viselkedhettem úgy, mint egy kis kamasz, aki habzsolja az életet. Ahogy ez eszembe jutott el is fogott a bűntudat, ami nem is tartott sokáig. Hiszen akkor este jól éreztem magam és attól mert gyereket neveltem még nem zárhattam ki a jót az életemből. A hosszú gondolatmenetemnek egy nagy sóhajjal vetettem véget és már mentem is fel a szobámba összekészülődni. Hamar letusoltam, rendbe raktam a hajamat a fejemet aztán kamikaze módban a szekrényembe mélyedtem.
Nem kellett sok idő és megtaláltam a megfelelő ruhát. Amennyire tudtam olyan gyorsan magamra kaptam, választottam mellé egy fekete kis táskát, amibe beleraktam a nem túl sok értékemet és már indultam is. Az út felére már az izgalom vette át bennem az irányítás. Már régen voltam az iskola területén és ez némileg feldobott.
Viszonylag hamar odaértem. Számítottam arra, hogy sokan lesznek, de hogy annyian amennyien voltak. Te jó ég! Nyújtózkodtam egyet kettőt aztán meg is láttam a keresett személyt. Mosolyogva indultam meg felé és amikor odaértem hozzá két puszit nyomtam az arcára.
- Szia. -tipikus mosoly terült el az arcomon. Közben pedig reméltem, hogy nem vette zokon a puszikat, de még sem állhattam úgy elé, mint egy cövek.
Utoljára módosította:Kőrösi Ráhel, 2014. május 4. 23:55 Szál megtekintése
Réka|Lehet kérdezni(:
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 5. 19:49 | Link
Chuck
ruha



Először kavargó gyomorral indultam el, de ahogy közeledtem az iskola felé az valahogy elmúlt és átjárt a nyugalom. Odaérve pedig egyáltalán nem voltam ideges. Nyomtam neki két puszit, ami elég fura lehetett azoknak akik nem tudtát a sztorit de nekem ez alap volt. Tényleg nem akartam ott állni előtte, mint valami fadarab.
A kérdésére fülig ért a szám.
- De, nagyon nagy baj. -hangom komolyan csengett és még az arckifejezésem is ráerősített. - Csak vicceltem, szeretek majálisozni úgyhogy nem baj. -nevettem el magam. Reméltem nem esett neki rosszul az előbbi kis viccem. Sosem tudtam rendesen viccelődni, mert egyszerűen nem volt jó a humorom.
Közben magamban már toporzékoltam, már bent akartam lenni. Igen néha úgy viselkedtem, mint az én kis Rosszcsontom, de nem vittem túlzásba és nem is mutattam ki, szóval elfogadott volt.
- Bevallom, én is ebben a cipőben járok, teljesen felforgattad a gondolataimat. -hangom lágyan csengett. Egyáltalán nem sértőnek szántam az iménti megjegyzésemet, szimplán az igazat mondtam. Igaz már előtte is voltak kalandjaim, de ez most teljesen más volt. Félre értés ne essék, miután Réka világra jött tényleg senkim nem volt még csak egy futó dolgom sem és talán a sok évnyi egyedüllét miatt volt most ez a helyzet furcsa.
- Persze, ismerjük meg egymást, nem vagyok ellene. -egyeztem bele én is hiszen ésszerű volt, hogy most visszakanyarodtunk az ismerkedés részhez. Kifejezetten örültem annak, hogy nem nekem kellett kezdeményeznem. - Meglátjuk. -kacsintottam. Hozzáteszem én ezt a beszélgetést még mindig nem úgy éltem meg, mint a legtöbb ember, kellemetlenül. Kifejezetten az ellenkezője járt át. Feleslegesnek tartottam a rágörcsölést, hiszen akkor ahogy magamat ismertem biztos voltam benne, hogy rosszul sült volna el.
Az invitálásra bólintottam és szép nyugodt tempóban elindultunk. Néha ahogy összekoccantak az egymás mellett lógó kezeink le kellett pillantanom. Nem tudom miért, reflex szerűen jött. Amíg végre sikerült átverekednünk magunkat a diáktömegen, eszembe jutott pár kérdés, amit -ha már a megfelelő alkalomnál jártunk- feltettem.
- Mondd csak, mivel foglalkozol, vagy tanulsz még? -hangomat egy kicsit felemeltem. Muszáj volt, mert voltak olyanok akik örömtelien ordibáltak vagy a fülünkbe, vagy jó messze tőlünk, de még úgy is túl harsogva engem.
Persze közben nézelődtem, hogy mit merre lehetett megtalálni, kezdett felébredni bennem a játékos Ráhel.
Szál megtekintése
Réka|Lehet kérdezni(:
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 6. 22:25 | Link
Chuck
ruha


Megkönnyebbültem, amikor vette a lapot és mosolygott.
Ahogy egyre beljebb értünk oszlott a tömeg is. Alaposan körbenéztem mit merre lehetett megtalálni. Egészen lenyűgözött a látvány, még a szám is tátva maradt volna ha most csöppentem volna bele a mágus világba. Elismerésem a szervezőknek, kitettek magukért. Séta közben mind a ketten pillantgattunk le kezeinkre és néha még össze is akadt tekintetünk.
Elég gördülékenyen folyt köztünk a társalgás. Ha jól láttam nem nagyon volt zavarban,  ami kifejezetten tetszett. Sajnos találkoztam már olyan emberekkel akik, már egy kérdésemtől elvesztették a fejüket. De szerencsére Chuck nem, sőt még beszédesebbre is fogta, mint gondoltam volna. Megint pozitívan csalódtam benne. Egész végig őt néztem, élmény volt figyelni az arcát, miközben magáról mesélt és a sztori hozzá, az sem volt semmi.
Lélekben már felkészültem arra, hogy vissza kérdezett, de fejben még nem. Sosem tudtam magamról mesélni, ha még is akkor  valamivel mindig elrontottam olyan információ megosztásával, amit nem kellett volna elmondanom. Szóval kérdésére nem rögtön feleltem hanem olyan egy perc múltán, amikor magamban ténylegesen össze tudtam szedni, miket akartam vele megosztani első sorban.
- Szintén ide jártam, aztán el kellett mennem, mert valami fontosabb közbe jött, szóval be se fejeztem. A tovább tanuláson nem gondolkoztam, helyette nyitnék egy üzletet itt a faluban, vagy fotózgatnék, még nem tudom pontosan. Hát igazábóóóól...-nyújtottam el a szót majd vettem egy mély levegőt és folytattam. -... azért jöttem vissza, mert Réka már hiányolta az apját és nem akartam sírni látni. -hadartam el gyorsan és félre is néztem. Nem akartam látni az arcát, hogy miként reagálta le ezt az egészet. Nem igazán szerettem első körben elmondani senkinek sem, hogy van egy gyerekem hiszen az emberek nagy része menekülőre fogta eddig és nem akartam egy újabb ismétlést. Amúgy mielőtt még eszébe jutott volna az, hogy szégyenlem Rékát az jól mellé trafált. Örültem, hogy Davidon kívül mással is beszélhettem a faluban. Persze ott volt Nina, de vele csak egyszer találkoztam szóval ő nem számított. Mindenképpen szerettem volna találni valakit, nem feltétlenül szerelmet, de barátot biztosan.
- Ja amúgy nincsen tesóm, egyke és árva vagyok. -vetettem oda még kettő kósza információt mosolyogva, aztán kézen fogtam és a sima körhinta felé húztam. Nem akartam csak sétálgatni, jó volt, de nem lehetett csak úgy semmibe venni a játékokat, szórakozni is kellett. Amint odaértünk, -ha egyáltalán hagyta magát- megálltam még mielőtt beleülhettünk volna valamelyik ülésbe.
- Legyen egy szabály. Kettő kérdés után mindig felülünk valamelyik játékra. Lehet ismételni is, ha már voltunk mindegyiken. - teljes testemmel felé fordultam és, fülig érő ívvel vigyorogtam rá. Aztán nyújtottam is felé jobbomat.  Nem számított mit gondolt rólam, most már nem akartam elengedni, főleg azért nem mert megint kivételeztem vele és rögtön olyat árultam el neki, amit másnak nem igen szoktam plusz ha nem is barátok, vagy annál több, de ismerősök maradhattunk. Nekem már bőven az is megfelelt ha pár szót válthattam vele.
Szál megtekintése
Réka|Lehet kérdezni(:
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 7. 22:05 | Link
Chuck
ruha


Így utólag végig gondolva még sem úgy kellett volna kezdenem, ahogy tettem. Túlságosan közvetlen voltam vele és talán ez egy olyan hibának számíthatott, amit nehézkesen de ki lehetett javítani. Belső énem őrjöngött, hogy mekkora hülye voltam. Ha el lehetett volna képzelni, akkor egy szőke lányt láttunk volna, aki torka szakadtából ordibál a tükörképével, aki valójában nem a tükörben volt hanem vele szemben és az éppen dühöngő fél mindenféle dolgot dobál fele, talán még egy széket is neki vágott. Kívülről mind ez nem volt észrevehető, talán csak annyi, hogy alsó ajkamat harapdáltam.magamhoz, amint meghallotta, hogy van egy gyerekem rögtön lelépett. Igazán meglepett, de nem mertem előre tervezni hiszen ha tovább folytattuk az ismerkedősdit én még tudtam neki olyanokat mondani, amikkel elijeszthettem akár.
- Játékboltra gondoltam, de még nem vagyok benne biztos, először fel kell mérnem mire tartanak igényt az emberek. -magyaráztam el neki, hangom a lelkesedéstől csengett. Szerettem álmodozni és tervezgetni, de ez most nem csak álom volt számomra hanem cél is, a fotózás pedig B terv volt.
Igazából fejben alig voltam ott, hallottam mindent, de nem mindent tudtam egyből felfogni és mire felfoghattam volna már más került szóba. Ez történt amikor Rékáról kérdezett. Nem szándékosan nem válaszoltam neki, szimplán elméláztam.
- Nem volt olyan rossz, szerencsére a nagyszüleim velem voltak. -egy biztató mosolyt küldtem felé. Már egyáltalán nem bántott a téma hiszen felnőtt fejjel jobban át tudtam gondolni a dolgokat és ez által értékelni is tudtam eddigi életemet. Mindig belegondoltam a talánba, de annyira már nem izgatott, mint tini koromban.
Ezek után kézen fogtam Chuckot és elráncigáltam a körhintáig. Amikor megpillantottam a nálunk jóval nagyobb építményt megint visszatért a kezdeti jó kedvem. Az ajánlatommal meg aztán végképp jobb lett az egész. Nagyon érdekelt Chuck, de azért valamivel fel kellett dobni ezt a napot. Nem feltétlenül akartam felülni mindenre, mert csak a körhintákért voltam oda.
Chuck -ahogy láttam rajta- kicsit ódzkodott, de végül elfogadta az ajánlatomat. Boldogan "vágtam" szét kezeinket mielőtt még feltette a következő kérdését.
Először elléptem tőle, majd levettem róla tekintetemet és csak ezek után bólintottam helyeslően. Most már koránt sem volt biztos ez a nap. Nem akartam mást mondani hiszen nem tudtam pontosan mi érdekelte, fölöslegesen pedig nem akartam traktálni. Alig telt így pár pillanat már is feltett még egy kérdést. Most viszont kénytelen voltam ránézni, látni akartam, hogy milyen arcot vágott. Úgy néztem rá, ahogy eddig nem, elemzően.
- Azt, hogy jobb lenne lelépni. -nyögöm ki végül pár perces nézés után. Tényleg ezt gondoltam, erre nem volt semmi kétség hiszen ha magamból indultam ki és az ő helyébe képzeltem volna magam, akkor ezt tettem volna.
Utoljára módosította:Kőrösi Ráhel, 2014. május 8. 13:40 Szál megtekintése
Réka|Lehet kérdezni(:
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 8. 20:38 | Link
Chuck


Igazán szép napnak néztünk elébe, csak éppen nem úgy sült el ahogy terveztük. ha vissza tudtam volna tekerni az időt szívesen megtettem volna, de sajnos ez az erő nem volt a birtokomban. Ha nem most mondtam volna el neki hanem később, az sem jelentett semmit, hiszen csak hitegettük volna egymást. Nagy érvágás lehetett ez az információ neki, de nem tudtam vele mit csinálni.
Mindent le tudtam róla olvasni, nyilvánvaló volt, hogy egyetértett velem. Ekkor döntöttem úgy, hogy az érzelgős énemet eltemettem és előhúztam a rideg távolságtartó Ráhelt. Engedtem neki megfogni kezeimet, de én nem mozdítottam ujjaimat, olyan merevek voltak, mint egy fadarab. Végig, amíg tagoltam beszélt őt figyeltem. Szerettem ilyenkor az emberekre nézni, nem tudom miért lehet ez volt az én fétisem. Végig visszhangoztak fejemben szavai, elsőre is felfogtam, de úgy, hogy többször hallottam magamban el is fogadtatta velem. Ilyenkor talán haragnak kellett volna felgyülemlenie bennem, de én semmi ilyet nem éreztem. Teljes mértékben egyetértettem vele.
Nem mondtam neki semmit, végig fa pofával meredtem hol arcára, hol pedig kezeinkre. Legszívesebben már rég elhúztam volna a csíkot hiszen ezerszer hallottam már ezt a fajta mondatot, kívülről fújtam. Persze legtöbb esetben hazugság volt, de most úgy láttam, hogy igazat mondott. Kiélveztem azt a picinyke pillanatot amíg még itt volt és egy halovány barátságos mosolyt küldtem felé, kihúztam kezeimet ujjai közül és vártam amíg elment. Nem vettem le róla a tekintetemet. A bohócos sztorin jobb esetben nevettem volna, de most csak keserű mosoly terült szét arcomon. Csak akkor fordultam meg, amikor már nem láttam alakját. Felmértem a terepet, mindenütt viháncoló diákok vettek körül, amitől most felfordult a gyomrom. Sóhajtva sarkon fordultam és amilyen gyorsan csak tudtam távoztam, közben persze ügyeltem arra, hogy senkinek ne menjek neki, nem akartam én is úgy járni, mint Chuck. Megkereshettem volna, hogy beszéljük meg, de nem akartam teher lenni a számára úgyhogy az otthonom nyugalma mellett döntöttem. Bántottak a történtek, de az kicsit megnyugtatott, hogy még az elején amikor tényleg nem ismertük egymást. Abban legalább biztos voltam, -saját részről- könnyebben kihevertem.
Utoljára módosította:Kőrösi Ráhel, 2014. május 8. 20:38 Szál megtekintése
Réka|Lehet kérdezni(:
Fénylő Lelkek Udvara - Kőrösi Ráhel hozzászólásai (5 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék