Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=568262#post568262][b]Ombozi Sára - 2016.02.28. 16:04[/b][/url]

Szereti a telet, a hűvös időt, nagyon szép és mindig inspirálja. Egy dolog van, amit ennél is jobban szeret, az pedig a Noellel töltött idő. Bár kicsit aggódik érte mostanában... na jó, egész életében aggódott érte, de érzi, hogy valami nincs rendben a másikkal. Mondjuk feltűnően kedves és bújós hangulatában van, márpedig egy Ombozinál nincs ennél gyanúsabb viselkedés. Ennek ellenére kiélvezi, csendben hallgatózik, Noel légzésének hangjára koncentrál és így mintha sokkal erősebben hallaná.
- Nem tudom, lehet, hogy egyedül öregszem majd meg és lesz még több macskám. Sok macskám - nevetgél ő is a testvérével együtt. Most, hogy belegondol, talán nem is olyan valószerűtlen ez a jövőkép. De nem úgy néz ki, mint aki igazán aggódna miatta. Mostanában sokkal kevesebbet görcsöl az ilyen dolgokon és máris sokkal könnyebb az élete. Talán egyszerűen készül túlesni a krízisén és talál egy megoldást. Egy irányt, amit követhet. Mint amikor az eső után kitisztul az ég és a felhők szertefoszlanak. A gondolatra jóízűen sóhajt egyet.
- Van egy tök jó megoldásom a helyzetre. Segítek - válaszolja végül, és már ki is alakult a fejében a terv. Szóval feláll, hívja Noelt is, fogja a kezét és húzza magával, rángatja, ha nem lenne kedve hozzá. Nem érdekli, mihez van kedve. Az ő öccse nem fog megzakkanni. Sőt, még csak kicsit sem lesz bolond. Egészséges, normális fiatal felnőtt lesz belőle, még ha bele is döglik. Iszonyatosan mérges, de nem is igazából Noelre, sokkal inkább a körülményekre és saját magára.
- Figyelj, ki fog tisztulni a kép, mindent máshogy fogsz látni - biztatja a másikat, megtévesztően kellemes, csicsergő hangon, ahogy a szökőkúthoz sétál Noellel. Aztán elengedi a kezét, megfogja a fülét. Annál fogva húzza lefelé, talán ez a legkevésbé fájdalmas módja, hogy görnyedésre kényszerítse. Aztán amint elég alacsonyan van, elengedi, és helyette inkább a kócos fejet fogja meg hátulról, két kézzel. És mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül nyomja le a másik arcát és fejét a jéghideg víz alá egy kis időre. Eszébe sincs fojtogatni, szóval levegőhöz engedi, felhúzza a felszínre.
- Na, jobb már? - kérdezi, közben kezét továbbra is tarkóján tartva, hogy nemleges válasz esetén ismételhesse a folyamatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=568309#post568309][b]Ombozi Sára - 2016.02.28. 17:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=569125#post569125][b]Ombozi Sára - 2016.02.29. 20:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=570091#post570091][b]Ombozi Sára - 2016.03.03. 16:26[/b][/url]

Noel meleg karjai ölelik magához végül. És talán jobb fejleményt el sem tudott képzelni, mint ez. Így ő is köré fonhatja a karjait, hogy ezzel apró szédelgését tompítsa. Tudja, hogy ez tulajdonképpen nem segít, de ez olyan, mintha Noellel együtt forogna, az pedig máris jobb érzés.
- Nem haragszom - válaszolja könnyedén, mert szerinte ez természetes dolog. Mély levegőket véve igyekszik minél több oxigénhez jutni. Lassan ráveszi magát és kissé kiegyenesedik. Megtartja magát és már kevésbé támaszkodik Noelre. Kihasználja a másik bújását, egyik kezével a még mindig nedves tincsek közé túr és megsimogatja Noel fejét. Tökéletesen megérti, miért csinálja ezt. Néha ő is nagyon-nagyon szeretne ismét kislány lenni, hogy egy ölelés, simogatás és egy kis gondoskodó szeretet bármikor megvigasztalhassa és mindent helyretehessen.
És akármennyire is megható, kellemes a pillanat, hallgatva Noel szavait kénytelen engedni első gondolatának és megkönnyebbülten sóhajt.
- Végre - csusszan ki halkana a száján. Pedig félt, hogy nem sikerült rendesen elmondania, amit akart. De ha valamiből, akkor Noel a közhelyekből és az egyszerű tanácsokból nem nagyon ért. Jobb, ha ő maga jön rá, eszmél fel. És nagyon félt, hogy megint csődöt mond, hogy még csak ennyit sem tud megtenni érte, mert... be kell látnia, kicsit elveszítette a fejét ő is.
- Rendben - válaszolja végül elmosolyodva, elengedi öccsét és előhúzza pálcáját. Egy invito-val rendes ollót hív magához, kézen fogja Noelt, leülteti. De még így is elég magasnak tetszik a fiú, ezt mindig megmosolyogja. Pedig olyan kis tökmag volt még nemrég és nehéz rá másképp gondolni. Viszont idén leteszi a VAVot, lassan felnő és ugyanazokkal a dolgokkal kell majd megbirkóznia, mint neki.
Kedves, gyengéd mozdulatokkal veszi ujjai közé a hosszú, göndör tincseket és művészhez illően, szépen, esztétikusan vágja le őket. Ahogy hullanak alá a régi tincsek, Noel vállára, a kőre, ő nagyon furcsán érzi magát. Néha szorongónak titulálná, néha furcsán feldobottnak, mégis tudja, hogy ez valami különleges. Csendben vágja Noel haját egy ideig, aztán egy dal ragad meg a fejében, halkan dúdolgatja közben. Aztán amint kész, egy varázsigével megszárítja a másik haját, csinosítgat rajta még egy kicsit, hogy jól nézzen ki. Aztán kezeivel széles vállairól söpri le a hajat, majd engedi Noelt, hogy megnézhesse magát, ha akarja.