37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Fénylő Lelkek Udvara - Elena Rose hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 4. 21:16 | Link

Blanka

Körül kell néznem, nem bírom ezt az unalmat! - gondoltam, és elindultam lefelé. Útközben elhaladtam rengeteg ajtó mellet, de egyik sem izgatott nagyon. Olyan volt, mintha valaki tudat alatt irányított volna, hogy merre is menjek. Elértem úti célom. Az érzés, ami eddig vezetett egy gyönyörűséges kertnél abbamaradt.
 - Ez bámulatos! Hihetetlen, milyen helyekről nem tudok én! - mondtam, majd forogva elindultam a kert közepébe. Mindenhol gyönyörűséges virágok voltak.
 - Jé, ez rózsa! Ez a kedvenc virágom! - majd elindultam körülnézni. A falakra volt valami írva... Mintha rúnaírás lett volna. Már épp előkaptam venni a rúnatan tudásom, amikor megláttam egy lányt a földön feküdni. Talán valami baja van? Megátkozták esetleg? - gondoltam, és kisvártatva elindultam felé.
 - Jól vagy? Semmi gond? Hogy érzed magad? - mondtam és leguggoltam mellé.
 - Apropó, én Elena vagyok. Örülök a találkozásnak! - mosolyodtam el biztatóan.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 15:39


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 4. 21:57 | Link


Blanka

Egy pillanatra igen csak megrémültem, ugyan is az ismeretlen lány csak feküdt a hideg földön, és semmi jelét nem adta annak, hogy még eszméletnél van. Szerencsére pár percen belül fel is kelt. Megpróbáltam lassabban beszélni, hátha úgy megérti majd mit mondok. Elvégre ez az én hibám, mert amikor ideges leszek, képes vagyok hadarni.
 - Szia Elena vagyok. - ismételtem el most már nyugodtabban.
 - Azt kérdeztem, hogy jól vagy e? Talán megátkoztak? Csak mert, itt fekszel a hideg kövön egyedül. Esetleg, tudnék neked segíteni? - s vetettem egy barátkozós mosolyt a kába lányra.
Nem tudom mi baja lehet, de én szívesen meghallgatom, elvégre én is elég szörnyű dolgokon mentem át annak idején. És olykor még ma is, amikor sikoltozva ugrok fel az ágyamból.
 - Esetleg, elmondhatnád mi a baj. Én is sok mindenen mentem át az évek során. Biztos megérteném. - de azért még hozzá tettem, - Már, ha szeretnél beszélni róla. Anyuék halála után én is ilyen lehangolt voltam mint ez a lány. Semmi sem érdekelt. Legszívesebben elfutottam volna a problémák elől. És ezen még a nénikém viselkedése sem segített.


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 4. 22:53 | Link



Blanka



Örömmel hallottam amikor Blanka közölte, hogy semmi baja, és, hogy csak a bolhából csinált elefántot. Már azt gondoltam, hogy vele is olyasmi történt mint velem anno.... De mindegy is mi járt a fejemben. Ami volt az elmúlt.
 - Én is Eridonos vagyok! Csak a gond, hogy csak első éves. - feleltem izgatottan. Szuper egy újabb ház társ! - de ez utóbbit csak úgy magamban tettem hozzá.
 - Ha már itt vagyunk egy ilyen gyönyörű kert kellős közepén, mi lenne, ha csinálnánk valamit? - de azonban semmi konkrét ötletem sem volt, arra mit is tegyünk. Sok minden végig futott az agyamon. Játék ötletek,... beszélgetések. De arra jutottam, hogy halvány lila gőzöm sincs mi is legyen a mostani tervünk. Viszont, nem állhatunk és nézhetünk ki a fejünkből.
 - Nos... Mit is csináljunk? Mit is? - tettem fel a kérdést Blankának.
 - Esetleg neked van valami ötleted?
Bár nekem lett volna, de  csak az, hogy beszélgessünk, viszont nem akarta a tragikus életemmel zaklatni szegény lányt. Lefeküdtem hát, és bámultam a felhőket. Különféle formájú felhőket fedeztem fel az égen. Volt bicikliző nyuszi, csokis fánk és még sok más is, minden amit csak az én élénk fantáziám odaképzelt.
 - Nézd! - szólaltam meg ismét. - Egy bicikliző nyuszi! - mutattam a pufi foltra az égen.


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 5. 16:05 | Link


Blanka



Sokáig kémleltük az érdekesebbnél érdekesebb felhőket Blankával. Találtunk közben csillag, fánk, rózsa és még sok más alakú képződményt is. De a legérdekesebb egy üdítőt szürcsölő ufó volt. Nagyon jól szórakoztunk, míg meg nem láttam egy olyan felhőt, ami anyukámra hasonlított.
- Az olyan, mint az anyukám. - szóltam a mellettem fekvő lányhoz.
- Tudod, nagyon régen láttam már őket, és hiányoznak.
Jaj, ne már megint rám fog jönni! Ne, csak ezt ne! Ne csináld ezt Elena! - próbáltam magam lecsitítani. De nem bírtam. A szomorúság úrrá lett rajtam, és a könnyek csak úgy özönlöttek ki a szememből. Mindig, amikor anyáékra gondolok, sírni kezdek. Nagyon hiányoznak, csak úgy, mint az otthonom.
De miért csinálom pont akkor ezt, amikor társaságban vagyok? Hogy lehetek ennyire butus!
 - Ne aggódj, nem tettél semmit. - próbáltam, megnyugtatni Blankát, mielőtt azt hinné, hogy az ő hibája, hogy már megint sírok.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 15:53


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 5. 17:31 | Link



Blanka



Nagyon béna vagyok! Mit gondolhat most róla? Elena, hogy tehetted ezt! - szidtam le magam. Már épp meg bántam, amit az előbb mondtam, amikor Blanka megfogtam a kezem és simogatni kezdte a hátam. Először meglepődtem, elvégre nem sokan törnek  be a személyes aulámba, de nem is bántam, hogy a lány most ezt sutba vágta. Nem sokan töröttek velem életem során. De ebben az új suliban mindenki nagyon kedves. Nem is értem, hogy lehet ez. Régen az emberek többsége inkább elásott volna a föld mélyébe, mondván, hogy sokkal jobb lenne nélkülem.
Itt nincs semmi ilyen. Törődnek velem, és senki sem mondja azt, hogy tűnjek az utukból, mert zavarom őket. Erre itt az élő példa, Blanka. Csak egy fél órája vagyok vele, már is vigasztal, amikor rám jön az a sírási hullám, ami mostanában elég sokszor jelentkezik.
 - Semmi, bajom, csak a szüleim... tudod... - kezdtem neki a magyarázkodásnak, ám ez nem is volt olyan könnyű mint a fejemben kiterveltem.
 - Meghaltak. - fejeztem be végül a szívfacsaró mondatot.
 - Hét évvel ez előtt belefulladtak egy út széli tóba.
Nagyon fájt újból felidézni ezt az emléket. Talán, mert ebben az iskolában minden a szüleimre emlékeztet. Ugyan is ők is ide jártak, amikor annyi idősök voltak mint most én. Ugyan ezt az információt, csak pár napja tudom, de most, hogy vissza gondolok, milyen jó lett volna, ha anyával és apával elmentünk volna bevásárolni a sulira, utána pedig krokodil könnyek társágában felültettek volna az iskola vonatára, én meg szapora integetések közepette, búcsúztam volna el tőlük. Milyen szép is lenne. Csak kár, hogy ez nem lehetséges.
Elővettem egy zsepit és megtöröltem vele a szemem. Megtanultam, hogy mindig legyen nálam zsepi, ha valami újból felidézni a fájó emlékeket és nekem ismét sírnom kéne.  


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 6. 20:47 | Link


Blanka



Furcsa volt, hogy ennyire kiakadok már megint, és a mellettem ülő lány nem bolondnak néz, hanem csodál. Ilyen sosem történt még. Általában, nem nagyon foglalkoztak ilyenkor velem, mondván: "Majd biztos abbahagyja, csak rá kell hagyni." De szemlátomást, Blankát nem zavarta, amit csinálok. Talán, neki is valami ilyesmi nyomja a lelkét?
 - Köszi, hogy ezt mondod! Ez kedves tőled. Általában az emberek rám hagyják a dolgot, nem foglalkoznak velem. - köszöntem meg a lánynak, a "bókot".
- Nincsenek testvéreim. És most a nevelő szüleimmel élek. Ugyan is amikor a szüleim meghaltak, árvaházba kerültem, mert se a nagyi, se a nagypapa nem élt már. A nagynéném meg nem vállalat el.
A nagynénémről nem szoktam nagyon beszélni senkinek, mert ez is egy olyan fájó emlék, mint a baleset. Izabella néni ugyan is nem nagyon szeretett engem. Amikor elkerültem az árvaházba akkor sem érdeklődött utánam. Míg én vártam, hogy majd egy szép napon kikerülök onnan, ő addig valahol bűntudat nélkül élte a kis világát. És még az után sem foglalkozott velem, miután nevelőszülőkhöz kerültem.
- És neked hogy zajlott eddig az életed? - mondtam, miután vettem egy nagy levegőt, hogy folytatni kezdjem a gondolatom.
Remélem nem sértettem meg ezzel, hogy így hirtelen elkezdem faggatni az életéről. Nem nagyon szoktam hozzá a társasághoz. Meg ez a hely is elég új nekem, nem tudom hogy is kezdjem az ilyen beszélgetéseket.
- Már, ha nincs ellenedre, hogy kérdezgetlek. - majd vetettem egy halovány mosolyt Blankára.
- És azért is elnézésed kérem, hogy itt rád zúdítom az összes problémám, amikor lehet, nem is nagyon érdekel téged. Végül is nem a te problémáid. Úgy, hogy bocsi, remélem, nem haragszol rám e miatt.
Most már tuti bolondnak néz. Miket zagyválok én itt össze?! Buta, buta Elena! - szidtam le magam, ma már körülbelül ötödszörre. Nem csodálom, ha ez után égni fog az arcom.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 6. 20:47


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 7. 22:13 | Link



Blanka




Kissé elszomorító, mikor visszagondolok a múltamra. Néha még most is összeszorul a szívem, mikor meghallok valamit a szüleimmel vagy esetleg az egyik régi rokonommal kapcsolatban. Olyankor nem is tudom mit tegyek. Legszívesebben elbújnék egy eldugott helyre, és elő sem jönnék addig, amíg minden ami kínoz néha napján, el nem múlna. Csak sajnos, ezt nem tehet. Tartanom kell magam, még akkor is, ha már nem bírom tovább és elszakad a cérnaszál. Végül is ez az egyik indok amiért az Eridonba kerültem.
- Igen , nagyon is szeretek velük élni. És őket is nagyon szeretem. Mindig is vártam, hogy egyszer, majd egy ilyen kedves család örökbe fogadjon. - mosolyogtam rá a lányra.
És amit az előbb elmondtam, mind komolyan is gondoltam. Nagyon szeretem a nevelő szüleim. Amióta odaköltöztem hozzájuk, mind a ketten mindent megtettek, hogy az életem innentől jobb legyen, és hogy kárpótoljanak azért a három évért amit ott az árvaházban töltöttem. Ez mind szép és jó, csak én mindig úgy éreztem, hogy hiába ilyen kedveske velem, én nem tudok cserébe semmit adni. Hisz amikor valami probléma volt otthon az nem tudtam megoldani, mivel még csak gyerek vagyok.
De most úgy érzem találtam egy megértő barátot, akire számíthatok. Ő pedig itt ül melltettem.
 - Akkor neked csodás életed lehet. Elvégre az igazi családod vesz körbe.
Az idő egyre jobban kezdett hűlni. Nem is tudom, hány óra lehetett. Talán csak az miatt van ilyen hideg, mert már elég későre jár az idő. Őszintén megszólva nem tudom.
A kis udvar, amin eddig nyugodtan bámultuk a fénylő eget, miközben a nap melege melengetett minket, egyszer csak sötétleni kezdett, mintha épp vihar készülne. Bár ezt kétlem, elvégre egy felhő sincs az égen.
 - Tényleg kezd hideg lenni. - válaszoltam, majd felkaptam a földről a pulcsim, és felhúztam.  
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 7. 22:14


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 8. 21:03 | Link


Blanka


(Zárás válasz ^^)




Nagyon örültem, hogy a sors egy aranyos és kedves lánnyal hozott össze.
Reggel, amikor felkeltem eszemben sem volt, hogy a napom, majd ilyen fordulatot fog venni. De örülök, mert találtam egy barátnőt, akit már rég kerestem. Mint azt már említettem, az árvaházban sosem volt részem ily fogadtatásban részem.
Mind ezek után, úgy érzem, Blankával még sok mindent fogunk megélni közösen.
Ez popmás!
 - Persze, nyugodtan megmutathatod. - tértem újra vissza a valóságba. Nem tudom, milyen "kaland" vár még ránk ezen a napon vagy éppen ezen a héten. Már semmin sem lepődnék meg a szertáras ügyeim után.
Blanka megfogta a csuklóm, majd elindultunk a kastélyba.
Kíváncsi vagyok hova is visz!
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 8. 21:04


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. május 3. 18:05 | Link


Anna
Ruha



Majális. Egy újabb eltúlzott rendezvény ahol a diákok önfeledtül jól érezhetik magukat. Nem úgy hangzik, ahova Elena ráncigálás nélkül elmenne. De akkor mit keres itt? Az igazat megvallva ő maga se tudja hogyan került ide. A szobájából kijövet vette észre a plakátot amire óriási betűkkel volt kiírva a MAJÁLIS szó. Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha elmenne megnézni mi ez az egész hajcihő. Agyalás nélkül cselekedett, felrohant az Eridon toronyba, ledobta az ágyára a már jól megszokott talárját és szélvészként kiviharzott a Fénylő Lelkek Udvarára. Mintha valami tudatmódosító bájitalt ivott volna, az idő úgy elszáll felette ő pedig tudomást sem vesz a körülötte zajló eseményekről. A varázslatból a vattacukrok részegítő illata zökkenti ki. Valóban van tőle nem messze egy cukros stand ahova kislányosan csillogó szemekkel tovább is áll. Egy középkorú néni fogadja a kis eridonost, aki ahogy a lányka odaér megkérdezi tőle mit szeretne. Elena szemei még mindig tágra nyílnak a sok sok édesség látván, hirtelen azt se tudja mit szeretne.
- Egy... nem is inkább kettő szivárványszínben foszforeszkáló vattacukrot! - közli kitörő örömmel a lányka, majd ahogy megkapja a ragacsos édességet ugrándozva tovább indul. Vagyis indulna, ha valakibe szó szerint bele nem botlana. A találkozást a másik lányka is földhöz szögezőnek találhatja, mivel Elena becsapódásának hála mind ketten a földön kötnek ki. Lena megrázza magát, aztán gyors bocsánatkérésbe fog.
- Ó, elnézést! Nem akartalak fellökni, nem is tudom ma mi ütött belém... Amúgy Elena Rose vagyok örülök a találko... - a mondatot befejezni már nem tudja, mivel ahogy a másik lány felkel, Elenán átfut egy a felismeréshez hasonló érzés. Vörös haj, méregzöld szemek...csak egy embert ismer, akinek ilyen ismertetőjegyei vannak.
 - Anna?!  
Szál megtekintése


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. május 11. 15:55 | Link

Majálisozzunk - Anna
Ruha


Lassan feláll, majd a nagyja port lesöpörve magáról felnéz a lányra. A felismerés villámként csap a lányba és, ha az emberek láthatnák azt, hogy ő most éppen mit gondol, akkor lehet bolondnak néznék mivel most épp egy kis sárga villanykörte villódzik a képzeletbeli önmaga feje felett. A név azonnal beugrik: Anna, ehhez kétség sem fér. Semmit sem változott mióta látta a lány. Vörös nyakközépig érő haj, méregzöld szemek, talán nőtt azóta pár centit. Anna az elsők között volt, akikkel megismerkedett idekerülése során. Hosszú és zűrös délutánon estek túl azon a jeles napon a Múlt árnyainak termében. Azóta nem sokszor futottak össze, max egyszer-kétszer a klubhelyiségben, de Elena még mindig hálás neki azért amit érte tett. Lehet, hogy az emberek itt ösztönösen vigasztalni kezdik, amikor a szülei halála hallatán sírni kezd, de mivel az eredeti közösség, ahol ő eddig élt nem ilyen volt, hálás maradt a vörös hajú lánykának a tettéért.
- Én is nagyon örülök neked, Anna! Szent ég, milyen rég nem láttalak! - kezdeményezi a beszélgetést, hogy megtörje a pár másodpercre bekövetkező csendet.
Az igazat megvallva nagyon szégyenli magát, amiért az elmúlt időkben egyszer sem kereste fel a lányt. Pedig igazán lett volna rá alkalma és ráadásul még ürügye is. Talán Anna segíthetett volna neki, hogy ne süllyedjen le arra a szintre, ahol most van. Szörnyű úgy élni, hogy folyton attól retteg, hogy az a bizonyos alak újból rátalál, de ez alkalommal nem hagyja, hogy elfusson. Bár az is lehet, hogyha megemlítette volna mindezeket a lánynak, egyszerűen bolond paranoiásnak nevezi. De már úgy is mindegy, hisz innen nemigen van kiút. Ezért inkább megpróbál barátnője reakciójára figyelni, miközben egy minden_rendbe_van mosolyt erőltet sápadt arcára.
 - Persze! - nyújtja át a lányka a másik gombóc ragacsos finomságot egy újabb mosoly kíséretében, majd mikor a szemben lévő elveszi, elégedetten folytatja.
- Pár perce érkeztem, de még alig láttam valamit.
 - Igen, nagyon szívesen megyek!

Mit veszíthetne vele? Ha a Mágus világban jobbak a jósok, mint a mugliknál, akkor talán még valami érdekes fejleményt is megtudhat a jövőjéről. Hátha az jobban alakul mint a múltja.
Szál megtekintése


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Fénylő Lelkek Udvara - Elena Rose hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék