Losonczy Marcipánvirág Alina

Ha esemény van, a diákok olyanok mint a falubeli öreglányok, akik egymásnak adják az infót. Hozzám is így jutott el a hír, hogy majális van. Hát meg kell hagyni, nem szeretem az ilyen nagy tömeget, a forgatagot, meg a hangos zenét, meg az ilyen felhajtást, de erőt véve magamon eluralkodott rajtam a kíváncsiság, milyen lehet itt egy ilyen ünnep.
Kellemes idő miatt és az amúgy is laza hangulat miatt, egy egyszerű farmernadrágot és egy kellemesen vékony pulóvert vettem magamra. Kiérve a kastélyból, elsőre nem is tudtam merre menjek, de szerencsémre, hamar meghallottam a nagy zenebonát és a tömeg szokásos moraját.
Elindultam hát arrafelé, körbenézni. Bohócokkal találkoztam, magamban mulattam, hisz még mugli iskolába jártam, mikor farsang alkalmával jómagam is bohócnak öltöztem, igen nagy hasúnak, amit párnával tudtam csak megoldani, viszont az állandóan le akart csúszni. Ott is volt ám olyan mulatság (főleg rajtam és nem zavart, elvégre azért volt mulatság).
Azután beljebb léptem, sétáltam, majd egy ponton valamiért elkalandozott a gondolatom, így megtorpantam. Majd szerintem egy fél perc telt el, de lehet több is, megszólít egy lány.

- Szia! Persze, hát öö... kérsz valamit?

Hirtelen ez jut eszembe, majd karon fogom a lányt és mosolyogva elindulok vele.

- Egyébként Kilt Zoltánnak hívnak, Levitás vagyok.

Mutatkozok be, illedelmesen.

- Téged hogy hívnak? Melyik házba jársz?

Majd, elgondolkozok, hogy mennyire lehetek én jó társaság.

Losonczy Marcipánvirág Alina

Most úgy érzem magam, mint egy televízió reklámban, most tudtam meg, hogy mi a neve és hogy elsős. Valamint mesél még magáról egy pár dolgot.
Sétálunk a forgatagban, majd a hangzavar - mely mindenhonnan jön – meghallom, amint rákérdez, melyik évfolyamba járok.

- Másodikos vagyok. A vizsgáktól kicsit féltem, de nem voltak annyira veszélyesek.

Aztán hirtelen megállunk és közli, hogy meghív egy édességre. Közben mindenhonnan zsivaj szűrődik a fülembe, meghallom, ahogy az édességekről beszélnek. Komolyan már attól képes az ember cukormérgezést kapni, ahogy beszélnek róla. Átbogarászom az asztalt, majd ránézek.

- Egy feltétellel fogadom el, ha segítesz választani! Melyiket javaslod?

Ezután rá nézek, észreveszem, hogy kacsint és visszamosolygok rá, bátorítóan. Kíváncsi vagyok, neki mi a kedvence, és ezzel egy kis időt nyerek még a választásban.
Miközben vizslatom a finomságokat, néha rá sandítok, és várom, hogy mit fog válaszolni.

Losonczy Marcipánvirág Alina

Mikor a cukorkás asztalt fürkészem, ő  a savanyú gumicukrot javasolja. Majd hozzáteszi, hogy van törökméz és kókusz rolád.  Gondolkodok egy kicsit, majd döntök.

- Akkor mivel sokfajta édeset ettem és a savanyúakkal még nem nagyon próbálkoztam, így a savanyító porral beszórt békás gumicukrot kérnék.

Mosolyogva nézek rá. Majd mikor megegyezünk a dolgon, elkezd kattogni az agyam, hogyan tovább? Egy ötletem támadt, hátha ezzel menthetek a helyzeten.

- Merre szeretnél menni?

Érdeklődöm tőle, hiszen a majális lényege, hogy másnak jó kedvet szerezzek és ezzel magamnak is remek szórakozást okozok. Remélem, nem szeretne körhintázni, mert azt gyermekkoromban szerettem, de mostanában hamarabb elszédülök. Bár ha nagyon muszáj, akkor benne vagyok. Bár más szórakozási lehetőséget nem tudtam kilátásba helyezni. Mindenesetre, majd eldönti, mi legyen! Én türelmes ember vagyok, szerencse.

Alina

Számomra kezd elviselhetetlenné válni a meleg, ezért amikor csak tehetem, hűvös és árnyékos helyen tartózkodom. Ma rövidnadrágot és rövid ujjú pólót veszek fel.  Most bent olyan fülledt meleg van, hogy egyszerűen ki vágyok. Sietős léptekkel ballagok kifelé az épületből, ahol még a diáksereg beszuszogja az amúgy is forróvá váló levegőt. Kiérek és végre szellő lengedez, ami nem sokat ér a nap tűző sugarai ellen. Eszembe jut, hogy van egy park, ahol árnyékot adó fák vannak, alattuk padokkal és egy szökőkúttal a közepén, ahol kicsit felfrissülhetek. Utam egyenest odavisz, majd mikor odalépek a kúthoz Alinát pillantom meg.

- Szia! Te is a meleg elől menekültél ide?

Míg válaszát figyelem addig a kút vizével lehűtőm felhevült testem.  Ezután azon helyeket keresem, ahol pad is van és árnyék is.  Jó volna olyan helyet találni ami lehetőleg közel van a kúthoz, hogyha még melegebb lenne, akkor le tudjuk magunkat hűteni.
Hirtelen belém bújuk a kisördög és óvatosan és apró cseppekben kezdem Alinára fröcskölni a vizet, közben nevetek.

- Így jobb ugye? Leüljünk vagy sétáljunk?

Adom a kezébe a választás lehetőségét.  Míg arra várok, hogy döntsön addig megint hűtöm magam a kút vizével, törölgetem vele a homlokom, a tarkóm és a csuklóm. Kellemesen hűvös és szinte azonnal hat.  A meleg szinte azonnal visszaveszi a támadást, a hirtelen melegtől észrevétlenül megszédülök így kéntelen vagyok a kút kávájára ülni. Nem is rossz, kicsit megszusszanok, majd ahogy a lány döntött felállok és mosoly kíséretébe követem.

Alina

Meglepődök azon, hogy ő meglepődik, majd hirtelen mosoly húzódik az arcára. Nekem is hiányzott már nagyon Alina, főleg azért, mert csak a majáliskor találkoztunk. Elnevetem magam a megszólításon, elvégre annyira nem is vagyok idegen, de neki igen, elvégre nem sűrűn futunk össze. Magamra nézek, mintha szellem volnék, csupán, hogy kicsit viccelődjek vele. Újra nevetek hiszen nem is emlékszem földrengésre, magam alatt pedig nem is szokott megnyílni a föld, pedig pár alkalommal nem is ártott volna. Azután rólam kezd faggatni, így megvárom mire az utolsó kérdést is felteszi és így majd egyben válaszolok neki.

- Igen, lehet, hacsak nem vagyok szellem és nem megyek át a falon. –
Kacsintok a lányra. – Rám fért volna párszor, de nem nyelt el a föld. Nem tudok semmi különöset, kijöttem egy kicsit levegőzni. Bekerültem a színjátszós körbe, illetve pár szorgalmit megírtam. Kiheverni az a finomat? Nem tudtam, hiányolom az iskolából, de majd felkeresek egy boltot hátha ott lehet kapni.

Tudom, hogy kérdésre ne m szerencsés kérdéssel válaszolni.  De azonnal kompenzáltam, egy normál válasszal. Ezzel nyugtatom magam.
Sétálunk, mert a lány úgy döntött. Menet közben ismét kérdésekkel halmoz el, ami nem is zavar, elvégre meleg van, nem úgy forog az agyam, csoda ha válaszolni tudok, nem hogy sok kérdést feltenni.

- Tanulással nagyritkán foglalkozok, de a készülés folyamatos. Szorgalmikkal voltam elfoglalva. Kicsit messze, de minden nappal egyre közelebb. - válaszoltam a vizsgákkal kapcsolatban, majd folytattam - Szegényke, ennyire ne vidd túlzásba, nem tesz jót. Na ez egy jó ötlet, hogy a tanulásaid között tartasz szünetet, mert egy idő után az ember agya zsong a sok tanulástól. Engem nem a könyvek űztek ide, a meleg egyrészt, másrészt valóban mintha megéreztem volna, hogy itt vagy és nem hagyhattam, hogy bohócok zavarják meg pihenőidődet.

Mondom a lánynak, néhol rá kacsintok, néhol pedig széles mosollyal kísérve mondandóm. Amikor a lány elneveti magát én sem bírom magamban tartani így vele kacagok.  Pár izzadságcseppet letörlök a homlokomról és a fák hűs árnyékába képzelem magam. Kicsit enyhül a hőségérzetem, majd töprengek, hogy most mit is mondjak, vagy milyen kérdést tegyek fel.

- Írtál már szorgalmit?  Mit csináljunk eme szép napon itt a sétán kívül?

Csúsznak ki a szavak a számon, de nem is bánom, így mosollyal minden sokkal jobban hangzik, szerintem. Remélem, nem haragszik meg a bizonytalanságomért, de melegben sokkal kevesebb ötlet születik meg a fejemben, pláne, hogy ilyenkor igyekszem hűs helyet keresni, ahonnét egy tapodtat sem mozdulok.

Alina

A hőségbeli társam válaszát hallgatva ámulattal adózom e táj gyönyörűségén. Megtudom, hogy eddig egy szorgalmit írt. Nem baj, az is ponttal gazdagítja a házunkat. Örülök, sőt egyenesen büszke vagyok, hogy a pontokkal eddig mi vezetünk és ezt a lánynak is köszönhetjük. Fél a vizsgáktól, pedig azok nem is harapnak. Szegény annyira stresszel, hogy már álmaiban is előjön a dolog. Ismerős a helyzet, ugyanis velem is előfordult sokszor. Mire kérése eljut a fülemig, abban a pillanatban tart egy leheletnyi szünetet. Ami eszembe jut, azt bizony ki is fogom neki mondani, de nem szeretnék a szavába vágni. Magamban közben jót derülök azon, amiket gondol rólam. Mire a végére ér, veszek egy mély levegőt és eleinte halkan kezdem a mondandóm.
- Nem szabad félni a vizsgáktól, mert csak annál rosszabbak! Vizsgákra még szép, hogy készülök, nem érdekem megbukni, ahogy senkinek – odahajolok a füléhez majd ezt súgom neki – Azért van amikor eléggé tudok izgulni – majd elhajolok onnan és normálhangon folytatom. – Igen, másodikos, mert sikerült a vizsga. Ha gondolod, szívesen segítek a vizsgákra készülni. Egyedül uncsi, társaságban több minden marad meg a buksidban.
A mondatom végén a lány fejére teszem az ujjam, nyomatékosítva azt.
Majd amikor rákérdezek mi legyen ezután, azt választja, hogy üljünk le és beszélgessünk. Egy remek árnyékos helyre esik a választás, leülünk.
- Mit hallottál?
Kezd érdekelni mit suttognak rólam a kastély folyosóin. Nem tartom magam akkora sztárnak, hogy lenne miért suttogni rólam. Majd kiejti azt a nevet, akit már annyiszor emlegettem és annyi mindenkinek, hogy már a kisujjamból kiráznám a választ.  Mikor észreveszi a lány bociszemeit, nem tud neki nemet mondani.
- Ugyan, nem szeretném, ha kimaradnál olyanból, amit elég sokan tudnak, már pletyka szinten is. Gwen, igen. Eridonos lány, épp a madárfészekben futottunk össze és láss csodát Cupidó is arra járt. Aztán úgy néz ki, hogy lesz köztünk valami – majd hirtelen ötlettől vezérelve eszembe jut egy kérdés. – Neked van már kiszemelted? Ki az? Természetesen feléd is áll, ha nem szeretnél beszélni róla, akkor nincs harag.
Teszem fel neki a kérdést, majd a madárfüttyöt hallgatva a fák lombjainak táncát fürkészem.

Alina

Szegényke, kicsit lemaradt a pletykák terén, hiszen Gwennel nem sikerült összejönni. Sebaj, bepótoltuk. A vizsgák is lassan lezáródtak már, nem is baj. A lány felé halvány mosolyt ejtettem.

- Részben igazak a pletykák! Ugyanis Gwennel nem sikerült - itt elszomorodok, egy kicsit - ugyanis, egy szellem nem túl kedvesen közbeavatkozott.

Nah, miután frissítettem a pletykák terén az információit, mintha a felhők eltakarták volna picit a napot. Épp kapóra jött, hiszen így is eléggé zavarban voltam, főleg, hogyha lányokról volt szó. Ilyenkor mindig elkezdtem izzadni és az nem túl előnyös dolog. Reméltem nem vette észre és ezzel próbáltam magam nyugtatgatni. Kérdeztem tőle, hiszen természetes, hogy egy háztársam vizsgákhoz való viszonya érdekelt. Míg válaszát hallgattam a madarakat és a felhőket figyeltem. A felhők lassan és komótosan cammogtak az égen. Kisebb koromban mindig örömmel néztem azt, ahogy a felhők lomhán sétáltak a magasban. Talán még vágyakoztam is közéjük.