[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=294868#post294868][b]Angyal R. Titanilla - 2014.05.17. 20:38[/b][/url]
Majális
Podmaniczky ÁdámViseletemKicsit...nem, nagyon is zavarba jöttem, amikor felhúzott a vattacukrom mellől a fiú, akibe szó szerint belesétáltam. Szép szemei voltak, az biztos, de nem az volt a lényeg. Próbáltam elterelni a figyelmemet zavaromról azzal, hogy a lehető leggyorsabban kidumáltam a helyzetet, és bocsánatot kértem. Tényleg nem szándékos volt, mindössze nagyon béna tudok lenni, itt is a példa rá, milyen az, amikor a szeleburdiságommal társul.
Még mindig zavartan mosolyogtam amikor elengedett, és a hajamat kezdtem babrálni. A tekintetét csak annyi időre kerültem, amíg a szegény elesett vattacukromra néztünk mindketten, és mire visszanéztem rá, már oldottabb is voltam. Szerencsére nem haragudott meg, kedves is volt, így széles mosoly ült ki az arcomra.
- Titanilla, de inkább Nilli, vagy valami ilyesmi - kezemet szépen az övébe helyeztem, és bólintottam is egyet. Nos, azt hiszem mégsem kell egyedül kinéznem magamnak azokat a dolgokat, amire szándékozok felülni a mai napon.
- Óóh...hát jó, rendben van - mire észbe kaptam, hogy igazi úriember módjára még ő hív meg engem - aki belefutottam valami hülye kislány módjára - egy új cukira, már ott is voltunk az árusnál újra. Akik sorban álltak, egy kicsit mérgesen morgolódtak, ez viszont nem zavart nagyon, csak egy "bocsi"-s mosollyal néztem hátra.
- Biztos? Mármint...én voltam aki összeragasztottam a pólódat. Ami most látom csak...Supermanes? - felcsillantak a szemeim a mintát látva.
- Ez a minden íz nekem is tetszik. Megkóstolnám. Mindenből egy kicsi, nem baj ha fura lesz - bólogattam végül, ezzel igazat adva Ádinak. A málnás meg pattogó cukros úgyis elég snassz, ha pedig mégsem ízlik, majd az előző után küldöm, akkor az első sem fog unatkozni.
A néni csóválta a fejét, de megcsinálta a két vegyes adagot nekünk. Hálásan néztem Ádámra, és ahogy kiálltunk a sorból, még egy puszit is adtam az arcára azt remélve, hogy ezért aztán végképp nem haragszik meg.
- Köszönöm. Miért vagy ilyen kedves? Azt hittem elküldesz az óriáskerék tetejére a botlás miatt... - kicsit megtorpantam, mert hát nem tudtam, jönne-e velem tovább, vagy éppen máshoz indult. Amíg vártam a választ, csíptem egy darabot a vattából, és a számba tuszkoltam. Elsőre elég rossz volt a sok íz egyben, de pár másodperc után tetszett az íze, ahogy szinte mindent el lehetett különíteni. Kicsit csípett is, meg pattogott, de édes is volt.