Valentin nap

Maszk, ruha

Az életben nem gondolta volna, hogy ő valaha ilyesmire adja a fejét. Pláne, hogy már a tanársággal is példát kéne mutatnia, ez így nagyon nincs rendjén. Elvörösödött arca a maszk mögött nem látszik, ujjait pedig tördeli a szép új fekete ruhájában. Száját harapdálva érkezik az elsők között a kastélyban lévő udvarra, kétségbeesetten pislog ide-oda, hogy nem látja-e az ismeretlen párját ma estére. És ha nem jön el? Ha időközben meggondolta magát? Vagy ha egyszerűen meglátja őt és visszafordul, vagy leveszi a maszkját?
~ Higgadj már le, hiszen még nincs is itt annyi ember. ~ - nagy levegőt vesz, kifúj. Így igaz, alig vannak még itt, nem szabadna, hogy ilyen butaságokon törje a fejét. Bár szó mi szó, elég kellemetlen lenne, ha a sok párocska között hoppon maradna... akkor kénytelen lenne hátraarcba vágnia magát és hazabattyogni, hogy kisírhassa magát a nővérének.
~ Rossz ötlet volt, rossz ötlet volt... ~ - Amint viszont alaposabban körülnéz, elhallgat minden háborgó gondolata és eltátott szájjal csodálja a díszítést. Ejha! A DÖK-ösök aztán kitettek magukért, ezt el kell ismernie. Így meg most még jobban nyomasztja, hogy mi van, hogyha nem jön el a párja... vagy ha az illető diák. Megtorpan. Na nem, azért arra csak figyeltek a szervezők... Szereznie kell valamilyen italt. Még a szörp is jöhet, de ahogy látja, csak asztalok vannak, valami nagy puncsos kirakodóvásár sehol. Jó, akkor valami süteményt, amivel megtöltheti a száját, hogy addig is ne magán rágódjon. De semmi, ezen az elegáns helyen most pincérek fogják kiszolgálni az idelátogatókat. Ajkát idegesen harapdálva inkább beáll az egyik szépen feldíszített fa alá, hogy onnan figyelje az érkezőket.

Valentin nap, Wolgi

Maszk, ruha

Egyik lábáról a másikra dülöngél, közben érkeznek az emberek, jönnek az álarcosok is, de sehol az, aki esetleg az ő párja lehetne. Megkéri időközben az egyik pincért, hogy hozzon valamit, akármit amit megihat, addig is figyeli az érkezőket. Enyhén szólva érzi magát kellemetlenebbül, sok itt a diák, sehol egy tanár rajta kívül, csak ő volt ilyen kis lelkes a tanári karból... Végül a pincér hoz egy elxíres üccsit, Viko kérdőn pillant az illetőre. Na de hogy őt is diáknak nézték egy ilyen fiataloknak való itallal! Jó, semmi gond, megköszöni és mohón bele is kortyol az üdítőbe, meg se várja amíg valamelyik jégkockába zárt bájital kiolvadna. Bele se mer gondolni, hogy mik lehetnek ezek a rózsaszín és piros löttyök lefagyasztva. Észre se vette, de egy magas, szőke fiú lépett addig hozzá egy ezüst színű álarcban, ő meg a meglepetéstől majdnem belefullad a limonádéba. A szerencsétlen eset végül csak egy kis foltot hagy a fekete ruháján, ő meg nem győz elnézést kérni a sráctól. Tán mégiscsak egy diákot kapott? Nem tudja megítélni, hiszen ilyen magassággal bárki lehet.
- Szia... persze, öm, igen... - nagy zavarában hirtelen el is felejtette, hová tette azt a lakatot, de végül csak megtalálja fél kézzel a kis retiküljében. Bár úgy sejti a két maszk színe sem passzol, azért elvörösödve tartja Wolgi felé a lakatját.

Valentin nap

Maszk, ruha

Valóban, amíg a magas, szőke fiú bele próbálja erőltetni a lakatjába a kulcsot, elég zavarba ejtő, kínos pillanatokat szül. Viko félrepillant, a feje csak úgy ég, de a zár nem nyílik. Wolgi ezek után gyorsan le is lécel, a fiatal nő pedig ott marad egyedül, a pár bájitallal kiolvadt üdítőjével. Az üvegpohárban azóta a limonádé már beszíneződött pinkre, ő pedig újból belekortyol és kezével próbálja letörölgetni hűs nedűt ruhájáról. Ez hiányzott. Sehol az ő párja, és még le is itta magát. Inkább elmegy ő is az egyik pincérhez és kér egy pár aprósüteményt, amíg vár meg előveszi a pálcáját és pár mozdulatot téve vele, eltünteti az éktelenül sötét foltot. Na, így már máris másabb. A süti még nem jön, úgyhogy újabb korty következik. Szájában szétárad a tömény málna és levendula bódító íze, eltartja magától a poharat, és lecsukott szemmel koncentrál amíg visszaszerzi saját ízlelőbimbóit. Túl édes ez a valami, és sehol benne egy eper. Úgy dönt, megvárja még a süteményt, befalja, vár még tíz percet és lelép, az lesz úgy a legjobb mindenkinek. Amikor megérkezik a pincér, sebtiben kikapja a tálcájáról a kis tányért és kínost mosollyal az arcán ül le a legközelebbi sok fős asztalhoz, hogy ott tömje magába az édességet. Talán ezért nem kell ő már senkinek, diákkora óta sokat felszedett, többet nassol és kevesebbet sportol... A gondolatra megakad szájában a falat, majd pár pillanat múlva morcosan öblíti le a bájitalos löttyel.

Valentin nap

Maszk, ruha

Meg se nézi, milyen szépen lett kipingálva a szív alakú sütemény, azt viszont elégedetten állapítja meg, hogy eperlekvárral ízesítették. Végre valami... hazai? Hát, olyasmi. Ettől egy kicsit lenyugszik, bár még ugyanúgy küldi a morzsák után a színes löttyöt. Kezdi a dolgot egyre kilátástalanabbnak érezni, fejét lehajtja az asztal lapjára, és hangosan felsóhajt. Miért kellett ma felkelnie? Szombat van, talált új munkaerőt a boltba, nyugodtan maradhatott volna még lustálkodni az ágyban...
~ "Ejnye húzottszemű, pont ettől rakódtak rá a kilók." ~ - felkapja a fejét és ijedten körbenéz. Nem, csak a fejében kísérti Algood, nem a valóságban, nyugi, nyugi... Visszapillant az asztalra, de egy kisebb csoport most akar ott helyet foglalni, és kéne az a szék is, amin ő ül... Lebiggyesztett szájjal áll fel és sétál odébb. Micsoda diákok. Ha nem inkognitóban lenne itt, mindenkit elküldene büntetőmunkára sepregetni, bizony... Újabb sóhaj, lehörpinti az utolsó pár kortyot is és már éppen induláshoz készülődne, amikor oldalba bökik. Meglepetten pillant a férfiúra, akin egy hasonló maszk van, mint rajta, csak tollak nélkül. Döbbenten elveszi az italt, aztán maga elé nézve nyel egyet, majd visszafordul kicsit idegesen.
- Ööö köszönöm. - egyebet sem tud kinyögni, bármi is ez a valami, ebből is egy nagyot kortyol, végül mikor beszédképes állapotba kerül, kezet nyújt az idegennek. Néhány másodpercig habozik, hiszen ez most egy viszonylag anonim dolog lenne.
- Eperlány. És te, ki vagy? - mosolyt erőltet az arcára, újból megbánja, hogy ma kikelt a pihe-puha ágyikójából.

Valentin nap, Chuck

Maszk, ruha

Nem kifejezetten társat keresni jött el erre az izére, inkább csak be akarja magának bizonyítani, hogy igenis, vonzódnak még hozzá férfiak... legalább egy kicsit... mindenesetre ezt a dolgot Zójával úgy is meg kell majd beszélnie, addig is, itt van és a maszkos párja is megérkezett. Zavartan iszogat a neki hozott koktélból, de minden egyes kortynál másképp kezdi érezni magát. Mintha kicsit... felszabadultabb lenne. Kicsit fél, hogy esetleg mást is belekevertek ebbe a löttybe, de csak nem, hiszen ez a diákok bulija... A bemutatkozásra egy kicsit csodálkozva billenti meg fejét, aztán elmosolyodik. Vagy kevés a önbizalma a srácnak, vagy a szépséget keresi maga mellé. Ezen nem igazán tud többet gondolkodni, mert a tetovált úriember lovagias módon vissza is akarja szerezni a tőle jogtalanul elvett ülőhelyét.
- Ne, nem kell, tényleg... - szabadkozik, mert jobb neki itt most állni, mint egy több főre megterített asztalnál ücsörögni, de az események csak úgy megtörténnek, a szörnyeteg már el is üldözi a srácokat, Viko pedig zavart mosollyal az arcán foglal helyet. Mert volna csak ennek az embernek nemet mondani, a végén még ő is kikapta volna azt a hangnemet, amit a diákok. Kiissza az utolsó kortyokat is és jókedvében int a pincérnek, hogy hozzon még valamit. Kicsit felszabadultabban pillant partnerére, ő meg megvonja a vállát a kérdésre.
- Unatkozott. És ma a bol... vagyis a munkahelyemen átvállalták a műszakomat. - kegyes hazugságok, ő osztja a beosztásokat tulajdonosként és boltvezetőként, lett volna csak más beleszólása Gergőéknek...
- És a szörnyeteg ilyenkor jön ki a búvóhelyéről diákokat rémisztgetni? - kérdezi kuncogva, hangjából érződik, hogy inkább csak incselkedni próbál, abszolút nem rosszindulatúan piszkálódni.