Leyla

A lány unatkozott. Úgy gondolta, ebben a nagy forróságban lemegy az udvaron található szökőkúthoz. Magára öltött egy rövid farmert, egy haspólót, lábára pedig papucsot húzott. Elindult hát, és amikor az udvar elejére ért, meglátott egy lányt, aki ölelgette az oszlopokat, énekelt és ugrált. ~ Biztosan napszúrást kapott szegény.~ Mosolygott magában Blanka.
Amikor a lányhoz ért, az valami dalt énekelt, és amikor megfordult, Blanka ott állt előtte. Az ismeretlen lány nagyon meglepte Blankát, amikor hirtelenjében elkezdett beszélni.
-Ööö. Szia, én Blanka vagyok. Értem. Nem, még nem. Elsős és Rellonos. -Fogott kezet a lánnyal.
~Mondom én, hogy ez a lány napszúrást kapott. Vagy lehet, hogy csak szimplán megírta már az összes vizsgáját. Pfujj vizsgák. Belegondolni is rossz.~
Blanka mosolygott a lányra.
-És mit csinálsz errefele? Egyébként hogy szólíthatlak?-Kérdezte tényleges érdeklődéssel a lányt.

Mosolyog a lányra és ránéz a szökőkútra. ~Olyan jó volna belemászni a vízbe és lehűteni magam.~ Hisz azért öltözött fel, így hogy minél kevesebb ruhája legyen vizes.
-Értem. Akkor Kat leszel, mint a KitKat.-nevet a saját mondatán, amit igazán viccesnek talál, majd hirtelen átmegy komolyba és látja, hogy a lány furcsán nézi a hasát. Biztosan azt gondolja, hogy Blanka teljesen abnormális, hogy így öltözködik.
~Na mindegy, gondol, amit szeretne.~ És akkor meglátja a lány kezén lévő tetoválást.
~Nekem meg ez nem tetszik.~ Próbál büszkén nézni, de elneveti magát a saját gondolatán.
A lány hirtelen mozdulatától kicsit megijedt Blanka, de aztán megnyugodott, amikor látta, hogy Kat csak a szökőkúthoz indul. Blanka utána szaladt volna, de a lány addigra már közeledett ismét Blanka felé.
-Ahogy szeretnél. Általában Blankának szólítanak, mert még senki nem talált ki valami normális becenevet. -Mosolyog a lányra.
Miután Leyla a tenyerére nézett és úgy tette fel a kérdést Blanka pupillái kitágultak, mert hirtelen azt hitte hogy a lány a vízhez beszél, de remélte hogy nem.
-Nekem vagy a víznek?- Nevet a lányra.
-Egyébként nekem eléggé melegem van, azért is jöttem le. Úgy gondoltam, hogy kicsit lehűtsem magam a vízzel.
-Nincs kedved kicsit belemászni a szökőkútba? Olyan jó lehet benne a víz.-Néz édes mosollyal a lányra.

Úgy látszik, a lánynak nem igazán tetszenek Blanka poénjai, pedig ő nagyon jót szórakozott rajtuk. Leyla mintha megharagudott volna kicsit a lányra.
~Ez a lány egyáltalán nem érti a viccet. Én poénnak szántam az egészet, ő viszont úgy látom véresen komolyan veszi. Nem szeretem a konfliktusokat, így inkább vigyázok, mit mondok ezután~
-Hát jó, ahogy érzed. -Mondja a lánynak miközben elindul a szökőkút felé. Amikor hátranéz, a lány már megint az oszlopot ölelgeti és figyeli az erdőt.
~Nem tudom, mi lehet olyan érdekes abban az erdőben. Ez a lány mindig azt bámulja. Mintha vágyakozna felé.~
Blanka a kúthoz érve leveszi a papucsát és belemászik a vízbe. A lábai mintha megkönnyebbültek volna. Leül a kút szélére és a lányra néz.
-Mi olyan érdekes abban az erdőben hogy annyira figyeled?-Pattan ki Blankából a kérdés, amit nem is akart feltenni.
Most már mindegy, lesz, ami lesz. Blanka végigsimítja hideg, vízzel teli tenyerét a karjain.
~Ez hiányzott nekem ebben a nagy forróságban. De jó érzés.~
Minden porcikája élvezi a vizet. Ez a nap nagyon jól telik. Ma csak egy apró részletet fejezett be az egyik vizsgájából és azóta szabad. Igaz kora délután kicsit unatkozott, de mióta lent van az udvaron és élvezheti a vizet és a friss levegőt is, azóta a lány hirtelen hangulatváltását kivéve minden szuper.
-Egyébként sok tárgyból vizsgázol? -Töri meg a csendet Blanka és rámosolyog a lányra.

Kat

Blanka látja, ahogy a lány sunyin vigyorog, ahogy felé fordul és látja, hogy Blanka tényleg a vízben van.
-Az szép hely. 2-3 éve voltunk ott nyaralni a szüleimmel és az öcsémmel.
Mondjuk engem annyira nem fogott meg, engem jobban vonz a Balaton. Mert hogy én onnan jöttem. Egyébként milyen forrás? Biztos sok emlék köt oda ha ennyire hiányzik.-Mosolyog a lányra.
~Nem mintha nekem nem hiányozna a Balaton és a sok bomba ugrása a vízbe a barátokkal és a barátnőkkel. Annyi embert lehet ott megismerni. Na, de jó már megint honvágy.~ Szomorodik el kicsit Blanka, ahogy visszagondol a nyarak emlékeire.
De újra mosolyra derül az arca, amikor Kat leül Blanka mellé.
-6-7?! És nem sok?! Húha.-Neveti el magát.
-Nekem eddig csak két anyagból sikerült vizsgát kapnom és ez a kettő a két kedvenc tantárgyam. -Mosolyog a lányra.
Gondolkozik rajta, hogy beleüljön e teljesen a vízbe és összevizezze mindenét, de úgy dönt, hogy egyenlőre még nem. Majd esetleg kicsit később. A lányra néz.
~Érdekes hogy egy levitással így elbeszélgetek. Talán ez a lány az, akivel eddig a legjobban elbeszélgettem az iskolában. Pedig levitás.~
Végigsimitja puha lábát és vigyorog.

Leeyla

-Hát, ez igaz. De ezért ott is lehet, de nekem otthon nem igazán volt rá szükségem. Tavasztól őszig mindig volt valaki ott és télen is lejöttek néha, na persze akkor nem fürdeni.-Mosolyodik el Blanka.- Nagyon sok embert ismertem meg az ország minden tájáról. Meg külföldről is.-Teszi még hozzá.
-Szóval ott mindig volt valaki vagy valakik, akivel lehettem. Télen a barátnőmmel mindig forrócsokiztunk és filmet néztünk. Nagyon hangulatos volt. Kivéve mikor egy romantikus filmet néztünk és a legsírósabb és romantikusabb résznél benyitott az öcsém és elkezdett ránk ugrálni.-Neveti el magát Blanka aztán az öccsére gondol, aki már nagyon hiányzik neki.
Blankát egyre jobban vonzza a víz még így is, hogy lábai benne vannak. Egy hirtelen mozdulattal teljesen belecsúszik a kútba úgy, hogy csak a feje van ki és a haja alja is csupa víz. És ezzel sikeresen megzavarta Kat akcióját, aki egy érmével kínlódott.
-Bocsi.-mosolyog Blanka a lányra és megfordul a vízben hogy az arca legyen a lány felé.
-Szóval szeretsz tanulni? Ilyet is ritkán hall az ember.-mosolyog L.-re
-Nem akarok nagyképűsködni, de én már mindkettőt. -Kinyújtja a nyelvét és nevet egyet.
A víz már tényleg minden porcikáját átjárta, amikor lebukik a víz alá, majd hirtelen feltérdel és feljön a víz alól.-Rámosolyog a lányra és visszafekszik úgy, hogy lássa a lány arcát.
-Meséljek. Hát ömm, Mit?-mosolyog majd folytatja.- Van egy öcsém aki most 6 éves. Az apukám tanár egy mugli iskolában. Anyukám pedig egy mugli óvodában dolgozik.
Pontosan Siófokról jövök ahol tudtommal én és a családom vagyunk az egyetlen varázslók és ezt nem is tudja más. Amikor eljöttem nem hazudtam senkinek. Azt mondtam bentlakásos iskolába megyek. Most mondj te valamit magadról.-Mosolyog a lányra és visszaül mellé.

Kat


Blanka kicsavarja hajából a vizet és mosolyog a lányra, aki kissé furcsán néz rá. Lehet, beképzeltnek tartja Blankát és olyannak, aki úgy érzi bármit megtehet. De végülis ez így is van. Blankának soha, senki nem tudott határt szabni. Mindig az volt, amit ő akart.
-Ööö nem, nem ismerem.
~Szegény lány. Még jó hogy én az gazi szüleimmel lehetek együtt..~ Néz büszkén a gondolatban megjelenő szüleire.
-Nem, nincs. És egyelőre nincs is szükségem most rá. Édesek meg minden, de majd a következő tanévben. Talán. De még az sem biztos.
~Színésznő? Hmm érdekes.~ Nevet magában Blanka, amit egy tüsszentéssel álcáz.
Feláll, kicsit messzebb megy a lánytól, kicsavarja a vizet onnan, ahonnan lehet és pörögni kezd a napon hogy száradjon.
-Most biztos hülyének nézel. De így gyorsabban megszáradok. -Ordibálta Blanka Katnak. És nagyokat nevetett.

Kat

~Nem tudom, mi baja lehet ennek a lánynak. Ezek a hangulatingadozások szörnyűek. Egyszer vidám, egyszer szomorú, egyszer meg mérges és bunkó.~ Blanka figyeli a lány arckifejezéseit, mert igazából nagyon jól le lehet róla olvasni azt, amit a lány gondol. Blanka nem érti, mire ez a nagy hév, hogy csak felpattan és már indul is valamerre.
-Hova mész? Legalább köszönhetnél.-Mondja flegmán a lánynak, akitől már kicsit elment a kedve, mert ezekkel a hangulatingadozással tényleg kicsinálja.
Blanka a lányra néz és bámulja őt.
~Ha ő most elmegy, én nem fogom visszatartani, hagy menjen nyugodtan. Az már nem az én bajom.~ Ha elmegy, akkor Blanka szépen kifekszik a napra, megvárja még megszárad és legalább egy kicsit barnul is még. Még kicsit szédül a pörgés miatt, úgyhogy hirtelen megy le törökülésbe és nézi a napot. Így nemigen lát szóval várja szép csendben, hogy a lány válaszoljon. Vagy lehet, nem is válaszol csak elmegy, köszönés nélkül.

KAt

Blanka kicsit elszégyenli magát, amikor a lány elmond neki mindent.
-Ne haragudj. Nem kellett volna így viselkednem nekem sem. -Mondja lesütött fejjel.
Amikor az előbb a lány olyan közel volt hozzá, valami furcsa érzés töltötte el Blankát. A legjobb barátnőjére emlékeztette őt. Ő csinálta mindig ezt, mikor Blanka elvesztette a fejét és flegmázott, bunkózott és beszélni sem lehetett vele.
~Hiányzik. Olyan jó lenne, ha itt lenne és nem lennék itt egyedül.~
Könnybe lábad a szeme, de visszafojtja a sírást.
-Tudod. Nekem sincsenek itt barátaim. Otthon mindenkivel olyan gyorsan összebarátkoztam. De itt nem sikerül úgy, mint ahogy gondoltam hogy menni fog.-Vallja be a lánynak.
~Lehet, még a végén jóban leszek ezzel a lánnyal. Nem tűnik ő rossz fejnek, csak nem igazán vagyunk egy síkon. Vagy csak szimplán nem ismerjük még igazán egymást.~    -Gondolkodik el Blanka.
-Elmehetünk. Még kicsit vizes vagyok. A mozgástól legalább gyorsabban megszáradok.
Merre menjünk?-Mosolyog a lányra.

Kat sokat mosolyog rá és ez jó érzéssel tölti el Blankát.
~Lehet, hogy a sors direkt hozott össze ezzel a lánnyal. Lehet, hogy azért kellett megismerkednünk, hogy mindketten barátra találjunk.~ Igaz, Blanka már került szorosabb kapcsolatba Rolanddal, de azóta sem beszéltek és Roland nem is kereste a társaságát Blankának. Valószínűleg a vizsgákba temetkezett mert mondta, hogy nem sokat tanult és rögtön a vizsgaidőszak előtt érkezett.De Blankának most pont nincs kedve ezen agyalni. Majd ha keresi keresi, ha nem akkor Blanka sem fogja. Túl büszke ahhoz. Talán Roland is pont ezt gondolja. De Blankát nem érdekli hisz Roland a férfi, neki kell cselekednie.Vagy legalábbis kellene.
-Rendben, az jó lesz.-Mosolyog a lányra.Gondolom akkor, ha ennyire tetszik a romantika barátod sincs?-Teszi fel félve a kérdést, nehogy L. Megsértődjön.
Követi a lányt és mosolyog. Ahogy a déli szárny felé haladnak Blankának végig Roland jár az eszében és fél is hogy a lány észrevesz valamit, de egyszerűen nem tudja most már kiverni a fejéből.
~Keveset beszéltem még Rolanddal, de érzem hogy a sors még össze fog minket hozni. Érzem, hogy lesz még közös jövőnk. Te jó ég. Szerelmes vagyok.-néz ijedten.- Nem akarok szerelmes lenni. Főleg most.~
-Te voltál már szerelmes?-ugrik ki a szájából a kérdés Kat felé.
Blanka a haját kezdi csavargatni. Ezek szerint álmos. Kiskorából maradt meg ez a szokása. Amikor pici haja volt, akkor mindig az anyukája haját csavargatta aztán később már a sajátját. Hirtelen el is kapta a hajától a kezét. Ilyenkor még nem lehet álmos.