37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Fénylő Lelkek Udvara - Rufus Saron hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 13:03 | Link
Keiko Cool


A majdnem egy hetes rosszullét után végre elérkeztem arra a szintre, hogy kikeljek az ágyból és sétáljak egyet. Mivel nincs rossz idő, sőt süt a nap és a szél is lengedezik egy kicsit, ezért természetesen nem a kastélyban fogok sétálgatni, hanem kint a szabadban, a jó időben. Nem tudom, hogy mi bajom lett, hogy 5 napig az ágyban feküdtem, szédültem, lázam volt és köhögtem is, de szerencsére már elmúlt. Anyámnak természetesen ezt nem említem meg, még a végén hazarendelne. A mai körsétám úti célja a Fénylő lelkek udvara, ami véleményem szerint a legszebb hely a kastélyon kívül, bár a kastélyba se találok ehhez hasonló helyet. Tényleg nagyon szép, és magával ragadó az egész. Amikor odaérek megpillantom Keikot, aki egy könyvet olvas, ha jól látom. Halkan odalépek hozzá, hogy ne zavarjam meg az olvasásban, bár ez elég buta gondolat tőlem, hisz, ha már odamegyek hozzá akkor úgyis megzavarom, de mindegy. Amikor mellé érek, megszólítom a lányt.
-Szia! Mi újság? Mit olvasol?-teszem fel a kérdéseket, egy mosoly kíséretében, és a lányra figyelek, de még mindig mellette állok. Elég rég nem láttam őt, és amikor utoljára találkoztam vele, akkor még nem kapott el ez a betegség, de ő nem volt valami jó passzban, hisz Márk valamivel megbántotta őt, és én azóta se tudom, hogy mi történt akkor ott.
Szál megtekintése
Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 14:06 | Link
keiko Cool


Nem gondoltam arra, hogy megfogom ijeszteni Keikot, bár számíthattam volna erre, hisz kis sunyi voltam, de szerencsére nem történt semmi. A lány mosolyogva közön nekem, bár azt pontosan nem tudja,hogy milyen könyvet olvas ezen én is nevetek, de aranyosnak találom emiatt őt.
-Önismeret? Az jó, és hogy tetszik?-teszem fel neki a kérdést, még mindig egy széles mosollyal az arcomon. Majd tágra nyílt szemekkel nézem Keiko kínlódását ahogy felpróbált állni, de nem jött össze neki. Nem tudom, hogy mi baja lehet, de látom az arcán, hogy nem esett jól neki a visszahuppanás.
-Mi a baj? Minden rendben? Jól vagy?-teszem fel neki a kérdéséket aggodalommal, de Keiko kérdésére is válaszolok.
-Igen, megfáztam, de már jól vagyok. És veled mi újság? Mi történt? Jól vagy? Ne mond azt, hogy jól vagy, mert látom, hogy van valami!-az egy dolog, hogy Keikonak hazudtam, most nem is érdekel, jobban érdekel az, hogy vele mi van, mert ahogy látom történt valami, amíg nem találkoztam vele. Azért remélem senki se bántotta őt.
-Bántott valaki? Csak nem Márk?-teszem fel a kérdéseket, és figyelem a lányt, az biztos, hogyha megtudom, hogy kibántotta őt, akkor nem állok jót magamért.
Szál megtekintése
Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 15:21 | Link
Keiko Cheesy


-Értem, pont ez a lényege, hogy elgondolkodj mindazon amit leírnak benne.-mosolygok Keikora. És csak figyelmesen hallgatom tovább, a válaszát is, és valami miatt megnyugszom, hogy nem bántotta senki, és elesett.
-Értem, azért legközelebb jobban vigyázz magadra! Amúgy a legutóbbi találkozásunk után nem nagyon tudtunk beszélni, de most nem mondanád el, hogy pontosan mi is történt ott akkor?-teszem fel a kérdést, és ha Keiko elmondja akkor figyelmesen hallgatom végig, közben leülök mellé, hogy ne essen neki rosszul amiért én felette állok, mint egy szobor. Még a végén azt hiszik, hogy valami átkot küldött rám, ami miatt egész nap mellette kell állnom, bár szívesen vigyáznék rá, de tudom, hogy egy idő után folyton zavaróvá válna a lány számára, ha én mindig ott állnék mellette és vigyáznék arra, hogy ne essen semmi baja. Úgy se lehetek mindig ott és így legalább mind a kettőnk között megvan a bizalom, bár én már kezdek egy kicsit úgy viselkedni, mintha kapcsolatban lennék vele, de erről a rossz szokásomról le kell szoknom, csak a barátja vagyok akibhen megbízhat, semmi több jelenleg.
Szál megtekintése
Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 16:08 | Link
Keiko Grin


-Te is felvetted? Én is, mondjuk még nem voltam olyan sok Önismeret órán, bár ez köszönhető annak, hogy nemrég érkeztem a suliba, meg most ez a betegség is ágyba küldött pár napig, de már jó vagyok és visszatértem.-nevetek magamon, de tényleg úgy érzem magam mintha feltöltődtem volna és most újult erővel tértem vissza az iskolai életbe. Figyelmesen hallgatom Keikot. Amikor azt mondja, hogy véletlenül esett el, akkor egy felnevetek, de gyorsan el is fojtom, nehogy bunkónak tűnjek, és meg is magyarázom, hogy min nevettem el magam.
-Gondoltam, hogy véletlenül estél el, az ember direkt nem szokott elesni, vagy nagyon ritka.-és most jön a mőltkori esett története, én már ülök és figyelem Keikot, nem nagyon részletezi, hogy pontosan mi is történt közte és Márk között, vagyis, hogy miért vesztek össze. Én meg azon töprengek, hogy most ráérdezzek-e a történtekre vagy hagyjam. De végül egy tök jó ötlet jut eszembe, amiről keiko nem tudhat, mert úgy se engedné, de engem érdekel, hogy mi is történt, ezért majd Márkot megkérdezem az esetről. Keikot meg megnyugtatom azzal, hogy úgy teszek, mintha nem érdekelne az eset.
-Értem. Akkor majd bocsánatot kérek Márktól, hogy olyan voltam vele, azt hittem sokkal komolyabb. Majd találkozom vele.-mondom Keikonak megnyugtatás képpen.
Szál megtekintése
Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 20:57 | Link
Keiko


-Akkor ezek szerint elég sok közös óránk van, ha a Melodimágiát is, Rajzmágiát is, és az Önismeretet is felvetted, mert ezeket a tantárgyakat én is felvettem.-majd észreveszem, hogy Keikonak nem tetszik, hogy kiröhögtem őt.
-Bocsi, nem akartalak kinevetni. és nem segített neked senki? Egyedül álltál föl?-teszem fel neki a kérdést tágra nyílt szemekkel, hisz eléggé meglepő, hogy az ember a kastélyban simán eleshet úgy, hogy senki nem törődik vele. Azért remélem, hogy legalább egy ember segített a lánynak, és nem egyedül kellett fájó bokával a földről felállnia. Majd tovább hallgatom Keikot, és csak remélem, hogy nem veszi észre, hogy hazudtam neki vagyis pontosabban taktikát váltottam. És újra előjön a család. Most már tényleg muszáj mesélnem neki a családomról, pedig eddig sikeresen eltereltem erről a témáról a beszélgetést, de ami késik nem múlik.
-Az én családom, fura család. Még 7 éves koromban elhagyott minket apukám, így engem és a két testvéremet anyukám és a nagyszüleim neveltek fel, de leginkább a nagyszüleim, mert anyukám orvos és kevés ideje volt. A nagyszüleinkre meg mindig számíthattunk. Londonban élünk, én vagyok a legidősebb a tesóim közül, és anya mugli apa pedig aranyvérű varázsló. Anya nem szívesen engedett el engem ide, mert félt, hogy elveszít úgy, mint apát, de ez sose fordul elő. Nos, röviden ennyi a családom története. Ha van kérdésed akkor kérdezz bátran!-a mondandóm befejeztével figyelem Keiko reakcióját.
Szál megtekintése
Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 12. 01:25 | Link
Keiko


Valóban egyre több közös tulajdonságunk van Keikoval, és egyre jobban kezdjük megismerni egymást, ami nagyon jó.
-Egy rellonos srác segített? Biztos, hogy rellonos volt? És nem nevetett ki meg semmi?-teszem fel csodálkozva a kérdéseket, álmaimba se tudnám elképzelni, hoy egy rellonos diák segít egy levitás diáknak. Viszont annak örülök, hogy legalább valaki segített neki, kár, hogy nem én voltam az a valaki emiatt furdal is a lelkiismeret, de örülök, hogy segítettek neki.
-Az én apám hét éves koromig törődött velünk, aztán elment egy varázsló iskolába tanítani, utána többet nem jött haza. Szerintem leginkább emiatt nem akart ide engedni anyám. Igen, szeretem a testvéreimet, jó a kapcsolatom velük. Bár néha feltudjuk bosszantani egymást, és vannak veszekedések, de a bajban kiállunk a másikért, és mindig ott vagyunk egymásnak, ha van valami. Nagyon szeretjük egymást. Emlékszem volt olyan amikor anya korán ment dolgozni a nagyszüleim nem voltak otthon, és én, mint a legidősebb tesó korán keltem csináltam valami kaja szerűséget nekik, aztán felkeltettem őket, ők felöltöztek és elkísértem őket a sulijukba, majd utána én is mentem a sulimba. nem egy suliba jártunk, a tesómék egyházi iskolába jártak én meg államiba.-mesélem el neki a családom történetét.
-Nos, most már te is tudsz rólam és a családomról sok mindent.-mondom Keikonak mosollyal az arcomon és kezdem egyre jobban megkedvelni a lányt.
Szál megtekintése
Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Fénylő Lelkek Udvara - Rufus Saron hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék