Tiffany, Charles


  Csalódottan nyitom ki szemeimet, ahogy a nap sugarai betörnek a csikólak ablakán. Na neee, olyan szépet álmodtam, minek kellett felébrednem?!? ÁÁÁ, nem akarok felkelniii....most mégis mit csináljak, fél kilenckor?? Ilyenkor vasárnap épeszű ember nincs ébren...
  Kikászálódom az ágyból, s az első, amit felülés közben észreveszek, hogy szeretett bazinagy gyíkom, aki még annyira új, hogy neve sincs,  ( 30 cm )nagyban fel próbál mászni az ágyamra. Erre elröhögöm magam, s felsegítem az ágyra. Turkálni kezdek a bőröndömben kánikula-ruha után mindjárt megfulladok, komolyan. Egy félórányi gondolkodás után előhalászom a fehér-zöld kockás rövid gatyám, meg egy lehetőleg hozzá nem illő toppot, a nyakamba akasztok néhány hosszú-rövid nyakláncot, aztán hirtelen megakad a szemem az éjjeliszekrényen levő szemüvegemen...bleah, maradjak inkább vak, minthogy ezt felvegyem...de tök jól néz ki a kerete..forgatom a kezemben a narancssárga-zöld keretes szemüveget, majd egy hirtelen megfontolásból kipattintom a két lencsét a keretből. Na, így már klassz Büszkén teszem fel immár lencse nélküli szemüvegemet, majd kissé gyorsan kifésülöm a hajam, fogat mosok, s mikor teljesen elrendeztem magam, visszaülök az ágyamra a gyík mellé, aki most meg a száját nyalja éhessége kifejezése érdekében. Most mi legyen? Talán sétálnom kellene egyet...kivihetném ezt a balféket is kaját szerezni, meg egyáltalán kitapasztalni, hogy mit szokott enni...de hova menjek? Hisz alig ismerem a kastélyt..ÁÁÁ, megvaan: megyek a kedvenc helyemre, a fénylő lelkek udvarába, klassz Újonnan feldobódva sétálok ki a kastélyból egyenesen a kedvenc helyem fele, szatyromban a gyíkommal ( hhú, ki kéne találni neki egy nevet...) Mikor odaérek, egyből a szökőkút peremére ülök le, és belelógatom kezeim a vízbe. Húúú, hátha van benne bééka..Azzal kotorászni kezdek a békanyál alatt, míg a balfék gyíkom vidáman ugrándozni kezd a fűben, hogy: ÁÁÁ, szabadsáááág!

 

Tiffany,Charles


  Épp csak, hogy belelógatom a kezeim a szökőkútba, egy lány megáll előttem, kezében Gyíkkal, nem túl barátságosan, s kérdezi, hogy az enyém-e...
 -Öh, igen, bocsesz, ha bántott...- motyogom, csúnyán nézve az említett állatra. Szép finoman kiveszem a lány kezéből.
 - Na és...hogy hívnak?- próbálok barátságos lenni, s ahogy felemelem a fejem, meglátom a természetes vörös mögött épp hozzánk szóló srácot is egy bazinagy papagájjal a vállán, mire gyorsan hozzáteszem: - titeket... - Még egyszer végigpásztázom a lányt,hú, mintha ismerném valahonnan majd hirtelen eszembe jut, hogy nekem is be kéne mutatkozni.
-Ja, amúgy a nevem Sheilah nézek mindkettőjükre, majd felállok a szökőkút támlájáról, hogy megmozgassam elgémberedett tagjaimat, és hogy kényelmes pozícióba helyezzem Gyíkot az ölemben.

  
  Tiffany, Charles

  Épp elmélyülten gondolkodom azon, hogy vajon honnan ismerem én ezt a csajt, na meg azon, hogy hogy lehet annyira barátságtalan, hogy csak úgy hátat fordít, miközben épp hozzá beszélek, és a szavamba belevágva , unottan magyaráz a fiúnak. Már állnék fel, hogy ,mégis mit képzel ez magáról, minek néz engem, amikor  majdnem szívbajt kapok, mert a fiú papagája, huzigálni kezdi Gyíkot, hogy megegye. Én visszarántom, kevés sikerrel, úgyhogy kezdek kétségbe esni.
 -Hééé  hagyd békén a gyíkom te óriásmadár!!! Azzal nagyot rántva sikerül kiszabadítanom balfék hüllőmet a madár csőréből, ami látszólag gazdáját is megizzasztotta. A baj csak az, hogy a nagy erejű rántással hátrabukom, és telibe fejelem a szökőkút második támláját. Kissé elszédülve állok fel, és veszem tudomásul hogy tiszta víz vagyok. Na meg mérhetetlenül fáj a fejem. Áuu, na ezt nem követem el még egyszer.. Viszont önsajnálat helyett eszembe jut, hogy a táskámban van egy alma...ha még ép. Kutatni kezdek, és szerencsére meg is találom a csak egy kicsit kilapított almát. Odanyújtom a papagáj elé:
 -Tessék, nem tudom, szereted-e, de minthogy Gyíkot edd meg,inkább odaadom.