30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Fénylő Lelkek Udvara - Zelei Viktória hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 8. 20:41 | Link

Javasbácsi

* A pici hercegnő úgy határozott, hogy ma neki az udvaron kell játszania. Az anyukája mostanában nem nagyon ér rá, hogy elvigye a játszótérre meg sajnos sokáig rossz idő is volt. Ma viszont szikrázó napsütés lengi be az egész területet, felhőnek meg télnek nyoma sincsen. Igazi játszós idő ez, így felpakolja az összes olyan játékát, amire szüksége lehet, s vidáman elindul az udvarra. Van nála színes kréta, pöttyös labda, egy szőke hajú baba meg egy játék unikornis. Vidáman szökdécselve halad le a számtalan mennyiségű lépcsőn, határozottan szeli a kanyarokat, és mindösszesen kétszer gurult el a labdája, úgyhogy kifejezetten ügyesnek mondható ma. Kitárja az iskola hatalmas bejárati ajtaját, rögtön a szökőkúthoz siet és lepakolja mellé a cókmókját. Most leginkább a rajzoláshoz van kedve, ezért előkapja a kabátzsebéből a színes krétákat, leguggol és átadja magát az alkotás élvezetének. Tudja, hogy a szép kabátjában nem szabad leülnie, meg azt is, hogy beteg lesz attól, ha a hideg kőre leteszi a popsiját. Először kékkel rajzol egy házikót, majd feketével jó nagy kunkort fest a kéményhez. Hideg van, fűtenie kell az ott lakó családnak, akik most kinn vannak a kertben. Ott áll egy nagy fa, meg sok virág. A gyerekek labdáznak, a felnőttek meg állnak és nézik őket. Nem messze tőlük egy sárkány figyeli a családot, de nem bántja őket, aranyos kis jószág.  Az égen egy narancssárga napocska mosolyog a kedves képen. Miután ezzel végzet megunta az alkotást úgy dönt, hogy inkább Sawával, a babájával, meg Lekkivel az unikornissal folytatja inkább a játékot.  Ráül a labdájára a szökőkút mellett, s annak peremén kezdi el mozgatni a figurákat. Sawa, a hercegnő éppen egy erdőben sétál, és énekelget.* - Imádom az eccavút, imádom az eccavút! * Dalolja a kislány a baba helyett, majd arra vágtat Lekki is, a patadobogást a szájával próbálja imitálni.* - Jaaj, itt egy egyszarvúúú! * Kiáltja lelkesen a kislány. Óvatosan a patás irányában mozgatja hercegnőjét, miközben a lovacska távolodni próbál a királylány elől.* - Nyihaha, nyihaha!* "Mondja" kétségbeesett hangon a pici lány.*
Szál megtekintése

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 9. 14:26 | Link

Ijesztős bácsi

* A hercegnő tovább kergeti az unikornist, aki még nem fárad, ellentétben a királylánnyal, aki a magas sarkújában nem bírja követni a patás iramát. Így a szőkeség ledobja az aranyszínű topánkáit és úgy ered a varázslény nyomába.* - Várj meg eccavúúú, van nálam répa! * Próbál könyörögni Sawa kényes hangján a pici lány. A királylány igazándiból már nagyon dühös, mert az apukája, a bölcs király megígérte, hogy kaphat unikornist, de eddig egyet sem tudott neki szerezni. Milyen dolog már az, ha a király szava sem ér semmit?! Ezek a buta unikornisok azt hiszik, hogy nekik bármit szabad? Sawa olyan gyorsan szalad, hogy megérinti az egyszarvú farkszőrzetét, mire az rúg egy hatalmasat, s az elkényeztetett hercegnő sápítozva elrepül. A szegény állat nem így tervezte a kalandot, de legalább szabadon elmenekülhet, úgyis dörög az ég. Hogy mit csinál? De hát nincs felhő, süt a napocska, mi ez a hang? A törpilla felpillant az ég felé, ahol szikrázó napsütéssel találja magát szemben, azonnal el is takarja a kék szemecskéit, mert bántja az erős fény. Miután kitisztult a világ körbenéz, hogy meglelje a furcsa hang forrását. Szinte azonnal megpillant egy magas, ijesztő férfit, aki épp őt nézi. Gyorsan leesik neki, hogy ez vagy a bácsi gyomrából jött, vagy valami fenevad, és morgott rá. Ijedtében felnyüszít, Sawa kisasszony és Lekki pedig a szökőkútban landolnak. Menekülvén a férfi elől ösztönösen hátratolat, ami egy gumilabdán nem éppen biztonságos dolog, azonnal leesik popsival a földre, sőt a könyökét is beüti a szökőkút peremébe. Éles fájdalom nyilall a kicsi könyökébe, majd pár pillanatra lezsibbad az egész alkarja. Kétségbeesetten nézi a kacsóját, majd miután visszatér bele az érzés ismét a rémisztő alakra pillant. Szerencse, hogy már szobatiszta, vagy 4 éve még bajba lett volna a tisztaruhával.  Ki lehet ez a bácsi? Nem is látott még ilyen színű embert, a lengyelek meg a magyarok teljesen máshogy néznek ki. Talán ő a vasorrú bába, aki miatt nem akarják engedni, hogy annyi édességet egyen? Vagy a fognyűvő manó? Annak túl nagy, inkább a Jancsi és Juliskából a boszorkány lesz. De azt már megölték, vagy nem? Ki tudja, hány testvére volt annak a gonosz néninek. Ajkai remegni kezdenek, látszik, hogy ebből hamarosan bőgés lesz. Tétován a rajzára pillant, amin egy barátságos sárkány mosolyog a családra. Azt mesélték, hogy ha megijedsz, vagy mérges vagy, akkor jön elő a varázserőd. Az első kipottyanó könnycsepp kíséretében drukkolni kezd a rajznak, hogy keljen életre, majd pedig az ő védelmére. Végtelenségnek tűnő másodpercekig nem történik semmi, a picur keserves sírásban tör ki, s először megszólítja a férfit. * - Ne egyél meg! *Az anyukája tanár, azt ígérték, hogy senki nem fogja bántani.*
Szál megtekintése

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 12. 18:02 | Link

Bácsi

* Kétségbeesetten szipogva fordul vissza ismét a sárkányát ábrázoló rajzához. Még nem vesztette el teljesen abban a hitét, hogy ő most érik boszorkánnyá, és menőzhet mindenkinek, hogy ő bizony nem született annak a kuglinak, vagy minek. Igaz, most elsődlegesen nem a dicsekvés a célja, hanem az, hogy ne váljon a rémisztő zsákos ember zsákmányává. Igen, zsákos ember, közben sikerült beazonosítania a rémet, akinek nyilvánvalóan sikerült elhagynia a puttonyát. Gyerünk Süsü, kellj életre! Reményvesztetten kinyújtja a föld felé a kezét, hátha akkor áradni fog belőle a mágia, és végre meghallgatásra talál a könyörgése. Mivel semmi nem működik, ezért kénytelen szembenézni a mumusával, valamit cselekednie kell.  A férfi óvatos léptekkel közelít felé, mintha nem akarná még jobban megrémíteni. Vagy így cserkészi be az ebédjét, a nagyszülei cicái is sokszor settenkednek. Most mer először az arcára nézni, be kell látnia, hogy ijesztőbb, mint Szebi bácsi. Való igaz, hogy nincs botja, amivel üthetne, de szemmel láthatóan tökéletesen működik a lába, nem tudna elfutni előle. Mire feleszmél, a férfi már ott guggol mellette, s megmenti Sawát meg Lekkit attól, hogy vízbe fulladjanak. Lehet, hogy inkább őket akarja megenni helyette, amiért így elsírta magát? Még nem tudja eldönteni, hogy pontosan milyen szándékok vezetik a férfit, érdeklődve figyeli annak minden mozdulatát. Talán a gyanakodva jobb szó lenne, a szemeit le sem veszi a rém kezeiről, aki mintha keresne valamit. A pici lány nyel egy nagyot, egy kicsit már kevésbé sír, a mancsával megtörli az arcát és riadtan bámulja a vele szemben ülőt, aki egy kendőt nyújt felé. Az ajkába harapva szipog egy nagyot, miközben tétován átveszi a mintás anyagot. A férfi szeméből mintha nem azt olvasná ki, hogy finomnak találja szendvicsben, sokkal inkább bűnbánónak látja. Zavarodottságában el is felejti megköszönni, amit kapott, inkább csak újra felül a labdájára, s az ölébe teszi a kendőcskét. Félszegen a játékai után nyúl, alaposan megtörli őket, főleg a szőrös-hajas részeket, azok nagyon átáztak. A hercegnő ruháját majd le kell venni, azzal most nem sokat tud kezdeni. Egy utolsó nagyot szipog, kezdi felfogni, hogy sikeresen megúszta azt, hogy ő legyen a férfi mai ebédje. Visszanyújtja a kendőjét, halkan mintha egy köszönömöt mormolna. Már nem fél annyira, de még mindig furcsa neki ez az ember. Miért nem szól hozzá, talán nem tud beszélni?  Óvatosan előre-hátra kezd hintázni a labdáján, valószínűleg a feszültséget vezeti így le.  Zavarodottan tekergeti az ujjacskáit, amikor is bevillan neki, hogy beverte a könyökét. Már szinte nem is fáj, de azét inkább feltűri a kabátja ujját, hogy megnézze mi a helyzet. Csak egy kicsit pirosabb lett, a ruhák felfogták az ütést. Hozzá van szokva az ilyen sérülésekhez, ha nem hozzák rá a frászt, akkor is mindig beüti magát, ebben teljesen olyan, mint a nővére. Visszaöltözik, majd ismét a férfire terelődik a figyelme. Ismét megszólal, ezúttal is motyogva.* - Ki vagy? *Nem szokta így letegezni a felnőtteket, de lányos zavarában nem ügyel az illemre.*
Szál megtekintése

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 16. 12:05 | Link

Azta Shocked bácsi

* Látta, ahogy a férfi nézi a sárkányát. Egy pillanatra azt hitte, hogy valami ellenmágiát küld az ő éppen kialakulni készülő erejére. Így utólag nem tűnik úgy, hogy ilyen szándékkal nézte a rajzocskáját. Mégis igaza volt az anyukájának, aki azt mondta neki, hogy a kastélyban senki nem bánthatja, csak még nem mehet mindenhová, mert azért vannak nem kislányoknak való részei is az iskolának. Nem tudja elképzelni, hogy mi lehet itt, amiért nem mehet oda, biztosan ott élnek a szellemek, vagy Szebi bácsi ott tartja a szörnyeit, azért nem járhat arra. Vajon ez az ember is onnan szökött ki, és a friss levegő megváltoztatta? Ezzel most nem is kell törődnie, mert nem úgy tűnik, mintha meg szeretnék enni, még ha egy kicsit mindig tart a férfitól, noha az az előbb kedvesen rámosolygott.  Miután végez a játékai megtisztításával az újdonsült ismerőse irányában lévő pár babacipő után nyúl, amit Sawa kisasszony még akkor dobott le, amikor Lekkit üldözte. Komótosan visszaadja az apró lábakra a topánokat, majd lerakja maga mellé a játékszereit a földre, és ismét a férfire figyel. Amikor megpróbálja lehúzni a kabátja ujját, a férfi megakadályozza ebben. A határozott mozdulattól hirtelen felszisszen, még mindig nem bízik benne teljesen.  Nem érti, hogy mit szeretne az indián, de hamarosan kiderül, mivel a könyökéről nyomtalanul eltűnik az ütés okozta pirosság, és már a fájdalomnak sincs nyoma. Miután végezett a csodával a törpilla tátott szájjal bámulta a pár másodperce még sajgó testrészét.* - Ezt hogy csináltad? Ú, ezt a bibit is megjavítod? *Kérdi teljesen fellelkesülve. A maradék bizalmatlanság is tovatűnt a tekintetéből. Felhúzza a nadrágját, s a térdére mutat, amin egy körülbelül 4 centis szabálytalan alakú viszonylag friss seb van. Néhol bevarasodott, néhol pedig határozottan látható a türelmetlen ujjacskák ott jártának nyoma. Néhány nappal ezelőtt rollerezett az egyik folyosón és az egyik kanyarból váratlanul előtűnt egy diák. A kislány el akarta kerülni az ütközést, ám azzal a mozdulattal egy nagyot huppant a földre, ami elég csúnyán felsértette a csontos térdecskét. Ezután reagált a férfi szűkszavú válaszára.* - Aranyos neved van, engem Ririnek hívnak! * Feleli csicseregve, bár nem érti, hogy miért nincs kedve beszélgetni vele Chaske-nek. Általában mindig úgy van, hogy ő beszél, a többi embernek meg hallgatnia kell, de ilyen néma emberrel még nem találkozott.* - Bemegyünk a nagyterembe? *Szólal meg újra csacsogva, miközben felpattant a labdájáról. Nekiállt összeszedni a cókmókját, először a krétáit vágta zsebre, majd pedig az unikornis, a baba s végül a labda került a kezébe, illetve a hóna alá. Hirtelen nagy levegőt vesz, s leteszi az imént felemelt dolgokat a földre.* - Jaaj, majdnem elfelejtettem! Evés előtt kézmosás! * Magyarázza fontoskodó hangon a férfinek, miközben szélesen rávigyorog. Jobb híján a szökőkút hidegvizét használja a tisztálkodásra, lerázza a mancsait, vidáman felkapja a játékait. Kíváncsian néz a férfire, hogy indulhatnak-e? Ő biztosan valami finom sütit fog enni.*
Szál megtekintése

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. május 18. 02:31 | Link

Vani



* Micsoda csuda klassz  dolgok történtek vele mostanában! Megjött Keith, aki valami nagyon mókás fiú, meg persze, ami legjobb, itt van LETTIIIIIIIIIIIIII! Annyira vicces volt, amikor éppen játszottak Kami bácsival és akkor kopogtak, az ajtó kinyílt és ott állt Letti! Egyből el tudta dönteni, hogy nem Vivien az, pedig sokan nem tudják megkülönböztetni őket. Ő bizony nem mondja el a titkot, hogy mi alapján lehet.  Először azt hitte, hogy csak látogatóba érkezik, viszont kiderült, hogy itt maraaad! Nagyon furcsa, hogy nem unikornisos lesz, hanem szfinxes. Riri unikornisos akar lenni, mert akkor az anyukája csomó unikornisos titkot elárulna neki, amitől ő lenne ott a legokosabb gyerek. Az iskolában is egész jól teljesít, már tud szótagolva olvasni. Azt mondta a tanító néni, hogy pár hónap múlva már úgy fog menni, mint a nagyoknak. A mai napra is elég sok leckét kaptak, át kellett másolni 10 szót, amiben” j” és „ly” volt, hogy megtanulják, hogyan kell ezeket helyesen írni. Az egyik buta fiú a vajat képes volt leírni ly-vel, pedig a tanító néni elmondta rögtön az elején, hogy a tejtermékeket nem úgy kell írni. De Milán akkor sem figyelt, csak játszott a kisautójával. A számolás sem nehéz, igazából nagyon tetszik neki az iskola, de olyan rossz, hogy nem alhatnak napközben. Még szerencse, hogy kimehetnek az udvarra játszani, mert ha nem lenne így, hát megőrülne. Azért büszkén hordja az iskolatáskáját, mert már nem óvodás, hanem elsős nagylány.
Ma a leckeírás után Letti sajnos nem ért rá játszani vele és az anyukájának is valami halaszthatatlan értekezlete volt Kahi bácsival, így megengedték neki, hogy kimenjen az udvarra játszani. Vitt magával krétát, a kedvenc labdáját meg egy rongybabát, úgyhogy biztos nem fog unatkozni. Ania babát nekitámasztotta a szökőút oldalának, rögtön mellé rakta le pöttyöst. Először rajzol egy édes kis házikót a kőre, majd mellé jó nagy felhőket meg napocskát is. Ezt hamar elunja, lebiggyesztett szájjal keres valami jó szórakozást. A nagyok mind elrobognak mellette, senki nem jön játszani vele. Sóhajtva felpattan és a szökőkút mélyére bámul, ami telis tele volt érmékkel. Neki sem kellett több, rájött, hogy mit fog játszani. Fogja a fehér krétáját és egy jó nagy négyzetet rajzol, majd elé kettőt, az elé egyet, megint kettőt és ezt addig folytatja, amíg 10 nem lesz belőle. Ugróiskolaaaaaaaa, ez az! Szépen, pontosan beleírja a számokat, ahogy tanulta, majd csípőre tett kézzel megcsodálja a művét. Nem is sokszor lett görbe a vonal, ez nagyon szép lett.  Kihalászik egy érmét a kútból, majd fél lábbal megáll az egyes számot viselő négyzet előtt és eldobja. Az érme a 4-esen landol, úgyhogy kicsit inogva, de elugrál a hármasig, majd lehajol érte, ami még inkább kibillenti az egyensúlyából,de csak talpon marad. Szépen visszaugrál a kiindulásig, majd újra eldobja a pénzérmét.*
Szál megtekintése

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. május 26. 01:33 | Link

Vani



* Szeret ugróiskolázni, de sajnos egyedül nem olyan izgalmas, mint amikor az osztálytársaival játsszák az iskola zsibongó udvarán.  Ismét lendít egyet a karján és eldobja az érmét, ami ezúttal a hetes számon landol.  Újra fél lábra áll az egyes előtt és határozottan elkezd a pénzecske irányába szökdécselni. A hatosnál egy kicsit meginog, amikor le kell hajolnia, de végül nem kenődik fel a betonra, diadalittasan fordul meg is ér vissza a rajthoz, amikor meglát egy szőke leányzót maga felé közeledni. Kedves arca van, hátha ő játszani szeretne. Mikor egyértelművé válik számára, hogy hozzájön a szőkeség vidáman rámosolyog. Még szélesebbre húzza a vigyorát, amikor a nagylány kedvesen ráköszön és bemutatkozik.* - Szia, de aranyos neved van! * Válaszol halkan tapsolva egyet. A csoki után a vanília a kedvenc fagyija, sokszor együtt kéri őket. Már persze akkor, ha épp nem gyümölcsöset, mert azokat is nagyon szereti. * - Viktória vagyok, de Ririnek szoktak hívni! * Feleli határozottan a lány kérdésére. Sokan Vikinek hívják vagy ilyesmi, végül azzal sincs baja, mert az iskolában a tanító néni szerint a Viktóriákat így szokás becézni. A Ririt még az apukája találta ki rá amikor babakorában játszott a nevével és ez valahogy rajta is maradt.* - Sajnos nem, mind egymással játszanak. De jó, mit szeretnél? Szoktál ugróiskolázni? * Kérdi fellelkesülve szinte csicsergő hangon.  A nagyok sokszor csak egymással foglalkoznak, nem szeretnének a kicsi lánnyal foglalkozni. Azért jó neki, hogy ott az iskola, mert ott játszhat a kortársaival is. A nagyok sokszor nem értik, hogy mi miért jó és miért úgy van, amikor vele játszanak, és annyira rossz újra meg újra elmagyarázni nekik.
Ő is követi a lányt és leül mellé a szökőkút szélére. A lábával egy kicsit megbökdösi a szökőkút tövénél lévő babáját, majd újra a lányra mosolyog. * - Igen, most kezdtem. *Feleli büszkén kihúzva magát. Már nagyon sok mindent megtanultak ott, ahhoz képest, hogy még csak pár hónapja jár oda. Az óvoda jobb volt azért, mert ott nem adtak fel házit, de a sulival sincs nagy baj.* - Úú, én az unikornisosba! Anyukámé az unikornisos ház és akkor ő lenne a házvezetőm. *Válaszolja izgatottan. Az anyukája szerint ő inkább a főnixesbe való a jelleme alapján, de azt ő annyira nem akarja. Mondjuk Kahcsi bácsi aranyos meg Keith és Leonie is ott van. Ott is egész biztosan jól érezné magát.* - Te melyik házba jársz? Szeretsz odajárni? * Kíváncsiskodik, miközben a kezébe vesz a hosszú, barna hajú babáját. Ezt még Lengyelországban vette neki a nagymamája a piacon, amikor egyszer elmentek sétálni. Ania az egyik kedvenc játéka az összes közül!* - Te is elsős vagy, mint én? Anyu azt mondta, hogy itt már nem számolást meg ilyeneket tanultok. *Kérdi a baba haját tekergetve és a lábát lóbálva. A múltkor itt találkozott az indián bácsival, akkor jól eláztatta a Sawa hercegnőt, Ania kisasszonyra vigyázni fog.*
Szál megtekintése

Fénylő Lelkek Udvara - Zelei Viktória hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék