[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=148229#post148229][b]Isobel White - 2013.07.11. 13:53[/b][/url]
LeonieA bagolyház csúszós földjén olykor kibillent az egyensúlyából. Botladozva, a nemes szándéktól vezérelve- ami az arcára is kiült,-közelítette meg a bámészkodó baglyokat. Egyik sem tűnt túlzottan lelkesnek, hogy félbehagyja szunyókálását, vagy épp felemelje fejét szárnyai rejtekéből csupán Isobel kedvéért. Minden lépésénél papucsa talpa alatt elhullott állatok csontjai ropogtak. Így próbálj meg nesztelenül surranni...
- Bocsánat kedvesem, lehetne róla szó, hogy kézbesíti ezt a levelet egy bizonyos Leonie Rohr-nak? Lekötelezne!- persze a hatalmas mosoly is járt hozzá. Bár gyanítom a baglyok másképp értelmezhették az aprócska gesztust. Igaz, e példány békésen szunyókált. Nem volt mese, az idő szorította a bátor leányt, aki egy hirtelen pillanatban megragadta a madár egyik karmos lábát, a levelet pedig annak lelógó zsinórjával hozzáerősítette áldozatához.
- Szállj, szállj!- karjai szárnyként csapkodtak a levegőben, ám nem sokáig. Hamarosan menekülőre kellett fognia a dolgot. A feldühödött bagoly éles karmaival üldözte háborgatóját maga után húzva a Leonie-nak címzett üzenetet. Isobel nem nevetett, még csak nem is mosolygott, ami igencsak ritkaság, ha róla volt szó. Végül is nem meglepő, szárnyasunk épp revansot készült rajta venni. Karjain véres hegek éktelenkedtek és szerzett újakat addig, amíg biztonságban nem érezhette magát, ahogy az ajtó hatalmas hangzavarral csapódott be mögötte. Pillanatokkal később bekukkantva a bagoly épp kiröppent a hatalmas ablakok egyikén.
Remélem nem tesz kárt a címzettben. Az ugyan Isobel lelkén száradna.
A palacsinta extra energiához juttatta levitásunkat, aki útközben meggondolta magát. Sietős léptekkel tartott hálóterme felé, hogy a kinti időjárásnak megfelelően öltözködhessék valamint sebtiben felkaphassa nélkülözhetetlen édességes dobozát. Hasonlóan gyors tempót diktált az udvar felé, hogy még idejében odaérhessen. Útjában a szerencsésebbek félreálltak, aki nem...nos, gyanítom, elgázolták, vagy a jegyzetei, mint a hó, lapokban hullott a föld felé. Kegyetlenül tört elő az udvarig...
Hangos szuszogások kísérték kapkodó légzését. Egyik tenyerével kitámasztotta magát a szökőkút peremén, másikat szúró oldalához nyomta. Majd kiugrott a szíve, amikor a varászlót ábrázoló szobor beszélni kezdett. Megpróbált válaszolni is illendő levitás révén, ám még a légvételt is gyakorolnia kellett. Varászlónk bizony szörnyen besértődött, bizonyára Isobel volt hosszú idők után az első, aki próbálkozott is volna megszólalni a társaságában. Egy idő után a lány is feladta. Inkább elcsatangolt valamerre, ahol már a növények teljes egészében eltakarták.
Isaura, Izolda?Kapkodta fejét, vajon honnan jöhet a hang. Az erre csörög a dió, arra meg a mogyoró játékban sosem volt jó, de legalább társasága mindig jót nevethetett a kapálózó leányon.
- Iszménééé, ööö...Izidóraaa!- eszébe nem jutna a saját nevét mondani. Lassacskán kihátrált a takarásból ide-oda kapkodva fejét.