Ráhel.
Bulaj.
mai cucc



Chuck-nak az elmúlt napokban igencsak jó kedve van az eddigi hangulatához képest. Azt nem lehet mondani, hogy 0-24-ben vigyorog, de azért több jó gondolata van, mint eddig. Ennek örömére ki is takarította a lakást, mint valami háziasszony. Eléggé sikerült rendetlenséget csinálnia, annak ellenére, hogy megfogadta, ebben a házban mindig rend lesz, ha már az övé. Aztán nézd meg, mi lett belőle? Most már mindegy, a lényeg, hogy egy fél napot azzal töltött, hogy takarított és összepakolta azokat a cuccait, amiket széthagyott mióta beköltözött. Ha az anyja ezt látta volna, büszke lenne rá. Mondjuk, így is büszke rá; nem mindenki gyerekéből lesz keresett dobos, aki fiatal felnőttként a saját lábán áll. Na de hagyjuk is főhősünk fényezését, hiszen bulaj lesz. Azaz majális. A szülinapi "ajándéka" után küldött egy levelet Ráhelnek, aminek az a lényege, hogy nincs-e kedve a fiúval majálisozni. Ezért reggelre teszi az edzését, miután megvan vele letusol, aztán eszik valamit. Ezek után hamar ki is választja, hogy mit vesz fel. Majd miután mindennel megvan, elhagyja a lakást és elkezd sétálgatni a kastély területe felé, hiszen, ha jól emlékszik, akkor a rendezvény a Fénylő Lelkek Udvarán lesz. Amikor diák volt, járt arra párszor. Nem tartozott a kedvenc helyei közé, ő maga sem tudja, hogy miért. Egyszerűen nem nyűgözte le, vagy éppenséggel volt jobb időtöltési lehetősége jobb helyszínekkel. Most meglesz rá a lehetősége, hogy megkedvelje a helyet. Bár ő is sejti, hogy nem a szokásos kinézettel fog találkozni, hanem beöltöztetik a rendezők ilyen cukormázas, majálisos külsőbe. Egyelőre ez legyen a legkisebb baja, inkább amiatt aggódik, hogy Ráhel ott lesz-e. Chuck-nak fogalma sincsen, hogy most mi van köztük. Futó kaland volt, vagy legyen folytatás? Esetleg csak barátok legyenek? A harmadik az nehezen működne srác részéről, mert nem hisz a fiú és lány közti barátságban. Ezért inkább nem is számol ilyen lehetőséggel. Miközben a helyszín felé sétálgat nagyrészt ezen gondolkodik. nem szerelmes meg ilyenek, csak tetszik neki a lány stílusa is, meg persze nem utolsósorban a külseje is. A lényeg, hogyha Ráhel úgy van vele, hogy nem bánta meg ami akkor történt, akkor Chuck elsősorban szeretné megismerni, mert konkrétan semmit sem tud róla.
Lassan eléri az udvart és igaza is lett, tényleg nem olyan, mint emilyen a szürke hétköznapokon szokott lenni. Mondjuk lehet, hogy változott amióta itt hagyta a sulit. Megáll a bejárat előtt, mert ha bemenne, akkor elég kevés esélye lenne arra, hogy megtalálja a lányt. Feltéve, hogy eljön.

Ráhel.
Bulaj.
mai cucc

A várakozás alatt igencsak van ideje átgondolni a dolgokat, mert elsősorban nem azt lesz nehéz kitalálni, hogy felüljenek-e a hullámvasútra, vagy sem.  Hosszasan gondolkodik rajta azóta, mióta elindult otthonról az Udvar felé és még ott is csak jár az agya, miközben Ráhelt várja. Amit részéről biztosan tud az az, hogy neki nagyon tetszik a lány, de csak olyan tekintetben, hogy szerinte nagyon jól néz ki és a stílusa is tetszik neki. De ennyi, nem is ismeri, fogalma sincsen arról, hogy ő valójában ki is. És ez igaz fordítva is, semmit nem tudnak egymásról, csak annyit, hogy hamar meg tudják találni a közös hangot és nagyjából egy rugóra jár az agyuk bizonyos témákon belül. Ez viszont édes kevés egyelőre ahhoz, hogy bármi komoly folytatása legyen bárminek is. Chuck még azt sem tudja pontosan, hogy mit akar. Nem akarja azt, hogy csak legyen egy barátnője, neki az a lány kell, akit szeretni tud és el tudja fogadni egészen haláláig. Nem szereti elkapkodni a dolgokat és  a vakvágányokat is kerüli. Viszonylag hamar észreveszi a halva született ötleteket, ebben szerencsésnek mondhatja magát. Másban is, például kivel ül le iszogatni...
Gondolkodik-gondolkodik, aztán meglátja Ráhelt és hirtelen minden értelmes gondolata szertefoszlik, nincs egy ép ötlete sem, de hát talpraesett gyerek. Majd csak kitalál valamit.
-  Szia - más nemigazán tud kijönni a torkán, de hát most több nem is kell. Inkább vesz egy levegőt. Furcsa, hogy most adnak először egymásnak ilyen köszönős puszit, de hát ez van, biztosan lesz valahogy a nap végére.
- Remélem nem baj, hogy veled akartam majálisozni - mondja egy kis mosollyal. Úgy érzi, hogy jobb az elején tisztázni, mert még a végén úgy gondolná, hogy ráér, esetleg nincs is rá szükség. Annak beláthatatlan következményei lennének, ami miatt egyik fél sem járna jól. Tudja, hogy folytatnia kell, mert ez az egész így még nem kerek.
- A csárda óta folyamatosan azon kattog az agyam, hogy most mi van? Arra gondoltam, hogy ez egy jó alkalom lenne, hogy megismerjük egymást - egy sóhaj kíséretében.
- Máshogyan is - mondja ilyen "Ha érted mire célzok" vigyorral. Általában úgy szokott lenni, hogy két ember találkozik és ha szimpatikusak egymásnak, akkor legközelebb is találkoznak. Hogyha komolyak a szándékaik, akkor eljutnak bizonyos szintekig és még tovább. Náluk ez fordítva sült el, nem mintha Chuck bánná. Nagyon jó éjszakája volt.
- Aztán majd meglátjuk mi lesz - mondja el álláspontját, aztán pedig a reakciót várja. Közben, hogy történjen is valami, indít egy másik szálat is, hogy ne ilyen temető hangulat uralkodjon el a beszélgetésen.
- Elindulunk befelé? - teszi fel kérdését mosolyogva a lányra nézve, s közben a beömlő diáksereg felé mutat, akik csak azt várják, hogy minél több dolgot kipróbálhassanak a majális alkalmából. Illetve annyit, amennyit a pénztárcájuk megenged.
Reméli, hogy jól fog elsülni ez a mai nap. Támad egy olyan ötlete, hogy megfogja Ráhel kezét, de a mondat első fele miatt inkább türtőzteti magát, és ha elindulnak akkor csak közel lesz Chuck keze a lányéhoz, hogy el ne veszítsék egymást a tömegben.

Ráhel.
Bulaj.




Egészen bátor döntés volt Chuck-tól, hogy úgy dönt, találkozni akar Ráhellel. Arra is volt esély, hogy a lány megbánta, ami akkor történt és nem akarja többet látni a fiút, de úgy néz ki, hogy az egész dolog nem csak a pillanatnyi hangulat műve volt. Ez mindenképpen jó pont. Most már csak az  a lényeg, hogy ne ragadjon be a beszélgetés és ha minden jól megy még szimpatikusak is lehetnek egymásnak, az átlagos szimpátián felül is akár.
Szerencse, hogy Chuck Ráhelre nézett a kérdése közben és látta, hogy mosolyog. Különben még komolyan is vette volna a viccesnek szánt, elutasító választ.
- Gondoltam - válaszolja mosolyogva, aztán el is indulnak az udvar lelke felé, ahol a majális igazi értelmet nyer. Chuck soha nem majálisozott, nem szereti annyira az ilyen szabású rendezvényeket. Nem tartja lealacsonyodásnak, meg nem nagy az arca, de az ilyen gyerekzsúrokkal nehezen tud azonosulni. Ez csak vele van így, őt sem zavarja, ha valaki máshogy gondolja. Mindenkinek a szíve joga eldönteni, hogy mekkora százalékot tölt ki a benne lévő gyerek. Érdekes, mert neki mindig meg volt mindene, mégsem volt nagy szüksége semmi extrára. Sosem tudott önfeledten játszani, mindig megvoltak a saját kis dolgai. Ő inkább a hülyeséggel tudott teljes mértékben azonosulni; ha történt valami, akkor mindig ő volt a felelős. Vagy a garázdák között volt.
Rövid időn belül megtudja, hogy Ráhelre is hasonlóan hatott az az este. Ő sem tudja pontosan, hogy most mi van, mi lesz köztük. Egyelőre azt kell eldönteni, hogy ez most jó hír-e, vagy sem? Még nem tudja, majd látja, ahogy alakul a nap további része. Fiatal még az idő. Csak bólint egyet a lány válaszára, nem tudja mit mondjon.
- Király - fejezi ki örömét a lány válaszára, majd vissza is kacsint Ráhelre. Megelőzi és fel is teszi az első kérdést. Hát igen, erre számíthatott volna, az első kérdésre máris nem hétköznapi választ fog adni. Közben kénytelen a lányhoz hasonlóan ő is lefelé nézni, amikor a kezük néha összeér. Egyébként szinte végig Ráhelre néz, csak néha leng ki a szeme a látnivalókra, annyira igazából nem érdeklik.
- Hát ez egy érdekes dolog. Biztosan hallani akarod? - kérdezi vigyorogva, kb. feleslegesen, mert látja a lányon, hogy érdekli. Na jó, bele is kezd egy nagy levegővel.
- Ide jártam egy pár évig. Annyit kell tudni rólam, hogy kiskoromban a járással körül-belül egy időben kezdtem el dobolni és egy elég jó együttesben játszom. Kaptunk egy lehetőséget, ami azt jelenti, hogy klipforgatás és turnék. Ami még szebbé tette, hogy ez az egész az Egyesült Államokban zajlott, szóval szép emlék. Aztán most visszajöttem, építtettem egy házat a faluban és ott lakom. Ebből élek, viszont tanulni is kéne, hogy azért legyen valami, ami bizonyítja, hogy jártam iskolába. Arra gondoltam, hogy még tanulok egy kicsit, aztán megpróbálkozom egy olyan vizsgával, amit a végzősök csinálnak - ad hosszú választ. Lehet, hogy még életében nem beszélt ennyit egyszerre, összefüggően. Hogy ne csak ő beszéljen, el is indít egy kört, persze kíváncsi Ráhel életére, annyira még nem ismeri.
- És te? Gondolom már nem tanulsz - teszi fel kérdését választ várva a lánytól. Közben szétnéz és csak annyit lát, hogy minden félét ki lehet próbálni, elég változatos. Kicsit mintha megjött volna a kedve. De csak egy nagyon kicsit.
- Van tesód? Vagy mesélj bármit, amit fontosnak tartasz - bízza végül Ráhelre az egészet. Nem annyira szokott ismerkedni, szóval annyira nem is ért hozzá.

Ráhel.
Bulaj.




Egész élvezhetően folyik a beszélgetés kettejük között, most büszkék lehetünk Chuck-ra. Elvégre a lány nem küldte el, nem hagyta faképnél. Szóba áll vele, ez mindenképpen jót jelent a fiú számára. Nem is gondolta volna, hogy egy majálisból jó is kisülhet valamikor; már csak ezért is megérte neki eljönne. És mik történhetnek még? Hosszú ez a nap, csak most találkoztak, de azt le lehet szűrni, hogy még mindig szimpatikusak egymásnak. Nem csak a pia tette akkor este. Jó érzés önti el, mert nem szokta meg, hogy érdekli valakit. Ő is viszonoz mindent, szóval Ráhelt nézi végig, a szemeit, az arcát.
Chuck választ is kap a kérdésére, arra azért úgy gondolja, hogy csak kéne reagálni valamit.
- Értem. És milyen üzletet nyitnál? - kérdezi felcsillant szemekkel, mert érdekli a válasz. Nem is gondolta volna, hogy a lányok ilyenekben is gondolkodnak, na mindegy. Ez után még kiváncsibb lesz,     mert Ráhel elnyújtva kezd egy új mondatot, mintha kicsit komolyabb téma lenne.
- Réka? Ő kicsoda? - kérdezi tágra nyílt szemekkel, de már előre fél a választól. Ha az, amire gondol, akkor sikerült nagyon belenyúlnia a dolgokba. Nem, erre nem is próbál bele gondolni... 19 évesen még nincs ilyenekre felkészülve, legalábbis nagy hihívás lenne. Nem, az nem lehet. Próbálja elkergetni a gondolatokat a fejéből, de azok nem hagyják nyugodni. Majd megtudja az igazságot, amint Ráhel válaszol neki. Már nagyon várja, kicsit izgul is. Nem is kicsit.
- Hát az szomorú. Tesóm nekem sincs... - hagyja félbe a mondatot. Szomorú lehet árvának lenni. Most gondol bele, hogy igazából milyen szerencsés. Mekkora mázlija van, hogy van pénze, családja, szülei. Van akinek erre sincsen lehetősége, pedig az utóbbiakról igazán nem tehet senki. Nem mi döntjük el, hova születünk, nagy lutri az egész. Chuck elgondolkodik ezen egy percre, hogy tényleg, kicsit értékelhetné azt, amije van fiatal felnőttként.
Ezután Ráhel kézen fogja és a körhinta felé vonszolja  Chuck-ot. igen, kénytelen lesz kipróbálni a dolgok egy részét, bármennyire is nem köti le ez az egész cukormázas majális. Soha nem érdekelte és valószínűleg nem is fogja. Mindegy, muszáj lesz. pedig ő csak Ráhellel szeretett volna lenni, nincsen benne rossz szándék (most). Kibírja.
- Okés - kiegészítéssel már egészen elviselhető. Mindegyiken? Ha ez a lány mindegyikre felviszi Chuck-ot, lehet, hogy valahol a magasba kiugrik jobbat remélve.
- Jól sejtem, hogy Réka a lányod? - böki ki végre ami a csőrét bántotta egy kis ideje, miközben elfogadja Ráhel jobbját. Ha a válasz igen lesz -és valószínűleg az lesz-, akkor nagyon gondolkodóba fog esni, hogy mit tegyen, mert itt átértékelődnek a dolgok mindennel kapcsolatban. Maradt még egy kérdése, úgy gondolja, hogy most nem fog elkanyarodni a témától.
- Szerinted mire gondolok? - kérdezi egy kicsit barátságosabban, de furcsán is. Kíváncsi rá, hogy Ráhel mit gondolhat az ő helyében.

Ráhel.
Bulaj.




Ez a nap sem úgy alakul, ahogyan azt fiatal barátunk tervezte. Volt bátorsága elhívni magával Ráhelt annak érdekében, hogy tisztázzák azt, hogy pontosan akkor most mi a helyzet velük. Eddig tiszta sor, találkoznak is, beszélgetnek. Ekkor olyan fordulatot vesz a történet, amire még a legkreatívabb ember sem számíthat. Hősünk hirtelen kiszárad, melege lesz, azt sem tudja mit mondjon. Legszívesebben elásná magát ott, ahol van; élve. Nehéz egy helyzet, kiderült, hogy a lánynak, aki viszonylag tetszik neki, van egy gyereke. Egy lánya. 19 évesen egyszerűen sehogy sem tud azonosulni a dologgal, bárhogyan is szeretné, nem megy neki. Nem képes rá, ezt meg is lehet érteni. És őszintén belegondolva annyira nem is akarja. Egy gyerek? Kevés ő még ehhez... Ő úgy érzi, onnantól pedig nincs mit tenni. Akkor is nehéz, túl nagy most a súlya mindennek. Kicsit el kell gondolkodnia és nem foglalkoznia a külvilággal. Nehéz, mert nincs egy normális gondolata sem, a darabok csak úgy rázúdulnak az elméjére és igazából nincs is semmivel sem előbbre annál, mintha nem is törődne vele. Csak hagyja, hogy egymást érjék az impulzusok és próbál passzivitást tanúsítani az érzelmek felé.
Amikor Ráhel bólint a mindent eldöntő kérdésre, Chuck-ot olyan érzés fogja el, hogy tehetetlen, nem tud kezdeni semmivel semmit, használhatatlan, értelmetlen a létezése. Kicsit pánikhangulat. Fájdalmasan ő is visszabólint a lánynak, jelezve, hogy eljutott az agyáig az információ. Nehéz ügy, de meg kell birkóznia vele, a túloldalról csak a legjobbakat tudjuk kívánni. Chuck megfogja Ráhel kezét és meg is szólal végre.
- Igen, lehet, hogy jobb lenne - mondja fájdalmasan, egyenként a szavakat. Neki sem lehet könnyű, de nem akarja hitegetni a lányt.
- Ne haragudj, de nekem ez így sok - mondja megsemmisülve. A lány kezeit fogva végigsimítja még mindkét kézfejét a hüvelykujjaival, aztán szépen lassan hátralép kettőt, elengedi a lány kezét, végül megfordul.
A szerencsétlenül kijött dolog után olyan dolog történit, amit általában nem kezel nehezen, de most kicsit sok neki mindenből és egyszerűen kifakad. Mivel csak menet közben fordul meg, nekimegy egy bohócnak, aki kérdően néz rá.
- Hülye bohóc, takarodj innen! - kiabál rá a jelmezesre, majd arrébb löki, pont egy édességárus stand kínálatai közé erejét használva és tovább sétál komótosan. Amúgy sem szereti a bohócokat. Nem érdekli, hogy a mellette állók mit gondolnak róla, kicsit sem. Úgy néz ki, hogy most feloszlik a halvány, rózsaszín ködöcske, megnyílik a szeme. Most már nincs visszaút, válthat vissza fenevad üzemmódba.
- Rohadt majális - mormolja maga elé tovább sétálva. Lassan lépked, talán titkon a tudatalattija reméli, hogy még visszafordulhat az egész, ki tudja... Vagy csak nincsen szégyenérzete és nem érdeklik a következmények. Na ez az, visszatért a régi Chuck Welch. Ez kell a közönségnek.

Valentin cucc
maszk
ma




Valentin nap; egy ideje nem ünnep neki, kint nem volt barátnője, legfeljebb csak egy este erejéig, most meg... Most azt sem tudja, hogy igazából mi a helyzet vele, mit érez pontosan, mit kellene tennie.
Nem önszántából jelentkezett erre a maszkos, giccses rendezvényre, egy ideig úgy volt, hogy a közelébe sem megy, aztán már úgy volt vele, hogy ha már így alakult, akkor miért ne? Bármikor hazamehet. És egészen jó kis álarcot hozott a bagoly, amihez viszonylag fel tud öltözni. Egyelőre ez az egyetlen motivációja, hogy részt vegyen a mulatságon, de bízik benne, hogy ott azért konkretizálódni fognak a dolgok. Lehet, hogy félúton, vagy már az elején leveszi a maszkot, esetleg végig anonim marad. Ki tudja? Kicsit azért kíváncsi, hogy vajon ki lesz a párja, ha már ilyen "vakrandira" adta a fejét. Mindegy, ezt biztosan meg fogja tudni.
Sikerül nagy nehezen felöltöznie, megcsinálni a haját, majd fel is veszi a maszkot még a tükör előtt, megigazítja és el is indul a helyszínre. Úgy van vele, ha már lúd, legyen kövér. Csak nem fognak rá furcsán nézni; Valentin nap van, ilyenkor (is) mindent szabad. Ha meg esetleg még is, akkor ugyanannyi figyelmet fog neki tulajdonítani, mint amikor eddig, ha esetleg megbámulták a tetoválásai, vagy bármi miatt. Szép időnk van, a szellő is csak lágyan fúj, ennek megfelelően csak kényelmesen battyog az udvarig, de így is odaér időre, bőven. Gyülekeznek az emberek, de nincsen éppen nagy tumultus. Végigméri az ebereket, aztán sikerül megtalálnia "párját". Elindul felé -nem igazán kell átverekednie magát az emberek között-, de közben kér egy italt, hogy azért mégse üres kézzel menjen.
Megkapja, aztán megy is tovább a hölgyhöz, majd oldalról meg is lepi, de nem túl hirtelen, szóval semmi esély szívrohamra.
- Szia! Ezt neked hoztam - adja át a rejtélyes személynek a koktélt, s közben elkezd azon gondolkodni, hogy tulajdonképpen mit is keres itt?

Valentin cucc
maszk
ma
Viko



Két napja nem hitte volna el, hogyha azt mondják neki, hogy itt lesz álarcban és itt fog megpróbálni "mulatozni" elég szűk keretek között. Más társasághoz, környezethez, meg légkörhöz szokott. Az adja neki az otthonos biztonságérzetet, ha piaszag van, körülötte üvölt a metál zene minden hangszóróból és nem kell csinálnia semmit, csak jól éreznie magát, ha meg éppen a saját koncertjén van, akkor pedig dobolnia. Idefelé volt kedve az egészhez, de mostanra már sok indok fogalmazódott meg benne azzal kapcsolatban, hogy maradjon-e, vagy lépjen le minél hamarabb. Ha már megtalálta véletlenszerű párját, akkor úgy dönt, hogy egy próbát megér. Nem akar semmit a maszk túl oldalán lévőtől, csak megpróbálja tényleg jól érezni magát; ez pedig már hosszú ideje nem sikerült neki.
Megtalálja párját, de mielőtt odalépne, kivárja a szituációt, amibe a hölgy keveredett. Ez bizony nem szép dolog: felállítják az asztaltól, mert nincs társasága és ne "foglalja" egyedül az ülőhelyet. Chuck is ismerhetné az érzést, bár hozzá nem nagyon szoktak szólni, mert nem mernek, de most itt van az álarc, és az igazságszolgáltatás pillanata is. Nem álszent, nem bevágódós, és nem is egy papucs figura, akit csicskáztatni lehet, de nem szereti az ilyen típusú megnyilvánulásokat, annak ellenére, hogy gyakran ő sem a legjóindulatúbb.
A hölgy megköszöni az italt, amire Chuck csak mosolyog, aztán az idegen be is mutatkozik. Eperlány... Szóval ezt így kell. Nem tart túl sok időbe kitalálni, hogy ő mit fog mondani.
- Én pedig a szörnyeteg vagyok - mondja egy újabb mosollyal, bár így végiggondolva lehet, hogy ez nem volt túl bizalomgerjesztő. De most miért? Csak az igazat mondta.. Ő is kortyol egyet italából, majd ismét megszólal.
- Gyere, szerezzük vissza az ülőhelyet - mondja, majd mutat az asztal felé, amit a huligánok elfoglaltak, odalép az egyik beszédesebb srác mellé, majd jól érthetően, magabiztosan, nem túl durván, de erős hanggal mondja, amit akar.
- Srácok, az előbb kitúrtatok egy hölgyet, hogy itt zajongjatok. Tűnés! - mondja egy kicsit már erősebb hangon, de még nyugodtan, közben egy másik irányba mutat. Elgondolkodik azon, hogy részéről ez a dolog annyira nem is anonim, mert ingujjai egészen könyökig fel van tűrve, és nem sok olyan ember mászkál a faluban, akinek ott nincs szabad hely a sok mintától. Na mindegy. Ez is hozzátartozik a tekintélyhez.
A fiatalok szótlanul elbattyognak, ezt valószínűleg annak tudható be, hogy a társaság fiú tagjai olyan vékonyak, mint egy gyufa, ellenfelük pedig elég jó termetben és kondiban van.
- Hát akkor üljünk le, ha gondolod... - mondja a hölgynek egy mosollyal, és az immáron üres asztal felé mutat. Ha a hölgy igent mond, leülnek és Chuck meg is próbál kezdeményezni valami beszélgetés félét.
- És az Eperlány hogyhogy úgy döntött, hogy jelentkezik erre a valamire? - ez aztán konkrét volt. Csak így tovább.

Valentin cucc
maszk
ma
Viko



Ha úgy nézzük, elég jól áll neki a maszk: amúgy is titokzatos, rejtélyes külsejét és személyiségét most még megfoghatatlanabbá tudja tenni ez a kis kiegészítő. Tiszta király... De most inkább a jelennel és történésekkel foglalkozzunk.
Visszaszerzi az asztal fölött a tulajdonjogot elég könnyen, aztán folytatódhat is a beszélgetés. Akadályok ide, vagy oda, a dolognak mennie kell, ha már vette a fáradságot és eljött erre a giccsparádéra. A titokzatos hölgy belekezd a "hagyd, találunk másik helyet" mondókába, de Chuck erre csak legyint egyet, hogy ő majd elintézi. Végül is mindegy, elintézte és ez a lényeg. Leülnek és Chuck már töri is a fejét, hogy mit kérdezzen, vagy éppen mit válaszoljon az Eperlány kérdésére. Közben azt is érzékeli, hogy egy kicsit felpezsdül és elkezdi élvezni az alapból kényelmetlen szituációt; egy kis gondolkodás után van egy olyan tippje, hogy valószínűleg az italok lehetnek megbűvölve, vagy hasonló. Addig nem is baj, amíg nem kap szerelmi bájitalt.
- Értem. Akkor biztosan nagyon kedvesek lehetnek a munkatársak - hallotta ám, hogy a hölgy elkezdett valamit mondani, ami a munkahelye volt, de talán félt, hogy így lelepleződik. Szóval bánja, hogy eljött? Vagy cikinek tartja? Vagy már a 70+-os korosztály? Á, az biztosan nem. Ha van álarc rajta, ha nincs, ennyit azért meg tud állapítani. Mindenképpen fiatal felnőttről van szó.
- Hát, pontosan eltaláltad. Ilyenkor nem vagyok felismerhető és így nincs az a rizikó, hogy legközelebb felismernek - Ha már lúd, legyen kövér. Ha hülyeségről van szó, akkor legyen nagy. Nyilván nem gondol semmit komolyan, aztán karjaira néz. Milyen okos, még hogy nem ismerik fel? Eléggé egyedi a kinézete. Úristen, mekkora értelmiség; valami másnak is kell lennie ezekben a koktélokban.
- Igazából nincs túl sok dolgom és belefér a szabadidőmbe - hogy adjon valami értelmes választ is. Közben elgondolkodik azon is, hogy mi lenne, ha rendesen tudná kezelni a kapcsolatait, és akkor azzal is tölthetné a napot, akit igazán szeret. Nem mintha nem ígérkezne jónak az este, de azért mégis.