Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

Sharlotte

- Ne is hagyd abba. Nem éri meg. És tényleg iszonyatosan jó dolgokat lehet tanulni és azért hogyha kicsit is odafigyelsz az órákon, akkor azért át lehet csusszan a vizsgákon. Én az a jó, hogy egy csomó érdekes tárgy közül lehet választani. Én mindig is imádtam fényképzeni és mikor elindult a fotós óra, hát egyből felvettem. És örülök neki, mert nagyon élvezem! - lelkendezek egy kicsit, hogy bátorítsam is egy kicsit a lányt. Látom, hogy nincs elkenődve, amin nem is csodálkozom, hiszen tényleg elég sokan halasztanak, vagy buknak és itt ez nem ciki, senki nem dörgöli a másik orra alá, hogy "én még egyszer sem buktam, te mennyire béna vagy". Úgyhogy ha nem is emelt fővel, de azért elég normálisan és bátran lehet viselni azt ,hogyha valaki évet ismétel.
- Loise, az egyik hajtónk mondta - tök jóban vagyunk és sajnálta volna, ah elmegyek - hogy bukjak meg, csak hogy még egy évet maradjak. - nevetem el magam és csóválom meg a fejemet.
- Persze nem buktam meg, inkább itt maradtam Mestertanoncnak. Büszke is volt rám és örült nekem. - mosolyodom el lágyan és eszembe jut, hogy régen beszélgettem már a szöszivel.
- De tudod, hogy milyen szakok vannak, nem? - kérdezem meg Sharlotte-tól a dolgok és komolyan pillogok rá. Azért azt nem árt tudni, hogy milyen szakok vannak, hiszen hogyha abszolút nincs olyan, ami érdekelné a leányzót, akkor felesleges itt maradnia.
- Én még a régészet felé is tekintgettem, habár soha nem voltam jó Mágiatörténetben. - nevetem el magam és vonom meg a vállamat. Hiszen annak az egyik fő alapja a történelem, amit valahogy soha nem szerettem.
- Azt hiszem, hogy a pocsék memóriám a gond, mert abszolút nem tudok évszámokat megjegyezni. Szívás. - fintorgok, majd elvigyorodom.
- Őrző? Az király. A Főnixekkel? Ja, igen, elég frankón megvan a csapat. bár most kicsit lanyhultunk, mert a vizsgaidőszakban nem voltak edzéseink, de azt hiszem, hogy Lenna be fog erősíteni és hamarosan elkezdünk edzeni a következő idényre. De igen, azt hiszem, hogy tényleg frankón megvagyunk, hiszen elég sokan már 2-3 idényt is lejátszottunk együtt. Már eléggé összeszoktunk. - válaszolom mosolyogva a leányzónak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=106591#post106591][b]Caius Randy Woodrow - 2013.04.21. 15:25[/b][/url]

Sharlotte

- Ne is hagyd abba. Nem éri meg. És tényleg iszonyatosan jó dolgokat lehet tanulni és azért hogyha kicsit is odafigyelsz az órákon, akkor azért át lehet csusszan a vizsgákon. Én az a jó, hogy egy csomó érdekes tárgy közül lehet választani. Én mindig is imádtam fényképzeni és mikor elindult a fotós óra, hát egyből felvettem. És örülök neki, mert nagyon élvezem! - lelkendezek egy kicsit, hogy bátorítsam is egy kicsit a lányt. Látom, hogy nincs elkenődve, amin nem is csodálkozom, hiszen tényleg elég sokan halasztanak, vagy buknak és itt ez nem ciki, senki nem dörgöli a másik orra alá, hogy "én még egyszer sem buktam, te mennyire béna vagy". Úgyhogy ha nem is emelt fővel, de azért elég normálisan és bátran lehet viselni azt ,hogyha valaki évet ismétel.
- Loise, az egyik hajtónk mondta - tök jóban vagyunk és sajnálta volna, ah elmegyek - hogy bukjak meg, csak hogy még egy évet maradjak. - nevetem el magam és csóválom meg a fejemet.
- Persze nem buktam meg, inkább itt maradtam Mestertanoncnak. Büszke is volt rám és örült nekem. - mosolyodom el lágyan és eszembe jut, hogy régen beszélgettem már a szöszivel.
- De tudod, hogy milyen szakok vannak, nem? - kérdezem meg Sharlotte-tól a dolgok és komolyan pillogok rá. Azért azt nem árt tudni, hogy milyen szakok vannak, hiszen hogyha abszolút nincs olyan, ami érdekelné a leányzót, akkor felesleges itt maradnia.
- Én még a régészet felé is tekintgettem, habár soha nem voltam jó Mágiatörténetben. - nevetem el magam és vonom meg a vállamat. Hiszen annak az egyik fő alapja a történelem, amit valahogy soha nem szerettem.
- Azt hiszem, hogy a pocsék memóriám a gond, mert abszolút nem tudok évszámokat megjegyezni. Szívás. - fintorgok, majd elvigyorodom.
- Őrző? Az király. A Főnixekkel? Ja, igen, elég frankón megvan a csapat. bár most kicsit lanyhultunk, mert a vizsgaidőszakban nem voltak edzéseink, de azt hiszem, hogy Lenna be fog erősíteni és hamarosan elkezdünk edzeni a következő idényre. De igen, azt hiszem, hogy tényleg frankón megvagyunk, hiszen elég sokan már 2-3 idényt is lejátszottunk együtt. Már eléggé összeszoktunk. - válaszolom mosolyogva a leányzónak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=106638#post106638][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.21. 16:34[/b][/url]

Legutoljára talán a tanulmányai folytatására vonatkozó lelkesítést apjától hallott, és az nem volt a kedvence, nem ösztökélte semmire, ez azonban merőben más volt, mint az. Saját elhatározása is volt ugyan, de ha már egy másik diáktársai jó véleménnyel van róla, akkor rossz nem igazán lehet.
- Loise? Őt ismerem - egészítette ki. Vagyis már amennyire, látásból is, meg összefutottak már a folyosón is, beszélgettek, de azért annyira mégsem. Ettől függetlenül nevetett a fiúval együtt, ahogy belegondolt a dologba. Jelenleg olyan ember számára nincs, akit ilyenre kérne, de talán lesz majd, vagy ki tudja.
- Persze, tisztában vagyok, hova mehetnék majd, csak dönteni nem tudok. A kviddics is érdekel, a fotográfia - bár azt még nem tanulom -, esetleg a riporter szak, meg még egy csomó más is ezek mellett, de remélem mire oda jutok sikerül választanom - magyarázta igazán lelkesen, mármint a helyzethez késpest. A fiú következő szavai azért egy kicsit megnyugtatták, nem csak ő olyan, hogy több dolog is érdekli, aztán a tudás a visszatartó erő is lehet. Mondjuk nála ez annyira nem lenne fontos, ha valami érdekli, akkor abból összeszedi magát, az biztos.
- Nekünk mostanában volt edzésünk, és ugyan még csak a tavalyi idényben csatlakoztam hozzájuk, azt kell mondjam mi is jól megvagyunk. Talán ha van két ember, akit edzéseken kívül nem ismerek, de mindenkivel jóba vagyok, és habár annyira nem, mint ti, de kezdünk összeszokni, főleg az újakkal - reagálta le egészen egyszerűen. Velük is olyasmi a helyzet, mint a Főnixekkel, tehát úgy igazán ezt kiegészíteni nem tudná. Az az igazság, hogy nem is akarná, nem jut eszébe semmi, meg kicsit mintha olyan érzése is lett volna, hogy mennie kell, ennyi elég volt, eltelt az idő. Egy határozott mozdulattal állt fel ott a padon, majd úgy csinált, mintha leporolná magát, persze feleslegesen. Ugyanolyan lazán ugrott is le, majd 180 fokos fordulatot véve nézett ismét Caiusra.
- Azt hiszem én most megyek. Remélem még összefutunk. Szia! - köszönt el mosolyogva, kissé hirtelen. Azzal sarkán fordult el ugyanúgy, ahogy előtte, és indult is  viszonylag lassan. Talán hat-hét méteres távból nézett még egyszer vissza, jobb kezével intve egyet, majd eltűnt, és indult haza, remélve hogy a két jómadár nem művelt semmi katasztrofálisat a házban.