Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

Sharlotte


Élvezem a napsütést, lazán kicsit a nap felé fordítva az arcomat. Tudom, hogy ilyenkor vigyázni kellene a nappal, hiszen könnyen leéghet az ember és meg is fázhat, hogyha nem figyel de úgy vélem, hogy itt az udvaron nem fúj annyira aszél és egész szépen idesüt a nap, nem is kell attól tartani, hogy megfázik az ember. A leégéstől már annál inkább, de szerencsére a fák lombjai kicsit szűrik a napsugarakat, úgyhogy azt hiszem elég sokáig kellene itt ücsörögni, hogy meg is látszódjon. Na meg persze nekem szerencsém van, hiszen az ingemet csak feltűrtem, ahogy beborítja az egész hátamat, max. a nyakam van kint. A fejemet a nap sugarai felé tartom, ezért nem is nagyon figyelek fel arra, hogy valaki közeledik. Csak a cipőkopogásra leszek figyelmes, hiszen annyira nem kapcsolom ki az érzékeimet, hogy ne halljak semmit. Hamarosan a kopogáshoz hang is társul, így kinyitom a szememet és egy gyönyörű, szőke hölgyeményt pillantok meg közeledni felém, majd helyet is foglal a padon. Végignézek rajta és egy apró mosoly jelenik meg az ajkamon, hiszen felismerem őt.
- Szia Sharlotte! - köszöntöm a leányzót és szélesebben elmosolyodom, hiszen ismerőssel van dolgom. Ő is kviddicsezik, így lehet, hogy ő nem nagyon emlékszik rám, én viszont tudom, hogy Navine-es és talán harmadikos? De lehet, hogy csak másodikos. De végül is ez nem is nagyon számít. A kérdésére lazán hátradőlök és megvonom a vállam.
- Van egy kis szabad időm és élvezni akarom a napsütést. Örülök, hogy már ilyen jó idő van. Imádom a természetet és a friss levegőt. Hát te? Te is sétálgatsz egy kicsit? Vagy találkozód van valakivel? - fordulok a leányzó felé és amíg válaszol, addig kicsit végigmérem. Egészen csinos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=106475#post106475][b]Caius Randy Woodrow - 2013.04.21. 13:52[/b][/url]

Sharlotte


Élvezem a napsütést, lazán kicsit a nap felé fordítva az arcomat. Tudom, hogy ilyenkor vigyázni kellene a nappal, hiszen könnyen leéghet az ember és meg is fázhat, hogyha nem figyel de úgy vélem, hogy itt az udvaron nem fúj annyira aszél és egész szépen idesüt a nap, nem is kell attól tartani, hogy megfázik az ember. A leégéstől már annál inkább, de szerencsére a fák lombjai kicsit szűrik a napsugarakat, úgyhogy azt hiszem elég sokáig kellene itt ücsörögni, hogy meg is látszódjon. Na meg persze nekem szerencsém van, hiszen az ingemet csak feltűrtem, ahogy beborítja az egész hátamat, max. a nyakam van kint. A fejemet a nap sugarai felé tartom, ezért nem is nagyon figyelek fel arra, hogy valaki közeledik. Csak a cipőkopogásra leszek figyelmes, hiszen annyira nem kapcsolom ki az érzékeimet, hogy ne halljak semmit. Hamarosan a kopogáshoz hang is társul, így kinyitom a szememet és egy gyönyörű, szőke hölgyeményt pillantok meg közeledni felém, majd helyet is foglal a padon. Végignézek rajta és egy apró mosoly jelenik meg az ajkamon, hiszen felismerem őt.
- Szia Sharlotte! - köszöntöm a leányzót és szélesebben elmosolyodom, hiszen ismerőssel van dolgom. Ő is kviddicsezik, így lehet, hogy ő nem nagyon emlékszik rám, én viszont tudom, hogy Navine-es és talán harmadikos? De lehet, hogy csak másodikos. De végül is ez nem is nagyon számít. A kérdésére lazán hátradőlök és megvonom a vállam.
- Van egy kis szabad időm és élvezni akarom a napsütést. Örülök, hogy már ilyen jó idő van. Imádom a természetet és a friss levegőt. Hát te? Te is sétálgatsz egy kicsit? Vagy találkozód van valakivel? - fordulok a leányzó felé és amíg válaszol, addig kicsit végigmérem. Egészen csinos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=106524#post106524][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.21. 14:19[/b][/url]

Kissé meg is lepődött a lány, hogy Caius is tisztában van vele, mégis kicsoda, amire szinte természetesen el is mosolyodott, miközben közeleddett, majd elhelyezkedett a padon, utána még egy kérdést intézve a fiúhoz. Végül is majdnem ugyanaz az ok, amiért itt vannak, a jó idő.
- Igen, én is imádom ezt a jó időt, a természetet, de leginkább sétálni. Hogy szabadidőm is van egy kicsit eljöttem otthonról - válaszolt őszintén. Az otthonról szó lehet egy kicsit furcsa, mert hát a faluban lakik, de ha érdekli miért van, biztosan meg is kérdezi majd a fiú. Idő közben azonban ahogy gondolkodik újabb információk jutnak eszébe a másikről, méghozzá, hogy eridonos, meg az is, hogy elviekben ő ezévtől mestertanonc. Nos, egy remek téma, meg érdekli is a dolog.
- Milyen mestertanoncnak lenni egyébként? - hangzott következő kérdése. Boztos jó a szabadság a szabályok terén, meg hogy ők azok a bizonyos "nagyok", és még ha neki ez messze is van, azért kíváncsi, mások hogy állnak hozzá a dolgokhoz. Amíg pedig a választ várta, végre volt ideje végigmérni játékostársát úgy igazán, mert eddig tekintete mindig másfelé futkározott. Vagy a szemkontaktust kereste, vagy az eget kémlelte, de most már megnézhette. Nem egy csúnyaság, sőt, viszont ő maga már foglalt, tehát minden ilyesfajta gondolatát próbálta félretenni, és a bal karján nyugvó motívum társgazdájára koncentrálni. Sokszor találkozik helyesebb egyedekkel, de ez nem jelent semmit, neki ott van a francia.