Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

- Akkor jobban viseled, mint én.
Állapítom meg kedélyesen, mert én ölni tudnék azért, hogy bámulnak, majd pusmognak valamit, aztán megint bámulnak. Még ha nem is rólam van szó, akkor is az őrületbe tudnak kergetni ezek a nagy nézések. Nem olyan ember vagyok, aki ehhez könnyen tud idomulni, sőt, a legkevésbé sem vagyok az a fajta, akinek ez könnyen megy, mégis, próbálom a lehető legminimálisabbra csökkenteni a tényt, hogy belül forr az agyvizem. Nem akarok támadási felületet adni, ahogy azt sem szeretném, hogy bárki megtudja, hogy érzékeny pontot képez Edit. Nem, és nem. Vannak titkok, amik maradjanak csak titkok. Arcom vigyor pimaszba húzódik, amikor kijavítja magát.
~ Úgy tűnik, tudok én olyat mondani, ami megváltoztatja a véleményed.~
Elégedett vagyok, mert bár nem rólam gondol mást, hanem a helyzetről, van egy olyan érzésem, hogy ha most őszintén elmondok neki mindent, ami a nagy helyzetben benne van, akkor nem akar majd egy kicsit talán finomodik a gyűlölete és a megvetése. Ha utál az nem zavar, de az, amit jelen pillanatban kiváltok belőle, nagyon is.
- Igen. De ha apád kérdezi, akkor nem. Akkor keményen odateszem magam az utód kérdésben, csak nem vagyok olyan sikeres fogantató, mint ő.
Azért azt nem mondtam, hogy az őszinteség mellett nem leszek megbotránkoztató, Milcsike pedig nem róhatja fel ezt nekem, mert öt és harmincöt között annyi Payne van, mint égen a csillag, de tizenöt mindenképpen. Szóval nem, annyira sikeres, mint ő, nem is szeretnék lenni. Terveim szerint Edit lesz az egyetlen, bár nem tudom, hogy ő akarna-e tőlem többet, mint beszélgetés, és ha úgy alakul se fogom feldobni neki, hogy körözzük le az apját gyermekszámban. Ez lenne az igazi kihívás, ő a házasságunk feléig csak szülne és szülne. Szerencsétlen nő. Mondjuk az biztos, hogy a végére bedilizne,, meg én is. Mert csak így annyit tudnék elmondani a feleségemről, hogy ő itt Edit, terhes. Hát azért ennél azért többet szeretnék.
- Vágom, semmi nyelves csók, és csak a blúz alatt taperolhatok.
Még a halántékomat is megütögetem, mint a néger fószer azon a mémen, hogy nem vagyok én buta gyerek, jegyzetelek mindent. Hogy miért szoktam büntetőmunkán lenni, vagy bevert képpel? Hát ezért a stílusért, amit az emberekkel szemben képviselni tudok. Csodálatos, tudom, de nem tehetek róla. Mondanám, hogy tehetnék ellene, de azt meg nem akarok. Maga vagyok a csoda, de még mennyire.
- Elsőéves rellonos. Vörös hajú.
Nem tudom, hogy mennyire lehet így beazonosítani, de amúgy sokat lógok a suliban Médivel, vagy ő velem, ezt sosem tudtam igazán eldönteni. Szóval, ha már figyelt, akkor már láthatta őt, és a kisasszony láthatóan rendben van. Leszámítva persze, hogy most éppen gyűlöl, mert szerinte azzal a ténnyel, hogy belementem a házasságba, elveszít engem, ami egy bullshit baromság, de magyarázd ezt meg egy nőnek. Elárulom, lehetetlen. Alig várom, hogy elkezdje a baromságait ontani magából ennek kapcsán. Idült mosoly ül ki az arcomra, ahogy mesél a gyermekkori lányról, és tudom, hogy akkor is elbűvölt volna. Sőt, ha korábban észreveszem őt, nem kizárt, hogy nem lettek volna más lányok. Ahogy néz, az a sötét, titkokkal teli tekintet, ahogy az ember mögé akar férkőzni és benne lenni egyszerre. Az a hátborzongatás, amit kivált. Minden, az egész.  
- Valóban nem leszek. Nem hazudok, csak nem szeretem kiteregetni a szennyest. Ha kérdezel, válaszolok, de inkább itt, ahol senki sem hallja. Elég nekem, amit apámért vagy az apádért kapok.
Valljuk be, az öregeink nem könnyű esetek. Házas vagyok, holott még van érvényes diákigazolványom. Az apósom egy unatkozó playboy, aki amerre jár, gyereket hagy maga után. Az apám a minisztérium egyik arca, hivatalvezető, aki esélyes arra, hogy egy nap mágiaügyi miniszter legyen. Azért egy ilyen alappal az embert túlontúl észreveszik.
- Azért ez így túl szépen hangzik. Az anyám tiszteletre és becsületre nevelt, az ő tanítása szerint élek. Védem, akit védenem kell.
A földön alvás az egyfajta megnyugtatásnak szánt plusz, de ahogy hallgatom, érzem, hogy ez nagyon megragadta a figyelmét. Hát igen, mondják, hogy az ördög a részletekben rejlik.
- Több, mint vonzalom.
Torpanok meg a fénylő lelkek szökőkútjánál, ahol a szilvesztert töltöttük. Ezek szerint nem ez az a hely, ahol az idejét töltené. Úgy néz ki, többnek hittem a dolgot a részéről. Vagyis, túlságosan szeretném, hogy több legyen a részéről.
- Ezért nem közeledem hozzá.
Zsebre dugott kézzel az égre emelem a tekintetem, és próbálok okosabb lenni, mint amilyennek kinézek jelen pillanatban. Agyamban szaladgálnak a múlt emlékei.
- A kedvenc tantárgy a bájitaltan, ha olyan helyen van, ami minket köt össze, és nem ez a hely, akkor ahol lehet úszni, szóval a medence. Vagy, megvárom, amíg felrobban a kezemben, mert gondolom, fel fog előbb-utóbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=807255#post807255][b]Radetzky Bercel - 2020.05.01. 08:10[/b][/url]

- Akkor jobban viseled, mint én.
Állapítom meg kedélyesen, mert én ölni tudnék azért, hogy bámulnak, majd pusmognak valamit, aztán megint bámulnak. Még ha nem is rólam van szó, akkor is az őrületbe tudnak kergetni ezek a nagy nézések. Nem olyan ember vagyok, aki ehhez könnyen tud idomulni, sőt, a legkevésbé sem vagyok az a fajta, akinek ez könnyen megy, mégis, próbálom a lehető legminimálisabbra csökkenteni a tényt, hogy belül forr az agyvizem. Nem akarok támadási felületet adni, ahogy azt sem szeretném, hogy bárki megtudja, hogy érzékeny pontot képez Edit. Nem, és nem. Vannak titkok, amik maradjanak csak titkok. Arcom vigyor pimaszba húzódik, amikor kijavítja magát.
~ Úgy tűnik, tudok én olyat mondani, ami megváltoztatja a véleményed.~
Elégedett vagyok, mert bár nem rólam gondol mást, hanem a helyzetről, van egy olyan érzésem, hogy ha most őszintén elmondok neki mindent, ami a nagy helyzetben benne van, akkor nem akar majd egy kicsit talán finomodik a gyűlölete és a megvetése. Ha utál az nem zavar, de az, amit jelen pillanatban kiváltok belőle, nagyon is.
- Igen. De ha apád kérdezi, akkor nem. Akkor keményen odateszem magam az utód kérdésben, csak nem vagyok olyan sikeres fogantató, mint ő.
Azért azt nem mondtam, hogy az őszinteség mellett nem leszek megbotránkoztató, Milcsike pedig nem róhatja fel ezt nekem, mert öt és harmincöt között annyi Payne van, mint égen a csillag, de tizenöt mindenképpen. Szóval nem, annyira sikeres, mint ő, nem is szeretnék lenni. Terveim szerint Edit lesz az egyetlen, bár nem tudom, hogy ő akarna-e tőlem többet, mint beszélgetés, és ha úgy alakul se fogom feldobni neki, hogy körözzük le az apját gyermekszámban. Ez lenne az igazi kihívás, ő a házasságunk feléig csak szülne és szülne. Szerencsétlen nő. Mondjuk az biztos, hogy a végére bedilizne,, meg én is. Mert csak így annyit tudnék elmondani a feleségemről, hogy ő itt Edit, terhes. Hát azért ennél azért többet szeretnék.
- Vágom, semmi nyelves csók, és csak a blúz alatt taperolhatok.
Még a halántékomat is megütögetem, mint a néger fószer azon a mémen, hogy nem vagyok én buta gyerek, jegyzetelek mindent. Hogy miért szoktam büntetőmunkán lenni, vagy bevert képpel? Hát ezért a stílusért, amit az emberekkel szemben képviselni tudok. Csodálatos, tudom, de nem tehetek róla. Mondanám, hogy tehetnék ellene, de azt meg nem akarok. Maga vagyok a csoda, de még mennyire.
- Elsőéves rellonos. Vörös hajú.
Nem tudom, hogy mennyire lehet így beazonosítani, de amúgy sokat lógok a suliban Médivel, vagy ő velem, ezt sosem tudtam igazán eldönteni. Szóval, ha már figyelt, akkor már láthatta őt, és a kisasszony láthatóan rendben van. Leszámítva persze, hogy most éppen gyűlöl, mert szerinte azzal a ténnyel, hogy belementem a házasságba, elveszít engem, ami egy bullshit baromság, de magyarázd ezt meg egy nőnek. Elárulom, lehetetlen. Alig várom, hogy elkezdje a baromságait ontani magából ennek kapcsán. Idült mosoly ül ki az arcomra, ahogy mesél a gyermekkori lányról, és tudom, hogy akkor is elbűvölt volna. Sőt, ha korábban észreveszem őt, nem kizárt, hogy nem lettek volna más lányok. Ahogy néz, az a sötét, titkokkal teli tekintet, ahogy az ember mögé akar férkőzni és benne lenni egyszerre. Az a hátborzongatás, amit kivált. Minden, az egész.  
- Valóban nem leszek. Nem hazudok, csak nem szeretem kiteregetni a szennyest. Ha kérdezel, válaszolok, de inkább itt, ahol senki sem hallja. Elég nekem, amit apámért vagy az apádért kapok.
Valljuk be, az öregeink nem könnyű esetek. Házas vagyok, holott még van érvényes diákigazolványom. Az apósom egy unatkozó playboy, aki amerre jár, gyereket hagy maga után. Az apám a minisztérium egyik arca, hivatalvezető, aki esélyes arra, hogy egy nap mágiaügyi miniszter legyen. Azért egy ilyen alappal az embert túlontúl észreveszik.
- Azért ez így túl szépen hangzik. Az anyám tiszteletre és becsületre nevelt, az ő tanítása szerint élek. Védem, akit védenem kell.
A földön alvás az egyfajta megnyugtatásnak szánt plusz, de ahogy hallgatom, érzem, hogy ez nagyon megragadta a figyelmét. Hát igen, mondják, hogy az ördög a részletekben rejlik.
- Több, mint vonzalom.
Torpanok meg a fénylő lelkek szökőkútjánál, ahol a szilvesztert töltöttük. Ezek szerint nem ez az a hely, ahol az idejét töltené. Úgy néz ki, többnek hittem a dolgot a részéről. Vagyis, túlságosan szeretném, hogy több legyen a részéről.
- Ezért nem közeledem hozzá.
Zsebre dugott kézzel az égre emelem a tekintetem, és próbálok okosabb lenni, mint amilyennek kinézek jelen pillanatban. Agyamban szaladgálnak a múlt emlékei.
- A kedvenc tantárgy a bájitaltan, ha olyan helyen van, ami minket köt össze, és nem ez a hely, akkor ahol lehet úszni, szóval a medence. Vagy, megvárom, amíg felrobban a kezemben, mert gondolom, fel fog előbb-utóbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=807582#post807582][b]Milan Nayati Payne - 2020.05.03. 16:13[/b][/url]

- Megszoktam. Az emberek szeretik kibeszélni és nagyon megnézni azokat, akik nem olyanok, mint ők – jegyzem meg csendesen. Nem hiszem, hogy nagyon ki kéne fejtenem a dolgot. Egy az egyben úgy festek, mint egy indián egy filmből. Persze nem meglepő, mivel az őseim részben azok, de rajtam nagyon kiütközött az a vérvonal. Edit kicsit szerencsésebb, neki világosabb a bőre. Meg hát amúgy is, barátságos lány, nem pedig egy morgós srác. Kisebb koromban zavart, aztán alkalmazkodtam a dologhoz. És mélyen elrejtettem az igazi énemet. Nagyon mélyen.
Felmordulok a vigyort látva, még csak az hiányzik, hogy ez a ficsúr itt elbízza magát. Csak mert most már éppen nem akarom kinyírni még nem jelenti azt, hogy puszipajtások is leszünk. Bár ha tovább folytatjuk ezt a diskurzust még kisül az is, hogy mi tök normális srácok vagyunk és van egy közös ellenségünk, aki ellen bizony össze kell fogni.
- Ne aggódj, én vagyok az utolsó, akit megkérdezne bármiről. Gyűlölöm és ezt ő is tudja – igyekszem figyelmen kívül hagyni az utódlásos beszólást. Főleg azt, hogy képes a keményen-t meg a fogantatást egy mondatban használni. Igyekszem, tényleg nagyon igyekszem. De megfeszül a nyakizmom és ökölbe záródik mindkét kezem. – Azt hiszem, hogy ez egy elég nagy pozitívum. És nem vagyok olyan hülye, hogy azt hangoztassam, hogy nem vagy képes teljesíteni az elvárásokat, mint férj. A végén még kiházasítaná valami förtelemmel Editet.
Nagy nehezen préselem ki a szavakat, és tisztában vagyok vele, hogy most biztosítottam arról, hogy megőrzöm a titkát, titkukat, sőt azt is a tudomására hoztam, hogy nem tartom őt annyira borzalmasnak. Baromira nehéz ezt kimondani, de így van. Tényleg jobban jár vele a húgom, mint azokkal az alakokkal, akiket apám előszeretettel rángat bele a családba.
- Barom vagy, Radetzky – csóválom meg a fejemet a hülye kis vicce miatt és mosolyra húzódik a szám. Nem vigyorra kérem szépen, mosolyra. Nem hülye ez a gyerek, tudja mire gondolok, de kiforgatja a szavaimat. Meg mindenki másét is. Nem is csoda, hogy olyan hírnévnek örvend amilyennek.
- Akkor rajta tudod tartani a szemed – nem, gőzöm sincs hogy ki a kiscsaj. Marhára nem szoktam figyelgetni, hogy ki kivel lóg együtt. Jó, Bercike más, de azért ennyire pedofil állatnak nem tartom, szóval ha láttam is a kis rokonával sem feltételeztem semmi extrát. Edit ő más, idősebb ugyan, de mivel a húgom így Bercike pedofil, ennyi.
Ó hát remek, ez az arckifejezés hiányzott még nekem … most pont úgy fest, mint aki fülig szerelmes. Fasza. Örülnöm kéne ennek, hogy látszólag ennyire kedveli a tesóm. Ha nem lennének benne a dologban a szüleink és nem ők erőltették volna, most valóban nagyon boldog lennék. Meg aggódnék, hogy miért pont őt választotta Edit, de az már másabb lenne.
- És apád mire nevelt? - mert hírből ismerem a fószert, de az egy dolog. Az anyját már többször említette, teljesen máshogy mint a fatert, azért ez is sokatmondó. Mindenesetre ezek az elvek tetszenek. Főleg, hogy türtőzteti magát miattuk. A földön alvás az megnyugtató ám, csak éppen létezik kanapé is, és még én sem találnék kivetnivalót hogy egy ágyban alszanak, amennyiben csak és kizárólag alszanak. Senki nem taperol meg hasonlók. Elvileg. De a fene se tudja.
- Szóval most várod, hogy ő mit lép – kissé ködösen fogalmazok, mert itt már a falnak is füle van, meg a bokornak, a szökőkútnak, mindennek. Editen múlik, hogy mi lesz. Hogy ő viszonozza-e, hogy ő ad-e bármiféle jelet arra, hogy közeledhet hozzá. Nehéz ügy. Mint ahogy ez a levél kézbesítés is az. Itt sincs a lány. Ha nem kötné össze őket az úszás is a medence lenne a következő hely, ami az eszembe jutna, hiszen hydro a csajszi. – Akkor irány a medence. Útközben meg agyalhatnál azon, hogy mégis milyen helyeken voltatok együtt, ahol jófej voltál vele. Lejárom a talpam miattad Radetzky!
Bosszús képet vágok és ingerülten cseng a hangom, ám derűsen csillognak a szemeim. Színjáték az egész. A kastélyban vagyunk, itt nem jópofizunk és főleg nem lelkizgetünk. Márpedig nem kívánom még lerombolni azt a látszatot, hogy ki nem állhatom a sógorom.