36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2019. december 30. 00:44 | Link

Dana Straw Berry
I saw you / I think you’re still mine

Csak és kizárólag a szerencsének tudhatom be, hogy éppen akkor volt az interjú, amikor az a csaj belibbent, hogy kérdezgessen a nőtől, aki éppen engem kérdezgetett. Bonyolult dolog ez, de engedjük el és menjünk a lényeg felé. Szóval emberként ültem a nővel szemben, tökéletesen, és magamhoz mérten válaszoltam a kérdésre, már amennyit értettem belőlük, amikor ez a csaj betoppant és megkérdezte Cath-et, hogy ez így megfelel-e neki? És bizony, amíg Cath olvasgatta a cikket, nekem is volt időm bele-beleolvasgatni, és egyáltalán nem tetszett. Az igazság az, hogy sokkal gyorsabban elolvastam az egészet, mint akinek adták, így az információk, amik megrohamozták az agyamat egyáltalán nem tetszettek. Ráncolt szemöldökkel meredtem a papírra, amíg az elmozdult, majd Cath visszaadta pár bólintás és szó után annak, akitől kapta. Nekem ennyi idő bőven elég ahhoz, hogy rendezzem vonásaimat és a továbbiakban egy halvány mosoly mellett, teljes kényelemben válaszoljak a további kérdésekre. Mire az interjú végére értünk, mondhatni, majdnem elfelejtettem a dolgot, csak aztán mégsem. Sajnos nem olyan vagyok, aki eltűri vagy elfelejti egy pillanatra is azt, hogyha hozzányúlnak ahhoz, ami az övé. Márpedig itt olyanról beszélünk, aki hozzám tartozik, még ha nem is hivatalosan, és én nem is érzek úgy iránta, ahogy ő irántam. Mert kimondta, elfogadtam, tehát az, ami a korcsolyapályán történt vagy nem történt, teljesmértékben rám is tartozik, nem csak a cuki kis tubicákra, akik művelték. Mivel a két tubica közül az egyiknek igenis csak hozzám van köze igazán. Pofátlan az egész. Alsó ajkamat szívogatva léptem ki az Edictumtól. Ideges nem voltam, csalódott sem, hiszen neki is elmondtam, hogy egyelőre hatalmas bóknak veszem az érzéseit, amit a vélaságom miatt táplál irántam, de nem kölcsönös. Tud róla. Lehet ezért?
Mindezek okán vagyok éppen a szilveszteren, amit az én kedves házam szervezett az egész iskolának. Gondolom elég egyértelmű, hogy nem akartam eljönni, sőt, utálok itt lenni, de ha szerencsém van, akkor a lány is eljön, és így legalább egy hatalmas mosoly mellett bizony rá tudok kérdezni arra, hogy mi a faszom történt pontosan? Nem mentem be az udvarba, a bejárat mellett állok közvetlen, pontosan úgy, hogy mindenki jól észrevegyen. Pedig nincs rajtam kivételesen mit nézni. Hajam hátra simítva hagyja szabadon acélkék szemeimet, fekete farmerom és fehér pólóm pontosan úgy emel ki mindent rajtam, ahogy azt illik. Vagy kell inkább.
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 30. 01:16 | Link





Úgy gondoltam, hogy részt veszek a szilveszteri bulin, mert nem volt kedvem a szobámban ülni, és mivel senki részéről nem kaptam meghívást, így egyedül vágtam neki a bulinak. Nagylány voltam már, fel tudtam dolgozni, hogy megint magamra maradtam, pedig reménykedtem benne, hogy meghív az, akivel valamiféle alakuló kapcsolatom volt. Dögösen felöltöztem, felvettem egyberészes rózsaszín ruhámat, hozzá szandált, a hajamat szabadon hagytam kis hullámokat kreálva bele, aztán megindultam a buliba. Még válltáskát se vittem magammal, csupán egy pici kézitáskát, amiben a legfontosabb dolgaim belefértek. Amint a buliba éltem, elég nagy tömeg és gyors ütemű zene fogadott. Nem igazán voltam bulis hangulatban, de méltóságteljes léptekkel a bárpult felé vettem az irányt, már amennyire a tűsarkúm engedte, és rendeltem magamnak egy martinit. Marha jól esett az első korty, le is ültem a bárszékre, közben kémleltem a társaságot. Kissé irigykedve figyeltem a párocskákat, akik tök jól elvoltak egymással felhőtlenül, közben pedig totál magányosnak éreztem magam. Nem gondoltam, hogy ennyire magamra fogok maradni, azt se tudtam, hogy egyáltalán Mihail felől hallok-e még. Igaz, barátaim voltak bőven, fiúk is, lányok is, ennek ellenére mégis egyedül éreztem magam, hiszen az a fajta kapcsolat nem pótolja a párkapcsolatot. Ittam szomorkásan egy újabb kortyot az italomból, ügyelve arra, hogy kifelé semmi se látsszon a bánatomból, abból, hogy rohadtul semmi sincs rendben, hiszen senkinek semmi köze nem volt hozzá. Akkor tömegnyomor volt, hogy heringparti volt a bejáratnál is, ám benn még annyira se volt levegő, mint kinn. Úgy döntöttem, hogy fogom az italomat, aztán levegőzök egyet a bejáratnál. Mikor kimentem, észrevettem, hogy ott áll Mihail is. Rá emeltem csodálkozó tekintetem, közben összeszorult a szívem, hogy itt van, és engem el sem hívott. Ezekkel a gondolatokkal álltam szinte földbe gyökerezve szorongatva az italomat.


Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 30. 02:01
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2019. december 30. 20:30 | Link

Dana Straw Berry
I saw you / I think you’re still mine

Karjaimat magam előtt fonom keresztbe, mintha ez segítene eltűnni a fürkésző és csodálattal teli tekintetek elől. Nyilván nem segít, de ha én elhiszem, akkor úgy is van, kicsit talán könnyít a lelkemen a tudat. Hosszabb időkre hunyom be szemeimet néhányszor, megereszek néhány mosolyt, akik köszöntenek, bár nem ismerős az arcuk, de nem vagyok ám akkora bunkó, hogy legalább ne reagáljam le a kedves gesztust. Pontosan egy ilyen társaság után robban be Dana a bulira, a testhez simuló rózsaszín ruhájában. Megemelkedett szemöldökkel döntöm hátra fejemet, amit a falon támasztok meg, majd halkan felnevetek az egész helyzeten. Én nem hívtam el, el sem akartam jönni, ő pedig úgy döntött egyedül, így felöltözve belibben a helyszínre? Érdekes fordulatok az életben. Már éppen fordulnék utána, amikor a semmiből terem előttem. Meglát, arca őszinte meglepődöttséget tükröz felém, nekem pedig egy halvány mosoly kerül fel ajkaimra, ahogy kezeimet leengedem magam mellé, majd ellököm magam a faltól, hogy végül elé lépjek és meg is álljak előtte. Nem mérem végig, nem jegyzem meg mennyire jól néz ki, hogy mennyire jól áll neki a ruha, csak a kék íriszekbe fúrom sajátjaimat, el nem engedve azokat. Végül kezeim zsebem mélyére süllyednek, ahogy szkeptikusan nézek le a lányra.
- Úgy tudni, enyém lenni – arcomon semmilyen érzelem nem suhan át, tekintetemből nem olvashat ki semmit, mert olyannyira uralom mimikámat, néha én is meglepődök rajta, de ez most jól is jön. Köszönni felesleges, vágjunk bele a közepébe, mert sehova nem jutunk, ha elkezdjük leróni a felesleges köröket, maximum később szabadulok innen. – Nem szeretni, ha átbaszni engem Dana – hangom komoly és mély, arcom komor, pillantásom hideg lehet, mint az Északi-tenger. Hangulatomhoz megfelelő. Ki nem állhatom, ha átvernek, megint más, ha én teszem meg ezt másokkal, de most ugye nem is erről van szó. Velem ne tegyék meg, így is nehezebben viselem az ilyesfajta dolgokat, mint egy átlagember és ha kihoznak a sodromból, nem sok köszönet lesz benne.
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 30. 20:52 | Link




Nagyon furcsálltam, hogy Mihail eljött a buliba, főleg, hogy talán egyedül jött... nem voltam benne biztos, de mivel nem láttam mellette mást, így úgy gondoltam, hogy ő is magányos farkast játszott a partin. Számomra ez teljesen értetlen volt, hiszen ennyi erővel elhívhatott volna nyugodtan. Mikor megállt előttem mindenféle kertelés nélkül közölte velem egy olyan dolgot, amit nem tudtam hová tenni. Ajkaimat harapdálva emeltem poharam az ajkamhoz egy újabb kortyot fogyasztva a finom alkoholos nedűből, hirtelen köpni-nyelni sem tudtam, annyira ledöbbentett a közlendője. Nem tudtam elképzelni, hogy mire utalhat, hiszen a csónakos eset óta egyáltalán nem találkoztunk, nem gondoltam volna, így köszönt majd.
- Mire célzol ezzel? - kérdeztem tőle kerek szemeket meresztve rá poharamat szorongatva. Aztán folytatta az átbaszásos szöveggel, melynek hatására szemöldököm egyre magasabbra emelkedett, majd kiült az értetlenség is az arcomra.
- Pontosítanál? Mire gondolsz pontosan? Nem értelek... én nem csináltam senkivel semmi rosszat, az én lelkem tiszta - fúrtam tekintetem szúrósan a kékjeibe. Nem szerettem, ha alaptalanul gyanúsítgattak, pláne, hogy tényleg nem csináltam senkivel se semmi olyat, ami kihatással lenne ránk. Addig nem tudtam neki semmilyen magyarázattal szolgálni, amíg nem bökte ki, hogy mégis mire gondolt. Sajnos nem voltam gondolatolvasó, de azért nekem is megvolt a magam véleménye a dologról.
- Egyébként egy kapcsolat alapja a bizalom, ha az nincs meg, akkor nincs mire építeni - tettem hozzá szomorúan, és még mindig nem értettem, mi a gondja.
- Ha már itt tartunk, nem is értem, hogy gondolod, hogy csak úgy előtűnsz a semmiből, és elkezdesz gyanúsítgatni. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármilyen lépést tennél irányomba. Ha tényleg annyira azt vallod, hogy a tiéd vagyok, akkor foglalkozz is velem! Mégis minek vagyok neked, ha eltűnsz és nem törődsz velem? Ez nekem egyáltalán nem jó. Nem csináltam semmi rosszat, de igenis elhanyagolva érzem magam, ez pedig így sehova se vezet! - adtam ki magamból én is a kételyeimet irányába. Egyáltalán nem témaelterelésnek szántam a dolgot, hanem úgy gondoltam, igenis tudatosuljon benne, hogy milyen érzelmeket élek most át.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2019. december 30. 22:32 | Link

Dana Straw Berry
I saw you / I think you’re still mine

Talán a helyzet iróniája az, hogy a srác, akivel lekapták Danát, rellonos. Mondhatjuk furcsának, hogy nem találkoztam még vele, mert a képről nem volt ismerős a srác, de nem az. Mert ha tehetem este mozgok, amúgy meg a szobámban vagyok és bújom a könyveimet, vagy rohanok Beliánhoz magyarázzon már el valamit, mert ha nem értem, akkor patthelyzet. Jobb szemöldököm csodálatosnak mondható ívbe hajlik, ahogy megemelkedik a visszakérdezésre. Szóval pontosítsak. Értem én, nem kell kétszer kérni.
- Akkor azért látni téged másik sráccal fetrengeni? – mosolyodom el szemtelenül, mert a helyzet egyre szórakoztatóbb. A pletykák mindig elindulnak valamiből, és ez valószínűleg most sincs másképp. Nem hiszem, hogyha alaptalan lenne a dolog, akkor a lány, aki betipegett és folyamatosan zavartan pillantgatott rám, csak úgy légből kapottan vette elő a srácot és Danát. Abszurd lenne, mert mindig kell lennie egy alapnak, hogy abból pletyka vagy egy történet kerekedjen ki. Minden indul valahonnan, és ez pontosan onnan indul, hogy nagy valószínűséggel megtörtént. Különben nem lenne leírva, és nagyon szépen levezetve, hogy mennyire ki voltak pirulva és milyen jól érezték magukat. Ami az enyém, az ne pirulásszon egy másik férfi társaságában, vagy éppen rajta, esetleg alatta. Fasz sem tudja már mi hogy volt, a lényeg, hogy ez így egyáltalán nem volt opció.
Másik szemöldököm is tökéletes ívben követi párját, ahogy Dana neki áll mondani. És mondja és mondja, nekem pedig a visszafogott mosoly egyre szélesebb lesz, míg nem betölti az egész arcomat. Ritkán láthatnak az emberek szélesen mosolyogni, általában csak a fotózásokkor engedem meg magamnak ezt a luxust. De most megérdemli a nő is és a helyzet is. Türelmesen hallgatom végig, igyekszem rendezni vonásaimat, nehogy idő előtt kitörjön belőlem a dolog, míg végre befejezi. Belőlem pedig kitör a nevetés. Az őszinte nevetés. Kezemmel takarom el szemeimet, igyekszem minél előbb moderálni magam, immár csak rázkódó vállaim árulhatnak el, hogy valójában mennyire jól szórakozom.
- Dana – sóhajtok még egy utolsó mélyet, de mosolyom nem lankad. – Te meg én nem járni. Köztünk nem lenni semmi, annyit beszélni meg, hogy megpróbálni – takarom el ismét szemeimet egy pillanat erejéig, majd tekintetemet visszaemelem az előttem állóra. – Próbálkozni, de attól még nem járni. Nem lenni összefüggés aközött, hogy az enyém lenni és aközött, hogy keresni-e téged vagy sem – lehet túl őszinte vagyok, de talán nem árt akkor ezeket az apróságokat még egyszer letisztázni, ha már ennyire félresiklott a dolog. Szerencsém van, hogy a fordítómat teljes kapacitással használom ma, különben rendesen hoppon maradnék a szavakkal, amiket nekem intéznek. – És talán az egész nem vezetni sehova. Előre mondani neked – vonom meg vállaimat kicsit, mert ez a kiakadás halálian aranyos volt. A naiv kislány, aki Tündérországban él a szőke – jelen esetben fehér – hajú herceggel. Idilli.
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 30. 23:04 | Link



Csodálkozva hallgattam a másikat, miszerint én fetrengtem Somával... gőzöm se volt róla, honnan szedte ezt, de úgy gondoltam, hogy ha már ezt gondolja, elmagyarázom neki a helyzetet.
- Nem tudom, ezt honnan vetted, de akkor öntsünk végre tiszta vizet a pohárba. Szóval elmentem valakivel a karácsonyi vásárba, mert elhívott, mint oly sokan. Elhülyültünk, nem történt semmi, annyi történt a jégpályán, hogy valaki felborította őt, aztán rám esett. Kicsit sok bort ivott, megcsókolt volna nyilván, mert nem tudta, hogy mi a helyzet, nem is volt róla szó idáig. Én pedig képzeld, leállítottam, hogy ez nem lenne jó ötlet. Aztán visszamentünk a vásárba, ittunk még egy bort, én pedig rólad áradoztam neki, hogy mennyire odavagyok érted. Ő pedig ezt tiszteletben tartotta, sőt, még pozitívan is állt hozzánk, megértette a dolgot. Minden jót kívánt nekünk - szóval egyáltalán nincs semmi miatt aggódni valód - magyaráztam a másiknak ügyelve a részletekre is.
- Igen, tisztában vagyok vele, mit beszéltünk. De azért, ha már neked ígértem magam, akkor igenis foglalkozz velem. Nem bírok úgy élni, ha nem keresed a társaságomat, ennyi erővel el is felejthetsz, ha nem szeretnél tőlem semmit. De azért, ha már megegyeztünk valamiben, akkor azért örülnék, ha nem hanyagolnál el. Nem tudom, hogy adjam még a tudtodra, foglalkozz velem vagy akkor felejts el és tegyél le rólam. Nem szeretnék folytonosan úgy élni, hogy eltűnsz és nem érdekellek. Ha ezt nem tudod teljesíteni, akkor hagyjuk az egészet. Nem gondoltam, hogy ennyire el fogsz hanyagolni... Ha kicsit is megerőltetnéd magad az irányomba, rájöhetnél, hogy nagyon is jól ellennénk. De úgy látom, ezt nem szeretnéd. Akkor viszont nincs miről beszélni - feleltem neki teljes elkeseredettséggel. Így tényleg nem volt értelme az egésznek, nagyon el voltam most keseredve, úgy látszott, hogy egyáltalán semmit sem akar tőlem, hamis vágyakat tápláltam iránta.
- Egyébként nagyon mást terveztem erre a napra, de tudod, így meg se érdemled, ha így állsz hozzám - közöltem vele síró hangon, egyáltalán nem erre számítottam. Nem gondoltam volna, hogy egy lépést se fog az irányomba tenni, arra meg végképp nem, hogy még csak vonzódásból sem. Hát, ha így döntött, akkor nem volt értelme tovább folytatni a dolgokat.
- Tudod én adok neked, de én is elvárom tőled, hogy te is így tegyél. Nem egy
tárgy vagyok, én is emberből vagyok. Döntsd el, hogy mi a fontos neked, de ha én nem szerepelek abban a bizonyos listában, és nem fogsz velem a továbbiakban törődni, akkor nincs értelme az egész dolognak. Mindketten belementünk az adott feltételekbe, ez pedig közös energiabefektetést kíván tőlünk
- magyaráztam neki, mert ezek szerint nagyon is félreértelmezte a dolgokat. Mégis mit hitt? Legyek az övé és aztán nem fogom érdekelni a továbbiakban? Hogy aztán egy jó ideig felém se néz? Hát ez egyáltalán nem így működik.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 30. 23:08
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2019. december 31. 12:32 | Link

Dana Straw Berry
I saw you / I think you’re still mine

Aprókat biccentve hallgatom a lányt, aki megmagyarázza a helyzetet. Igen, én ezt értem, de nem lehet, hogy sokkal több ideig feküdt rajta, mint illendő lett volna?  Oh, hát megdobogtatja a szívemet még a végén, hogy meg is akarta csókolni, de nem hagyta neki. Mégis milyen romantikus az egész, korcsolya, egymásra esnek egy véletlen folytán, majd a rác bepróbálkozik, de a nő megakadályozza. Ez mindig szarkasztikus, ha valakinek nem lenne egyértelmű a dolog, de amikor Dana elér a lényeghez szemöldököm lejjebb ereszkedik és egy halvány mosoly mellett bólintok egy határozottabbat. Egyáltalán nem olyan, mint az elején azok a semmitérő apró mozdulatok, amik csak arra jók, hogy jelezd a másik felé, figyelsz. Szarkasztikus hangulatom természetesen ezek fényében tova száll, de azért a mosoly, ami hamarosan nevetéssé lesz, még ott pihen ajkaimon.
Féloldalas mosollyal ajkaimon hallgatom végig Dana monológját. Tudom, hogy szeret beszélni, és hatalmas mázlija van, hogy jó a memóriám, különben a harmadik mondat után elvesztettem volna a fonalat, de így... csak hagyom, hogy mondja, kiadja magából azokat, amik zavarják, és amiket nem ért, amiket nem akar megérteni, mert el lett neki mondva. Tekintetemben csalódottság csillan, ahogy lehunyom azokat, majd megrázom a fejemet egy szintén csalódott mosoly mellett. Azt mondta megérti, hogy rendben van, hogy nekem nem ugyanúgy mennek a dolgok, de nyilvánvalóan látszik, hogy annyira mégsem tiszta a dolog. Na, rendben, akkor kezdjük elölről az egészet, és mivel így, hogy a fordítóm maximumon pörög, sokkal egyszerűbb is a dolog. Közelebb lépek hozzá, hogy egy kósza tincset tűrhessek füle mögé, majd lemosolyogva rá állok neki beszélni.
- Megbeszélni, hogy megpróbálni Dana - kezem magam mellé ejtem, miután a tincs füle mögött marad. - Nálam ez máshogy menni, elmondani neked, hogy nehéz dolgod lenni majd, te erőltetni, hogy nem, jó lenni végül - tárom szét a karjaimat komoran. - Szólni neked előre, nem tudni mi lenni, lehet, hogy szomorú lenni végén - ejtem magam mellé ismét kezeimet, hogy végül zsebem mélyére csúsztassam őket. - Neked ez így nem megfelelni, amit megérteni, úgyhogy menni el, ha úgy dönteni - oldalra biccentett fejjel mosolygok a nőre, akinek bizony most adtam a döntési lehetőséget a kezébe, amivel ha minden igaz, és amennyire mérgesnek tűnik, élni fog. Na, akkor ez sem volt hosszú életű dolog, tekintettel csak arra is, hogy úgy vitatkozik velem, mintha minimum egy tíz éves házasságban lennénk, pedig még el sem indultunk egy úton sem. Nekem ez így nem megy, ahogy ő szeretné, neki úgy nem megy, ahogy én. Révbe értünk akkor. Legalább elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk és ha ennyi időt sem bírt ki, akkor nincs miről beszélni.
- Ez így működni kapcsolatban, kedvesem - somolyodom el végül, amikor a nevetésem végül csillapodni látszik. - De mi nem lenni abban - mutatok először rá, végül magamra, hogy aztán acélkék tekintetemet fúrjam Danáéba. Vajon a mágia segítene abban, hogy megértse? Egy próbát megérhet a dolog. Csak egy kis mosolyka, ahogy a mágia szabadon áramolhat az ereimben, mintha erre várna egész végig..., nem. Aprót köhintek, ökölbe szorított kezemet teszem szám elé. Köhécselek még párat, amíg visszavezetem tekintetem Dana arcára. A kurva életbe bele!
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 31. 18:18 | Link




Nem tudtam leszűrni Mihail arckifejezéséből, hogy vajon mire gondolhat, miközben elmeséltem neki a sztorit úgy, ahogyan az történt. Miután a végére értem, felvontam szemöldökömet egy csodálkozó arckifejezés kíséretében, mikor észrevételeztem, hogy igencsak szórakoztatja a sztori. Annak ellenére, hogy nem történt semmi olyan, mint amire ő esetleg gondolt, nem ezt a reakciót vártam tőle. Meglehet, én is kissé túlérzékeny voltam, meg jelen helyzetben egyébként is tele volt a hócipőm mindennel, még sosem éreztem magam ennyire elkeseredettnek, mint most. Nem gondoltam, hogy ennyire képes palástolni az érzéseit, ha egyáltalán voltak, mert idáig nem úgy tűnt, hogy igazán érdekelném. Lehet könnyebben fogadtam volna, ha elkezd ordítani, csapkodni vagy bármi mást csinálni, bármit, csak váltanék ki valami reakciót belőle. Ráadásul az is nyugtalanított, hogy meg sem szólalt, hát akkor meg minek koptattam feleslegesen a szám? Ittam egy nagyobb kortyot a martiniből, mely jelen helyzetben iszonyúan jól esett. Ezután kiadtam magamból a dühömet, azt a sok-sok feszültséget, amely idáig lappangott bennem, most pedig minden kitört belőlem. Legnagyobb meglepetésemre nagyszerűen tűrte a dolgot, úgy tűnt, sikerült meghagynia a hidegvérét, pedig csak úgy záporoztak feléje a keserű szavak. Mikor hirtelen közelebb lépett hozzám, és hátrasimított egy kóca tincset az arcomból, teljesen beleborzongtam. Eszembe jutott az első találkozásunk a folyosón, majd az első randink, és most ez a groteszk helyzet, hogy idáig jutottunk, mégpedig elég gyorsan.
- Megbeszéltük igen, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy magamra hagysz, és felém se nézel. Mégis, hogy gondolod ezt? Hogyan is alakulhatna ki bármilyen kapcsolat köztünk, ha te nem is próbálkozol bármilyen lépést tenni felém.... felénk... hogy kiderüljön? Nem egy tárgy vagyok, akit kedved szerint elővehetsz a szekrényből, a régi limlomjaid közül, hogyha kedved szottyan hozzám, aztán pedig magasról teszel rám - fúrtam tekintetem a másik jeges kékjébe.
- Hogy szomorú lennék a végén? Hát, már most az vagyok... lehet sokkal előbbre haladtunk volna, ha nem így alakulnak a dolgok. Viszont így sosem leszel boldog, ha falakat húzol magad köré, és nem engedsz be rajtuk senkit. Lett volna rá lehetőség, hogy ez változzon, de úgy látom, hogy nem szeretnél élni vele. Nagyon sajnálom... - néztem rá szomorú tekintettel a poharamat szorongatva. Iszonyatosan fájt ez az egész, de nem tudtam őt megmenteni saját magától. Ha nem akarta megtapasztalni azt, amiről beszéltünk, esetleg esélyt adva arra, hogy valami komolyabb kialakuljon köztünk, akkor nem volt miről beszélni. Így én is csak szenvedtem, magányosnak éreztem magam, ami nekem sem volt jó. Hiába voltam oda érte, próbáltam előrébb vinni a dolgot, ha ő erre nem állt készen, és teljesen más elképzelései voltak a témával kapcsolatban. Szomorúan, szótlanul álltam ott előtte, hogy reagáljon valamit, de legbelül már tudtam, mi lesz a végkifejlet.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2019. december 31. 18:56 | Link

Dana Straw Berry
I saw you / I think you’re still mine

Miközben Dana kiad magából mindent, ami benne van, meg kell valljam, hogy bár kívülről úgy nézhetek ki, mint aki egyszerűen csak figyel, de belül pörög ám az agyam ezerrel. Nekem ez így megfelel. Szóltam neki, elmondtam neki, hogy más vagyok, mint a többi srác, nehezebb eset. Úgy tűnt elfogadta. És igen, pontosan itt kezdődik a bibi. Mert elfogadta, de nem értette meg. Amikor hajkurásztam neki a magamét, nem véletlen tettem, igyekeztem úgy előadni, hogy megértse, nem lesz egyszerű. Nem úgy működik minden, ahogy ő azt elképzelte, ahogy elvárja tőlem, hogy működjön. Igen, megpróbáltam. Akkor és ott úgy is tűnt, mint akinek eljutott az agyáig és meg is értette, de most, ahogy előttem áll és csak ontja magából a szót, a sérelmeit, amik miatt neheztel rám, egyértelmű, hogy nem, egyáltalán nem értette meg. Akkor ez elég rövid dolog volt gondolom.
- Nekem ez nem így menni – vonom meg vállamat, miközben visszalépek eredeti helyemre, miután a tincs füle mögé kerül. – Másnak lehet igen, de nekem nem menni így, ilyen gyorsan – mosolyodom el szomorkásan. Lehet tényleg túl sok idő kellene ahhoz, hogy ebből bármi is legyen. Mondhatnám, hogy megértem Dana kiakadását, de akkor hazudnék. Elmondtam neki. Mégis mit akar még tőlem? Elmondtam neki mindent, ami velem jár, hogy feleslegesen kerget vágyálmokat, mert rohadtul az van benne leginkább abban a fránya pakliban, hogy nem lesz belőle semmi. És pontosan ezért nem; mert türelmetlen. Nálam ez egy sokkal bonyolultabb és hosszabb folyamat, még az is meglepő egyáltalán, hogy a csónakházba elmentem vele mindenféle kérdés nélkül. Bár nem gondoltam volna, hogy idáig fajul, és így jövünk el onnan végül, de megtörtént. Ezért tartunk most itt, mert olyat vár tőlem el, amire nem vagyok képes. Nem két találkozás után, és pár elejtett szia után a folyosón. Esetleg másnak tényleg így megy, mondjuk annak a srácnak, akivel korcsolyáztak, de az a srác nem én vagyok. Közöltem vele. Elfogadta. Nem tudok többet tenni.
- Nem tudni min menni keresztül – szűröm fogaim között a szavakat, kékjeimben villan valami. Fájdalom talán. – Falak azért lenni, mert szükség lenni rá, amit sokan nem érteni meg. Ahogy te sem, hiába mondani el neked többször; velem nehezebb lenni dolgok – mélyet sóhajtok, majd ismét a lány elé lépek, szomorú mosollyal ajkaimon nézek le rá. – Nem lenni baj. Nem érteni meg, nem baj – simítom tenyeremet arcára, hogy mindenképpen felnézzem rám. – Én hozzászokni már ezekhez, de remélni, hogy találni magad mellé mást hamarosan, aki… hogy is mondani? – ráncolt szemöldökkel gondolkodom el a helyes szóhasználaton, majd amikor bevillan, vonásaim kisimulnak. – Aki megérdemelni téged – egy fél lépéssel lépek közelebb hozzá, ajkaimat homlokának érintem, puha csókot hagyva a bőrfelületen, majd ellépek tőle, kezemet elveszem arcáról, zsebem mélyére süllyesztem azokat, majd kikerülve a lányt indulok vissza a szobámba. Melyik könyvet is kezdtem el nemrég? Félre is tettem, de nem emlékszem. Hamarosan kiderül.
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 31. 19:23 | Link




- Bárcsak megérteném, hogy mihez kell ennyi idő. Szerintem vártam eleget rád, mégse történt semmilyen lépés az irányomban. Ha nem találkozunk, nem töltünk elég időt együtt, akkor nem is derül ki, hogy kialakulhat-e valami komolyabb dolog köztünk - feleltem sóhajtva a fiúnak, majd egy újabb kortyot ittam az italomból.
- Ezt a gyors dolgot se értem... idáig azt hangsúlyoztad ki, hogy nincs összefüggés aközött, hogy a tiéd vagyok, és hogy érdeklődsz-e utánam, kapcsolatba lépsz-e velem. Ebből pedig igencsak azt szűrtem le, hogy nem szeretnél felém közeledni, mert, ha te is annyira szeretted volna ezt a dolgot, amennyire én, akkor nem hezitáltál volna ennyit - feleltem neki keservesen a poharat forgatva ujjaimmal.
- Sejtem, hogy védekezési reakcióként építesz fel magad köré falakat, de abban is biztos vagyok, hogyha nem engedsz magadhoz közelebb senkit, akkor képtelen leszel átérezni azt, amit egy igaz, boldog kapcsolat nyújthat. Ez szerintem pedig hozzá tartozik az élethez. Nagyon sajnálom, hogy így döntöttél - tekintettem rá őszinte arccal, sajnáltam, hogy így alakult ez az egész. Egyrészt magába szippantott a bánat, a keserűség, ám valahogy mégse tudtam haragudni rá, inkább sajnáltam. Nagyon normálisan állt hozzám a kitörésem ellenére is, szívem teljesen összeszorult, miután egy búcsúcsókot lehelt a homlokomra. Hirtelen aztán érzelmek hada járt át, egyszerre éreztem csalódottságot, szomorúságot, fájdalmat, miután megindult másfelé.
- Nem hagyhatsz csak úgy itt! Csupán ennyit jelentettem neked?! - üvöltöttem utána, majd kiittam poharamból az utolsó korty martinit, és dühösen a földre dobtam azt, mely apró szilánkokra tört. Levetettem magam a földre, és elkezdtem keservesen sírni, könnyeim csak úgy záporoztak, iszonyúan fájt az egész, ami történt, gyűlöltem mindent, az egész hülye bulit, a vidám párocskákat, az egész létet. Úgy tűnt, hogy minden elcsesződött, ami olyan szépnek, izgalmasnak indult, és úgy éreztem, hogy ez életem egyik legelbaszottabb napja. Tudtam, hogy nem fog visszafordulni kacér mosollyal az arcán, hogy csupán csak viccelt, és velem akar lenni, folytatni akarja a dolgot. Elég nagylány voltam már ahhoz, hogy ne higgyek már a tündérmesékben.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. január 1. 02:49 | Link

Dana Straw Berry
I saw you / I think you’re still mine

Lehet rám mondani, hogy egy bunkó vagyok, de túl sok mindenen mentem keresztül ahhoz, hogy nekem ennyi idő elég legyen bármire is. Sok az elvárás Dana részéről, nem mondom, hogy meg is erőltettem magam aziránt, hogy mindkettőnknek megfelelő legyen, de nálam ez akkor sem így megy. Nem tartozom az átlaghoz, ahogy eddig sem tettem, és ez bármennyire is egománul hangzik, akkor sem, már elég az, ha egy pillantást vetünk a családfámra, és nem arra gondolok, hogy finn vagyok vagy éppen walesi. Nem, itt a kurva vélaságról van szó. Szomorú és talán kissé csalódott mosoly játszik ajkaimon, miközben Danából megint ömlik a szó. Ő úgy érzi várt rám eleget, de miért nem lehet megérteni, hogy nekem ez nem elég? Talán, ha megtudná mi történt a múltban, máshogy látná, azonban még ahhoz sem telt elég idő, hogy bármit is mondjak neki. Patthelyzet.
- Nem én dönteni így, Dana – mosolyodom el talán még csalódottabban. Pedig egy pillanatig, ott a csónakban ülve, tényleg elhittem, hogy ő más és valóban meg fogja érteni mi a helyzet. Nos… tévedtem. Előfordul az ilyesmi. – Te dönteni így azzal, hogy ilyeneket mondani. Én csak jönni megkérdezni mi lenni ez az egész – nevetek fel hitetlenül, de reményeim szerint érezhető, hogy nem örömömben nevetgélek, mint egy baromarcú. Egyáltalán nincs jó kedvem, és nem azért, mert megviselne a dolog. Elég sokan elhagytak és bántottak ahhoz, hogy ezt ne essen nehezemre figyelmen kívül hagyni, egyszerűen az, hogy egy pillanatra is elhittem az egészet. Ahogy mondta, ahogy bizonygatta felém az ellenkezőjét, tényleg elhittem. Eddig tartott az a pillanat. Szar lehet, ha ugyanolyan vagy, mint a legtöbben.
Lezártnak tekintettem az egészet azzal, hogy elbúcsúztam tőle, óvatosan kikerültem, majd a szobám felé léptem. Igen, a hangsúly azon van, hogy én tekintettem lezártnak, de a lány nem. Nagyon nem. Hallom és értem is a kérdést, csak pár lépést megyek ugyanabban a tempóban, majd megtorpanok, ahogy meghallom az üvegtörést. Automatikusan kihúzom magam, kikerekedett tekintettel fordulok vissza Dana felé. Mi a fasz? A látványra valahogy nem számítottam. Ül a földön és zokog. Szó szerint zokog, nem csak sír, hanem úgy folynak a könnyei, mint egy kislánynak, aki éppen elesett és felsértette a térdét. Tekintetem visszafordítom a folyosóra, amerre a szobám van, majd vissza Danára, végül vonásaimat rendezve, lassan lépkedek vissza hozzá, hogy leguggoljak elé.
- Felfázni – fogom meg óvatosan kezeit, majd ha nem lök el, komor arccal segítem fel, kezem derekára csúszik, hogyha lehetséges, akkor ne essen össze a nagy érzelmi hullámok közepette, így szorítom magamhoz, hogy meg tudjam tartani. Fogalmam sincs mi történt pár másodperc alatt, de attól még nem hagyom itt. Nem vagyok rá képes.
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 1. 03:49 | Link




- A döntés mindenkinek a kezében ott van, csak élni kell vele - néztem rá komor arccal.
- Igen? Hát akkor most megtudhattad, hogy mi ez az egész. Nagyon mást terveztem mára, de úgy látszik, megvolt a hangulatrombolás hozzá, sajnálom - néztem rá jelentőségteljesen.
- Ha egy kicsit is vonzódnál hozzám vagy érdekelnélek, akkor nem így viselkednél, nem ezt mondanád. Ami tudod, nagyon is fáj nekem - néztem rá újra szomorkás tekintettel. Ezek szerint egyáltalán nem érzett semmit irányomba, ami igencsak sértette az önérzetemet.
- És, ha nem hallottál volna semmit, akkor vajon megkerestél-e volna vagy nem is jöttél volna oda hozzám a továbbiakban sem? Ha érdekellek, könyörgöm, foglalkozz velem, vagy ha egyáltalán nem, felejts el egy életre - néztem rá nagy szemeket meresztve. Rosszul esett, hogy csupán a hülye pletyka kapcsán keresett fel, nem pedig azért, mert valóban érdekeltem. Közben szépen sikerült tisztáznunk, hogy egyáltalán nem illik össze az elképzelésünk, már ami egymáshoz kapcsolódik, ő pedig szépen ott hagyott. Én jól földhöz vágtam a poharat ennek fényében, mely apró szilánkokra hullott, és totál kész voltam az egész helyzettől. Lerogytam a földre, és úgy itattam az egereket. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy visszafordul majd, azt hittem, hogy valóban megindul előrefelé nem érdekelve azt, hogy velem mi lesz a továbbiakban.
- Miért érdekel az téged? Úgyis itt fogsz hagyni. Egyáltalán nem izgat téged, hogy mi van velem - éreztem, ahogy derekamra vándorol a keze, majd magához szorított. Ennek hatására egyre szaporábban kezdett verni a szívem, hiszen már rég voltunk ennyire közel egymáshoz.
- Mondd csak, mit szeretnél tőlem? - néztem a szemébe határozott tekintettel, majd karommal átkulcsolva a nyakát csupán egy leheletnyi távolság választott el  ajkaitól. Vajon itt hagy újra, ahogy ígérte vagy ha érez irántam bármit is, tesz valamilyen lépést felém? Ha nem tudta betartani, ami fontos volt számomra, akkor úgy èrzem, bármilyen fájdalmas is, de nincs miről beszélnünk. Ez így nekem sem volt jó, így csak raboltuk egymás idejét.
- Azt hiszem, hogy iszom még egy martinit. Ez a pohár már úgyis széttört darabjaira.- néztem a pohár darabkák felè távolabb lépve Mihail-tól egy nagy sóhaj kíséretében.
- Szívből kívànom, hogy találj valakit magad mellé idővel, akivel boldog leszel, és aki felkelti valóban az érdeklődésed - néztem rá komoly tekintettel, hogy aztán tisztázhassam én is magamban a dolgokat, hiszen már ő is kimondta, hogy ez ennyi volt. Azon járt az eszem, hogy mielőbb kerítsek magamnak valami piát az este margójára.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 1. 19:24
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. január 2. 13:32 | Link

Dana Straw Berry
I saw you / I think you’re still mine

Szemöldökeimet ráncolva hallgatom, ahogy Dana kérdéseket tesz fel, kérdések után,  de a csalódott mosoly nem lankad. Nem érti. Ő sem érti, pedig ennél világosabb aligha lehetnék, még akkor is, ha a közös nyelv nemigen megy még annyira, amennyire szeretném. De igyekszem. Legalábbis igyekeztem.
- Elmondani neked, hogy adni egy esélyt, de nem vonzódni – vonom meg vállaimat, mielőtt búcsúzkodni kezdenék, majd el is lépnék mellette. Nem jutottam sokáig, tekintettel arra, hogy rögtön dobálózni kezd, mint valami hisztis kamaszlány, aki nem kapta meg a legújabb telefont, ráadásul földhöz is vágja magát, én meg csak pár pillanatig hitetlen tekintettel nézem őt, hogy aztán szusszanjak egyet és elé guggolva segítsem fel. Kérdésére megemelkedik a szemem, miközben igyekszem arrébb vonszolni a szilánkoktól, majd valami gyökér összetakarítja. A szilánkok ropognak cipőm talpa alatt, ahogy egyszerűen hagyom figyelmen kívül az ismételten nekem szegezett kérdést. Hogy mit érdekel engem? Nos, lehet rám sok mindent mondani, de nem vagyok hajlandó és képes sem arra, hogy így hagyjak magam mögött egy embert. Nem vagyok mindenki kedvence, de akik megérdemlik, azokkal nyilvánvalóan nem fogok faszkodni, még akkor sem, ha a karjaim között lévő nőtől ezt pont nem vártam volna. Magamhoz szorítva, erősen tartva vonszolom arrébb, majd a fal mellett állok meg végül, hogy elengedjem és ellépjek tőle. Ismét egy kérdés, amire halványan elmosolyodom felé, miközben mutatóujjammal simítom végig arcát.
- Megértést – megy ám a nyelv, ha megerőltetem magam. Automatikusan húzom vissza kezemet, ahogy felém hajol, majd karjai nyakam köré fonódnak. Kezem derekára csúszik, ahogy közelebb vonom magamhoz amennyire még lehetséges, majd ajkaiba suttogom szavaimat. – Nem csókolni meg azért téged, hogy elhinni nekem bármit is. Nem én lenni, ha megtenni – kissé eltávolodva tőle lehelek lágy csókot szája sarkára, majd ellépek tőle, pontosan egyidőben azzal, amikor ő is ezt teszi. Bólintok egyet, karjaimat összefonom magam előtt, hiszen nem tudok mást mondani. Azt csinál, amit szeretne.
- Már találni – vonom meg vállamat óvatosan, ellenállhatatlan mosoly mellett ajkaimon, ahogy Dana tekintetébe fúrom kékjeimet. – Csak ő türelmetlen lenni – fejezem be mondandómat, majd ellépek a faltól, ismét homlokon csókolom a lányt, hogy aztán homlokának motyogjam szavaimat. – Sok sikert – végül ismét ellépek mellette, de most már nem fordulok vissza, bármi is történjék. Döntött, nekem pedig nem hagyott más választást azzal, hogy alapvetően elutasítja azt, ami én vagyok, amire nekem van szükségem az idővel. Vállam felett pillantok vissza még felé, intek egyet halvány mosollyal ajkaimon, majd lassan lépkedve, zsebeimbe süllyesztett kézzel hagyom el a helyszínt. Boldog új évet!
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 2. 18:47 | Link




Tisztában voltam vele, hogy mit mondott akkor, szavai mégis iszonyatosan fájtak, főként azért, mert egyoldalú volt az egész dolog. Mint kiderült, teljesen máshogyan álltunk hozzá mindenhez, mindketten ragaszkodtunk a saját álláspontunkhoz. Ráadásul minél jobban hajtogatta a maga igazát, annál kevésbé tudtam hinni neki. Mikor elhangzott a szájából, hogy megértést szeretne, legszívesebben én is ugyanezt mondtam volna neki, csak hozzátettem volna, hogy nem úgy működnek a dolgok, ahogyan azt ő sajátosan elképzeli, valamint, hogy ha kicsit sem kompromisszumképes, nincs miről beszélni. Arra jutottam végül, hogy inkább nem mondok semmit, hiszen semmi értelme, hogy ugyanazokat a köröket rójuk újra és újra eredmény nélkül. Férfiak...a teremtés koronái... na, persze!
- Nem kell több fájdalom, hiú remény... vége - feleltem neki a szemébe nézve, miután eltávolodtunk egymástól, ám azért még kaptam tőle egy apró kósza csókot a szám sarkára.
- Neked is sok sikert! - néztem rá, közben arra gondoltam, hogy valóban nem számíthattam neki olyan sokat, ha ennyire könnyen lemondott rólam. Valahogy nem hatott meg az, amit mondott nekem, hiszen amennyire őszintének tűnt, épp olyannyira lehetett megjátszott is. Egyáltalán nem tudtam kiigazodni rajta, de már ott tartottam, hogy nem is állt szándékomban többet az egésszel foglalkozni ezek után. Egyszerűen nem volt értelme tovább erőltetni a dolgot, pláne úgy, hogy  a másik ezt nem is akarta igazán. Valamilyen szinten magam is felelősnek éreztem magam a kialakult helyzetért, de valljuk be, azért mégiscsak kettőn állt a vásár. Véget ért a dolog, ezen nem volt mit vitatni, de legalább nem váltunk el csúnyán egymástól. Intettem neki én is, majd visszamentem a buliba, hogy szerezzek magamnak valami italt, mert az most nagyon rámfért. Micsoda évzáró buli volt ez!



/Köszönöm a játékot! Smiley/
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 2. 18:54
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék