Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

A gyakorlótanári pályafutásom során rengeteget sikerült tanulnom a tanáraimtól, de mégsem éreztem késznek magam arra, hogy rögtön belevágjak ebbe a pályába. Még azon is elgondolkodtam, hogy talán érdemes lenne az egyemet is elvégezni előtte, hiszen még több tudást tudnék így magamra rántani. A jóslás pálya sose volt kérdéses számomra, hiszen megvolt hozzá az adottságom, amit az iskolai eredményeim is alátámasztottak. De úgy éreztem, hogy szívesen csinálnék még valamit a jövendőmondás mellett, emellett pedig a tanári pálya jöhetett még nálam szóba. Megbeszéltem egy találkozót Celestyna-val, akinek bőven volt tapasztalata az egyetemi dolgok és a tanári pálya kapcsán, hátha napirendre jutok, hogy mit is kéne pontosan csinálnom, mivel kéne folytatnom a pályafutásomat. A találkozót a Fénylő Lelkek Udvarára beszéltük meg, mert egész szép, tavasz eleji idő volt. Nagyon izgatott voltam a találkozó miatt, hiszen végre egy olyan embertől tudhattam meg számomra releváns információkat, aki kellő tapasztalattal rendelkezett ezen a téren. Tavasziasan öltöztem fel erre az alkalomra, hiszen se túl hideg, se túl meleg nem volt. Már jóval a megbeszélt időpont előtt odaértem, hogy véletlenül se késsek el és egyéb más fontos elintézendő dolgom se volt. Nagyon élveztem a napsütést, amikor kiléptem az épületből, hiszen egészen idáig csupán a hideg és a szürkület jellemezte az időjárást. Mikor odaértem az adott helyszínre, leültem az egyik szimpatikus padra szemben a szökőkúttal, majd vártam, hogy megérkezzen Celestyna. A perceg nagyon lassan teltek, szinte vánszorgott az idő, számomra ez nem volt újdonság, hiszen, ha vártam valakire vagy valamire, akkor valahogy lelassult az időérzékem, de azzal is tisztában voltam, hogy ez teljesen normális dolog volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=752189#post752189][b]Széplaki Alíz - 2019.03.17. 21:20[/b][/url]

A gyakorlótanári pályafutásom során rengeteget sikerült tanulnom a tanáraimtól, de mégsem éreztem késznek magam arra, hogy rögtön belevágjak ebbe a pályába. Még azon is elgondolkodtam, hogy talán érdemes lenne az egyemet is elvégezni előtte, hiszen még több tudást tudnék így magamra rántani. A jóslás pálya sose volt kérdéses számomra, hiszen megvolt hozzá az adottságom, amit az iskolai eredményeim is alátámasztottak. De úgy éreztem, hogy szívesen csinálnék még valamit a jövendőmondás mellett, emellett pedig a tanári pálya jöhetett még nálam szóba. Megbeszéltem egy találkozót Celestyna-val, akinek bőven volt tapasztalata az egyetemi dolgok és a tanári pálya kapcsán, hátha napirendre jutok, hogy mit is kéne pontosan csinálnom, mivel kéne folytatnom a pályafutásomat. A találkozót a Fénylő Lelkek Udvarára beszéltük meg, mert egész szép, tavasz eleji idő volt. Nagyon izgatott voltam a találkozó miatt, hiszen végre egy olyan embertől tudhattam meg számomra releváns információkat, aki kellő tapasztalattal rendelkezett ezen a téren. Tavasziasan öltöztem fel erre az alkalomra, hiszen se túl hideg, se túl meleg nem volt. Már jóval a megbeszélt időpont előtt odaértem, hogy véletlenül se késsek el és egyéb más fontos elintézendő dolgom se volt. Nagyon élveztem a napsütést, amikor kiléptem az épületből, hiszen egészen idáig csupán a hideg és a szürkület jellemezte az időjárást. Mikor odaértem az adott helyszínre, leültem az egyik szimpatikus padra szemben a szökőkúttal, majd vártam, hogy megérkezzen Celestyna. A perceg nagyon lassan teltek, szinte vánszorgott az idő, számomra ez nem volt újdonság, hiszen, ha vártam valakire vagy valamire, akkor valahogy lelassult az időérzékem, de azzal is tisztában voltam, hogy ez teljesen normális dolog volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=752409#post752409][b]Celestyna M. Czerny - 2019.03.21. 14:24[/b][/url]

Alyz

Kezdek hozzászokni, hogy néha a kastélyban is barangolok egy kicsit. Ma is bejöttem Széllel, mert még voltak elintéznivalói, és ameddig ő ezzel foglalatoskodott, én addig az elemis gyakorlóteremben voltam Trusiával. Fura egy kis lény, nem igen igazodik ki rajta még most sem mindig. Egy darabig csak ültem a lépcsőn és próbáltam az elementálom tervezgetni, de mikor folyton elakadtam a harmadik képességnél, inkább eltettem a kis füzetet a kabátom zsebébe. Mára ennyi elég volt. Inkább bementem a hydrok számára fenntartott külön kis helyiségbe és különböző feladatokat gyakoroltam. Főleg a halmazállapot változtatását, mert első sorban ez érdekelt. A kezeim már szinte jegesen hidegek voltak, mire az apró jégvirággal a kezemben kiléptem a teremből. Be is csúsztattam a dobozba, mert hoztam ám hoztam neki, olyat, ami meg volt bűvölve, hogy ne hagyja elolvadni!
Aztán mivel épp ideje volt, a kis dobozt visszacsúsztattam a táskámba és levágtattam a találka megbeszélt helyére. Alíz már ott várt, én pedig bocsánatkérő arccal siettem oda hozzá.
- Ne haragudj, hogy késtem. Sokat kellett várnod? - végignéztem rajta, még mindig a kis mosollyal az arcomon. - Cserébe hoztam neked valamit. Várj, itt van a táskámban. Figyelek ám, nyugodtan kérdezz!
És már nyakig a táskában is voltam, hogy kihalásszam az imént bedobott dobozt. A kis kék szörnyecske a vállamról szaglászott a lány felé kíváncsian.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=752789#post752789][b]Széplaki Alíz - 2019.03.23. 19:25[/b][/url]

Mindig is ez volt az egyik kedvenc helyem az iskola területei közül, valahogy mindig megnyugtatott az impozáns látványával és a gyönyörű szökőkúttal a közepén. Szinte fel sem tűnt, mennyi időt vártam Celestyna-ra, mikor bocsánatkérő arccal megérkezett.
- Szia, semmi gond. Elvoltam, élveztem ezt egy gyönyörű időt, már nagyon ránk fért a napsütés - mondtam ezt ki egy levegővel. Nagyon szimpatikus volt számomra a lány, mindig vidám és pozitív személyiségnek tartottam, akitől sokat lehet tanulni, ezért is hívtam most ide tanácskérés gyanánt.
- Ó, milyen figyelmes vagy! - feleltem neki kitörő örömmel, hiszen egyáltalán nem számítottam arra, hogy meglep valamivel, ez pedig nagyon jól esett legbelül.
- Milyen édes! Meg szabad simogatni? - mutatta a kis kék szörnyikére, amely a lány vállán szaglászott felém. Imádtam a különféle lényeket, ezért is álltam be LLG tanársegédnek.
- Nos, tudod abban az egyben biztos vagyok, hogy az életem fő hivatása a jövendőmondás. De igazából nem tudom mit akarok még, úgy érzem, hogy szeretnék mellette még valami fontos tevékenységet végezni. Mint tudod, legendás lények tanársegéd vagyok, de még nem tudom, hogy tanítani akarok-e vagy mást. De nagyon szeretnék különféle érző lényekkel foglalatoskodni a jövőben, ez már biztos. Mindig is nagyon szerettem az állatokat és a különféle varázslatos lényeket is. Emellett még azon is morfondírozom, hogy az egyetemet érdemes lenne talán elvégezni... Szeretnék érdeklődni, hogy mik a lehetőségek vagy mit ajánlanál nekem személy szerint? - tudakoltam meg tőle összefoglalva a dolgot, miközben Celeastyna a táskájában kutatott az ajándékom után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=754463#post754463][b]Celestyna M. Czerny - 2019.04.04. 17:25[/b][/url]

Alyz

Szerencsére a lány nem haragudott meg rám, amiért megint sikerült elkalandoznom. pedig már egy kicsit tartottam tőle, hogy majd mérges lesz, vagy esetleg meg sem vár. Nem akartam én senkinek sem rossz napot okozni, ezért is csináltam a kicsi virágot.
- Tényleg szép időnk van - bólintottam rá, bár én nem ehhez voltam szokva, nálunk annyira nem volt meleg Poznanban, a nyáron is max 25-30 fokok voltak, semmi ijesztő negyvenes, mint itt. Trusia persze jól elvolt, érdeklődve szaglászott a lány felé, de én csak kicsit rátettem a kezemet.
- Tán egy kicsit később - jegyeztem meg visszafogottan, mert bár aranyos lány és nem támadó jelleggel lépett fel, a kis kék a vállamon nem mindig viselte jól, mikor valaki meg akarta taperászni, aki nem én vagyok. Ez egy elég jó kompromisszumnak tűnt, úgysem hiszem, hogy csak emiatt van most itt. jobb esetben. Lassan elmerültem a táskámban, leginkább könyékig a kis doboz után. Közben persze figyeltem rá, ahogy a szőke lányból ömlik mellettem a szó.
- Hű ez nehéz. Inkább az állatokkal szeretnél kapcsolatban lenni, vagy a tudásod róluk megosztani másokkal? Mert ugye ez sem mindegy - vontam meg a vállamat kicsit, majd kivettem végre a dobozt és a lányka felé nyújtottam. Ne nagyon hagyd nyitva az ajtaját, vagy vedd ki, mert hamar elolvad. Nem tudtam milyen virágot szeretsz, de a gyöngyvirágról még senki nem mondta, hogy nem szereti.
Amúgy egészen élethű színei voltak, csak kissé hegyesebb formákkal rendelkezett és meg-megcsillant rajta a fény, mintha kristály lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=755330#post755330][b]Széplaki Alíz - 2019.04.13. 18:48[/b][/url]

- Rendben - válaszoltam a lánynak egy mosollyal. Láttam a lénykén, hogy nagyon érdeklődő és nehéz volt megállnom, hogy ne simogassam meg, de azzal is tisztában voltam, hogy elsőre nem biztos, hogy pozitívan reagálná le a közeledésemet felé, hiszen még nem ismert, ezért is kérdeztem meg Celeastyna-t. Eszembe jutott a macskám, akit a tanulás miatt eléggé elhanyagoltam az utóbbi időben, bár ő ennek egyáltalán nem adta jelét, hiszen a nap részét még mindig alvással töltötte. Esténként azért megnyunyurgattam, de nem tudtam annyi időt szentelni neki, amennyit megérdemelt volna. Miután felocsúdtam a gondolataimból, rögtön a lányra emeltem a tekintetemet, reméltem, hogy nem vette zokon, hogy kicsit elkalandoztam. Közben a beszélgetés lényeges részre kanyarodott, ugyanis a jövőmről volt szó, így teljes energiámmal a beszélgetőtársamra összpontosítottam.
- Ez valóban nehéz kérdés... talán legszívesebben magukkal az állatokkal foglalkozni. Igaz a tanítás is érdekel... így összevetve a kettőt talán az lenne a legjobb, ha közvetlenül az állatokkal foglalkozhatnék - jutottam egy kis hezitálás után dűlőre. Közben megkaptam Celeastyna-tól az ajándékomat, amelynek nagyon örültem. Miután végighallgattam a lány tanácsát, rögtön kinyitottam a dobozkát és kivettem belőle a gyöngyvirágot.
- Ó, ez csodaszép! Nagyon köszönöm! - forgattam az ujjaim közt a virágot, amelyen bizonyos időközönként megcsillant a fény és ez még varázslatosabbá tette. Eltartott egy kis ideig, mire kiámuldoztam magam, nem csupán az ajándéknak örültem, kicsit meghatódva éreztem magam attól is, hogy Celeastyna egyáltalán hozott nekem valamit.
- Visszatérve a témára, nehéz eldöntenem, melyik állatokkal való szakmát kéne választanom... tudnál ajánlani pár lehetőséget? Kicsit belekavarodtam az egészbe - mondtam neki pironkodva, hiszen kicsit kellemetlenül éreztem magam attól, hogy ennyire felkészületlen voltam a témát illetően, de emellett tisztában voltam azzal, hogy Celeastyna sokkal tájékozottabb volt nálam, és végül is azért találkoztunk, hogy segítsen a döntésem meghozatalában.
- Az egyetemről mi a véleményed? Érdemes lenne belekezdenem? Nem vagyok ellene a tovább tanulásnak - tettem fel a kérdésemet, miközben hol a virágra, hol pedig a lányra emeltem a tekintetemet.