Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

Mindig is imádta a telet, külön élvezte, hogy ilyen óriási pelyhekben hullik a hó. Nem sokáig tétlenkedett a kastély falai között, hamar eszkimó öltözetét magára öltve ment ki az udvarra. Különösebb terve nem volt, így előkapta a pálcáját és eleinte azokat a varázslatokat gyakorolta, amik nem mentek neki, de egész hamar enyhébb átkokat szórt a már lehullott pelyhek közé. Nem sokáig gyakorlatozott ezzel sem, noha nem félt, hogy lebukhat, sokkal inkább a pletykáktól tartott. Nem akarta, hogy idejekorán olyan híresztelések terjengjenek róla, amik... hát, nem szolgálnák a javát.
Visszafelé tartott már a kastélyba, amikor kiszúrt egy szőke lányt. Mármint sok szőke lány jár a tanodába, de ez az egy különösen viselkedett. A másodperc törtrésze alatt irányt váltott, gondolkodás nélkül lépett oda az ismeretlenhez.
- Minden rendben? - Nem köszönt, nem mutatkozott be, semmi ilyesmi formalitás nem jutott eszébe. Előbb tudni akarta a részleteket, aztán talán képes lett volna hasonló dolgokra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712560#post712560][b]Reissner Eliza - 2018.01.23. 20:05[/b][/url]

Mindig is imádta a telet, külön élvezte, hogy ilyen óriási pelyhekben hullik a hó. Nem sokáig tétlenkedett a kastély falai között, hamar eszkimó öltözetét magára öltve ment ki az udvarra. Különösebb terve nem volt, így előkapta a pálcáját és eleinte azokat a varázslatokat gyakorolta, amik nem mentek neki, de egész hamar enyhébb átkokat szórt a már lehullott pelyhek közé. Nem sokáig gyakorlatozott ezzel sem, noha nem félt, hogy lebukhat, sokkal inkább a pletykáktól tartott. Nem akarta, hogy idejekorán olyan híresztelések terjengjenek róla, amik... hát, nem szolgálnák a javát.
Visszafelé tartott már a kastélyba, amikor kiszúrt egy szőke lányt. Mármint sok szőke lány jár a tanodába, de ez az egy különösen viselkedett. A másodperc törtrésze alatt irányt váltott, gondolkodás nélkül lépett oda az ismeretlenhez.
- Minden rendben? - Nem köszönt, nem mutatkozott be, semmi ilyesmi formalitás nem jutott eszébe. Előbb tudni akarta a részleteket, aztán talán képes lett volna hasonló dolgokra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712567#post712567][b]Lora Fontaine - 2018.01.23. 20:16[/b][/url]

Épphogy csak kitettem a lábamat a kastélyból, elkezdtek kerülgetni a fránya téli tünetek. Torokfájás, végtagfájdalom, hidegrázás, egyszóval kutyául éreztem magam, s ha a jövőbe láttam volna, talán azt is meg tudtam volna mondani, hogy hamarosan vérfarkassá változom, de ne szaladjunk ennyire előre. Maradjunk egyelőre a jelenben.
Ki kellett jönnöm az udvarra, mert úgy éreztem, nem bírom tovább odabent, szétfeszíti a mellkasomat az az érzés, hogy túl kívánatosnak találom az embereket. A kastélyban való tartózkodásom alatt még sohasem történt velem ilyen, tehát nem nagyon tudtam, mihez viszonyítsak vagy épp mihez ne, de kétségkívül rémisztőnek találtam. Ezért is járkáltam  fel-alá, akár a mérgezett egerek egy Tom és Jerry rajzfilmből kivágva, nem tudtam, hogy mit cselekedjek, vagy ne cselekedjek. Ebből érzékelhetett Eliza valamit, de amikor odalépett hozzám számomra is megdöbbentő módon nyilvánultam meg:
 - Jobb lenne, ha nem kérdezősködnél ilyen sokat, mert nem tetszik a szagod - de mióta erősödtek fel ennyire az érzékszerveim, és miért hallottam már kb. vagy 10 méterről, hogy mikor fog odaérni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712577#post712577][b]Reissner Eliza - 2018.01.23. 20:49[/b][/url]

Sok mindenre számított, de erre nem. Kicsit kattos lány, erre már régen rájött, de még magának is fura volt, amikor észrevette, hogy csak lázba hozza a nem várt reakció.
Azért valami normálisság mégiscsak volt benne, mert mielőtt válaszolt volna, átgondolta a napját, és biztosan tudta, hogy lezuhanyzott a repüléstan órája után. Amúgy is figyelt a tisztaságra, a szobájában is a saját részén mindig rend honolt, ez alól pedig saját maga sem élvezett kivételt.
- Én szeretem a vaníliát - megvonta a vállát beszéd közben, de nem hátrált egy lépést sem.
Újra szemügyre vette a leányzót, ezúttal már könnyebb dolga volt, mert közvetlenül előtte állt. Nem nyújtott valami biztató látványt a lilás árnyalat a szeme alatt, sem a kipirosodott orra, illetve a szája is száraznak tűnt, mintha legalább egy fél maratont lefutott volna a sivatagban. Egy szó mint száz, betegnek tűnt a szőke, már csak azt nem tudta, hogy ő képzel bele többet, vagy tényleg furán viselkedik. Nem ismerte, de a sárga sálból azonnal rájött, hogy navinés, és bár nincs itt hosszú ideje, azt azért tudta, hogy az unikornisok házából nem szoktak így viselkedni a tanulók.
- Ha ilyen jó a szaglásod, miért nem a gyengélkedő felé szimatolsz? - Ritkán vezérelték érzelmek, de az első benyomás most túlságosan is elvitte a negatív irányba a dolgot, hát ő sem fegyelmezte magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712587#post712587][b]Lora Fontaine - 2018.01.23. 21:12[/b][/url]

A lány vakmerősége nem ismert határokat, legalábbis ahogy törékeny testével helyet foglalt mellettem, többek között az is megfordult a fejemben, hogyha egy erősebb mozdulattal a dereka felé megindulnék és kihasználnám azt az erőt, amit most magamban érzek, szinte pillanatok alatt ketté tudnám roppantani. Ahogy a vaníliáról áradozott se hatott meg komolyabban, ugyanis én nem holmi tusfürdő illatokkal belocsolt testaromát éreztem, hanem magát az emberszagot, ami mint természetes alkotóelem lengi körül az emberek auráját és befolyásolja a másokra tett érzelmi hatásukat is.
Rossznak éreztem ezt a lányt, s ha arra gondoltam, elfogyasztanám-e vacsorára, akkor könnyedén meg tudtam volna válaszolni a kérdést. A felelet egy egyszerű nemben kimerült volna. Szerencséjére.
Csak álltam és figyeltem őt, érzékszerveimmel hol befogadtam testének rezdüléseit, hol igyekeztem elhessegetni azokat az érzelmeket, amiket nem lehetett szabadjára engednem, ilyen keretek között nem. Olyannyira belemerültem a lány elemzésébe, hogy csak akkor ocsúdtam fel, amikor bájos rellonos hangján épp elküldött a szélrózsa valamelyik irányába.
- Gyengélkedő? Ugyan... kinek való az? Félek, hogy kárt tennék valakiben - hangom kissé érdesebbé vált, sejtelmességet tükrözött. Az udvari fények egészen jól átvilágították alakomat, így néha-néha fogsorom is előkerült, amiben lényegi változások történtek, ugyanis kinőtt pár farkasfogam. Egész szépen ragyogtak a nem holdfényben is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712592#post712592][b]Reissner Eliza - 2018.01.23. 21:41[/b][/url]

Egészen profi volt már abban, hogyan kell másokat kifigyelni úgy, hogy azok ne vegyék észre. Túl sokszor figyelt már meg embereket, hogy ne tanulja meg ösztönösen elrejteni az árulkodó jeleket, akár lebukott, akár nem. Viszont ez nem volt elmondható a vele szemben állóról, sőt, még csak leplezni sem tudná. Hirtelen rosszul érezte magát, de nem azért mert a másik figyelte, hanem mert ő szeret a túloldalon állni, a figyelmet pedig utálja. Ha lenne nála füzet, biztosan rápillantott volna az üres lapra, hátha az megnyugtatja kicsit. Mivel nem volt még csak hasonló sem nála, maradt az ellentámadás, hátha ezzel másra tereli a navinés figyelmét.
- Maximum szívrohamot kapnak, ha meglátnak, de az nem vészes - félmosolyra húzta a száját, amit aztán azonnal le is törölt.
Ha a teljes sztorit akarja megtudni, határozottan nem segít, ha magára haragítja az alanyt. Moderálta hát magát, az ajkába harapva nézett félre.
- De most tényleg, hogy érzed magad?
Ha Lizának kellett volna válaszolnia, biztos azt mondaná, furán. Először fordult meg a fejében, hogy valami baja lehet, mert semmi empátiát nem érzett a szőkeséggel kapcsolatban, a megjátszott érzelmei pedig csak azért voltak, hogy megtudja, mi történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712640#post712640][b]Lora Fontaine - 2018.01.24. 17:02[/b][/url]

A rellonos leányzó társasága, hogy is mondjam? Nem volt épp a kedvemre való. Ha Lora érzései működtettek volna, akkor biztos szívesen csevegtem volna az évszakokról, virágokról, időjárásról, vizsgaidőszakról és hasonló fullasztóan üres témákról, amik ebben a Mágustanodában rendre előkerülnek, főleg az ilyen életkorú, ennyit tapasztalt varázslótanoncoknál, akik azzal sincsenek tisztában, hogy kell a pálcájukat huzamosabb ideig maguknál tartani. Ha kicsit erőteljesebben léptem volna fel és mondjuk jobban kihangsúlyoztam volna vérfarkasságom szembetűnő elemeit, akkor egy kis időre talán el is ijeszthettem volna Elizát, de ez nem állt szándékomban.
Sőt, még kapóra is jött a társasága, ugyanis ameddig magam mellett tudhattam, addig némiképp fel-felbukkant beszélgetésünk folyamán Lora érzelmi világa is. Azt pedig nem engedhettem meg magamnak, hogy Lorát csak úgy földbe döngöljem, ugyanis kettőnk közül ő bizonyult higgadtabbnak és megfontoltabbnak, szükség volt a józanságára.
Amikor az ő gondolatait prezentáltam sokkal kedvesebbnek és vidámabbnak tűntem, így egész barátságossá is válhattam a lány számára.
Persze, ki tudja, hogy az elkövetkezőkben milyen kérdéseket fog feltenni, s azokra én hogyan reagálok majd. Mindenesetre az aggodalmaskodása egyáltalán nem volt szimpatikus a számomra, sőt egyenesen hányingert éreztem. Mióta a testemben elindultak ezek a változások, sajnos sok mindent máshogy éltem meg, így Elizának szólva, hogy most valami brutális hányáscunami jött rám és el kell mennem, vonultam félre egy odvas fa tövébe és kiokádtam a gyomrom mindenféle tartalmát egyszer s mindenkorra.
- Ne haragudj, sajnos mostanában nem túl jó az emésztésem - a fától vissasétálva, egyensúlyomban korlátozva prezentáltam ezt a lány felé. Még a számat sem sikerült olyan ügyesen megtörölni, így elég visszatetszőnek hathattam, Lorának biztos, felfordult volna a gyomra.
- De amúgy, még be se mutatkoztál, kedves aggodalom. Ha lehetne, én biztos, ezt a becenevet adnám neked - jobb híján elkezdtem kóstolgatni, felfalni őt úgysem lehetett, a szaga meg rendkívül idegesített.
Miért nem használ valami gulyáskrémet illatosítóként? Eszik ez a lány valaha fokhagymát?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712981#post712981][b]Reissner Eliza - 2018.01.26. 08:08[/b][/url]

Eliza kis faluban született, ott is nőtt fel, így elkerülhetetlen volt, hogy lásson érdekes dolgokat. Mikor már elég idős volt, egyedül ment a játszótérre és mivel anyja sokáig dolgozott, ő is addig maradt, amíg kedve tartotta. Na már most egy faluban a főbb egységek mindig egymás közelében vannak, így a kocsma sem esett messze a játszótérről, ahogy az alkohol uralta felnőttek pedig szívesen járkáltak. Liza ezt sosem értette, hogyan lehet, hogy az amúgy lusta emberek valami fura ízű löttyöt megisznak, aztán táncolnak, verekednek, de leginkább sétálnak. Az meg aztán végképp nem fért a fejébe, hogy miért kell meginni, ha aztán úgyis távozik a szervezetből olyan gyors és kellemetlen módon.
Egy szó mint száz, Liza csak enyhén felhúzta a szemöldökét, miközben a navinés túltett az utolsó étkezésén.
- Vettem észre - motyogta halkan. Nem bírta megállni, hogy legalább ne szóljon oda.
Viszont azon elgondolkozott, mit kellene tenni ilyen eshetőségnél. Másnak nem akart szólni, de neki semmi gusztusa nem volt, hogy feltakarítson. Maximum, ha... de nem, még akkor se, ha fizettek volna érte.
Gondolatban megvonta a vállát, hamar túltette magát az iménti kis afféron.
- Reissner Eliza vagyok - osztotta meg a lánnyal, bár eleinte kétségei támadtak, hogy ez jó ötlet-e. - Remélem ilyen ötletekkel nem egyhamar leszel szülő. Ha már itt járunk, Ms. Szimatfelügyelő, te ki vagy?
Hosszú idő után először sajnálta, hogy már nem ír egyetlen újságnak se. Nem is nagyon kellett volna kiszíneznie a történteket, hogy egy jó kis pletyka kerekedjen ki belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=713383#post713383][b]Lora Fontaine - 2018.02.02. 12:04[/b][/url]

Igen, ez a lány egy abszolút pletykaéhes, minden titkot másoknak kifecsegő, szenzációt hajhászó, minden témába belekontárkodó, rosszindulatú, felszínt kapargató, aggodalmaskodónak tettetett, magát embernek mutató vérfarkasnak látszott.
Lehet, azért nem tetszik a szaga, mert ő is egy vérfarkas?
Ahogy mindez keresztülszelte az agyamat máris nem tetszett a jelenléte. Hátrébb léptem párat, jobb az óvatosság, meg ki tudja, hogy mikre vetemedik, de tőle, azt hiszem, nem kell jóra számítani - erről meg voltam győződve. Kis magas hangján próbálta kompenzálni a méretes szörnyeteget, ami benne lapult, de engem nem lehetett megtéveszteni, hiába is próbálkozott.
- És mondd, szereted a teliholdas éjszakákat? Azok fényében megfürödni és átváltozni.... - sejtelmesen hagytam egy kis szünetet. Olyan volt ez, akár egy nyitott mondat, meghagytam a lehetőségét annak, hogy kipótolja, ha meri. De miért ne merné? Hiszen most is itt ücsörög mellettem és fel se tűnik neki, hogy vérfarkas vagyok, szóval nincs mit vesztenem. Vagy kibújik a szög a zsákból, vagy majd bambán bámul a semmibe és leplezi, hogy hova is tartozik valójában.
- Nem mondták még neked, hogy nagyon kíváncsi vagy, Eliza? - mondtam és finoman megérintettem a hátát. Farkaskörmeim majdnem lyukat vájtak a felsőjébe, mindenesetre gyengéden rávilágítottak arra, hogy nem vagyok olyan törékeny, mint amilyennek látszok.
- Van egy kedvenc mesém: az egyik szereplője Piroska a másik meg... - újabb hatásszünetet tartva mélyen Eliza szemeibe nézve elvigyorodtam, majd kérdőn felhúztam a szemöldökeimet:
- Szerintem kitalálod - és összedörzsöltem a mancsaim. Nem akartam, hogy tudatlanságban ücsörögjön itt mellettem, és amúgy magának kereste. Én mindig mondtam, jobb az óvatosság, de aki, olyan vizekre evez, ami nem neki való, ne lepődjön meg, ha a hullámok elnyelik.....

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=714303#post714303][b]Reissner Eliza - 2018.02.13. 20:54[/b][/url]

Már harmadik éve, hogy a varázsló társadalom tagja, tehát eléggé hozzászokott, hogy vannak itt olyan dolgok, amik rázósak. Viszont azért arra mégsem gondolt, hogy az iskola udvarán belefuthat egy vérfarkasba. Még nem tanult róluk, nem is nézett utána, így elég erősen elgondolkozott azon, hogy egyáltalán értelmes lények-e. Bár ha erre a lányra nézett, inkább a nem felé hajlott.
- A helyedben inkább meggondolnám, hogy kinek mit mondasz. Nincsenek neked barátaid, akikkel megoszthatod az ilyen... kellemes gondolataidat? - Kivételesen elgondolkozott, hogyan válaszoljon. Valószínűleg a következő öt évre le is tudta az adagját.
A kíváncsiságát illető kérdést meghallva csak vigyorogva megvonta a vállát.
- Állj be a sorba, majd talán egyszer meghallom ezt a kérdést - vágta rá csípőből.
Eleinte a családja is cikizte miatta, de aztán rátalált az írásra és hirtelen mindenki elfogadta. Pedig nem volt megértő a családja, ami azt illeti, inkább csak arra szálltak rá ezek után, hogy nem lehet újságírásból megélni. Erre Liza mindig csak legyintett, tudván, hogy majd ő megmutatja nekik.
Ahogy erre gondolt, még tüzetesebben nézte a navinést. Biztos volt benne, hogy ezt meg fogja írni, ha más nem, hát magának. Az anyjának nem merné elküldeni levélben, így is alig engedte, hogy Magyarországon tanuljon. De ha a fülébe jutna, hogy vérfarkasok is járnak ebbe az iskolába, biztosan azonnal csomagolhatna. Hiába nem szeretett titkolózni Vivien előtt, valamilyen szinten kicsit visszavágásnak érezte ezt.
Figyelmen kívül hagyta a lány bugyuta kérdését, inkább a saját számára fontos dolgokra "terelte" a szót. Konkrétan megkérdezte, így a terelés egy kicsit enyhe kifejezés.
- Mióta vagy vérfarkas? Vagy annak születtél? Ma lesz telihold, azért vagy ilyen fura?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=714354#post714354][b]Lora Fontaine - 2018.02.14. 17:10[/b][/url]

- Miért is kellene elgondolkodnom azon, hogy kinek mit mondok? - kérdeztem a lány felé fordulva, közben meg elkezdtem simogatni az államat is, mintha gondolkodóba ejtettek volna a rellonos hölgyike szavai. Hogyne. Pont az ilyen kis fruskák abszurd ötletein fogok majd elmélázni, álmaiban esetleg. Engem nem érdekel, milyen Pulitzer díjas író/firkász akar lenni, vagy lesz majd belőle. Csak elhatározás kérdése és csak a ruhái maradnak majd meg valahol a földön heverve. Fogalma sincs arról, hogy kivel játszadozik. Rosszallóan csóváltam meg a fejemet és hangot is adtam a nem tetszésemnek:
- Eliza, vigyázz, mert könnyedén megsérülhetsz - felhívtam a figyelmét erre az alternatívára is, ha már nem hajlandó figyelembe venni, hogy épp egy vérfarkas társaságában próbálja elütni a maradék szabadidejét. Engem nem zavar, csak épp nem vállalok felelősséget magamért. S ha én nem, akkor ki fog? Elgondolkodtató.
- Hogy beszélsz? Anyukádék nem tanítottak meg szebb kifejezések használatára? - megdöbbentett, hogy micsoda hangnemet engedett meg magának velem szemben. Ez lehet, hogy a suliban a legmenőbb csajok közé sorolná, de nem túl kedvező kilátásokat varázsol neki ezt a szituációt tekintve.
- És ha az vagyok? Ha vérfarkas vagyok? Nem hiszem, hogy bármi is, ami velem kapcsolatos rád tartozna - olyan lendülettel simítottam meg az arcát, mintha épp letépni készültem volna a fejét. Kicsit elvetettem a sulykot, mire Lora jelzett belülről, hogy elég lesz ebből az öldöklő, agresszív üzemmódból:
- Jaj, félre ne érts, szeretem én az ilyen önjelölt, kíváncsi rellonosokat, csak kérdés, hogy meddig bírom el a társaságukat. Szerinted? - és ismét mélyen a szemébe néztem, ki akartam olvasni belőlük valamit, de igazából semmit se lehetett. Üres, önmagától elszállt, pletykaéhes lányka volt ez, hiába is próbálkoztam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=714817#post714817][b]Reissner Eliza - 2018.02.23. 20:49[/b][/url]

Egyre nevetségesebb lett a helyzet, ha más miatt nem is, ezért elgondolkozott azon, hogy ideje lenne távozni. Viszont nem hazudtolhatta meg a házát, koránt sem volt képes arra, hogy a navinésé legyen az utolsó szó.
- Egyszer akarok jófej lenni, akkor sincs rá szükség - megvonta a vállát, mintha tényleg szándékában állt volna kedvesnek lenni. - Majd megtanulod, én nem fogom lelőni a poént.
Nem bírta ki, azonnal felnevetett, ahogy meghallotta, hogy megsérülhet. Hiába vérfarkas a lány, most akkor sincs emberfeletti ereje, cicaharcban pedig már volt része. Egész szívóssá vált az évek alatt, csak nagyon ritkán maradt alul. Nem is az ereje miatt, az nem volt neki túl sok. Sokkal inkább a kitartás, illetve... hát, az övön aluli ütések vezették győzelemre. Nem dicsekedett vele, de azért nem is titkolta.
- Ennyire vagy rémisztő - utalt a nevetésére.
Hidegen nézett Lorára, már egy kicsit kezdte unni ezt a macska-egér játékot. Sajnos, vagy nem sajnos, de amilyen gyorsan feltámadt benne a kíváncsiság, olyan gyorsan el is illant, ha már kiismerte a helyzetet.
- Megkérdeztem csak, nyugi van. Értem én, hogy most szét akarsz szedni valakit, de nem én vagyok az embered. Hidd el, azok a stréber levitások zavaróbbak a rendszerben - elfordult Lorától, feltűnően nézte a gólyákat. Ujjal nem akart mutogatni, az amúgy is olyan gáz.
Igazából nem zavarta Lizát senki sem, főleg nem azok a kékek. Csak egyre lett mérges, mert bájitaltan előtt nekiment. Meg is említette annak a lánynak, hogy van jobb hely is az olvasásra, mint a folyosó. Talán javasolt is neki egy helyet, ami esetleg a kínzókamra volt, de persze ez mind csak feltevés. Senki sem tudja bizonyítani.
Legszívesebben felnevetett volna az önjelölt rellonos hallatán. Tényleg ennek gondolja a lány? Bár jelen helyzetben nem is tűnt többnek, ezt kénytelen volt beismerni.  
- Próbáljuk ki. Amúgy is éhes vagyok, van kedves elkísérni a konyhára?
Nem bízott az igenleges válaszban, csak le akart lépni. A következő órája mágia elmélet volt, amit a világ összes pénzéért nem hagyott volna ki, szóval csak várt.