Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.
|
|
|
|
Kami
Már leszállt az este, amikor kivonultam a lelkek udvarára, hogy egy kicsit békében olvashassak. Persze, az első évnél már sokkal jobban viselem a srácokkal való együttlakást, pláne, hogy az utt töltött másfél évem alatt, egyszer sem hallottam semmilyen megjegyzést, amit tényleges rosszindulat vezérelt volna. A végén még kiderül, hogy a Rellon elfogadóbb, mint bármely más ház? Erre a gondolatra kissé felkuncogok, majd letelepszem a kedvenc boltívem alatt, ahol jó takarásban vagyok, de én azért kilátok, és olvasni kezdek. Az október végi este levegője kicsit csípős már, és a kő is áthűlt, de nem zavar, a hideg sosem zavart. "Amíg egyszer fel nem fázol!" Mondaná a nagyi. A hátamat nekidöntöm az oszlopnak, és egy kis lángot lobbantva a levegőbe, olvasni kezdek, valami mugli könyvet. "Homo sum, humani nihil a me alienum puto." Erre a mondatra elmosolyodok, és lejjebb csúszok kicsit ülőhelyemen, majd a baglyok huhogását, és a vízesés csobogását hallgatva tovább olvasok.
|
|
|
Stoltz Ákos
INAKTÍV
We're so faaaaab!
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 9
|
|
Írta: 2017. november 16. 20:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=708345#post708345][b]Stoltz Ákos - 2017.11.16. 20:41[/b][/url] KamiMár leszállt az este, amikor kivonultam a lelkek udvarára, hogy egy kicsit békében olvashassak. Persze, az első évnél már sokkal jobban viselem a srácokkal való együttlakást, pláne, hogy az utt töltött másfél évem alatt, egyszer sem hallottam semmilyen megjegyzést, amit tényleges rosszindulat vezérelt volna. A végén még kiderül, hogy a Rellon elfogadóbb, mint bármely más ház? Erre a gondolatra kissé felkuncogok, majd letelepszem a kedvenc boltívem alatt, ahol jó takarásban vagyok, de én azért kilátok, és olvasni kezdek. Az október végi este levegője kicsit csípős már, és a kő is áthűlt, de nem zavar, a hideg sosem zavart. "Amíg egyszer fel nem fázol!" Mondaná a nagyi. A hátamat nekidöntöm az oszlopnak, és egy kis lángot lobbantva a levegőbe, olvasni kezdek, valami mugli könyvet. "Homo sum, humani nihil a me alienum puto." Erre a mondatra elmosolyodok, és lejjebb csúszok kicsit ülőhelyemen, majd a baglyok huhogását, és a vízesés csobogását hallgatva tovább olvasok.
|
Effacé, jobb jeté, bal jeté, tour, nekifutás, tour en l'aire, érkezés, tour, bal jeté, jobb jeté, effacé
|
|
|
Farkas Kamilla
INAKTÍV
aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
|
|
Írta: 2017. november 18. 18:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=708476#post708476][b]Farkas Kamilla - 2017.11.18. 18:32[/b][/url]  Éjszakára bent maradtam, és a hálókörletekbe sem mehetek be, mert Dwayne hülye kecskéje fellök a falra, ha meglát. Az iskola meg nem enged ki, szóval igen, azt hiszem, bent ragadtam. Ameddig el nem fáradok nagyon addig eljárkálok, nem is azért, aztán meg alszok a klubban, reggel meg ha sikerül felkelnem időben, hazaszaladok. De egyelőre a járkálás részénél tartunk a tervemnek. Felemelve egy elszáradt levelet a földről lebegtetem azt magam felett, oldalra billentett fejjel nézem egy ideig, majd teljesen érdektelen arccal hagyom, hogy lehulljon. Nem értettem különösebben soha, hogy a terromágusok miért vannak annyira el magukkal azért, mert ők a földdel vannak egyensúlyban. A növényeik úgyis elhalnak, ha vigyáznak rájuk, ha nem, lekopaszodnak, és az egész elemük olyan lehangoló lesz. Levegő nélkül különben sem lennének se virágjaik, sem fáik, de hát, nem az én dolgom. Diszkréten átlépem az összeszikkadt levelet, miközben folytatom utam. Elmosolyodom, amikor megpillantom az olvasó fiút. Nem szándékom zavarni, én sem szeretem, ha zargatnak. Én egyedül van, ő egyedül van, szóval akár lehetünk ketten is egyedül. Szó nélkül bebújok a pad és a felhúzott lábai közé, állam megtámasztom a térdein, ahogy rá nézek. Apró, láthatatlan, levegőből álló ujjak emelik ki a pálcát a kezéből, és tartják azt meg a könyv fölött, miközben a hőmérséklet is emelkedik. Nem lenne jó, ha az egyik terelőm megbetegedne. Ő azon ritka példányok közé tartozik, akik rellonoshoz mérten egész szabályszerűen játszanak.
|
|
|
|
|
Stoltz Ákos
INAKTÍV
We're so faaaaab!
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 9
|
|
Írta: 2017. december 10. 20:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=709604#post709604][b]Stoltz Ákos - 2017.12.10. 20:11[/b][/url] Kami kedves Ahogy ott ülök a kis boltívem alatt, fel sem tűnik, hogy szeretett CsKH-nk a közelembe jött, annyira elmerültem ennek a mugli írónak a könyvében. Komolyan alábecsülik páran az ő művészetüket, bár persze, elég fura, hogy a mozgóképhez nekik valami spéci eszköz kell, nem elég egy normális kamera. Így nehéz is lehet jó képeket alkotni... Mindenesetre a regényeik vannak olyan jók, hogy teljesen elszakadjak a valóságtól, így aztán a lassacskán felmelegedő levegő sem tűnik fel, de a pálca kilebegése a kezemből sem. Amikor viszont megérzem a súlyt a térdemen, akkor rémülten ugrok egyet, olyan rúgás kíséretében, amire a balett tanárom büszke lehetne, és olyan hang kiadásával, ami minden férfi szégyenére válna. Amikor egy eldobott könyvvel, és egy mellkason rúgott kviddics-társsal később eszmélek, akkor elönti az arcomat a pír, miközben próbálok felkászálódni a földről. Na, ezt megint jól megcsináltam. - Jajj, mérhetetlenül sajnálom, bocsánat, csak nagyon megijedtem. Nem fájt ugye? Azért egy gurkó erejével nem rugok. Hadarom, majd zavartan elnevetem magam, és összekaparom a pálcám, meg a könyvem a földről. - Legalább nem Colton az.. a drága jó ember. Motyogom, miközben a pad alatt turkálva próbálom előszedni a pálcám, amin persze már kialudt a láng, csak hogy nehezebb legyen megtalálni.
|
Effacé, jobb jeté, bal jeté, tour, nekifutás, tour en l'aire, érkezés, tour, bal jeté, jobb jeté, effacé
|
|
|
Farkas Kamilla
INAKTÍV
aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
|
|
Írta: 2017. december 29. 19:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=710598#post710598][b]Farkas Kamilla - 2017.12.29. 19:22[/b][/url] Minden nagyon szép és jó eddig, egy szellő könnyedségével lopakodok be a lábai és a pad közé... hogy a következő pillanatban csak azért ne rúgjanak állba, mert csodával határos módon el tudom húzni időben a fejem.
- Aucsh - halkan felszisszenve tapogatom meg az ütés helyét, nagyjából Ákos puffanásával egyidejűleg. Azért, nem engem kell büntetni az extra körökért edzéseken, hogy ilyen orvul mellen legyek rúgva. Normál esetben hálát mondanék a beállt sötétségnek, de Ákos számára nem hiszem, hogy olyan nagy élvezetet nyújtana ha látná, ahogy fájósan megnyomogatom őket. Na mindegy.
- Nem, megvagyok, nyugalom - rázom meg a fejem, miközben egy nagyobbacska szellő segítségével kifújom a pad alá esett dolgait, remélhetőleg a pálcáját is kimozdítva, nem csak port meg leveleket szórva az arcába.
- Bármikor kijöhet, hogy megbüntethessen - vonogatom meg vállaim visszahelyezkedve kényelmesen a padra, csak úgy mellékesen megjegyezve, hogy nem feltétlenül szabadult meg szeretett csapatkapitányunk törődésétől.Kedves vagyok, mint mindig.
- Ne törődj vele, legfeljebb kioszt valami szar melót, majd kárörömtüzet ül a szenvedésed felett - könnyelműen dőlök hátra, lévén, hogy engem már nem büntethet meg, ezért a felelősség terhe sem nehezedik rám annyira.
|
|
|
|
|
