36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. augusztus 22. 16:22 | Link

#azex #meganapsütés

Napsütéses délután ez, megkönnyebbülten szabadul ki a kastély fogáságából. Délelőttjét a rellonbeli szobájában töltötte jegyzetei felett görnyedve. Pár hete van rá, hogy kitalálja, mégis mihez akar kezdeni. Mert most, hogy kviddicses pályájának lőttek, feleslegesen végez két iskolát. Elég lenne az egyetem, ami mellett szintén ott a kviddicspálya, hogy kedvére túlhajtsa magát. Pont, mint tegnap, amikor izmai elgyengülésével a földön kötött ki, tökéletes esést produkálva jobb csuklójára. Hát...legalább valami megy neki.
Hunyorogva sétál ki az udvarra, napszemüvege a szobában maradt és már csak azért se menne vissza érte. Inkább kezét használja napellenzőnek, de azt is csak addig, amíg el nem ér a szökőkút melletti padhoz. Ott leül, majd lábait keresztbe vetve elkényelmesedik. Szemei azonnal lecsukódnak.
Ruhája szoknyarészét automatikusan, gondolkodás nélkül húzza valamivel feljebb. Mintha csak otthon, a nyugágyban feküdne, úgy élvezi a napsütést.
Hozzászólásai ebben a témában

Nathan J. Dolan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 22. 16:41 | Link

Myra

Megunta, hogy mindenki a vizsgáira készül, valamiért ő sosem volt olyan szorgos, mint az évfolyamtársai, s az időt sokkal szívesebben töltötte szórakozással, mint sem a tankönyvek forgatásával.
Kedve lett volna egy jót kártyázni, sakkozni, vagy lemenni a faluba elnyalni egy jó, hűsíti fagyit valamelyik lány társaságában. Még sem akadt jelentkező erre a nemes feladatra, Natenek be kellett látnia azt, hogy a következő hetekben még jó ideig nem számíthat társaságra. S bár néhány másodperc erejéig megfordult a fejében a tanulás gondolata, ki is nyitotta könyvét, hogy olvasgasson, öt perccel később már Csoki mozgolódására figyelt fel. A kölyök -hozzá hasonlóan- nehezen viselte a benti levegőt, szívesebben vágyott a természetbe, hogy aktívan rohangálhasson a zöldellő fűszálak közt.
Nate ezért kikászálódott az ágyából, magára kapott egy térdig érő nadrágot,egy pólót és a sportcipőjét, majd ölbe kapva Csokit, lesétált vele a Fénylő lelkek udvarára.
- Vissza akarod hozni? Na? Gyerünk, szaladj!-egy kék kis gumilabdát hajított el a srác, ami a szökőkűt irányába száguldott. Ő észre sem vette, hogy ülne-e valaki a kút túloldalán, csak a vízbe csobbanó labda hangját hallotta. Csoki persze azonnal neki iramodott, szaglószervét használva szimatolta maga előtt az utat, miközben apró mancsait sietve rakta egymás után. Végül odaért a szőkőkút mellé, de hiába próbált felmászni, nem sikerült felkapaszkodnia. Némi ugatást is hallatott, majd farkát csóválva, észrevette a padon ücsörgő fiatal hölgyet, akihez oda is húzódott, majd neki kezdett el ugatni, miközben játékosan próbálta elkapni a lány lábfejét.
- Csoki, kire ugatsz? Gyere vissza- Nate követve a hangokat, maga is odaért, s ledöbbent, amint megpillantotta a lányt.
- Myra Blackburn? Jól látok? - hangjában megült némi meglepettség, öröm, s kérdések egyvelege. Jó ideje nem látta már a lányt,s kapsolatuk sem hagyományos módon ért véget.
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. augusztus 22. 16:54 | Link

#cukiakutyád #megtartom #régtalálkoztunk

Nyugalmát semmi nem tudná megzavarni. Leszámítva az őrült kutyaugatást és persze a placcsanó vizet, amiből az ő felmelegedett bőrére is jut. Össze is rezzen és szorgosan kezdi el visszaszerezni hirtelen elcsatangoló gondolatait egészen, míg meg nem látja a fenevadat a lába alatt. Kénytelen elmosolyodni a kis állaton és hátrapillantva megszerzi labdáját a szökőkútból.
- Ezt keresed? Játszani szeretnél? - kezd gügyögésbe a kutyának az orra előtt mozgatva a játékszert.
Aztán keze megakad a levegőben. Nevét hallja, a hang pedig ismerős, de hirtelen nem tudná megmondani, ki nem látta mostanság a kastélyban. Korábban nem volt ez annyira jellemző.
Tekintetét lassan emeli a jóképű férfira, majd az emlékek bevillanásával a meglepettség kiül arcára. Értetlenül pislog és elnyíló ajkai mosolyra húzódnak.
- Nathan? Te szent bodzapálca! - ennyire futja tőle, és nagyjából a kutyussal is eddig tart a barátkozás. A labda kiesik a kezéből miközben feláll, hogy megölelje rég nem látott idegenjét.
- Azt ne mondd, hogy itt tanulsz. És ő hozzád tartozik? Hogy hívják? Merlinre! Itt vagy - kérdéseit egy szuszra teszi fel, majd elnevetve magát újból megöleli a férfit.
Hozzászólásai ebben a témában

Nathan J. Dolan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 22. 17:17 | Link

Myra

- Valami hasonlót akartam én is mondani, nem hittem volna azt hogy még látlak ebben az életben-teszi hozzá a srác, még mindig nagy szemekkel bámul a lányra, hisz nem számított ilyen meglepetésre.
- Akár lottót is vehetnél, mert mind a kettő talált. Itt tanulok, és ő hozzám tartozik, Csokinak hívják. De hogy lehet, hogy egész évben még csak nem is láttalak, és várj- hirtelen torpan meg mondandójában a srác, hisz csak most tudatosul benne az, hogy Myra emlékszik rá, tudja a nevét, és felismerte őt. Legutóbbi találkozásuk alkalmával, amikor a gyengélkedőn meglátogatta a lányt, az még csak beszélni sem akart vele, s fogalma sem volt arról, hogy ki lehet Nathan.
- Te most akkor emlékszel rám, és tudod hogy ki vagyok?- kérdése közben éri az ölelés, hirtelen nem is tudja, hogyan reagálja le, végül azonban csak magához húzza Myrát,s magába szívja hajának az illatát.
- Rég örültek nekem már ennyire-jegyzi meg mosolyogva, majd a lány arca felé nyúl, hogy kihalássza a hajszálai közé repült katica bogarat.
- Mesélj, hogy vagy és mi történt veled? Emlékszel rám tényleg? Mindenre?-Ezer kérdéssel ostorozza a fiatal mestertanoncot, miközben az időközben nyomába szegődött kutyát felkapja a földről, mert már a lába szárát húzogatja apró fogaival.
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. augusztus 22. 18:06 | Link

- Kreatív névadás - jegyzi meg ugyanúgy szemtelenkedve, ahogy azt az együtt töltött éveik alatt mindig is tette. Nem sokat változott, de ebből Nathan mit sem tudhat. Hisz évek óta nem találkoztak.
Pontosan azóta, hogy a baleset történt és útjaik elváltak. Nem emlékezett rá, ahogy másra sem. Semmire, ami a legfontosabb volt az életében. És mégis annak ellenére, hogy egyszer már majdnem mindent elveszített, újra és újra megpróbálja megnehezíteni saját életét.
Nathan kérdésére bólogat. Mosolyogva, miközben szinte alig pislog, hogy rendesen megnézze magának a férfit. Aki az elmúlt négy-öt évben rendesen megváltozott.
- Hé, az az én háziállatom volt - nevet fel jókedvűen, amiben csak az a meglepő, hogy kivételesen nem a táskájában lapuló dolgok miatt érzi magát jól. - Mindenre - válaszolja nyomatékosítva ezt a kijelentést. - Főleg arra a dohos, lejárt vegyszerekkel teli szertárra... - teszi hozzá.
Hátrébb lép és visszaül a padra, majd Csokihoz emeli kezét egy kiadós szeretgetésre.
- Három hónap után engedtek ki. Gyógyszerekkel tömtek és új életet kellett kezdenem itt. Tizenhat évesen tizenegy éves tudattal... Rettenetes volt. Majdnem egy év, aztán... Itt maradtam, kviddicseztem az írek ificsapatában. Egy újabb baleset és megint csak itt maradtam - vonja meg a vállát, hangjában pedig érződik, hogy gondol az életére. A két dolog, ami jó volt... Mindketten elmentek. Magára hagyták.
- Ez az én drámám, mi a tiéd? - kérdezi újra mosollyal az arcán és ha Nathan engedi, ölébe veszi Csokit, amíg a gazdi mesél.
Hozzászólásai ebben a témában

Nathan J. Dolan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 22. 19:42 | Link

Myra

- Te most tényleg beszóltál nekem? –nevetve kérdezi Nathan, aki talán már elszokott egy kicsit Myra stílusától, de néhány pillanat alatt máris kirajzolódott előtte a lány egykori valója.
- Oké, valójában tényleg nem voltam túl kreatív, de ránéztem és meglátva a színét nem jutott más az eszembe. Egyébként hallgat rá, már egészen hozzászokott –jegyzi meg, miközben ölébe húzva az ebet, megvakargatja annak a feje búbját, mire a kisállat tovább csóválja a farkát, és érdes nyelvével végig szánt Nathan kezén.
- Áh, csak szeretnéd, hogy a tiéd legyen, de ő csakis hozzám ragaszkodik, igaz-e? –nevetve pillant a kezében tartott kutyára, akit vissza is helyez a talajra, hogy az eb élvezhesse a természet és a szabadság adta lehetőségeket.  Közben Nath leporolja a kezeit, majd sejtelmes mosolyra húzza ajkait, amikor szóba jön az említett raktár. Hirtelen neki is bevillannak az emlékek, szemtelen mosolya csak még inkább kiszélesedik.
- Arról ne is beszéljünk, túl vizuális vagyok - vigyorogva jegyzi meg Myrának, s mivel férfiből van, a Blackburn lány sejtheti, hogy a tűzzel játszik.
- Uh, jó sokáig voltál akkor kórházban – Nathan a padra telepszik, miközben Csoki kiélvezi a lány kényeztetését, meg is nyalja Myra kézfejét, amire a srác is elmosolyodik.
- Kedvel téged, bejössz neki - jegyzi meg nevetve, aztán tovább hallgatja a történetet, ami persze komor vonásokat szül arcára.  
– Ez rémes, ami veled történt, de tényleg. Két baleset is, és a múlt egy részének elvesztése- fel is sóhajt közben, hisz eszébe jut, amikor meglátogatta a lányt a gyengélkedőn, és Myra egyáltalán nem ismerte őt fel.
- Az én drámám fele ennyire sem rossz, legalábbis nem éltem meg drámaian. Az apámmal vesztem össze, aki állandóan irányítani akarta az életemet, és beleszólni abba, hogy mikor mit tegyek. Megelégeltem, összeszólalkoztunk, aztán elköltöztem tőle. Ennek már egy éve, azóta nem beszéltem vele, és nem is tudok róla semmit. – vállat von, nem igazán akarja untatni a lányt. Pillantása a Myra kezébe tévedt kisállatra fut, mosolyogva figyeli, hogy a kutya mennyire kedveli a lányt.
- A végén még féltékeny leszek, nem sokakat kedvel meg ilyen hamar- állapítja meg, közben felpillant a lányra. –Egyébként baromi rossz érzés volt, amikor nem ismertél fel, meg kicsit bűntudatom is van, hogy utána nem kerestelek, de így tartottam jobbnak – sóhajt, hisz valóban így történt, nem volt elég türelmes, ráadásul Myrának barátja is volt, így nem is szobrozhatott állandóan a szobája előtt.
- Na és , mi a helyzet veled mostanság, futsz mostanában valakivel? –kíváncsian vonja fel szemöldökét, miközben Csoki igyekszik felkapaszkodni Myra mellkasára.
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. augusztus 22. 20:34 | Link

Nem szól semmit, csak a fejét ingatja. Néha ez sokkal dühítőbb tud lenni, mint a piszkálódás, pedig egyébként nem rossz szándékkal mondja ezt most Nathannek. Legalább eszméletlen helyes ez a kis Csoki.
- Na azt majd meglátjuk - fogadja el a nem hivatalos kihívást és nagy valószínűséggel meg fog tenni mindent annak érdekében, hogy bebizonyítsa, a férfinak nincs igaza.
- Minden kockádra emlékszek - teszi hozzá ajkát beharapva. Néhanapján elképzelte, milyen lehet ő mostanság. Adriant, az akkori párját ugyancsak itt, a Bagolykő falai között fedezte fel újra, és micsoda véletlen, hogy most még Nathan is felbukkan. Nem így képzelte. Az nem jutott eszébe, hogy ennyire ugyanolyan lesz, mint évekkel korábban, csak már felnőtt fejjel.
- Látod? Én mondtam - bólint az ölében levő kiskutyára pillantva és nyom egy puszit a feje búbjára. Az állatkertben felnőtt lány nem fog nemet mondani egy kis tündérnek.
- Az én szüleim kétszer férjhez akartak adni... Ezek a szülők már csak ilyenek, ugye? Azért sajnálom ami apáddal történt.
Kicsit elhallgat, simogatja az ölebet, majd Nathan szavaira elmosolyodik. Felpillant a szemébe, és felszabadítja jobbját, amit aztán az ő arcára csúsztat. Lassan húzza végig ujjait a borostás állán, szemei ajkán időznek el. Ha rajta múlott volna, nem feledi. Ki tudja, hol tartanának.
- Hát amint látod, ő az új pasim - neveti el magát a felkapaszkodó kiskutyát elkapva. Sikerül fél pillanat alatt összekarmolnia a ruhából kilógó mellkasát, de nem foglalkozik vele, inkább felpakolja félig a vállára, hátha ott jobban fogja érezni magát.
Hozzászólásai ebben a témában

Nathan J. Dolan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 26. 09:02 | Link

Myra

- Myra..- nevetve rázza meg a fejét, s betudja bóknak a fiatal nő szavait, hisz sejti, hogy a hölgyeménynek valószínűleg több kockával is volt dolga már. Mindenesetre, hízelgő számára, hogy jó emlékként tűnik fel a Blackburn lány emlékeiben, és ami azt illeti, benne is kellemes emlékek ébrednek, ha a lányra gondol.
- Fenébe, most kereshetek magamnak egy másik kutyát, mert Csoki láthatóan szívesebben mászik rajtad, mint rajtam – egy mosollyal jegyzi meg, és hagyja is, hogy a kis jószág szórakoztassa a lányt, akit van ideje alaposabban is szemügyre venni. Tetszik is neki, amit lát, s ugyan Myra már jó néhány évvel korábban is tetszett neki, ez most sem múlt el, továbbra is szimpatizál a hölgyemény küllemével. Közben újabb történetet hall, és egészen ledöbben, még a szemöldöke is feljebb szalad, hallva a sok házasság hírét.
- Kétszer is? Öhm, ami azt illeti, nem mindegyik. – Mosolyodik el, s ha visszaemlékszik, neki az apja sosem jelölte ki azt, hogy melyik lánynak csapja a szelet, melyiket kérje feleségül. Az is igaz, hogy neki a tanulmányaiba próbált beavatkozni az édesapja, de a két ügy egészen más, s van is köztük különbség.
- Ugyan, nem kell sajnálnod. Éppen itt volt az ideje, hogy lelépjek onnan. Az új családjával sem jöttem ki igazán, valahogy mindig ingadozó volt a kapcsolatunk, nem számít – rándít egyet a vállán, nem is akar foglalkozni az apjával, nem véletlenül költözött tőle ilyen távol.
Váratlanul éri, ahogy Myra tenyere az arcára siklik, kiélvezi az arcán végig sikló kéz érintését, végül tenyerével tapasztja arcához Myra kézfejét.
- Igen, nekem is úgy tűnik – felnevet és a kutyára pillant, aki már lassan belakta Myrát, s most felköltözött a vállára.
- Na jól van Csoki, ennyire azért ne legyél szemtelen. Látod, ő nem olyan úriember, mint én, szinte azonnal rád mászott – nevetve jegyzi meg a srác, majd odanyújtózva leemeli Myráról az ebet, majd a gumilabdát elhajítja az udvar bejárata felé, amit Csoki persze kiszúr, s azonnal a pattogó gumijáték után szalad.
- Kölykök, már csak ilyenek – csóválja meg a fejét mosolyogva, mintha oly bölcs apa lenne ő maga, ki már három fiút is felnevelt. Pedig még csak közel sincs a családalapításhoz, s nem is igazán gondolkodott ezen.
- Most viszont mennem kell – jegyzi meg, amint feltűnik neki, hogy Csoki egy hatalmas gödröt kezd kotorni az egyik bokor tövébe. Nem szeretné, ha ebből később gond lenne, s azt sem, hogy ezután a kutyát majd órákig kelljen áztatnia valami habzó lében.
Felegyenesedik a padról, s Myrára pillant rá is mosolyog, miközben íriszeit fürkészi.
- Örültem neked, hogy láttalak, és hogy ilyen jól nézel ki. Remélem, még találkozunk, szia! –intve emeli fel a kezét, miközben mosolyog, s már el is fordul, de aztán hirtelen visszafordul Myrához, s megcsókolja őt a padon, álla alá nyúl, s úgy húzza közelebb, ha csak a lány nem húzódna arrébb.
Szemeiben szemtelen mosoly játszik, akár csak az ajkain.
- Ezt a viszontlátás örömére, kíváncsi voltam, hogy vajon még olyan-e a csókod , mint régen. De olyan, ha nem még jobb. – Jegyzi meg mosolyogva, s még rá is kacsint Myrára, csak ezután sétál tova, hogy összekapja a koszos kis dögöt.
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. augusztus 30. 16:20 | Link

- Szép is lett volna, ha te is egyből rám mászol. Épp itt - nevet fel. Mostanra már nyoma sincs fáradtságnak, ami uralta Nathan és a kiskutya érkezése előtt. Sok információ és benyomás érte ezalatt a néhány perc alatt.
Nem ellenkezik amikor Nathan leszedi róla az ebet, de szívesen elbabusgatta volna továbbra is. Ha rajta múlna, itt a kastélyban tartaná a fél állatkertet és begyűjtené a Csokihoz hasonló piciket.
- Majd még összefutunk - biccent a férfinak és jobbjával int, amikor távozni készülnek. Az emlékek sorra rohamozzák meg még akkor is, amikor Nathan hátát látja csak. Aztán pár pillanattal később az emlékek szinte valósággá válnak valami újszerűként. Pillái lecsukódnak, akarva-akaratlanul viszonozza a búcsúcsókot. Elvégre szabad.
Elszakadva tőle beharapja ajkát és hitetlenkedve rázza meg a fejét.
- Semmit sem változtál - jegyzi meg szélesedő mosollyal. Van némi késztetés benne, utána menne szívesen és folytatná, amibe belekezdtek, de nem teszi. Nem mozdul, csak néz utánuk és a távolodó alakot elvesztve szemeit újra behunyva dől hátra a padon.

//Köszönöm. ^^//
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék