37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Piper Evelyn Brown
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2017. augusztus 7. 00:23 | Link
Andrej


Kettő teáskanálnyi levendulavirágot áztass be egy csésze forró vízbe, takard le valamivel és hagyd állni vagy negyed órán át. Aztán, ha letelt az idő, szűrd le és készen is van. Lefekvés előtt készítsd el, és akkor is idd meg, hogy tudj aludni. Ha esetleg nem ízlik, akkor tegyél hozzá egy kis mézet, aranyom.
- Fúj, utálom a mézet - makogom magam elé, miközben anya levelét olvasom.
Ez a felhasználási mód alvászavar ellen van. Anya nem tud a rémálmaimról,
legalábbis remélem, nem akarnám még ezzel is idegesíteni, de szerencsére leírta még azoknak a teáknak a receptjét is, amik például migrén és megfázás ellen vannak, úgyhogy nem is aggódom tovább. Egy kisebb zsáknyi virágot is küldött nekem ajándékba a levél mellé, tudja, mennyire imádom. Habár jobban örülnék, ha most otthon lehetnék Tihanyban kint az egyik levendula földön, de jól esik a gesztus. Egy szálat magammal hoztam ide, a szökőkúthoz, és azt szagolgatom. Az illatáról mindig a nyugalom, a békesség jut eszembe. Egy hely, ahol kikapcsolhatom az agyamat, ahová menekülhetek a rémálmaim elől, a pocsék szüleim elől. Sokszor a húgomat is elvittem oda, habár akkor abból mindig fogócska vagy bújócska lett, ő nem annyira értékeli ennek a csodás növénynek a szépségét.
Olyan csodálatos idő van ma, gondoltam lejövök egy kicsit süttetni a hasamat, de rengetegen vannak idekint, átfut az agyamon, hogy talán vissza kéne mennem. Elég morcos hangulatban vagyok, de végül erőt veszek magamon és kint maradok. A kút szélén ülök, az arcomat a nap felé fordítom, a szemeim csukva, közben pedig az orrom alá tartom azt az egy szál levendulát, amit csak gyorsan kikaptam a többi közül. Megpróbálom kizárni a hangokat körülöttem, így olyan, mintha otthon lennék. Honvágyam támad.
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. augusztus 7. 01:39 | Link
Piper


Megvolt az első itteni tanítási napom. Alig tudtam aludni az izgalomtól. Nem tudhattam ugyanis, hogy mennyire vagyok lemaradva az évfolyamon. A tanulmányi osztályon azt mondták, hogy nem lesz gond, a tanmenetben csak nagyon kis eltérések vannak a két iskola között, de köztudott például, hogy a bűbájtanra és az átváltoztatásra ott nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. Mindkettőt szeretem egyébként, és szuper, hogy az itteni tanárok se veszik félvállról az oktatást, úgyhogy talán mégse kerültem olyan rossz helyre. Az évfolyamot persze meglepte, hogy még ilyenkor is befutnak hozzájuk új diákok, de alapvetően jól fogadtak. Többekkel is megpróbáltam beszélgetésbe elegyedni, egész sokan voltak rám kíváncsiak. A tanárok is jó fejek és megértőek voltak, már akikkel eddig találkoztam. Boldogan és elsősorban megkönnyebbülten tartok ennek tudatában felfedezőutamra a kastélyban, hónom alatt néhány tankönyvet cipelve magammal. Az udvarhoz érve megakad a szemem a szökőkúton. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen menő kültéri részbe botlok. A jó idő miatt úgy döntök, hogy megállok itt egy kis ideig, még ha nincs is sok szabad hely körülöttem.
Szétnézve látom, hogy a kút szélén egy lány ül, levendulával a kezében. Hát persze, a gyógynövénytan projekt! Egyrészt ideje lekötnöm magam a hobbijaimmal, másrészt pont ma kaptunk egy beadandót, úgyhogy muszáj valakitől informálódnom. Élve az alkalommal odamegyek hozzá és megszólítom, hátha szerencsém lesz.
- Szia! Bocsi, tudsz nekem segíteni? Ezt a levendulát a szertárból szerezted? Vagy tudsz esetleg egy helyet, ahonnan szedhetünk mi diákok is? Nem csak ezt, hanem úgy általánosságban mindent.
Ezt igazából egyenesen a gyógynövénytan tanáromtól kellene megkérdeznem, de remélhetőleg ő is tud majd érdemben válaszolni.
Hozzászólásai ebben a témában
Piper Evelyn Brown
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2017. augusztus 7. 16:46 | Link
Andrej


Gondolatban nagyon messze járok a kastélytól, egészen hazáig mentem, bejárom a kedvenc helyeimet. Mélázásomból egy fiú hangja szakít ki, bosszúsan nézek fel a hang irányába. A fény egy pillanatig bántja a szememet, majd miután hozzá szoktam konstatálom, nem ismerem a fiút. Dühöm ellenére próbálok kedves lenni az ismeretlenhez, hiszen nem akart ő rosszat, csak egy kis segítség kell neki. Különben is mostanában sokszor megkaptam, hogy eléggé bunkón viselkedek másokkal. Hogy ezt elkerüljem, elszámolok háromig, míg megnyugszom és úgy válaszolok.
- Gyere, ülj le - mutatok a magam mellett lévő üres helyre, nem bírok ebben az erős fényben sokáig felfelé nézni. - Annyira nem vagyok jártas a gyógynövénytanban, szerintem a tanárodat kellene kérdezned a többi növényről, de ez itt - mutatom fel a levendulámat - a sajátom. Tihanyban élek és ott hatalmas levendula földek vannak. Az anyukám tudja, hogy imádom az illatát, és több felhasználási módját is ismerem, ezért küldött egy zsákkal. Ha szeretnéd, adok belőle szívesen.
Úgy érzem, sikerült elérnem a kedvességi szintem csúcsát, hiszen nem csak elviselem a fiút, de még le is ültetem magam mellé, és adok neki a levenduláimból. Sajnos elég irigy természet vagyok, de most erőt veszek magamon. Persze, csak ha kér.
- Egyébként mire kell neked ennyi növény? Beadandót írtok, vagy ez egy hobbid esetleg? Szívesen megismernék több gyógynövényt is, ha esetleg mesélnél nekem néhányról, azt örömmel venném.
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. augusztus 8. 18:43 | Link
Piper


Bocsánatkérően pillantok vissza a lányra, akit sikerül megzavarnom órák utáni lazulásában. Sejthettem volna, hogy nem jó ötlet csak úgy odamerészkedni hozzá, meg úgy általában a magányosan ücsörgő diákok többségéhez. Nem tudja, ki vagyok, úgyhogy nincs könnyű dolgom. Megértem, hogy egy idegennel szemben először bizalmatlan.
Hogy mi? Üljek le mellé? Egy pillanattal később pedig már készségesen belekezd a válaszba. Alig van időm helyet foglalni a szökőkút szélén. Szó nélkül helyezem magam kényelembe; megigazítom a taláromat, hogy ne érhesse víz, a magammal hozott könyvkupacot pedig átmenetileg az ölembe helyezem. Ha magam mellé tenném őket, félek, hogy egy rossz mozdulattal beesnének a vízbe. Ezen a helyen ülve már mérföldekkel jobban el lehet viselni a nap erejét, kedvem támad itt maradni még egy darabig.
A lány nagyon segítőkész. Meglep, hogy ennyire készségesen válaszol a feltett kérdésemre. Egy kissé meg is illetődöm, amit könyveim szorongatásával próbálok leplezni, nem túl sikeresen.
- Tényleg? Nagyon hálás lennék. Tulajdonképpen csak néhány szálra lenne szükségem. Már ha jól emlékszem... - vakarom meg a fejem. - Beszélni fogok a tanárommal, csak még nem volt rá időm.
Mázli, hogy ilyen egyszerűen hozzájuthatok némi gyógynövényhez, de a jövőben persze muszáj lesz más módszereket találni, nem számíthatok mindig társaim segítségére. Új kérdéseivel valósággal lázba hoz. Már hogy ne tenné, ha egyszer a hobbijaimról kérdez?
- Ez most kivételesen egy beadandó lesz a következő órára, amihez előtte át kell tanulmányoznom élőben is a növényt. Később meg jó lesz bájitaltanra - magyarázom el neki röviden és tömören. - Hát, elég sokat tudok már róluk. A szüleim botanikusok, és engem is érdekel ez az irány. Meg a bájitalok és a bűbájok is egyébként, de az más téma. Azt például tudtad, hogy van egy olyan fa, aminek az érintése megvéd a sötét varázslatoktól? - kérdezem tőle kíváncsian, miután felfedem előtte főbb érdeklődési köreimet. - Téged mi érdekel egyébként? Tudod már esetleg, hogy mi akarsz lenni?
Hozzászólásai ebben a témában
Piper Evelyn Brown
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2017. augusztus 9. 01:18 | Link
Andrej


Nocsak, mennyire lelkes! Gondolom az idegen fiúról és a viselkedése elbűvöl. Régen nem láttam már ilyet, hogy valaki ennyire szenvedélyesen beszélne egy bizonyos dologról. Mosolyogva hallgatom a srácot, nagyon aranyos, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban magyaráz és kérdez. Na meg látszik rajta, hogy egy kicsit zavarban is van, ez pedig végképp elvarázsol engem, most már inkább vigyorogva, mintsem csak mosolyogva figyelek rá.
- Nem, nem hallottam még ilyen fáról, de nagyon érdekesen hangzik - megjegyzésem teljesen őszinte, még akkor is, ha engem nem igazán hoz lázba a gyógynövénytan, mint őt, de ezt nem akarom elárulni neki. Még megsérteném őt, különben is szívesen tanulok új dolgokat. - Mesélhetnél még róla, én sajnos egyedül a levendulákhoz és a csalánhoz értek, a varázslatos növényekről dunsztom sincs - ennyit azért elárulok neki, legalább érezheti, hogy a tudásvágy megvan bennem.
- Engem nagyon sok minden érdekel, de talán egyik sem köthető annyira az iskolához. Nagyon szeretek zongorázni és sokak szerint nagyon ügyes is vagyok, szóval szívesen lennék zenész, de dalt szerezni még nem próbáltam, nem is tudom, hogy vajon képes lennék e rá, szóval fogalmam sincs, mennyire tudnék bármit is kezdeni a jövőmben, ha csak a zongorára alapozok. - De furcsa, ezt az infót csak nagyon kevesen tudják rólam, neki sem feltétlenül akartam elmondani, de olyan könnyen jöttek a szavak a számra, és jól esett elmondani ezt valakinek.
- Ó, egyébként a nevem Piper Brown - nyújtom felé barátságosan a jobbomat és várom, hogy elfogadja.
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. augusztus 9. 21:46 | Link
Piper


- Sajnos elég kevés helyen fordul elő - biggyesztem le a szám. Meg ami azt illeti,  nem is túl életszerű a mindennapokban. De attól még nagyon klassz, hogy van ilyen.
Örülök, hogy újat mondhatok neki. Nem csodálkozom, hogy még nem hallott róla, hiszen én is csak a szüleimnek köszönhetően tettem szert ilyen szintű ismeretekre a mágikus növények terén. Mindig érdekelt, hogy éppen mit termesztenek az üvegházunkban. A növénytartás és a bájitalkészítés pedig valahol kéz a kézben jár. Szerintem nagyon érdekes, hogy úgymond helyettesíthetjük velük a varázsigéket, olykor felülmúlva azokat. A legtöbb aranyvérű számára természetes, hogy a mágia az életük része, én viszont inkább elmélyedtem az elméleti és a gyakorlati részében. Ha egy bűbáj nem megy, akkor addig gyakorlom, amíg nem hajtom végre már-már tökéletesen. Szóval mindig is ez a három terület érdekelt legfőképpen.
- Az nem rossz irány pedig, én is tanultam hangszeren. Gitároztam, de komolyabb terveim sose voltak vele. Akkor te inkább ilyen művészlélek vagy? - érdeklődöm. - Andrej Scotti - viszonozom a kézfogást egy széles mosoly kíséretében.
Nagy szívás lehet azoknak, akiknek az érdeklődési köréhez egy sulis tárgy sem kapcsolódik. Úgy kell végigszenvedniük az órákat, hogy úgyse azzal foglalkoznak tovább, amit itt megtanulnak. Szerencsére én tudom magamról, hogy biztosan valamelyik itteni tárgyra épülő szakirányon indulok majd tovább, de hol van az még... Egyelőre vergődjem végig magam azokon a rohadt vizsgákon.
- A neved alapján, ha jól sejtem, angol vagy. Igaz? - a Herzbergben viszonylag kevéssel találkoztam, érdekes, hogy ő Magyarországon tanul. Talán valamelyik felmenője lehet magyar.
Hozzászólásai ebben a témában
Piper Evelyn Brown
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2017. augusztus 30. 13:22 | Link
Andrej


Nem is tudom, mit kellene válaszolnom a "művész vagyok-e" kérdésre. Valójában nem, nem vagyok az. Nem érdekel a rajz, a festészet, és igazából más hangszer sem. Szép a hegedű hangja például, de érdekelni sosem érdekelt, sem úgy, hogy hallgassam, úgy pedig végképp nem, hogy játszani is megtanuljak rajta. Csak a zongora. A zongora az a hangszer, ami elvarázsol, megnyugtat, menedéket ad. Ha boldog vagyok, a zongorán keresztül ki tudom ezt fejezni. Viszont, ha dühös, csalódott, szomorú vagyok, akkor is ott van nekem a hangszer.
- Valójában nem, nem vagyok egy művész típus, csak a zongorát szeretem. Viszont bolondulásig bele vagyok zúgva, úgyhogy én inkább zongora lélek vagyok - nevetek. - Az anyukám nagyon sok hangszeren játszik, de nekem mindig csak zongorázott, mert amikor kisbaba voltam sokszor azzal altatott el - mesélem.
Mosolyogva emlékszem vissza azokra az időkre, amikor először elkezdett anya tanítani engem. Emlékszem, milyen nehezen indultam, sokszor fel akartam adni, csak a szüleim nem engedték. Talán ez az egyetlen dolog, amiért hálás lehetek nekik.
- A dédapám angol származású volt, édesanyám apukája. Viszont a nagymamám holland, úgyhogy így félig ez is, félig az is vagyok. Viszont az édesapám magyar. Szóval csak a nevem, ami angolos, inkább hollandnak és magyarnak vallom magamat. És a nevemet azért az anyai oldalról hoztam el, mert a szüleim ragaszkodtak a keresztnevemhez és apukám vezetékneve nem igazán illett volna hozzá. - Végül is, azt hiszem, így már két dolog miatt lehetek hálás nekik.
- Az anyanyelvem magyar, - magyarázok tovább - de hollandul is nagyon jól beszélek, tekintve, hogy nagyon sokat járunk külföldre a rokonokhoz, meg anya és apa barátaihoz. Sőt, a legjobb barátom is holland származású, úgyhogy már csak miatta is beszélnem kell a nyelvet, bár ő nagyjából beszél magyarul is, csak rettenetesen viccesen.
Ahogy Michael eszembe jut elfog a honvágy, a szomorúság. Bagolyban ugyan tartjuk a kapcsolatot, de idejét nem tudom, mikor találkoztunk utoljára.
- Na és te honnan származol? És a növényeken kívül van még valami, amit ilyen szenvedéllyel szeretsz?
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. szeptember 1. 21:25 | Link
Piper


- Az én szüleim mindig sajnálták, hogy nem tanultak zenét - sóhajtok fel. - A bátyám zongorázott, de már neki sincs valami sok ideje rá.
Anya és apa soha nem határozták el magukat a zenetanulás mellett, de szerették volna, ha mi már megtanulunk valamilyen hangszeren. Én valami újat akartam tanulni, ezért kötöttem ki a gitárnál. A felmenőim se nagyon zenéltek a családban, valahogy beérték azzal, ha hallhatták másokat. Viszont az unokatestvéreim többségét szintén beíratták zeneiskolákba, úgyhogy ez valami új hullám lehetett a családban, hogy akkor a fiatalabb nemzedék már igenis vegye a kezébe a hangszert.
- Milyen hangszereken játszik még?
A lány nem semmi amúgy. Nem gondoltam volna, hogy ennyire összetett a származása, mondjuk ez ebben a suliban nem meglepő, és a Herzbergben se volt az. Ha úgy vesszük, mi is olasz gyökerekkel rendelkezünk, de már elsősorban horvátnak mondom magam, és most mégis Magyarországon vagyok, csak éppen nem beszélem a nyelvet.
- Bonyolultan hangzik - jegyzem meg elmosolyodva. - Hollandia nagyon jó hely lehet, egyszer mindenképp el akarok oda utazni. De még Magyarországon is alig voltam valahol. Én horvát és olasz származású vagyok, de a horváton kívül csak angolul tudok a suli miatt.
Kár, hogy anyáék nem akarnak sehova se utazni, így már ismerőseim is lennének. Mindenesetre a nyáron elkezdhetnék magyarul tanulni, amíg otthon vagyok, bár pont nem ragadna rám a környezet miatt, de jövőre talán már ha részlegesen is, de elhagyhatnám a fordítógyűrűt.
- Újonnan szívesen fedezem fel a muglik világát. Te hogy vagy velük? Szeretnék egyszer egy felrúnázott számítógépet otthonra, nagyon érdekes lehet.
Hozzászólásai ebben a témában
Piper Evelyn Brown
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2017. szeptember 8. 15:14 | Link
Andrej


- Anyukám főhangszere, ahogy ő mondja, a hegedű. Ezen kívül játszik még zongorán, fuvolázik, amiből jön, hogy furulyázni is tud, és még régebben dobolt is, de azt ma már nem gyakorolja - adok választ a fiúnak.
Anya azt mesélte, hogy a dob volt az ő nagy szerelme fiatal korában, amikor minden a fiúk körül forgott a számára. Imponálni akart apának, ezért megtanult dobolni, és láss csodát, apa észre is vette őt. Régi sztorik alapján anya fékezhetetlen tini volt, azóta pedig elég sok minden történt vele, hogy ne a laza fajta szülő legyen, hanem annál sokkal rosszabb. Pedig, ha anya most lenne fiatal, akkor biztos nagyon jóban lennénk. Vagy épp a hasonlóságaink miatt utálnánk egymást.
A gondolattól mosolyogni támad kedvem, ezért a fiúnak is eleresztek egy mosolyt. Most látom csak, mennyire aranyos arca van neki, mennyire barátságos. Ez egy pillanatra eltereli a figyelmemet az eredeti témától, de Andrej arcáról inkább elkapom a tekintetemet és újra felveszem a fonalat.
- Hollandiát csak ajánlani tudom, gyönyörű hely! Ha segítség kell, csak szólj nekem - biztatom őt, hiszen tényleg egy gyönyörű hely, ráadásul az emberek is nagyon kedvesek.
- Azért a te családi köröd sem piskóta - nevetek, miután beszámol ő is a saját gyökereiről. - Szerintem minél színesebb egy család, minél többféle kultúra keveredik, annál jobb.
- A muglik engem sosem érdekeltek igazán - vallom be. - Szerintem nagyon viccesek, esetlenek, kicsit hasonlítanak számomra az újszülött őzikékre. Mármint ne érts félre, nem tartom magunkat felsőbb rendűnek, csak egy muglit sem ismerek, idegenek a számomra. Habár a kultúrájuk, a szokásaik kifejezetten érdekelnek, de nem is tudom, hogyan járhatnék még jobban utána. Téged miért érdekelnek ennyire?
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. szeptember 8. 18:13 | Link
Piper


- Tényleg sok hangszer - csodálkozom el. Mindig is becsültem azokat az embereket, akiknek ennyi elszántság és tehetség jutott. Jelenleg olyan lustának és bénának érzem magam, hogy igazából ezt a levendulás beadandót sincs sok kedvem megcsinálni, úgy kell rugdosnom magam, hogy elkecmeregjek a tanulószobákig. Abban is biztos vagyok, hogy ha a szüleim nem botanikusok lennének, akkor sokkal kevésbé érdekelnének a növények, és nem utolsó sorban alig értenék hozzájuk. Így meg mennyivel könnyebb... Talán ez motivál abban, hogy ha leülök, akkor a tapasztalat és érzék ötvözésével hamar végzek, aztán a nap hátralevő része felszabadul.
- Rendben, ha meggyőzöm anyáékat, hogy a szünetben hagyják ott pár napra a fogadót, akkor előtte tanácsot kérek tőled, hogy mit érdemes megnéznünk - mosolyodom el. Ha majd meglátogatjuk a bátyám, akkor például nem is lesz az olyan messze. Már alig várom!
- Valóban - vigyorgok a lányra, miközben egy kissé meg is illetődöm. Azért szerencsés, hogy meg tudja érteni ezeket a bonyolult családfákat. - Értelek, és sokáig én is így gondoltam. Aztán egy ideig bekerültem a környezetükbe, és úgymond kellemesen csalódtam. Azóta több barátom is van, akiket onnan ismerek. Nem könnyű persze tartani a kapcsolatot. Náluk működik egy úgynevezett elektronikus levelezési rendszer. Küldök egy baglyot a bátyámnak, aki elmegy a legközelebbi számítógéphez, és a nevemben begépeli az üzenetet. Aztán leírja a választ és visszaküldi nekem. Körülményes, de ez van - vonom meg a vállam. Láthatja rajtam, hogy nagy lelkesedéssel mesélem, és amúgy eléggé élvezem, hogy titkolóznom kell előttük. - Ja, és azért érdekelnek, mert olyan mások. Néha jó elvonulni közéjük, ilyesmi.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék