36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 16:08 | Link

Rose
- dec 31. délelőtt.

Hogy egy percet sem képes egy helyben, a fenekén tölteni, édesanyjától örökölte, aki hatszor körbeugrálja apját, míg az a varázsvilág híreit olvasva sokszor teljesen elfeledkezik kötelezettségeiről, fontos, vagy kevésbé fontos dolgairól. Hangosan szidalmazza az árfolyamértékek lefolyását, a politikai élet döntéshozatalait, a minisztert, annak fiát, még Ivánt is előkapja néha, hogy miért nem tesz rendet országunk fővárosában. A nagyobbik Araczki olykor leül apjuk mellé, hogy hosszadalmas vitába bonyolódjon vele, és elmondja századjára is, ő Vácról semmit nem tehet az ellen, amit az okosok fent művelnek. Nimród morogva kéri ilyenkor az édesanya által elkészített tejeskávéját, és magában elmélázva folytatja beláthatatlan hosszúságú magyarázatát az egész világ számára. Ilyenkor például jó távol lenni a ház urától, és megbújni az évek során fellelt egyik-másik rejtekhelyen. Endre egész héten jár-kel a kastélyban, és annak környékén, mindent felkutat, megkeres, megtalál, egyszerűen mindenhol ott van, csak ahol éppen lennie kellene, na ott nincs. Bőrdzsekijét magára kapva, napszemüvegben indul, hogy ismét friss levegőt szívjon. A talárját, mint egyébként kötelező ruhadarabot, rég nem tart magánál, még Angliában szokott le erről az öltözékeltakaró, sivár lepelről, amit akkor is csak akkor és úgy vett fel, ha maga az igazgatóság parancsolt rá. Hiába, az öltözködésére mindig szeretett odafigyelni. Első gondolata, hogy a csárdába, vagy a közeli pubba látogat el, hogy igyon egy jól elkészített, finom forralt bort, de útközben letér az odavezető ösvényről, mert egy sokkal érdekesebb látnivaló gondolata csillapítja kíváncsiságát. A navine folyosója környékén beszélték a festménylakók, hogy ha egyszer kiszabadulhatnának kereteik fogságából, akkor egy bizonyos bölcselő udvart látogatnának meg, amiről olyan sokan csevegnek mostanság. Endre ugyan csak fél füllel hallotta ezt a beszélgetést, de nem feledte el, és ami képes eltántorítani a forralt bor útjáról, az bizony megér egy misét. Bakancsa hangosan becézi a hótakarót a negyedéves talpa alatt, és bár hideg van, legalább a magasban leselkedő Nap sugárzó fénye nem égeti ki a fiú szürke szemeit. Nem biztos a számára ideális, az udvarhoz vezető irányban, de mintha úgy hallotta volna, hogy egy tiszta vizű, fénylő kutat kell keresnie, az pedig csak erre lehet, hiszen... hiszen ha nem erre van, akkor...
- Csak keringek itt összevissza - fejezi be gondolatait a szokott hangnemnél sokkal hangosabban, és meleg levegőt kiengedve száján megáll, és szemüvegét orra hegyére tolva tekint fel az égre. - Az egyik oldalamon egy hatalmas kastély éktelenkedik, a másikon egy bazi nagy erdő, felettem a kék ég, én meg idelent fogok megfagyni. Azok a piszok festmények ezer, hogy csak kitalálták azt a kutat!
Hangosan mérgelődik, de közben folytatja útját, mert félő, hogy beigazolódik a fagyás képzete.
- Azért nem volna rossz az újévet megélni - mondja magának, és Istennek is részben, hogyha a kút nem is létezik, őt azért ne hagyja meghalni. - Nem hiszem el, hogy az a sok öreg nő a semmiről beszélgettek a poros vásznuk alatt! Én meg még hiszek is nekik! Ez komolyan mondom..., ilyen nincs a világon sem!
Belejön a morgásba, és ha ezt a jelenetet most egy családtag látná, azt mondaná, hogy igen, bár az aktivitását édesanyjától örökölte, jutott belőle Nimródból is, aki seperc alatt felbőszül bármily apróságon is. Endre ugyan türelmesebb ember, mint az öreg, kiéli magát a hóban, egyedül, a világ mögött, egy nem létező kút keresése közben.
- Bölcsnek hiszed magad, mi?! - kiáltja a tiszta vizű kútnak, hátha az fogja magát, és kegyeskedik a negyedéves fiú elé jönni. - Bölcsen elbújtál, annyi szent. Biztos szereted a magányt, mert hogy nem sokan találhatnak rád, a fejem teszem erre! Bezzeg én ráérek egy tárgyat keresgélni, mint valami mugli filmszínész, aki ereklyék után futkos két órán keresztül... nem vagyok normális.
Morog, és morog, de közben rúgja a havat maga előtt és zsebre tett kezekkel halad remélhetőleg a megfelelő irányba.
Hozzászólásai ebben a témában
Rose V. Prescott
INAKTÍV


Rose ~ and the big smile...
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 41
Írta: 2012. december 30. 16:37 | Link

Endre
~ december 31.


Az utolsó napot, ami van az évből az iskola falai között töltöm. Ádám ma is dolgozik, így csak este megyek le hozzá, közös megállapodás alapján. Így ki tudom használni, hogy itt nagy hó van, kellemes társaság, némi mézeskalács a konyhán és persze tankönyvek, amiből tudok tanulni. Napok óta a szobámban ülök, és a szünet előtt feladott anyagokat tanulmányozom, tekintve, hogy ez az utolsó év, muszáj annyit tanulnom, amennyit csak tudok. Így is kétszer buktam, nem bukhatok hát meg az utolsó vizsgámon is. Mondjuk az a kettő sem volt piskóta, az egyik csakis a lustaságomon múlott, a másik azonban.. ójajj, az a felejtés bájital, amit még Seren főzött meg nekem. Ezek az idők is régen múltak, de nem sokat segítettek, hiszen ugyanúgy nyert a kíváncsiság, ugyanúgy tudtam mindent, mint előtte, pontosabban kikutattam mindent pont úgy, ahogy előtte. Tudom, hogy ki az apám, vagyis ki volt az apám, és sosem szerettem, de volt helyette más. Ezért jó, hogy egy ideje már nem az a család a családom, aki ellökött magától, mert van valaki, aki mellettem lehet. Na de vissza a jelenbe. Ledobtam a tankönyveket, amiket már konkrétan rongyosra olvastam, majd kimentem a fürdőbe, hogy átöltözzek, és összekészüljek. Egy vastagabb harisnyába bújtam, ami kötött és mintás volt, hozzá egy derékig érő pólót, és egy combközépig érő kabátot vettem. Hosszú sálat kötöttem a nyakamba, majd összegomboltam a szövetkabátomat, és cipőt húztam. Kivételesen félretettem a magassarkúimat, hiszen kint nagy a fagy, hasra esni pedig nem szeretnék. Egy sima fekete csizmát vettem, és már indultam is. Azonban mielőtt kimentem volna, útba ejtettem a konyhát, az emlegetett mézeskalácsért. Önmagamat meghazudtolva kértem egy tíz-tizenkét darabot, és amint a zacskót megkaptam már mentem is ki a hidegbe. Sosem árt egy jó kis séta, szokták mondani, még ilyen hidegben sem. Bal kezemben szorongattam a zacskót, jobbosommal pedig falatozni kezdtem. Öt darab után zsebre tettem, és arra koncentráltam, hogy kinyissam a nagy faajtót, amin át ki tudok menni. Eredetileg hátrafelé indultam, de út közben hangos kiabálásra lettem figyelmes. Próbáltam nem foglalkozni vele, de mint mindig, most is a fantáziám győzött, így elindultam a hang irányába. A fénylő lelkek udvarától nem messze egy diákot véltem felfedezni, de mivel ebben sem voltam teljesen biztos, közelebb mentem.
- Jól vagy? - léptem oda hozzá, és elkezdtem mellette lépdelni, felvéve a tempóját. - Mit keresünk? - mosolyogtam rá kíváncsian. Ugyan megváltoztatta az úti célom, de látszott rajta, hogy keres valamit, és bár sejtem, hogy a FLU-t keresi, inkább megkérdezem. Tény ami tény, vannak itt furcsa emberek, akiken olykor még én is meglepődöm, bár ő egész normálisnak néz ki, leszámítva azt, hogy tulajdonképpen senkinek sem kiabált, csak magának. Vagy magába, vagy hogy mondják. Ettől igaz nem fogom lenézni, mert nem ismerem, és nem mellesleg én is szoktam magamban beszélni. Ilyenek az emberek.
Hozzászólásai ebben a témában

Ádikaaa <333
.exprefektus.mentor.fogó csere.Év prefektusa 2011

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 18:48 | Link

Rose
- dec 31. délelőtt.

Nem lát senkit maga körül, csupán ezért mer a normális beszédnél hangosabban, szinte már-már kiabálva konzultálni magával, és szidni a kutat vizestül, bölcsestül. Amikor közeledő léptek zaját véli felfedezni, azt hiszi csak képzelődik, és beszél, hadonászik tovább a levegőben, fekete keretű napszemüvegén át látva a most igen idegesítő világot. Elméleteket is gyárt időközben, miszerint a keresett kút teleportkapu segítségével elugrik a negyedéves elől, nehogy túl könnyű legyen annak megtalálnia őt. Amint közelebb ér, a kút felkészül és ugrik, majd fülelve a fiú nehéz lépteinek zaját, újbóli ugrással hagyja el a majd' felfedezett helyszínt. Végül kiderül, hogy a hallani vélt léptek lábakat, és kezeket is tartalmaznak, és az Endre ritmusához igazodó lány mosolygósan néz fel rá. A navinés zavarba jön egy pillanatra, hiszen eddig családtagokon kívül senki nem volt szem-és fültanúja a természettel, annak erejével vitázó fiatal haragos, lázadó kiabálásának.
- Hejhó - teszi szája elé ökölbeszorított jobbját, és tettetett köhögést ad ki magából. Még torkát is megköszörüli, igyekszik nagyon betegnek látszani, akiből természetesen megfázott hangok jönnek felszínre. Még jó, hogy hideg van, és arcát a hűvös idő megcsípve pirossá színezte, mert máskülönben most nagyon kellemetlenül érezné magát az előzőek végett. - Á, egy kicsit megfáztam, tudod. Az idő, meg a hó, meg ööö... a tanév.
Hogy a tanév mégis hogyan és miképp jut épp most az eszébe, az kétely, és kérdés, viszont már nem lehet segíteni ezen, kimondta. A frissen érkezett kollegina ezek után biztosan bolondnak nézi a magas növésű navinést, aki ezt meg is érdemelné lefutott körei után.
- Azt beszélték a minap azok az öregasszonyok a navine felé vezető egyik folyosón, hogy van valamiféle bölcs kút a kastély körül, de szerintem csak tudták, hogy hallom őket, és ezért pletykáltak olyan hangosan.
Kezeivel segítve a kommunikáció hatásos kimenetelét, igyekszik részletesen beavatni új ismerősét a negyedéves. Azok a festmények kellőképpen felcsigázták, biztos volt benne, hogy ott sokat megtud majd az iskola történetéről, mint ahogyan a trófeateremben tett kirándulása során is, viszont jelenleg nemhogy történelmet, még egy darab bötűt sem lát sehol. Csak havat és a saját leheletét figyelheti, esetleg a lánykát maga mellett, de őt csak óvatosan, mert még a végén erről is pletykálni fognak az amúgy semmiről sem tudó, mégis mindent tudni vélő boszorkányok a kereteikben.
- De nem tudom - mondja tanácstalanul a lányra nézve, akinek arcát most jobban szemügyre is veszi. - Szerintem ez a szökőkút menekül előlem.
Kineveti szavait, olyan bénán és bután hangzanak, hogy szörnyű a tény: ezt bizony tényleg ő hozta össze, nem Ákos, nem más, ő. Még vállait is meghúzza, így teljesen feladva a dolgot, szerencsétlenül és viccesen érzi magát.
- Nem szoktam egyébként ennyire béna és elátkozott lenni - mondja röhögve Rose-nak, és leveszi napszemüvegét, hogy ha a rellonos szeretne a szemébe nézni, akkor akadályok nélkül tehesse azt meg. - Nem rég jöttem egyébként az iskolába, és leginkább a csárdát és annak környékét ismerem.
Nem biztos, hogy ez a legjobb bemutatkozó szöveg a részéről, de elég nyugisnak és türelmesnek tűnik a partner, talán meg sem fog kottyanni neki a bolond unikornis.
Hozzászólásai ebben a témában
Rose V. Prescott
INAKTÍV


Rose ~ and the big smile...
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 41
Írta: 2013. január 2. 18:08 | Link

Endre
~ december 31.


Bár a köhögés megtévesztő, rögtön mosolyogni kezdek. Jól tetteti, hogy meg van fázva, én is sokat éltem a lehetőséggel, meg amúgy is felismerem, ha valaki füllent. Az ifjú ismerős pedig ezt kifejezetten rosszul csinálja, de nem baj, élvezem, úgyhogy nem szólok neki, hogy észrevettem, csak szélesen mosolygok. Furcsa ebből a szemszögből látni azt amit anno én is megcsináltam, dehát fiatalság, bolondság, ahogy a mondás is szól.
- A tanév, áááá. Az aztán tényleg beteggé teszi az embert. - bólogatok pontosan olyan együtt érzően, ahogy csak tudok. Persze a mosolyt nem tudom elnyomni, ami most még szélesebben virít arcomon. Hazudni aztán valóban nem tud, hiszen ki az, aki szó szerint belefázik a tanulásba? Én még nem találkoztam olyan emberrel, de akkor gratulálok neki, így elméletben, elvégre, ehhez jó nagy tudás, meg tehetség kell. Hogy nem lehet szeretni tanulni, olykor nem értem.
- Óóóó, hogy egy kút... hát ilyen itt nincs. - vágok szomorú arcot, mint a három éves kislányok, amikor nem kapják meg az a csokit, amit akarnak. Közben haladok tovább mellette, és figyelem, amint magyaráz, olyan semmilyen arccal magam elé bambulva haladás közben. Néha olyan jól esik elbambulni, ilyenkor elkalandozhatnak a gondolataim, és mikor magamhoz térek egy fokkal mindig jobban érzem magam.
- Béna és elátkozott, kutak nélkül.. mindez összevetve nem fest ám valami jó képet rólad.. - jelentem ki, mintha komoly lennék, majd ismét elmosolyodom kedvesen, mint a három éves kislányok - példánál maradva. - Na, gyere, ne legyél olyan béna. - ragadtam meg egyik kezét, és ellentmondást nem tűrve elkezdtem magam után húzni a fénylő lelkek udvara felé. Nem volt több két perc sétánál, így legalább azt elkönyvelheti, hogy jó felé bolyongott. Mikor odaértünk, elengedtem a kezét, és leültem a kút szélére, keresztbe tett lábakkal.
- Tessék, gondolom erről beszéltek a hazug banyák. - néztem körbe én is, ezt a helyet mindig is kedveltem, hiába van itt évek óta. Jó néhány rajzom is itt született, bár az utóbbi időben nem volt időm ilyenekkel foglalkozni, mint rajzolás, vagy művészet, de maguk az emlékek, jól estek. Majd szánok rá időt, hogy megint elkezdjek alkotni, hiszen sokra vihetném vele. Csak úgy, mint a korival, amit újra kéne kezdenem edzés szerűen, mert már több mint egy éve nem volt a lábamon korcsolya. Pedig mikor idejöttem még napi szinten bejártam a városba, csakis emiatt. Mennyi minden megváltozott azóta..
- Na hogy tetszik? - éledtem fel a múltból visszatérve a jelenbe. Nem éri mag azon rágódni mi volt, vagy hogy mi lesz, inkább csak arra kell terelni a figyelmet, hogy mi van most. Élj a mának, vagy sokkal inkább a pillanatoknak, hisz ezek határozzák meg az életed. Bölcsességek, éljen.
Hozzászólásai ebben a témában

Ádikaaa <333
.exprefektus.mentor.fogó csere.Év prefektusa 2011

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 24. 22:02 | Link

Rose
~ dec. 31; délelőtt

Szinte biztos benne, hogy a széles mosoly, ami derűs könnyedséggel ül ki a rellonos leányzó sápadt arcára, magában hordozza a tudást, maga mögött rejti a komolytalan füllentés felett való elnézést. Endre köhint még párat, majd feladva álcáját legyint és mosolyából nevetés fakad. Az időközben mellé csapódó lányka is jókedvűnek tűnik, szavai lelkesen támogatják a fiú előző füllentéseit. A navinés bólogat, és zavartan felel, ebből nem tudja kivágni magát, hacsak nem szór valamiféle felejtés-átkot a szőkére.
- Hát igen - feleli, és erősen töri a fejét a már elsajátított, és félig-meddig - elméletben - letisztult varázsigék listáján, melyeket még egyszer sem próbált ki, pedig az ilyen esetek miatt tökéletesen szükségesek lettek volna.  - A tanév bolonddá tesz, nincs mit tenni.
Vigyorogva néz le Rose-ra, akinek vidámsága gyorsan hatása alá keríti. A mosolygó szájat és az apró nevetőráncokat elnézve ő is felfelé görbíti ajkait. Még lépteik is jókedvről tanúskodnak, szívesen sétál új társaságával, aki hiába ismeretlen, Endre máris igazán kedveli őt.
- Arra már nem is mondok semmit, hogy itt nincs ilyesmi... - ingatja jobbra-balra fejét, majd a festményekre gondol, akiket esetleg a Navine felé igyekezve, ha máshogy nem is, de gondolatban jól megátkoz. - Ez az egész csupán azt bizonyítja, hogy túlságosan kíváncsi természetem van, és olyasmikre hallgatok tudat alatt, amikről magam is jól tudom, hogy beugrathatnak.
Nem kényszeresen beszél, a hangok könnyűszerrel hagyják el torkát, szívesen oszt meg magáról dolgokat, és eszébe sem jut, hogy ezek esetleg nem érdekli a Prescott leányt, aki nem várakoztatja sokáig a fiút, nemsokára újfent megszólal, és egy ideig úgy tűnik, mintha a negyedéves igencsak rossz parti volna kútkereső, ritka béna énjével.
- Említettem már, hogy amúgy nem szoktam ilyen sikeres lenni?! - nevetve kérdez enyhe éllel hangjában, de nincs túl sok ideje bizonygatni a szőkének valós igazát, hiszen a lány vezetőszerepet vállal, és a fiú kezébe fúrva ujjait a helyes irányba tereli lépteiket. A kéz érzete nem hat furcsán, vagy idegenen. Éppen olyan, mintha ez mindennapi volna, természetes baráti kifejezés lenne. Nem sétálnak sokat, így bebizonyosodik, hogy Endre nem járt messze céljától, kóválygása eredményt szült volna segítség nélkül is.
- Ó! Váó - csúszik ki az iránymutató kéz sajátjából, miközben ajkai elválnak egymástól. Ezért a helyért érdemes lenne még többet sétálni, keresgélni, ezredjére is téves ösvényre lépni. - Hát ez elég jól néz ki.
Rose-n látszik, hogy gondolatban egészen máshol jár, és most jobb, ha a negyedéves hagyja elmerengni a felvetődött kérdésein, emlékképein, az élet kusza szálain. A szürke tekintet a szőkéről a rúnákkal díszített oszlopokra siklik át, és szívét észrevétlenül szállja meg a nyugalom.
- Eszméletlenül - feleli szűkszavúan az időközben visszatérő lélek kérdésére, majd tengelye körül lassan megfordulva, képtelen betelni az elé táruló szépséggel. - Megihleti az embert ez a légkör, nem?

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék