36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
[zárt]
Írta: 2016. augusztus 16. 14:17
| Link



Ahogy megbeszélte Ninával is: elmegy az ELMÉbe, hogy megpróbálják normálisabb emberré faragni. Őszintén szólva, nem látja túl sok esélyét. Túl jól ismeri magát, nem lehet rendesen motiválni, viccet fog csinálni az egészből és nem veszi majd komolyan. Tömören, valószínűleg minden erejével az ellen lesz, hogy ne tudjanak neki segíteni. Bár tulajdonképpen egész életében ezt csinálta, ezen a ponton már kicsit necces a dolog.
Holnap utazik. Az utolsó napja az iskolában és tulajdonképpen csak azért jött be, hogy a tanulmányi osztályon elintézhesse: az ELMÉben kihelyezett vizsgákat írhasson és ne kelljen emiatt halasztania. Van egy olyan érzése, hogy éppenséggel az unalom közepette lesz ideje tanulni, és az tűnik a legnormálisabb elfoglaltságnak abban a gyogyóházban.
Na meg persze még egy dolog miatt van most itt. Hogy még egyszer találkozzon Lillával. Nem mintha elmondta volna neki, hogy ez lesz az utolsó alkalma most jó ideig, hogy lássa a fejét. Nem akarta, hogy ez legyen a motiváció, amiért idejön és hallgat rá. Egyszerűen csak azt szeretné, ha tényleg hallgatna a kérésére, még annak ellenére is, ami történt. Az megnyugtatná az apró hangocskát a fejében, ami azt suttogja, hogy menjen utána és tanítsa meg neki, hogyan kellene viselkednie most. Hülye ötlet, ő is tudja, és abszolút nem tervezte megvalósítani.
A fénylő lelkek udvarára hívta. Nyugodtan ücsörög a szökőkútnak dőlve, a vállán a cuccai, amiket itt tárolt a suliban és most elviszi magával. Elvégre szüksége lesz tankönyvekre meg ilyesmire, ha ezúttal nem akar megbukni és totális csőd lenni. Nem mintha meg akarna felelni bárkinek, egyszerűen csak kezdi unni a harmadik évfolyamot és úgy érzi, itt lenne az ideje továbblépni. Miközben várakozik, előtúr egy szál cigarettát, meggyújtja és bele is szív egyből. Nem ideges, éppen csak az egyik kedvenc foglalatossága mostanában, amivel elüti az időt. Közben eszébe jut egy szám, amit nemrég hallgatott, a szökőkút szélén pedig dobolni kezdi ujjaival a ritmusát.
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. augusztus 16. 14:29 | Link

Ákos

Váratlanul ért Ákos üzenete. Kicsit már ugyan kitisztult a fejem, most mégis úgy érzem, hogy az idő még mindig semmire nem volt elég. De az is igaz, hogy egyáltalán nem tudom megmondani, plusz egy-két nap, egy-két hét, vagy akár egy-két hónap segítene-e a helyzeten. Valószínűleg nem nagyon.  
Nem igazán mozdultam ki a Rellon körletéből az utóbbi napokban. Óráink már nincsenek, így aztán tényleg nem volt rá okom, tanulni is a szobámban szoktam, amikor éppen tudok. Az elmúlt hét nem eme képességemnek villogtatásával telt. Ennek köszönhetően most elidőzöm egy ideig a tükör és picike sötétkék neszeszerem társaságában, mielőtt még bárhova is elindulnék. Nem megyek messzire, még a kastélyt sem hagyom el, de nincs kedvem az ábrázatommal frászt hozni a kicsikre. Ennek elkerülése érdekében tehát kicsit kisminkelem magam. Nem viszem túlzásba, egy fiú szemével valószínűleg ez észre sem vehető, de a karikák eltűnnek a szemem alól legalább. A hajamban megigazítom a kontyot, amihez napok óta alig nyúltam.
Mikor kilépek a kastély legszebb udvarára, Ákos már ott ül, és éppen füstölög, mint egy gyárkémény. Nagyon nehezemre esik elfojtani egy epés hozzászólást a dologhoz, miszerint a kis hobbija valószínűleg előbb el fogja intézni, mint a bájital-kereskedelem. De mégis elfojtom, mert nem akarok érzéketlen lenni, még akkor sem, ha egyébként valószínűleg csak kinevetne. Tényleg nem tetszik, hogy minden lehetséges módon megpróbálja kinyírni magát.
- Szia – köszönök, majd leülök mellé, bár egyelőre nem érzem úgy, hogy hosszú lesz a találkozásunk. Végignézek rajta, egészen szépen meggyógyult már. Van még egy-két nyoma a sérüléseinek, de ez a látvány a legutóbbihoz képest nagyon is megnyugtató. Mikor meglátom a hátizsákot rajta, meglepetten ráncolom a homlokom.
- Szóval tényleg elmész – nem kérdés, megállapítás. És itt jön csak a dolog neheze.

Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. augusztus 16. 16:11 | Link



Nyugodtan szívja a cigarettáját, mint akinek semmi más dolga nincs. Pedig amúgy lenne, csak elég intenzíven és elég magasról tojik rá. Inkább csak csendben várja Lillát.
 - Szia - köszön neki vissza, amint megérkezik, azzal a rá jellemző, féloldalas mosollyal. Nem, Lilla nincs szépsége csúcspontján, de Ákos sincs. Pár nyoma még maradt a verésnek, de azért a gyógyítóknak jóval könnyebb az ilyesmiket helyrerakni, mint a mugli orvosoknak. Ennek ellenére az ujjával még ők sem tudtak semmit csinálni. A bal kezének középső ujja egyenes már ugyan, de nem mozog együtt a többivel. No meg szintén apró hátrány, hogy nem érez vele semmit, szóval akár újra vissza is hajlíthatná. Ez egyedül a bal kézzel cigarettázásban zavarja, semmi másban.
 - Ja, nem jött be a bájital-biznisz. Úgy döntöttem, főállású kettyós leszek - válaszolja egy vigyor közepette, ahogy megvonja a vállát. Az első dolog, ami legjobban idegesíti a helyzetben, hogy kénytelen elismerni, hogy valami nincs rendben vele. A beteg szóra még mindig harap, de a dolgot javában megkönnyíti, ha ő maga figurázza ki a saját helyzetét. Így kevésbé idegesítő.
 - Meg gondoltam meghívlak Nina "végre elment partijára" holnap - teszi hozzá, szemét forgatva és nagyot szívva a cigarettába. Mit is mondhatna... Nina mindig igyekszik nagyon modoros és kedves lenni a közelében. A levelet sem bocsátotta meg neki, azt sem, hogy betegnek hiszi. Azt pedig még kevésbé, hogy az elhatározás óta láthatóan megkönnyebbült. Sőt, egyre könnyedebb, ahogy közeledik az elköltözés napja.
 - Ha véletlen lesz rólam egy életnagyságú jégszobor, ne nyald meg, mert hozzáragad a nyelved - ad még egy őszinte jó tanácsot Lillának, bólogatva, aztán végül el is neveti magát.
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. augusztus 16. 16:45 | Link

Ákos

Nehezemre esik elfogadni, hogy a jelenlegi helyzetben is csak viccelődni tud, de valahol megértem. Valószínűleg így könnyebb feldolgoznia a dolgot. Nem úgy ismertem meg, mint aki könnyen viseli a gyengeséget, de csak mostanában jöttem rá, mennyire így van ez. Ebben egy kicsit hasonlítunk, már ha mondhatok egyáltalán ilyesmit.
- Neked még az is jól fog állni - vonom meg végül a vállam, belemegyek a dologba. Ha neki csak így megy, akkor így megy. Aztán elhangzik a következő mondata, én pedig pár pillanatra lefagyok kicsit. Szóval már holnap megy? A lábaimmal idegesen dobolni kezdek, közben pedig végignézek a kerten, a megfelelő szavak után kutatva. Nem tudom mit gondoltam, tulajdonképpen semmit, éppen ezért ért most meglepetésként ez a kijelentés. Pedig igazából teljesen várható volt.
Hiányozni fogsz.
Ezt gondolom, de nem mondom ki. Pedig nem volt soha rózsaszín ködös és felhőtlen a kapcsolatunk, és mégis. Nem tudom mit mondjak, de valamit muszáj, mert lassan már úgy ülök mellette, mint aki megkukult. Utálok búcsúzkodni, így még nem is teszem meg, inkább Ninára terelem a szót.
- Jót akar neked, még ha nem is gondolod úgy... - ... és én is jót akarok. Újabb gondolatot fojtok magamba. Az elmúlt napokban nagyon sok dolgot megbántam a kórházi beszélgetésünkkel kapcsolatban, így most eszem ágában sincs rögtön mindent kimondani, amit gondolok. Úgy tűnik, valamire mégiscsak jó volt ez az idő, sikerült annyira lenyugodnom, hogy legalább átgondoljam, mit beszélek.
A jégszobros poénon viszont még ebben a rendkívül furcsa helyzetben is elnevetem magam. Pár pillanatig még kuncogok, utána pedig a fiúra nézek, kicsit megcsóválva a fejem.
- Majd valahogy megpróbálok ellenállni a kísértésnek. Nehogy a végén utánad küldjenek - viccelődöm én is. Valóban elég könnyű módja lenne annak, hogy engem is full elmebajosnak nézzenek, elvégre ki nyalogat jégszobrokat? De egyáltalán nem áll szándékomban követni Ákost. Ezt a harcot neki kell megvívnia. Ekkor jut eszembe a szobámban pihenő kis papírbalerina, amit ma reggel hajtogattam. Elmormolok egy begyűjtő-bűbájt, nem sokkal később pedig már a kezemben landol a teljesen spontán elkészített kis mű. Legalább ennyire spontán az ötlet, hogy Ákosnak adjam.
- Tessék. Csak hogy ne felejtsd el, lesz aki szétrúgja a segged, ha ugyanilyen hülyén jössz vissza - belátom, magamhoz képest nagyon alpári a körítés amivel átadom, de mentségemre szóljon, ezzel próbálom ellensúlyozni, hogy egyébként elég nyálas dolog búcsúajándékot adni. Még akkor is, ha egyáltalán nem nagy dolog. Egy perce még jó ötletnek tűnt, na.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. augusztus 16. 17:13 | Link



 - Talán a végén még jót is tesz majd az imázsomnak, mi? - kérdezi kissé hitetlenkedve, egyik szemöldökét felvonva. Nem a kedvenc témája, sőt, nehézkes vele komolyan beszélgetni a dologról. Meg alapvetően róla, ami most benne zajlik le. Lehet, hogy egészen magabiztosnak tűnik a helyzettel kapcsolatban és viccelődik vele, de nagyon régen nem érezte magát ilyen elesettnek. Na meg persze, nem a betegsége kergeti főleg őrületbe, hanem a tudat, hogy nem nála lesz a kontroll. Hogy kiengedi a kezéből a manipulatív eszközöket, fegyvertelen marad és csak úgy átnyújtja magát, hogy csináljanak vele valamit. Egy egészséges embernek is elég nehézkes egy ilyen helyzetbe belemenni, neki pedig duplán az.
 - Ó, hát persze. El is felejtettem, hogy Terézanyával élek együtt - állapítja meg, újabb szemforgatás közben, nem kevés iróniával. A gondolathoz pedig jár egy slukk cigi is. Nem mintha most arra lenne szüksége, hogy valaki védje a szemében Ninát. Még azt sem igazán nézte el neki, hogy örökbe fogad minden jött-mentet. Már abban is egészen biztos, hogy Mr. Six-pack kattant lányával is törődni akar majd. Na meg persze végsőkig védelmezi Flórát, a kis elesett hercegnőt. És persze, hogy kiteljesedjen jótékonysági, közösségi munkája, Lillát is feloldozza a titkok alól, Ákos akarata ellenére. Na meg persze, ráadásként bedugja egy elmegyógyintézetbe. Ákos szerint béke Nobel-díjat érdemelne.
 - Nehéz lesz - préseli össze ajkait és bólogat komolyan, a kísértésre reagálva. Persze, ezt is elvicceli, ahelyett, hogy bosszankodna rajta. Inkább érdeklődve figyeli Lillát, ahogy a táskájában kutat, és hallgatja kis magyarázatot hozzá. Féloldalas, ironikus mosollyal veszi el az apró balerinát és figyeli meg.
 - Ez egészen vicces, mert én is szerettem volna neked adni valamit - válaszolja végül, szusszantva egyet. Aztán a zsebéből előveszi az apró üvegcsét, ami Lillának ismerős lehet a kórházból. Tudja, hogy nem viheti magával és egyáltalán nem bírná elviselni a tudatot, hogy felügyelet nélkül hagyja. Ahhoz túlságosan fontos neki, és az elmúlt években folyamatosan nála volt, egy pillanatot sem töltött nélküle tulajdonképpen. Az üveg törésgátló bűbájjal van megáldva, hogy ne legyen olyan sérülékeny. Az előző állapotához képest az változott, hogy most egy láncról lóg le. Ahogy bal tenyerébe zárja, a középső ujja meg sem mozdul és ez valóban hülyén fest, úgyhogy inkább kinyújtott kezén nyújtja oda a lánynak.
 - Hogy vigyázz rá - fűzi hozzá a rövid magyarázatot, ha nem lenne egyértelmű.
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. augusztus 16. 17:51 | Link

Ákos

Ákos kérdésére nem válaszolok, csak kicsit megvonom a vállam, mintha azt mondanám "Ki tudja? Még az is lehet..." Igazából fogalmam sincs. Nem tudom, mi lesz belőle amikor legközelebb látni fogom. Mennyit fog változni, változni fog-e egyáltalán.
Igazából a Ninával kapcsolatos megjegyzésére, sem igazán tudok bővebben mit mondani, így csak sóhajtok egy picit. Megértem, hogy most még nem érzi, de a jövőben valószínűleg hálás lesz még neki. Ezt viszont biztosan nem most fogom megértetni vele.
Ákos viccelődésén újra elmosolyodom, mielőtt még átadnám neki a kis papírdarabot, amit szerencsére szó nélkül elfogad. Kicsit tartottam tőle, hogy esetleg cikizni fog, ehelyett azonban olyan dolgot tesz, amin teljesen ledöbbenek. Meglepettségemben nem is nyújtom ki rögtön a kezem, a láncon függő kis üvegcséért.
- Biztos vagy... ? - kérdezem halkan, miközben úgy nézek rá, mint aki nem tartja teljesen komplettnek. Tökéletesen tudom, hogy Ákos mennyire nem bírja kiadni magát és a gondolatait másoknak. Soha nem helyezte még a kezembe a bizalmát, ez teljes újdonság. De nem úgy néz ki, mint aki viccel, sőt. Egy további mondattal pedig tudomásomra hozza azt, amit már amúgy is tudok.
- Vigyázni fogok rá - mondom, majd a markomba zárom az üvegcsét. Egy pár pillanatig a bezárt markomra nézek, utána pedig kicsit esetlenül, de átölelem Ákost.
- Te pedig vigyázz magadra, kérlek - suttogom, mert tudom, hogy így is hallja. Aztán el is engedem, pár másodperc csak az egész, mert nem hiszem, hogy különösebben igényelné, hogy ölelgessem. Ebben a helyzetben azt hiszem ez az egyetlen dolog, amit kérhetek tőle.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. augusztus 16. 18:17 | Link



Hát persze, hogy Lilla nem válaszol, mindketten tudják, hogy nem azért jött ide, hogy erről beszélgessenek. Nem mintha lenne túl sok értelme erről beszélnie, akárkivel. Szokás szerint hajthatatlan, hiszen ha egyszer az ő érzései és értékei sérülnek, akkor semmi más nem számít neki. Hiszen ő az, aki haragszik a másikra és ez igen ritka, ámbár annál tartósabb helyzet. Sokkal egyszerűbb, ha ő haragít magára mindenkit és hízelgi vissza magát.
 - Biztos - bólint egyet, miközben tekintetét az üvegcséről Lilla arcára emeli. - Már most is sokkal fontosabb, mint amilyennek lennie kéne - teszi hozzá, apró magyarázatként. Az ölén dédelgette, a mellkasán, vagy a kedvenc tollában hordta. A saját részeként tartotta számon, csak éppen már nem a fejében élt, hanem a testén kívül. De ezt az egy dolgot éppenséggel nem akarja a részének tudni. Mégsem vághatja be egy fiókba, ahhoz túlságosan fontos. Senki másra nem merné rábízni, csak Lillára.
 - Ajánlom is - szusszantja egy féloldalas mosoly közepette és finoman megsimogatja Lilla hátát a nagy ölelés közepette. Amikor pedig meghallja a kérést, vissza kell fojtania a nevetését. Tudja, hogy Lilla éppen a nagy drámai pillanatát éli, de ő nem képes annyira beleélni magát. Na meg, ha képes is lenne, azt is a hülyeségével és a vicceivel nyomná el, ahogy az eddigi példa is mutatja.
 - Majd igyekszem. Bár, elég nehéz lesz... a "művészetterápia", vagy a "hangulatos táncestek" program hangzik veszélyesebben? - kérdezi, elvigyorodva, mert csak nem állja meg a megjegyzést. Már előre feláll a szőr a hátán, mert fogalma sincs, mit fog csinálni, ha megmondják neki, hogy fesse le az érzéseit. Hát, valószínűleg nehezen tartja majd vissza a gyomortartalmát a helyzet érzékiségétől és nyálasságától. Persze, mert azt csak úgy le lehet festeni, még írnia is borzasztó nehéz róla. És alapvetően, zsigeri undor fűzi minden programhoz, amit előre a "hangulatos" jelzővel látnak el. Mondjuk nem csoda, nem egy börtönbe megy, hanem a többi, gyógyulni vágyó sorstársa közé lesz zárva.
 - Persze csak akkor vehetek részt, ha megbizonyosodtak róla, hogy nem harapom le közben senki lábujját - jegyzi meg, nehogy Lilla a végén még elkezdjen aggódni a személyzet testi épségéért. Jelen állás szerint... lenne oka.
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. augusztus 16. 22:01 | Link

Ákos

Azzal, hogy azt mondja, fontos neki az emlék, csak még biztosabb leszek abban, hogy kivételesen tényleg megbízott bennem. Ez pedig igazából többet ér nekem, mint bármi, amit valaha adott nekem. Ennek azonban nem adom jelét, csak bólintok egyet, ezzel jelezve, hogy megértettem a dolgot.
Nem véletlenül húzódom el gyorsan tőle, a sejtésem elég gyorsan beigazolódik, mert érzem, hogy az egész szituáció részéről kicsit erőltetett. Nem szívesen gondolok arra, hogy valószínűleg korábban is így volt minden alkalommal, csak akkor jobban színészkedett, én pedig nem vettem észre semmit. Mindenesetre nekem ez most kellett, és kivételesen egyáltalán nem bánom, hogy én vagyok az önző. Annyi mindent elvett tőlem a saját önzőségével, egy ölelés igazán nem nagy ár.
Persze elvicceli a választ, pedig egyáltalán nincsen igaza. Csak azt nem tudom, vajon azért viccel-e, mert ezzel ő maga is tisztában van. Az ilyen kezelések általában megviselik az embert, és úgy érzem, egyikőnk sem tudja előre elképzelni, milyen hatással lesz ez rá. Csak reménykedni tudok, hogy gyors, és a lehető legfájdalommentesebb lesz Ákos számára. De azt hiszem, ez nem így megy.
- Hát, ha belőled indulok ki, mindkettő elég veszélyesen hangzik. Az unalomba is bele lehet halni, meg állítólag az undorba is - mosolyodom el, de közben az arcom elégedetlenséget tükröz.
- Komolyan mondtam - teszem hozzá, de nem akarom tovább erőltetni a témát, így aztán le is veszem Ákosról a pillantásom, amelyről csak úgy süt az aggodalom. Nagyon remélem, hogy nem lesz igazam, és tényleg úgy fog kijönni onnan, hogy a tanácsomnak semmilyen létjogosultsága nem volt. Kivételesen tényleg azt kívánom, hogy neki legyen igaza. Ettől függetlenül nagyon bosszant, ha tényleg ennyire nem tudja komolyan venni a dolgot. Ennek csupán azért nem adok hangot, mert félek attól, hogy igazából nem veszi ő félvállról, csak nem hajlandó belátni. Akkor a bosszankodásom csak olaj lenne a tűzre. Kékjeimmel a cipőm orrát bámulom, amíg a fiú újra meg nem szólal.
- Hát akkor kérlek szépen, disztingválj, ha fedetlen lábujjakat látsz - emelem meg a szemöldököm figyelmeztetőleg, mintha valami nagyon fontosról lenne szó. Tulajdonképpen így is van, csak nem kifejezetten a lábujjakra gondolok. Hiába elmegyógyintézet, azért jó lenne, ha nem tenne kárt senkiben.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. augusztus 16. 22:59 | Link



Figyeli Lillát, miközben válaszolgat, és még mindig többet ért meg a metakommunikációból, mint amennyit kimutat. Látja, hogy a lány tényleg aggódik és azon jár az esze, vajon mi lesz vele. Sőt, hova tovább, félti, hogyan fogja kibírni és valószínűleg nem is érti, Ákos miért veszi ennyire lazán a helyzetet. A lány vállára rakja a kezét és kicsit közelebb hajol, mint aki bizalmas infókat árul el.
 - Tudod, miért nem féltem soha? - kérdezi, közben még le is halkítja a hangját. Vár egy kicsit, mert az apró, drámai szünet kicsit korbácsolja a feszültséget és Lilla agya is pöröghet is.
 - Mert tulajdonképpen nincs mit veszítenem - válaszolja meg végül saját kérdését. Ha jól emlékszik, egyszer mesélt már erről Lillának. Neki, személy szerint nincs tétje az egésznek, csak jó móka és szereti az izgalmakat. Mindent csak ezért csinált, az egész bájitalmaffiával, a tolvajlással, Kamilla üldözésével, mindennel. Nem volt különösebb oka rá, csak az, hogy miért is ne?
 - Mielőtt még kiakadsz, csak gondolj bele. Akkor félsz valamitől, ha van mit féltened. Nem hinném, hogy ebből - mutat végig magán jelentőségteljesen - van bármi féltenivalóm.
Főleg azért nincsen féltenivalója, mert más akar lenni. És ha bármihez annyira ragaszkodna a jelenlegi személyiségében, ha egy apró részlet is lenne, amit még mindig magánál akarna tartani, nem menne bele. De valószínűleg, éppen itt az ideje a tavaszi nagytakarításnak odabent, pontosan ezért ment bele. És pontosan ezért nem fél tőle, nem félti magát.
És, ahogy eddig is csinálta, amikor megfelelően elbagatelizálta a helyzetet a lábujjakkal, akkor ismét komolyabb témára vált.
 - Fogalmam sincs, mennyi ideig leszek bent - engedi el Lilla vállát és megvonja a sajátjait. Közben pedig lerakja a táskáját a földre, mert amúgy is félig lecsúszott a mozdulat közben.
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. szeptember 8. 14:50 | Link

Ákos

Meglep a hirtelen változás, ahogyan egyszer csak hozzám ér és beszélni kezd, nagyon őszintén. Biztos vagyok benne, hogy kivételesen tényleg azt mondja amit gondol, bár már fogalmam sincs, mire alapozom ezt – lassan már nehéz elkülönítenem, hogy hihetek-e neki, vagy csak hinni akarok-e neki. De annyira talán már nem is akarok, puszta óvatosságból.
Amit mond, azt azonban elhiszem neki, és nem tudok semmi mást érezni iránta hirtelen, csak mélységes sajnálatot. Viszont Ákos nem szereti ha sajnálják, ahogyan én sem szeretem, így ezt teljesen megértve, csak lassan bólintok a szavaira, értelmes mondandó híján.
- Hát, remélem, hogy mire kijössz onnan... Hogy akkor már nem fogod így érezni - mondom, a beszéd közben kicsit elakadva, mert nem vagyok benne teljesen biztos, hogyan lehet ezt a legjobban megfogalmazni. Utána csak figyelmesen várom, hogy erre hogyan reagál, kicsit talán félve is, mert már fogalmam sincs, mivel húzom ki éppen a gyufát. Dühítő, hogy ez ennyire érdekel, de már egy ideje beletörődtem.
Ákos viszont tovább beszél, a szavai kicsit meglepnek. Azt hittem, általában azért szokott lenni egy terv, valamilyen rutin, hogy mennyi ideig tart az ilyesmi... Az biztos, hogy nem rövid. De a bizonytalanságnál talán mégiscsak jobb egy messzi, de biztos határidő, ilyet azonban nem kapok.
- Majd megtalálsz valahogy - mondom, miközben kicsit megvonom a vállam. Valószínűleg nem fogunk tudni levelezni, legalábbis ezt gyanítom, egészen addig, amíg ki nem jön. És mivel kettőnk közül csak ő fog tudni róla, amikor ez megtörténik, kénytelen lesz ő keresni engem. Ha egyáltalán akar majd még találkozni velem, miután "átváltoztatják". Az egész bizonytalan és ködös, és rémisztően keveset remélhetek a dologtól, úgyhogy rábízok mindent. Különben csak tehetetlennek érezném magam, abba pedig biztosan belehülyülnék én is, márpedig nem szándékozom utána menni.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék