36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. augusztus 7. 17:58 | Link

Gyarmathi Mihály Ádám



Megírtam a leckéimet és úgy gondoltam, hogy mivel nagyon szép idő van odakinn, érdemes lenne sétálnom egy kicsit. Egyébként sem voltam az a típus, aki jól érzi magát odabenn, úgyhogy örültem, hogy kicsit kiszabadulhattam a természetbe. Nagyon élvezetem azt, hogy végre nem voltam csupa gonosz emberrel körülvéve, mint anno a intézményben, szóval egyáltalán nem hiányoztak a rossz akaró emberek. Rózsaszín színű egész alakos ruhát vettem fel egy fehér szandállal, szőke hajamat pedig kiengedve hagytam, így indultam neki az udvarnak. Szép, napsütéses idő volt, pont kellemes volt egy kis séta erejéig, de sajnos nem igazán élvezhettem ki felhőtlen örömmel ezt a lehetőséget. Néhány diáknak a fülébe jutott, hogy nevelőintézetben nőttem fel muglik között és rögtön odajöttek körbeállni, hogy csúfolódhassanak rajtam. Nagyon rosszul esett a pimaszkodásuk, hiszen nem hagytak békén és folyton becsmérlő szavakkal vádoltak, pedig próbáltam mozgásban maradni, de sajnos ez sikertelennek bizonyult. Legszívesebben hazarohantam volna, de volt bennem annyi lélekjelenlét, hogy ne hagyjam itt az egész iskolát, mert valamennyire már hozzászoktam ezekhez a dolgokhoz. Az egyik vöröshajú lány különösképp élvezte, hogy illetlen szavakat vághat hozzám. Próbáltam kilépni és minél messzebb kerülni tőlük, de ők ugyanolyan gyorsasággal jöttek, hogy folytathassák a gúnyolódást. Már kezdtem azon gondolkodni, hogy gyorsan a szobámba futok és bezárom magam mögött az ajtót, de nem akartam előttük gyengének mutatkozni, úgyhogy folytattam az utamat azzal, hogy látszólag mit sem törődve velük tovább folytattam az utamat, persze azért nem volt könnyű elviselni azokat a trágárságokat, amiket közben hozzám intéztek.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. augusztus 8. 03:49
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2016. augusztus 9. 16:30 | Link

Alíz

Izgő-mozgó, mozgást igénylő kis dög, s itt a jelző most egyáltalán nem a sértő szándékot takarta. Imádom Noah-t, s amióta megkaptam őt Merki aputól, azóta mindig velem van, ha lehetséges. Nagyra nőtt állat lett belőle, és az természetes, hogy a mozgástere is növekedett vele. Így aztán elindultam vele, hogy rohangálhasson, amerre csak akar. Már a folyosókon is majdnem feldöntött mindenkit, mert annyira boldog volt, hogy kiszabadult a négy fal közül. Szerencsére nem történt baleset, senkit nem perzselt meg, nem sértett meg a szarvaival vagy a karmaival, viszont a gyorsaságának ára is volt. Egy pillanatra vesztettem szem elől, mikor befordult a folyosó végén. Csodás. Futólépésben indultam meg utána, s mikor befaroltam a kanyarnál –ezzel cipőmet egy cseppet sem kímélve–, már a FLU udvarán találtam magam. Itt is régen jártam, leginkább csak átsétáltam rajta, és mentem is a dolgomra.
– Noah! –emeltem meg a hangomat, mikor egy lánycsoportosulásnál pillantottam meg. Morgott néhányukra, mintha valakinek a védelmére kelt volna. Lépteimet megszaporázva mentem közelebb hozzájuk, és realizálnom kellett, hogy valóban hősi cselekedetet hajtott végre az állatkán. Hiszen, ahogyan közelebb értem, fülemet akarva-akaratlanul is megcsapták a szavak, melyek engem is felbosszantottak. Fogalmam sincs, hogy miért jó terrorban tartani az ember lányát, így amint odaértem, felemelt hangon küldtem el a piszkálódókat. Noah morgása is segített, és meg is lett a hatása: leléptek a lányok. Csak az iménti áldozat maradt ott, legalábbis remélem, hogy nem iszkolt el, ameddig a többiekkel voltam elfoglalva. Ha ott volt még, akkor felé fordulva, mosollyal az arcomon tettem fel az egyszerű kérdést:
– Minden rendben?
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. augusztus 9. 19:19 | Link

Gyarmathi Mihály Ádám


Úgy tűnt, hogy a lánycsapat igencsak kitartó, mert csupán néhányan döntöttek úgy, hogy megunva a banánt visszamennek a körletükbe vagy a dolgukra, de sajnos a "sereg" nagy része velem tartott, hogy tovább piszkálhasson. Legszívesebben elvarázsoltam volna őket a pokolba, de pont nem volt nálam a pálcám és egyébként sem akartam rajtuk használni, mert bár a varázslás egész jól ment már, azért nem bíztam magamban, és nem akartam olyat csinálni, ami maradandó károsodást okozhatna számukra, akármilyen rossz indulatúak is voltak. Örültem, amikor eljöttem az intézetből, mert ott is tele volt a hely ugyanilyen gúnyolódó emberekkel, csak akkor nem pont a származásomon lovagoltak, hanem más volt a téma. Igazából ezek az emberek mindig találtak maguknak áldozatokat, akiket kispécizhettek maguknak és mindig volt rá valami okuk, hogy másokon kiélhessék frusztrált életük kudarcait. Szerencséjére nem kellet sokáig elviselnem a becsmérlő szavakat, mert hirtelen egy morgó hang ütötte meg a fülemet, aztán pedig sikítás, majd egy fiú hangja törte meg a csendet, aki elég határozott hangnemben küldte el a nem éppen kedves lányokat melegebb éghajlatra. Gyorsan feloszlott a tömeg én pedig ott maradtam egyedül, még fel sem eszméltem teljesen, olyan gyorsan történek egymás után a dolgok, hirtelen a lényre emeltem a tekintetemet, majd gyorsan hátrahőköltem tőle. Imádtam az állatokat, a pókokat és a békákat is beleértve, de ilyen teremtménnyel még sosem találkoztam élőben, úgyhogy jobbnak láttam ha egy helyben maradok és nem teszek semmilyen gyanús mozdulatot az irányába. Karomat összefonva a fiúra néztem, majd egy kis idő után végre sikerült megszólalnom:
- Öhm.... azt hiszem, hogy most már igen.
Újra a lényre néztem, a történteket átgondolva rájöttem, hogy a védelmemre kelt, de még mindig nem mertem egy lépést se tenni semerre, mert nem voltam tisztában vele, hogy pontosan milyen teremtménnyel van dolgom, bár gyanítottam, hogy a srác nem tarthat az iskolában nagyon veszélyes kategóriájú állatot, legalábbis ezt megtanultam a rövid ittlétem alatt, de így is inkább megvártam, hogy mit fog reagálni az állat. Gondolataimból felocsúdva újra a fiúra néztem és rájöttem, hogy milyen bunkónak tűnhetek, hogy meg sem köszöntem a "mentőakciót", bár nem szerettem más fejével gondolkodni, így találgatni sem akartam feleslegesen, hogy hogy jött le ez az egész a fiúnak.
- Köszönöm, hogy közbeléptél! - mondtam mosolyogva, miközben próbáltam összeszedni magamat, közben azon tanakodtam magamban, hogy megkérdezem a sráctól, hogy milyen állat ez, de lehet, hogy túl hülyén hangzott volna, úgyhogy egyelőre jobbnak láttam csendben maradni, hátha választ kapok tőle erre a kérdésre.
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2016. augusztus 11. 22:59 | Link

Alíz

Na igen. Az iménti mentőakcióm páratlan volt, hiszen soha nem voltam az a fajta srác, aki kiáll másokért. Csupán azért, mert én magamért se tudtam kiállni, s mindig Zsombor volt az, aki megvédett. Ahogy meghallottam a piszkálódó szavakat, amit a lány felé intézett néhány kellemetlen egyén, mintha magától jött volna, hogy mit is lépjek a szituációban. Eléggé meglepődtem saját magamon, bár ezt nem mutattam ki, hiszen a változás szele engem is utolért, amióta nincs itt az Öcsém. Noah abban a pillanatban abbahagyta a morgást, amint eltávolodtak a kellemetlen alakok, s mint aki jól végezte dolgát, odaült a lábam mellé. Mosolyogva simítottam végig a fején, dicséret képen, hiszen ő is egy hős volt, jobban mondva a dolog nagyját ő végezte el. A lány közben lefagyott, a karba tett karok, és szótlanság miatt feltételezve az egészet. Lehet, hogy Noah jelenléte frusztrálja egy kicsit, amit meg is értek, elvégre nem egy hétköznapi varázslény, és nem szaladgál vele minden második diák a suliban. Vagyis olyan értelemben nem, mintha a sajátjuk lenne. Természetesen nem néztem rá emiatt furán, vagy siettettem a válaszadással, hiszen a szavak, amikkel illették nem a legmegfelelőbbek voltak. Mindenkinek kell egy kis idő, mire megemészti őket, de végül csak-csak megszólalt, amire elmosolyodtam.
– Örülök neki, és az csak természetes, hogy rájuk szóltam. Nem is értem, hogy egyeseknek miért jó az, ha piszkálhatják a másikat. –ráztam meg a fejemet egy sóhajtás közepette. A szavai közben viszont nem tudtam nem észrevenni, hogy folyamatosan Noah és köztem cikázik a tekintete. Ezt az állatka is érzékelte, de nem tett semmilyen lépést, csak tovább ücsörgött a lábam mellett.
– Ne félj tőle, nem bánt. Morog ugyan, de csak azokra, akik megérdemlik. Te viszont védelemre szorultál, ezért mentett meg. Noah-nak hívják, engem pedig Ádámnak. Téged hogy hívnak? –kérdeztem rá illedelmesen, s közben mindvégig Noah fejét simogattam és figyeltem a lányt.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. augusztus 12. 18:19 | Link

Ádám


A furcsa lény a fiú lába mellett ücsörgött már, onnan méregetett időnként, amit egyáltalán nem bántam, mert ezek szerint kíváncsi volt rám. Idővel a megmentőm is bemutatkozott, ezért én is így tettem:
- Alíznak hívnak és Navinés vagyok. Én sem értem, hogy miért jó ez nekik, de már igazán hozzászokhattam volna ehhez. Azért itt legalább kevesebb a rosszakaró. - haraptam el a számat, mert közben belegondoltam, hogy úgyse teljesen érti a srác, hogy mit mondok neki, ugyanis nem járt abban az intézményben, ahol nevelkedtem, igaz jobban járt mindenképp. Ki akarna egy árvaházban élni? Minden nap reménykedett az ember, hogy egy nap rendes, szerető családja lehet, de úgy tűnt, hogy nekem sose jön el ez az idő. Aztán szerencsére jött Timi és minden megváltozott. Gondolataim végén elmosolyodtam, hiszen mindig szeretettel gondoltam a nevelőanyámra, akit tulajdonképpen igazi anyának tekintettem, de mindig a keresztnevén neveztem. Sose felejtem el azt a napot, amikor megjelent a varázserőm és akaratlanul is jól ráijesztettem a rossz indulatú, csúfolódó lányseregre. Megint azon vettem észre magam, hogy elkalandoznak a gondolataim, ez pedig rettentő nagy udvariatlanság volt Ádámmal szemben, úgyhogy próbáltam inkább a valóságban maradni.
- Milyen lényed van?  - tettem fel azt a kérdést, amit a fiútól valószínűleg már rengetegen megkérdeztek és biztos voltam benne, hogy gépiesen fog rá felelni, hiszen valószínűleg számtalanszor megválaszolta már ezt a kérdést. Életem során sokkal több muglivilágbeli állattal találkoztam mint varázslénnyel, de ez egyáltalán nem zavart, mert tudtam, hogy idővel még több teremtményt ismerhetek majd meg élőben is, plusz hasznos ismereteket sajátíthatok el róluk, éppen ezért lettem LLG tanársegéd.
Óvatosan közelítettem Noah felé, majd egy karnyújtásnyira megálltam tőle és leguggoltam vele szemben, aztán vártam, hogy vajon odajön-e hozzám vagy támadásnak veszi a közelségemet, bár reméltem, hogy barátságos lesz velem.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. augusztus 12. 19:37
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2016. augusztus 18. 21:05 | Link

Alíz

Az, hogy Navinés, számomra nem sokat mondott, hiszen én nem régóta vagyok a ház tagja, nem ismerhetek fel mindenkit a házból. Meg fiatalnak tűnik, tehát nem járhat velem egy évfolyamra… vagy nem figyelek elég jól, esetleg nem ugyanazokra az órákra járunk.
– Rosszakaró mindenhol van, és lesz is, de próbáld meg figyelmen kívül hagyni őket. Hidd el, tapasztalatból mondom, hogy sokkal jobban jársz, ha elengeded a füled mellett. Igaz, hogy esetemben a siketség miatt könnyebb volt, mert csak akkor tudtam, hogy mit mondanak, ha előttem álltak, de próbáld meg. –bátorítóan mosolyogtam Alizra, s remélem meg is fogadja a tanácsomat. Az, hogy min ment keresztül, az nem az én dolgom. Olyan értelemben legalábbis, hogy nem fogom kierőszakolni belőle, hogy mégis miért mondták rá ezeket a szavakat. Ha szeretné elmondani, meg fogom hallgatni, de illetlenség lenne rákérdezni.
– Noah egy sárkánytigris. Tűz elemű mágikus lény, és már egészen kiskora óta velem van. Dimágus tanonc vagyok, ezért is kaptam a tanáromtól. –mosolyogva válaszoltam meg a feltett kérdést, közben érdeklődve néztem a lány akcióját. Noah először nem mozdult mellőlem, csak felnézett rám, én pedig egy apró bólintással jeleztem neki, hogy menjen oda nyugodtan. Alizban nem látok bántó szándékot, csupán ismerkedne, a lény pedig engedelmes és előbb engedélyt kért, hogy mehet-e. Ezt meg is kapta, ezért felkelt a földről, megrázta magát, végül odalépett a felé nyújtott kézhez. Aliz érezheti, hogy puha szőrzete van, bár jobban teszi, ha vigyáz a szarvakkal. Noah várt egy picit, ha kapott fejsimit, akkor a simító tenyérbe fúrta a fejét, hiszen élvezi, ha szeretik.
– Azt hiszem kedvel téged.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. augusztus 19. 20:57 | Link

Ádám


- Nagyjából megedződtem már az idők során, de sajnos úgy látszik, hogy sosem úszom meg a rossz megjegyzéseket. Szerintem mindenki megkapja az életben ami jár neki, csak más formában. - mosolyodtam el, miután kinyilatkoztattam gondolataimat a fiú felé, arra pedig nem szerettem volna megjegyzést tenni, hogy elárulta a siketségét, mert nem lett volna túl udvarias vele szemben, így is nagy őszinteségre vallt, hogy egyáltalán elárulta. Viszont ezek szerint őt is csúfolták, mivel már tapasztalt volt a témában, amit nem félt megosztani velem.
- Szóval te is átélted már ezt... igazán sajnálom - válaszoltam a fiúnak lesütött szemekkel, hiszen senki sem szolgált rá erre, csupán néhány vadóc diák áldozatai voltunk, akik nem tudták más formában kitölteni a mérgüket, vagy ettől csupán menőbbnek képzelték magukat. Pedig mekkora tévedésben éltek...
- Ó, sárkánytigris? - kérdeztem nagy mosollyal az arcomon, hiszen még sosem hallottam erről a teremtményről, sőt, ha jobban belegondolok, még erről a dimágus dologról sem hallottam.
- Pontosan mit jelent a dimágusság? - kérdeztem kissé elpirulva, mert nagyon érdekelt ez a téma, de kicsit szégyelltem, hogy ennyire tudatlan vagyok, legalábbis ami a mágusvilágot illeti.
Ádám pozitív megerősítésére tovább közelítettem a lény felé, aki meglepően barátságosan fogadta a közeledésemet. Ezután a fiú kijelentette, hogy szerinte kedvel engem, erre újra elmosolyodtam, majd megint a teremtményre összpontosítottam. Lassan közelített felém, óvatos léptekkel, majd a tenyerembe fúrta a fejét, ami igazán nagy élmény volt, mert még sosem simogattam ehhez hasonló lényt. Nagyon puha szőrzettel rendelkezett, szinte élvezet volt végigsimítani rajta, és úgy éreztem, hogy teljes mértékben megbízhatok benne, hiszen barátságos szándékkal közeledett felém.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. augusztus 19. 20:59
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2016. augusztus 20. 16:32 | Link

Alíz

– Ettől ők boldognak érzik magukat, de ma téged, holnap meg már őket piszkálják. Előbb vagy utóbb vissza fog ütni ez a kis akciójuk, csak idő kérdése. –magyaráztam úgy, mintha a testvéremet hallottam volna. Talán a fejembe mászott, és most ő beszél Alizzal, vagy mi? Talán megártott a hősködés.
– Át, egész kicsi korom óta, de mivel egy nagyon kedves hölgy sikeresen visszaadta a hallásom, már nem piszkálnak olyan sűrűn, mint eddig. –soha nem fogom elfelejteni azt a napot, mikor újra hallani kezdtem… a készülék nélkül. Nagyon sokat köszönhetek Adriennek, amiért örökké hálás leszek neki. Aliz visszakérdésére, csak mosolyogva bólintottam, majd a következőre egyelőre nem válaszoltam. Nem kedvtelenségből, vagy nem akaromságból, csak figyeltem, ahogyan összebarátkoznak Noah-val. Rövid idő után a hátára feküdt, úgy élvezte tovább a simogató kezeket, én meg addig összeszedtem a gondolataimat, hogy a legmegfelelőbb választ tudjak adni a feltett kérdésre.
– Feltételezem tudod, hogy léteznek elemi mágusok, akik a négy elem közül valamelyikkel tudnak bánni. Nos, a dimágus abban a szerencsés helyzetben van, hogy egyszerre két elemmel bír. Nekem az egyik a tűz. –közben felemeltem a kezemet, és a tenyerembe koncentráltam az erőmet. Amikor kimondtam, hogy a tűz az egyik elemem, szinte azzal párhuzamosan jelent meg a láng a tenyeremben. Egy átlagos gömb méretét vett fel, közben a másik kezemet is kinyújtottam, tenyérrel felfelé.
– A másik elemem pedig a levegő. –nehéz lett volna gömb formában szemléltetni, így inkább csak mozgattam a levegőt a tenyerem körül. – Ha minden jól megy, nem sokára végezni fogok a tanulással, és hivatalosan is elemi mágus leszek. –pár percig még fenntartottam az elemeimet, végül megszüntettem mind a kettőt, nehogy még baj származzon belőle.
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. augusztus 21. 22:29 | Link

Ádám



- Merem remélni, már csak azért is, mert megérdemlik - fejtettem ki röviden a véleményemet Ádámnak, mert ugyan én senkinek sem kívántam rosszat, de reméltem, hogy azért megkapják majd, ami jár nekik.
- Értem, hát az nem lehetett túl kellemes. De milyen szerencséd volt azzal a hölggyel, aki visszaadta a hallásodat! Ez óriási élmény lehetett! - lelkendeztem mosolyogva, hiszen hatalmas ajándék, ha valaki visszaadja azt, ami nélkül szenvedés, illetve nehézséget jelent élni. Én annak örültem volna, hogyha nagyobb önbizalmat kapok a támadóimmal szemben, de azért az évek alatt már egész jól megtanultam kezelni ezeket a kínos helyzeteket.
Noah-nak tetszett a simogatás, úgy tűnt, hogy rövid időn belül sikerült összebarátkoznom vele. Igazából nem jelentett gondot, hogy megkedveljenek az állatok, mert érezték rajtam, hogy mindig pozitívan álltam hozzájuk, egy szóval igazi állatbarát voltam. A mugli világban is mindig megetettem a kóbor állatkákat, ha lehetőségem adódott rá, és mindig megsimogattam azokat, amelyek barátsággal közeledtek felém.
- Igen, erről hallottam. Hú, ez nagyon izgalmasan hangzik! - néztem érdeklődve a fiúra, amikor azt ecsetelte, hogy ő egyszerre két elemmel is bír, amelyek a tűz és a levegő voltak.
- A tűz veszélyesen hangzik, bár unalmas lenne az élet nélküle - utaltam a veszélyességre, majd megtekintettem ahogyan Ádám bemutatta tüzes és légies tudományát.
- Ez nagyon klassz! Meg lehet ezt tanulni, vagy születni kell erre? - érdeklődtem a sráctól, mert a részletekről már nem volt információm, közben abbahagytam a lény vakargatását és felálltam.
Elővettem egy öngyújtót, amit még a réten találtam a múltkori sétám során, aztán zsebre tettem, mert még működött. Nem mintha dohányozni akarnék, de úgy voltam vele, hogy jó lesz majd valamire.
- Én csak ezt tudom - elővettem az öngyújtót és fellobbant a láng, majd két ujjamat benyálaztam és a tűzbe tettem fél pillanatra, aztán zsebre vágtam az említett eszközt. Ezt a trükköt az egyik idősebb lány mutatta, aki szintén az intézetben nevelkedett, de sajnos nem töltött ott sok időt, mert viszonylag gyorsan örökbe fogadták, csupán azért sajnáltam, mert velem rendes volt. Persze annak örültem, hogy végre jobb helyre került, bár szívesen mentem volna vele akkoriban, de erre nem volt lehetőség.
- Jól hangzik! Én még nem tudom, hogy mi leszek, mert számomra még elég új minden, de majd biztosan kialakul - válaszoltam Ádámnak, miközben arra gondoltam, hogy ez a foglalkozás tökéletesen illik hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék