Benedek

Rachel napja azzal kezdődött, hogy kitakarította a szobáját, majd a közös helyiségeket is, mert a titokzatos szobatársuk, akit nagyon ritkán látott, elég nagy rumlit hagyott maga után. Egyáltalán nem figyelt arra, hogy legalább a közös részeken rend legyen, ami igen érzékenyen érintette a lányt, mivel azt még elnézte volna neki, ha a saját háza táján szobájában káosz uralkodik, de annak egyáltalán nem örült, hogy ugyanezt művelte a többi területtel is. Majdnem az egész napja azzal telt, hogy rendet és tisztaságot varázsoljon mindenhol, utána úgy döntött, hogy elkezdi megírni a leckéit. A könnyebb feladatokkal kezdte a leckeírást, majd a legnehezebbet hagyta utoljára, ami ugyancsak bosszúságot okozott neki, mert vagy másfél órájába telt, mire rájött a megoldásra. Ezután úgy döntött, hogy vesz egy forró fürdőt, rendbeszedi magát, aztán kimegy kicsit az udvarra levegőzni. Egész nap benn tartózkodott, így hát már nagyon kivágyott, ami részéről teljesen érthető. Miután indulásra készen állt, hagyott egy cetlit Lillának, hogy este várja meg a szobájában, mert még beszélni szeretne vele. Annak dacára, hogy együtt laktak elég régóta nem találkoztak hosszabb időre, ezáltal már azt sem tudta, hogy jóformán mi van a lánnyal, mivel a másikat lefoglalta a tánc és az egyéb teendői. Remélte, hogy ma sort keríthetnek egy kis beszélgetésre, aztán majd máskor csinálnak valami közös programot. Rachel elindult a Fénylő Lelkek Udvara felé, hogy végre sétálhasson egyet és leülhessen kicsit a szökőkútnál. Így is tett, szerencsére nagyon szép idő volt kinn, úgyhogy kabát nélkül vágott neki a sétának, de nyári idő révén egyáltalán nem fázott. Fekete háromnegyedes nadrágot, fekete balerina cipőt és fehér rövid ujjú felsőt viselt, haját pedig hátrafogta, hogy ne melegítse a nyakát. Sok diák tartózkodott kinn, mindenki élvezte a friss levegőt és hogy kikapcsolódhat kicsit. A Rellonos sétált egy fél órácskát, majd odaült a szökőkút szélére és évezte a napsütést.

Benedek

Rachel napja azzal kezdődött, hogy kitakarította a szobáját, majd a közös helyiségeket is, mert a titokzatos szobatársuk, akit nagyon ritkán látott, elég nagy rumlit hagyott maga után. Egyáltalán nem figyelt arra, hogy legalább a közös részeken rend legyen, ami igen érzékenyen érintette a lányt, mivel azt még elnézte volna neki, ha a saját háza táján szobájában káosz uralkodik, de annak egyáltalán nem örült, hogy ugyanezt művelte a többi területtel is. Majdnem az egész napja azzal telt, hogy rendet és tisztaságot varázsoljon mindenhol, utána úgy döntött, hogy elkezdi megírni a leckéit. A könnyebb feladatokkal kezdte a leckeírást, majd a legnehezebbet hagyta utoljára, ami ugyancsak bosszúságot okozott neki, mert vagy másfél órájába telt, mire rájött a megoldásra. Ezután úgy döntött, hogy vesz egy forró fürdőt, rendbeszedi magát, aztán kimegy kicsit az udvarra levegőzni. Egész nap benn tartózkodott, így hát már nagyon kivágyott, ami részéről teljesen érthető. Miután indulásra készen állt, hagyott egy cetlit Lillának, hogy este várja meg a szobájában, mert még beszélni szeretne vele. Annak dacára, hogy együtt laktak elég régóta nem találkoztak hosszabb időre, ezáltal már azt sem tudta, hogy jóformán mi van a lánnyal, mivel a másikat lefoglalta a tánc és az egyéb teendői. Remélte, hogy ma sort keríthetnek egy kis beszélgetésre, aztán majd máskor csinálnak valami közös programot. Rachel elindult a Fénylő Lelkek Udvara felé, hogy végre sétálhasson egyet és leülhessen kicsit a szökőkútnál. Így is tett, szerencsére nagyon szép idő volt kinn, úgyhogy kabát nélkül vágott neki a sétának, de nyári idő révén egyáltalán nem fázott. Fekete háromnegyedes nadrágot, fekete balerina cipőt és fehér rövid ujjú felsőt viselt, haját pedig hátrafogta, hogy ne melegítse a nyakát. Sok diák tartózkodott kinn, mindenki élvezte a friss levegőt és hogy kikapcsolódhat kicsit. A Rellonos sétált egy fél órácskát, majd odaült a szökőkút szélére és évezte a napsütést.

Rachel

 Borzasztóan unom a tanulást, de legfőképpen a leckeírást. Ezek a kötelező dolgok végeztével öltözök egy kis sétára. Mostanában nagyon kellemes idő van, beköszöntött a nyár, és a lányok is csinosabban öltözködnek. Bár nem nézem őket, hiszen nekem van párom. Lézengek egy kicsit, ahogy kiléptem a kastélyból merre is vegyem az irányt. Valami kis udvarszerű helyet vettem észre a távolabb. Közelebb is megyek, hiszen érdekes lehet, meg nem jártam erre még. Szökőkutat fedezek fel a kis udvar közepén. Csillapodott a hőség, de még meleg van nagyon. A víz mellett mindig elviselhetőbb a meleg. Megpillantok egy lányt, aki magányosan üldögél a szökőkút szélén. Megpróbálom megszólítani.
- Szia! Remélem nem zavarlak. Ideülhetek melléd. Látom, te is víz mellett csillapítod a meleg hatását. Partay Alfréd Benedeknek hívnak, másodéves Navinés vagyok -
 Remélem nem zavar el, szeretnék egy jó beszélgetést lefolytatni. Egész nap a szobámban ültem, enni és egyéb kisebb dolgok miatt hagytam ott az íróasztalt. Ha nem kér belőlem, akkor kissé távolabb tőle foglalok helyet.

Benedek

A Rellonos nagyon élvezte a friss levegő és a hozzá társuló napsütést, na és azt, hogy jó helyre telepedett le, hiszen a szökőkút vize némileg enyhíti a viszonylag erős hőséget. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy ott termett előtte egy fiú, aki gyorsan bemutatkozott neki és udvariasan megkérdezte, hogy helyet foglalhat-e mellette. Még sosem látta idáig a srácot, egészen addig fogalma sem volt róla, hogy vajon melyik házba járhat, amíg ő nem közölte vele, hogy a Navinébe jár.
- Szia! Örvendek! Rachel Octavia Amber vagyok, másodéves, Rellonos. Foglalj helyet! - válaszolta a lány, aki lényegében ugyanazokat az információkat árulta el magáról, mint amiket a fiú megosztott vele. Nem bánta, hogy lett társasága, mert meglehetősen unalmas volt egymagában üldögélnie odakint.
- Hogy tetszik a suli? - érdeklődött Rach, mert úgy gondolta, hogy első kérdésnek ez bőven megteszi. Nem tudta még, hogy mennyire introvertált vagy extrovertált a srác, ez a kérdés pedig egyáltalán nem adott okot arra, hogy esetleg megbántódjon. Találkozott már olyanokkal, akik nagyon érzékenyek voltak mindenre, még egy tök átlagos kérdéstől is kiborultak, úgyhogy a lány már óvatosabban kezelte attól fogva a dolgot. Remélte, hogy a srác bőbeszédűbb nála, igaz sokszor neki is megeredt a nyelve, ha olyan téma került szóba, ami őt is érdekelte, vagy ha éppen olyan hangulatban volt. A húga nagyon szószátyár típus volt, a bátyja pedig inkább az a típus volt, aki inkább akkor beszélt, ha kérdezték, bár nála is adódtak kivételes alkalmak, amikor többet kommunikált a környezetével. Remélte, hogy Lilla elolvassa az ott hagyott cetlit, miután visszaér a szobájába, bár erre nem volt semmi garancia, mert sokszor szemtanúja volt annak, hogy amikor táncóra utána megérkezett, szinte rögtön bedőlt az ágyába, mert annyira meghajtották órán, hogy totálisan kimerült, de azért mégis élvezte a mozgás ezen formáját.

Rachel


 Amint megkaptam az engedélyt, hogy leülhessek mellé, meg is tettem ezt. Kezemet csuklóig tettem a vízbe, és húztam benne el addig, amíg tudtam. Nagyon jól esett a kellemesen hideg víz. Bemutatkozott ő is, szép neve van. Rellonos, de egy közös van bennünk, hogy évfolyamtársak vagyunk. Egy általános kérdéssel indít, de nem zavar, az elején vagyunk a beszélgetésnek. Nem ismerjük egymást, ilyenkor még puhatolózó kérdések mennek, míg nem találunk legalább egy közös témát, ami érdekel minket.
- Nagyon tetszik. Így második év vége felé már egyre jobban megszokja az ember az ittlétet. Legfőképpen a kastély sajátosan furcsa dolgait. Főleg úgy, hogy mugli világban nőttem fel mugliként. Egyik ágról van bennem varázsló vér, de anyukám kvibli, és nem erőltették a dolgot. Addig, amíg megkaptam a felvételi papírt ide. Beilleszkedtem hamar, ahhoz képest, amire számítottam, persze ehhez kellett az is, hogy felkaroljanak a háztársaim, akik tapasztaltabbak. -
 Nem akarok szószátyár lenni, legfőképpen elnyomni a lányt. Ez is negatív lehet, hiszen ha nem engedem szóhoz jutni, elmegy. Pedig azért jöttem ide, hogy egy hosszú kellemes, jó beszélgetésben legyen része mindkettőnknek.
- Te neked hogy jön be az iskola? Milyen tapasztalataid vannak itt. Gondolok itt majdnem mindenre, tantárgyak, diákok, házakkal kapcsolatban. -
Dobtam vissza a labdát, de egy kicsit megcsavarva, nehogy azt gondolja, nem tudok újat kérdezni.

Benedek

Látszott, hogy Benedeknek is melege van, mert kezét a szökőkútban lévő vízbe eresztette, Rach még úgy ahogy bírta a hőséget, de elgondolkodott rajta, hogyha jobban perzseli a nap, akkor lehet, hogy beáll a kút közepére. Persze ez csak egy elméleti dolog volt részéről, mert ott még nem tartott, hogy ezt megtegye, csupán belemártaná a karját és magára locsolna egy kis vizet. Igaz sok őrültségben benne volt, de azért fényes nappal nem akarta magára haragítani az esetlegesen ott tartózkodó felügyelőket, és az sem hiányzott neki, hogy beárulja valaki, mert elvégre a kút nem arra szolgált, hogy belemásszanak. A fiú válasza terelte vissza a valóságba, ami igen részletes volt, így Rach még több infót megtudott róla.
Megtudta, hogy félvér és a mugli világban töltötte élete nagy részét, amiről nem tehetett, de most már végre megismerkedhetett a varázsvilággal, ahol sok újdonsággal találkozhatott, amivel a látókörét bővíthette, plusz érdekes tantárgyakat tanulhatott.
- Jó házba kerültél, a Navinések barátságosak és segítőkészek, bár vannak ott is fura egyének. - válaszolta Rach, mert belegondolva sokat számít az is, hogy milyen társaságba keveredik az ember egy számára ismeretlen területen, a pozitív hozzáállás pedig nagy segítséget nyújt ilyenkor. Mivel ő aranyvérű családból származott, így számos ismerősre tett szert és a világ minden pontján akadtak barátai.
- Az iskola nekem bejön, bár sokszor honvágyam van, ennek ellenére elvagyok itt. Már szert tettem néhány barátra és a tanulás is jól megy, a háztársaimmal sincs semmi gond, mindenki egy külön egyéniség. A kedvenc tárgyam a művészetek, azon belül pedig a fotográfia, a jövőben elképzelhető, hogy ezen az ágon fogok továbbtanulni. A többi házból is sok diákot ismerek, velük is kijövök, bár lehet, hogy idáig szerencsém volt, mert nyitott, barátkozó emberekkel találkoztam, bár általában tudom kezelni a helyzetet, ha olyan az illető. - felelte Rach a fiúnak, úgy gondolta, hogy erre a kérdésére teljes körű választ adott.
- Tudod már, hogy mit szeretnél csinálni a jövőben? - kérdezte, mert kíváncsi volt rá, hogy vajon Benedek melyik területre szeretne orientálódni és mivel akar foglalkozni majd a későbbiekben.