Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

Engedélyezett magának kerek tizenöt percnyi csendes szemlélődést a mai napra. Micsoda csoda, valahová fel is kell írni, mert ilyen sem történt már hetek óta, annyira hajt az ösztöndíjára. Lassan a könyvtárban is lakna, ha egyáltalán lehetne, csak éppen tiltja a házirend, és pontlevonást vagy büntetést szeretne a legkevésbé. Hogy is nézne az ki a papírjaiban. A végén még megvonják a kapott támogatást, és nem maradhat, az pedig kész tragédia lenne. Nem akar ő hazamenni Földvárra, és azért, hogy maradhasson, az sem tűnik nagy árnak, ha kicsit belezöldül a végére a sok feladatba, amit bevállalt. Az utóbbi időben meg is szűnt annak a nagyszájú, asztalt csapkodó lánynak lenni, aki érkezésekor volt. Kinek van arra energiája? Örül, ha minden feladatot időben be tud adni és még a munkából sem késik el. Ma azonban a szokásos szabadnapja van, és nem is olyan régen olyan dolgozatot adott be a ló szimbolikájáról a lovaskultúrákban napokig tartó kutakodást követően - még el is aludt néhányszor a könyvek között, és az első változatot kénytelen volt újraírni, mert a fáradtságtól a szokásosnál is több helyesírási hibát vétett -, hogy jóslástanból már nem is kell aggódnia az év végi vizsgajegye miatt. Eggyel kevesebb. Ezt megünneplendő ücsörög hát itt egy egész bögre jeges kávéval, amibe még karamella is került, mert másképp mitől is lenne nála ünnepi a kávé? Gyakorlatilag literszámra issza, hogy átvészeljen egyes napokat, így hát most ettől lett kicsit különlegesebb. A padon ücsörög, a méretes vörös alapon fehér pöttyös bögre fülét szorongatva, és bámulja a tájat. Jólesik itt ücsörögni. Többet kellene kijárnia. Csak lenne rá ideje. Pedig már nem is prefektus, a csapatot is Karina vezeti, és egyszerűen így is alig van ideje. Na mindegy is, úgyse oldja meg, ha rágódik rajta. Belekortyol inkább a kávéjába, és jóleső mosoly terül szét arcán, ahogy kicsit mellőzve az állandó pislogást karórájára hátradől, elnézve a nyíló virágokat. Akár tanulni is kijöhetne, az a pár sétáló, csacsogó diák annyira nem zavaró, és ha mégis, egy füldugó is megoldja a gondot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=603318#post603318][b]Bakonyi Annamária - 2016.06.20. 17:31[/b][/url]

Engedélyezett magának kerek tizenöt percnyi csendes szemlélődést a mai napra. Micsoda csoda, valahová fel is kell írni, mert ilyen sem történt már hetek óta, annyira hajt az ösztöndíjára. Lassan a könyvtárban is lakna, ha egyáltalán lehetne, csak éppen tiltja a házirend, és pontlevonást vagy büntetést szeretne a legkevésbé. Hogy is nézne az ki a papírjaiban. A végén még megvonják a kapott támogatást, és nem maradhat, az pedig kész tragédia lenne. Nem akar ő hazamenni Földvárra, és azért, hogy maradhasson, az sem tűnik nagy árnak, ha kicsit belezöldül a végére a sok feladatba, amit bevállalt. Az utóbbi időben meg is szűnt annak a nagyszájú, asztalt csapkodó lánynak lenni, aki érkezésekor volt. Kinek van arra energiája? Örül, ha minden feladatot időben be tud adni és még a munkából sem késik el. Ma azonban a szokásos szabadnapja van, és nem is olyan régen olyan dolgozatot adott be a ló szimbolikájáról a lovaskultúrákban napokig tartó kutakodást követően - még el is aludt néhányszor a könyvek között, és az első változatot kénytelen volt újraírni, mert a fáradtságtól a szokásosnál is több helyesírási hibát vétett -, hogy jóslástanból már nem is kell aggódnia az év végi vizsgajegye miatt. Eggyel kevesebb. Ezt megünneplendő ücsörög hát itt egy egész bögre jeges kávéval, amibe még karamella is került, mert másképp mitől is lenne nála ünnepi a kávé? Gyakorlatilag literszámra issza, hogy átvészeljen egyes napokat, így hát most ettől lett kicsit különlegesebb. A padon ücsörög, a méretes vörös alapon fehér pöttyös bögre fülét szorongatva, és bámulja a tájat. Jólesik itt ücsörögni. Többet kellene kijárnia. Csak lenne rá ideje. Pedig már nem is prefektus, a csapatot is Karina vezeti, és egyszerűen így is alig van ideje. Na mindegy is, úgyse oldja meg, ha rágódik rajta. Belekortyol inkább a kávéjába, és jóleső mosoly terül szét arcán, ahogy kicsit mellőzve az állandó pislogást karórájára hátradől, elnézve a nyíló virágokat. Akár tanulni is kijöhetne, az a pár sétáló, csacsogó diák annyira nem zavaró, és ha mégis, egy füldugó is megoldja a gondot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=603339#post603339][b]Vitéz Rebeka - 2016.06.20. 19:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=604121#post604121][b]Bakonyi Annamária - 2016.06.23. 09:04[/b][/url]

Elszokott a nagy rohanásban ezektől a pihenésnek szentelt pillanatoktól, amikor nem aggódik azon, hogy vajon meglesz-e a dolgozata időre, visszaér-e a könyvtárba zárásig a kikölcsönzött könyvvel, egyáltalán tud-e elég gyorsan olvasni és jegyzetelni, hogy befejezze zárás előtt a fejezetet, amit el kell olvasnia. Ezekre meg ugye még ott a kviddics meg a részmunkaidős állás a csárdában, mert mégiscsak meg kell valamiből élni és otthon már a nevét is kitörölték szépen a családi kalendáriumból. Így járt. Igaz, ettől még a legkevésbé sem vonná vissza egyetlen szavát sem, amit a búcsúlevelében hagyott, és nem is érti, Gergő minek jár még haza. Határozottan furcsa szerinte a bátyja, pedig ő se normális, ebben száz százalékig biztos. Na de mindegy is. Megrázza inkább a fejét magának, kiverve fejéből ezeket a zavaró és kellemetlen gondolatokat, amik mintha sürgetnék, hogy de ki kellene használni ezt a pár percet is. Ezt a párat most nem kell, mert megengedte magának. Bele is kortyol ismét a kávéjába, és éppen teljes mértékben igyekszik elmerülni a bögrében élvezve a kávé meg a karamella ízét, na és persze azt a kellemes hűsítő érzést, amit a hideg ital egyébként is nyújt, nehogy visszatérjenek a sürgető gondolatok, hogy menni kéne, dolgozni, tanulni, véletlen se legyen nyugta, amikor valaki hozzászól. Ismerős a hang, nagyon is. Felpislog a bögre karimája fölött, zöldes színben játszó íriszeit a lányra emeli és elmosolyodik. Felmentősereg, csodajó. Tényleg örül, még ha egyedül is tervezte tölteni ezt a negyedórát a kávéjával. Ha valakivel beszélget, csak nem akar megint olyan kétségbeesetten rohanni megint, hogy lassan már attól fél, sosem fog megállni aztán.
- Szia - köszön lelkesen, és kicsit odébb is csúszik a padon, mert eddig olyan látványosan foglalt helyet az egész közepén, hogy biztos nem mert volna senki mellé ülni. - Ülj csak le nyugodtan - teszi hozzá, már csak azért is, mert tudja magáról, hogy neki ezek a jelzések nem mindig egyértelműek, hát talán másnak sem. - Megvagyok, köszi. Folyton rohanósan. Na és te? - érdeklődik nyomban, amint válaszolt a hozzá intézett kérdésre. Edzéseken látja Rebit, és azzal is tisztában van, hogy szépen fejlődik, de hogy azon túl mi is van vele, az már kérdés, mert amióta nem prefektus, kevésbé ártja bele magát a ház életébe. Nem is nagyon marad ideje szocializálni igazából, és így, hogy nem kötelessége, nem erőlködik túlságosan, hogy aztán esetleg bealudjon egy mondat kellős közepén vagy ilyesmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=605973#post605973][b]Vitéz Rebeka - 2016.06.30. 17:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=606890#post606890][b]Bakonyi Annamária - 2016.07.05. 09:55[/b][/url]

Rebi helyet foglal mellette, miután ő meg kissé odébb csúszik a padon, és addig is ismét belekortyol kávéjába, mosolya pedig valami olyan ajakgörbületté szelídül, amit éppen csak látni szája szegletében, de azt is tudja róla az ember, hogy nem tudatos, sokkal inkább ösztönös, minden mesterkéltségtől és erőltetettségtől mentes. Tényleg örül a társaságnak. Ritkán beszélget bárkivel is csak úgy, ha nem muszáj. Talán csak Gergővel, de ő meg megint elveszett valamerre, nem igazán látja, hát megszokja lassan a hiányát is.
- Az Eridon gyalogkakukkja leszek lassan a prérifarkas nélkül is - nevetgél a lánnyal azon, hogy csak annyit látni belőle, ahogy elviharzik az emberek mellett. Még jó, hogy nem azt látják, amint az éjszaka közepén úgy cammog át zombi üzemmódban a könyveivel a klubhelyiségen, hogy minden második bútornak is nekimegy. Igaz, láthatóan nem zavarja ez sem, hiszen mégiscsak rövidnadrágban ücsörög itt meg egy meglepően éppen rá méretezett vörös pólóban, így éppen látni lehet térde fölött a múlóban lévő, sárgás árnyékú, lilában és majdnem feketében játszó szép nagy zúzódást. Úgy csapódott neki egy széknek a konyhában, hogy még ő is felébredt rá. De sebaj, volt ez már rosszabb is, mégiscsak terelő. Bokáit összekulcsolva meglóbálja kicsit a lábát, leheletnyi szabadságát élvezve, és bögréjében a kávét lötyköli kicsit ide-oda, figyelve a keletkező hullámokat, miközben figyel a lány válaszára.
- Ezt jó hallani, örülök - pillant fel szélesebb mosollyal Rebire, fejét kissé oldalra fordítva. - A kastélyt meg majd megismered, még az alapképzésen is bő három és fél éved van rá, de elárulom neked, hogy még én se ismerek minden helyet, pedig negyedik éve vagyok itt - osztja meg a lánnyal. Na persze, ő meg a felfedezés, az egyébként is olyan, hogy körülbelül két hónapig volt is rá ideje, még amikor megérkezett. Aztán talált munkát, kviddicsezni kezdett és máris lőttek a szabadidőnek is.
- Nem, iszonyúan meleg van szerintem is. Meg fogunk sülni egy szép napon - szusszant egyet, nem igazán szereti a meleget. - Egész jó lenne, ha még mindig ilyen őszi-tavaszi átmeneti idő lenne, legalább az idényre. Borzasztó lesz ilyen melegben játszani a Rellon ellen - sóhajt nagyot.
- Vajon nincs erre valami varázslat? - vakargatja meg a tarkóját elgondolkodva. - A jeges kávé egész jó, csak úgy olyasmi, mint a légkondi például. A kastélyban viszonylag tűrhető mondjuk a hőmérséklet a vastag falak mögött, de máshol... - rázza meg kissé a fejét lemondóan, mugli környezetből származóként ezzel nincs is mind tisztában, még most tanul sok mindent kissé túlkoros fejjel.