36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. június 19. 17:28 | Link

Mai Hamada



Nem igazán volt szerencsém ma, mivel éppen most vesztettem el egy fogadást, amit az egyik diáktársammal kötöttem. Abban fogadtunk, hogy Emma tanárnő milyen frizurát fog viselni a mai LLG órán, én arra tippeltem, hogy lófarokba fogja a haját, a diáktársam pedig arra, hogy kiengedve hagyja, és pechemre ő nyert. Ha én nyertem volna, akkor egy hétig ő írta volna meg a házijaimat, ami iszonyat nagy segítség lett volna részéről. Sajnos azonban ez nem így történt, úgyhogy buktam a dolgot és megnyertem magamnak azt, hogy valakitől el kell csennem valamit úgy, hogy közbe ne vegye észre. Nem igazán mertem ilyen merész dolgokat megtenni, de most muszáj volt, hiszen én maradtam alul a fogadásban. Nem igazán értettem, hogy ez miért volt hasznára a diáktársamnak, hiszen ha lebukok, akkor talán velem együtt bukna ő is. Valamiért élvezte, hogy most szívathat és esze ágában sem volt megváltoztatni a véleményét ez ügyben, ragaszkodott hozzá, hogy megtegyem, amit kért tőlem, akkor is, ha az egyáltalán nem volt az ínyemre. Nem volt mit tenni, cselekednem kellett... úgy gondoltam, hogy az udvaron sok ember megfordul, kiválasztok majd egy célpontot magamnak és megpróbálom elcsenni tőle, ami a közelében van. Persze a diáktársam messziről figyelt, mert biztos akart lenni benne, hogy valóban megteszem azt, amit kért tőlem. Örültem volna, ha nem figyel rám ennyire, mert akkor valószínűleg talán megúszhattam volna a dolgot azzal, hogy elviszek neki valamit a szobámból és odaadom azzal a szöveggel, hogy ezt tulajdonítottam el. Persze jogos volt tőle, hogy végignézze az akciómat, mivel csakis így kísérheti nyomon a történéseket és azt, hogy nem futamodok meg a megpróbáltatás elől. Megálltam a szökőkút közelében és várakozó álláspontba helyeztem magam, kerestem azt a személyt, akitől a lehető leggyorsabban és legkönnyebben elhozhatok valamit észrevétlenül, de egyelőre nem találtam senkit, aki alkalmas lett volna erre a szerepre.
Hozzászólásai ebben a témában

Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. június 19. 23:15 | Link

Alíz

Valószínűleg, ha valaki olvassa az életem sorait, akkor ebben a pillanatban halálra unja magát. Az utóbbi napokat tanulással töltöttem, minden órára felkészültem és úgy általánosságba véve nem voltam túl nagy társaság senki számára sem. Nem próbáltam beolvadni, nem kerestem barátokat. Miért is tettem volna? Egyetlen céllal érkeztem, még pedig, hogy minél jobb legyek abban, amit csinálok.
Az, hogy Tanizawa keresztezte az utamat a napokban csupán egy szerencsétlen véletlen volt. Mondhatnánk, hogy nagy helyről jöttünk, minimális az esélye, hogy ismerjük egymást, de ez nem igaz. A fajtánk, az ellentétek vonzzák egymást és bár apám sem volt odáig az ő apjáért, igyekezett a lehető legdiplomatikusabban viselkedni a jelenlétében. Én már kevésbé voltam elnéző Daisukeval.
Az órámról kiszabadulva az udvar felé vettem az irányt, hogy egy kicsit levegőhöz juthassak. Leültem a szökőkút szélére, ledobtam magam mellé a könyveimet, tetejükön azzal a kámeával, amit még édesanyámtól örököltem és mindig magamnál hordtam, majd végigdőltem a peremen és egyszerűen csak élveztem a napsütést.
Kimtől kaptam egy levelet nemrégiben és most az forgattam az ujjaim között. Semmi meglepőt nem írt benne, csupán arról tájékoztatott, hogy otthon minden a lehető legnagyobb rendben van -hogy másképp is lehetne?- és apa többet dolgozik, mint általában, mióta ilyen messzire kerültem tőle. Ez várható volt, Kim is tudta. Apa így dolgozta fel a veszteséget és bár én még itt voltam neki, a távolság leküzdhetetlen akadálynak tűnt számára. Ezt sokszor elmondta, én mégis hajthatatlan voltam és makacsul ragaszkodtam hozzá, hogy ide jövök.
Egy barna hullámomat az ujjam köré csavartam, miközben az utolsó sorokat olvasgattam újra és újra.
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. június 20. 22:48 | Link

Mai Hamada



Azon gondolkodtam, hogy talán máskorra halasztom az akciómat, mert egyetlen olyan diák sem volt, aki könnyű célpontnak ígérkezett volna, mindenki vagy a táskájában tartotta a cuccait, vagy szorosan a kezében fogta, de akadtak olyanok is, akiknél nem volt semmi. Már majdnem megindultam a szobám felé, de hirtelen arra kaptam fel a fejemet, hogy egy barna hajú lány tart a szökőkúthoz és leül a szélére. Nem tudtam innen kihámozni, hogy melyik házba járhatott, de reméltem, hogy nem egy Rellonossal lesz dolgom, mert róluk idáig elég meredek sztorikat hallottam másoktól. A lány idősebbnek nézett ki nálam, de ez nem akadályozott meg abban, hogy véghez vigyem a tervemet, mivel tökéletes célpontnak tűnt, amiért lefoglalta magával. Egy papírfecnit vagy levelet kezdett el olvasgatni, a közelében pedig ott hevert néhány könyv a tetejükön egy csillogó bigyóval. Már előre elszégyelltem magamat, amiért néhány percen belül enyveskezűvé fogok válni, de azzal nyugtatgattam magamat, hogy tulajdonképpen ez mégsem az én hibám, mert csupán egy fogadás miatt történik az egész. Elviszem a megszerzett "zsákmányt" a diáktársamnak, nem is kell messzire mennem, mivel távolabbról figyelemmel kíséri az eseményeket, aztán majd visszacsenem a gazdájához, azt mondjuk még nem tudom, hogy hogyan. Talán meghirdetem a diákok hirdetőjébe, hogy keresi a gazdáját ez a bigyula, aztán biztos megismeri majd, és jelentkezik érte. Sőt, még hálás is lesz, hogy visszakaphatja az eltulajdonított dolgát. Miközben ezen az egészen agyaltam úgy döntöttem, hogy óvatosan megközelítem az áldozatomat és egy körültekintő és egyben gyors mozdulattal elveszem a könyvek tetejéről azt az izét. Minden bátorságomat összeszedve megindultam a lány felé, nagyon izgultam, hogy ne vegyen észre, hátulról közelítettem meg, szerencsémre teljesen belemélyedt az olvasnivalójába. Már nagyon közel volt a csillogó tárgyhoz, miközben egyre jobban dobogott a szívem, úgy, hogy majd kiesett a helyéről, de nem akartam megtorpanni a cél előtt, úgyhogy felé nyúltam és gyorsan megmarkoltam, de szerencsétlenségemre a könyvek is vele együtt borultak. Nem lehetett nem észrevenni a balul elsült akciómat, úgyhogy most annak örültem volna a legszívesebben, ha elsüllyedek a földdel együtt. Nem tudtam, hogy észrevette-e már a lány, hogy eltűnt az ékköve, talán volt még rá remény, hogy azt mondjam, hogy a könyvekkel együtt leeset és elgurult valahova, mert én csak nekiütköztem a műveinek. Nem voltam tisztában vele, hogy kamuzzak vagy az igazat mondjam-e, de elfutni se volt már lelki erőm, talán a helyzet majd adja, hogy mi történjen.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. június 20. 22:52
Hozzászólásai ebben a témában

Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. július 5. 09:27 | Link

Alíz

A hely, annak ellenére, hogy Dai szerves részét képezte, kifejezetten tetszett. Nyugodt volt és nem botlottam minden sarkon egy ismerős arcba, ezért pedig már most hálás voltam. Tény, hogy odahaza egyetlen egyszer iskolaelsőnek mondhattam magamat, de az előéletem sokkal jobban foglalkoztatta a közösséget; a büntetőmunkák sorozata néha még engem is megrémít. Nem volt egyszerű eset, ezt sohasem állítottam, de azért nem szívesen cseverésztem arról, mi is vezetett odáig, hogy ez a lány lett belőlem.
Összegezve, nem szívesen beszéltem édesanyámról.
Ennek ellenére a tőle örökölt függőt és láncot mindig magamnál hordtam, mint valami ostoba kabalát és folyton jól látható helyen tartottam -a nyakamban, a csuklómon, vagy egyszerűen csak a könyveim tetejére halmozva, épp mint most is.
A mozgást már azelőtt észrevettem a szemem sarkából, hogy a lány jobban megközelíthetett volna. Nem hiába tanultam önvédelmet évek óta, minden egyes apró rezdülés szemet szúrt. Először nem reagáltam, mert kíváncsi voltam, mégis miért sündörög körülöttem, de amikor közelebb hajolt és egyértelműen a kámeáért nyúlt halkan megszólaltam.
-Azt tedd... -a mondatot nem maradt időm befejezni, mert az összes cuccom dobolva jelezte, hogy közelebbi ismeretséget kötött a padlóval és a szőke olyan arcot vágott, mint aki pontosan tudja, hogy rajtakapták és nem döntötte még el, hogy fusson, vagy hazudjon valamit. -...vissza. -sóhajtva tettem már csak hozzá a végét, miközben ülő helyzetbe löktem magamat.
A szőke nem lehetett több tizenöt-tizenhat évesnél és nem tűnt egy potenciális bűnözőnek. Elgondolkozva méregettem néhány pillanatig, abban bízva, hogy egy kicsit rosszul fogja érezni magát a nyomás alatt, majd kinyújtottam felé a kezemet.
-Megtennéd, hogy az ékszert visszaadod? Abban az esetben talán elnéző leszek.
Az arcomon semmiféle érzelem sem tükröződött, miközben beszéltem hozzá. Rábíztam, hogy mire is gondol elnézés címszó alatt. Sohasem voltam erőszakos és sohasem bántottam senkit, de hittem a törvény erejében. Márpedig lopni igenis bűn, függetlenül attól, hogy miért is teszi az illető.
Utoljára módosította:Mai Hamada, 2016. július 5. 09:30
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. július 11. 09:46 | Link

Mai Hamada


Szörnyen restelltem a történteket, persze csak velem fordulhatott elő, hogy ilyen balul sült el az egész és rögtön rajta is kaptak "akció" közben. Szerencsére a másik egész nyugodt maradt, pedig azt hittem, hogy az lesz az első dolga, hogy megtépjen vagy lepofozzon, de végül nem így történt.
- Tessék. - nyújtottam felé, egyelőre már szó nem jött ki a torkomon, tulajdonképpen köpni-nyelni nem tudtam a kialakult kellemetlen helyzet miatt.
Tudtam, hogy a társam látta messzebbről, hogy mi történt, persze nem tolta volna ide a képét, hogy kimagyarázzon a helyzetből, bár lehet, hogy az ő helyébe én is így tettem volna. Elég, ha én bajba keveredek, nem kell másnak is, ebben végül is igaza volt. Már bántam az egész hülye fogadást, de nem volt mit tenni, mert megtörtént a baj. Reméltem, hogy nem kerülök ki ebből a helyzetből teljesen vesztesen és a lányba szorult némi empátia. Igaz, nem tudhatta, hogy egy fogadás miatt történt az egész, joggal gondolhatta, hogy egy kleptomániással van dolga, pedig én aztán nem szenvedtem semmi ilyen betegségben.
- Bocsánat, nem akartam. - motyogtam a lány felé, miközben a földet bámultam és arra gondoltam, hogy milyen ostobaság szaladt ki a számon, mivel pont az ellenkezőjét tettem annak, amit mondtam. Szép óvatosan feltápászkodtam a földről és lassú mozdulatokkal elkezdtem összeszedni a lány könyveit, miután átadtam neki a "zsákmányt", hogy legalább azt jóvá tegyem és ne neki kelljen összegyűjtögetnie. Reméltem, hogy nem lesz nagyon pipa, amiért ezt tettem, bár igazából én is az lettem volna, szóval nem is tudom, hogy mit várhattam volna ettől a kínos helyzettől.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék