- vasárnap délután, 16:31 -

- vasárnap délután, 16:31 -

Kamilla

Kissé álmosan ballagott felfelé a faluból, mert mára vége volt a műszakjának a falatozóban, de mivel korán kellett kelnie, jelenleg nem állt a helyzet magaslatán. Ásított is egy nagyot, miközben arra gondolt, hogy milyen jó lesz, hamarosan már az ágyában fog feküdni és az igazak álmát aludhatja, délutáni időpont ide vagy oda, már legalábbis akkor, ha a szobatársai éppen nem tartózkodnak ott. Valahogy nem tudott nyugodtan pihenni, ha ébren voltak körülötte a srácok. Egyszerűen még mindig nem szokta meg, hogy ott vannak, és kezdett arra hajlani, hogy nem is fogja, mert bármennyi idő is telt el, épp annyira hiányzott az otthonos érzés, mint az első perctől fogva, hogy elkezdődött ez a tanév. Igaz, talán egy kicsit más hozzáállással megkönnyíthette volna a saját dolgát, de ezt sosem lett volna hajlandó elismerni.
Egészen a Fénylő Lelkek Udvaráig jutott, mikor is hirtelen egy hang hasított a békés csendbe, amitől még ő is összerezzent, pedig igazán nem is volt hangos, csak annak tűnt, miközben a gondolataiba volt mélyedve. Pislogva nézett szét, hogy vajon kitől származott a tömör vélemény, mert a hang az elég ismerős volt, nem sokkal később pedig ki is szúrta Kamillát, aki épp lerakta a kezében tartott könyvet.
- Kellemetlen fordulat? - érdeklődte meg a fiú, miután odament hozzá és megállt előtte. - Mit olvasol? - kérdezte, majd le is huppant a lány mellé. Végül is, talán nem árt, ha egy kicsit még összeszedi a maradék energiáját, mielőtt nekiállna megmászni az Eridon számtalan emeletét. Most azért valahogy még neki is átsuhant a fején a gondolat, hogy talán tényleg jobb lenne a pincében lakni, vagy valamelyik közelebbi emeleten.

Kamilla

Mikor a másik elmondta, hogy mi bántja a könyv kapcsán, akkor hümmögött egy sort a kijelentés fölött, aztán mikor megtudta a címet, akkor összehúzta a szemöldökét és úgy kukucskált a lány mellett a kötetre.
- De abban úgyis mindig mindenki meghal, nem? - kérdezte kicsit bizonytalanul, mert a Trónok harcáig eddig bizony nem jutott, mert mindig volt valami érdekesebb, amit gyorsan el akart olvasni.
Ő maga is viszonylag kényelmesen elhelyezkedett, mert egyelőre nem akaródzott neki elindulni, úgyhogy akár beszélgethettek is egy kicsit. Félig a lány felé fordult, hogy őt lássa meg az udvart is, mert ez szép hely volt, könnyen elkalandozott rajta a tekintete. Lassan egyébként is virítani fog minden, csupa zöld és virág, az meg csak jó lehet.
- Fáradt is vagyok - jelentette ki, mikor a másik megosztotta vele a megfigyelését. - Most jövök munkából és szörnyen sokan voltak ma a falatozóban, egy pillanatnyi megállásom se volt - mesélte, de nem igazán panaszkodásnak szánta, hiszen ő szeretett Arvidnak segédkezni a konyhában és szeletelni, meg ilyenek, és amíg nem küldik ki az emberek közé, addig nem is lesz baja igazán ezzel.
- Hát... - gondolkodott el aztán, hogy mit feleljen a kérdésre. - Igazából minden változatlan. Nagyjából - mondta, majd töprengő mozdulattal túrt a hajába, mintha csak össze akarná fésülni a gondolatait, de nem talált semmi olyasmit, ami szerinte érdekelhetné a lányt, úgyhogy tovább is hamar tovább is haladt.
- Régen találkoztunk, veled történt valami érdekes? - kérdezte hát, kékesszürke szemeivel a lány arcát pásztázva. Most valahogy nem tűnt annyira meggyötörtnek, mint mikor legutóbb látta, de lehet csak az teszi, hogy olyan ritkán beszélnek.

Kamilla

- Én sem szeretem, ha meghalnak a kedvenc szereplőim - bólogatott megértően. - De, nézd a jobbik oldalát, ez még mindig kibírhatóbb, mintha az író halna meg a sorozat közepén és nem tudnád mi lesz a vége - jegyezte meg, bár vigasztalásban, valljuk meg, sosem volt igazán jó.
Mikor a másik is felelt a kérdésére, akkor elgondolkodva nézett rá vissza.
- Akkor ezért nem látlak annyit mostanában - jött rá a dolog nyitjára. - Jó nála laknod? - érdeklődte. A lány nem volt túl jó állapotban egy időben, de ha az apjánál jól érzi magát, az már fél siker.
Amikor azonban a következő mondatot meghallotta, akkor idegesen ugrott meg a gyomra. Ez nem kezdődik jól. Neki mostanra már nem egy felügyelőhöz volt szerencséje, és nem minden esetben volt boldog a találkozástól, úgyhogy meg tudta érteni, hogy a lány sem repeshetett az örömtől, bár azért az tény, hogy kicsit reménykedett benne, hogy nem abba a valakibe futott bele, aki őt mondjuk nem zavarta.
- Kivel találkoztál? El szeretnéd mesélni, hogy mi történt? - nézett a másikra egyszerre kicsit kérdőn és várakozón, mert reménykedett benne, hogy fog még hallani az esetről a másiktól, ha már így felhozta. - Miért volt rossz? - kérdezte még aztán, bár lett volna néhány tippje, főleg ha valamelyik marcona aurorral hozta össze a lányt a sors. Egyelőre kettővel még nem beszélt Sebby, de úgy egészen őszintén szólva, valahogy ennek azért tudott örülni. Lehet, hogy sokan már elkönyvelték róla, hogy biztosan besúgó, mert olykor lehetett látni a karhatalom embereivel, de nem így volt. Őt is piszkálták, számon kértek rajta dolgokat, még akkor is, ha nem mindenki állt így hozzá, szerencsére.

Kamilla

- Azt hiszem elég sokan lógtak meg így a házirend bizonyos pontjai elől - tűnődött el a lány szavait hallgatva. - De megértem valahol - tette hozzá. Igaz, számára is furcsa volt valahol, hogy egy időponton túl tilos volt elhagyni a körletet, de másrészt meg volt ráció a dologban. Viszont az is tény, hogy az este kilenc órát még így is korainak találta, mert miért ne lehetne még olyankor valaki például a könyvtárban?
Kicsit elhúzta a száját, mikor a lány nem tudta megmondani, hogy kivel is futott össze, aki ennyire kellemetlen emléknek bizonyult, de aztán kapott némi segítséget mégis, és hangosan sóhajtott. A delikvenssel neki sem volt éppen rózsás a kapcsolata.
- Kőhalmi Felicián - adta meg a nevet a másiknak, hátha érdekli, hogy kivel ne találkozzon inkább többé. - Ezek után megértem, hogy miért volt rossz - mondta, miközben fáradtan megdörzsölte a szemeit. - Sajnos ő velem is mindenképp szeretett volna elbeszélgetni és hasonlóan kellemes emlék, mint neked - fintorgott. Ha babonás, akkor most meg merte volna kockáztatni, hogy a férfi biztosan ott lapul valamelyik bokorban és éppen őket hallgatja, remekül szórakozva a történéseken, de nem volt hozzá eléggé bagószag a környéken.
- Mit akart tőled? - kérdezte aztán kíváncsian. Nem gondolta, hogy Kamilla annyira nagy bajba került volna, hogy kihallgatták, de ki tudja? Végül is elég ritkán találkoztak tulajdonképpen, szóval lehet, hogy nem is tudott volna róla, ha a másik valami olyat követ el, amiért érdeklődni kezdenek utána a felügyelők.
- Mindenesetre meg merném kockáztatni, hogy a legrosszabbat fogtad ki - sóhajtott. Tény, hogy még volt, akivel nem beszélt, de Felicián kellőképp megizzasztotta ahhoz, hogy ne akarjon többé találkozni vele.