Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

Egy idő után annyian jelennek meg a hasonló bulikon, hogy már tömeg alakul ki és levegő is alig van. A szőke már többször tapasztalta, főleg, hogy ez egy iskola, ahová rengetegen járnak. A levegő is fülledt lett és ezt nem bírja a szőke, ezért hagyta el a helyet. Már egyébként sem volt sok kedve ott maradni, eleget szórakozott, most egy kis sétára indul. Talán egy pár percre visszanéz majd, de nem tervez akkor sem sokáig maradni. A kihalt kastélyban a suttogás is visszhangot verne, de, ha valaki erre járna, furcsán nézhetne rá, amiért magában suttog. Nem mindenki jött el az ünnepségre, de ők nem is a kastélyban járkálnak, hanem a szobájukban vannak és találnak valami elfoglaltságot, vagy alszanak. Soha nem értette a lány, hogy lehet korán lefeküdni és későn feküdni. Ezek az emberek általában átalusszák a fél napot, amit értelmes dolgokkal is lehetne tölteni. Például borsot törni s többi diák, esetleg tanár orra alá. Más nem hallatszik, csak a cipője kopogása, de annak monotonitása nem zavarja a lánykát. Pontosa célja nincs, hogy hova szeretne menni, de nem szeretne a falak között maradni. Haza is mehetne, de akkor ugyanott van, mint most és nincs kedve semmihez, ami ott van. Sóhajtva indul kifelé, de még a birtokon belüli részre. Mit fog magával kezdeni? Ez jó kérdés, de biztos kitalál valamit. Ha nem is egyedül, majd kerít valakit, esetleg visszamegy a bulira és kihozza magával az egyik ismerősét. Ez nem is rossz ötlet. Azonban mikor indulna, vissza a Nagyterembe meglát valakit, aki hozzá hasonlóan erre tévedt. Nem kell sokat gondolkoznia mivel fog odamenni hozzá, ezért nem tétovázik sokat. Lehajtott fejjel közelít a személy felé, még a hangját is elváltoztatja, mikor megszólal.
- Len-lenne számomra egy zseb-zsebkendőd? - kérdezi sírós hangon, a végén szipogva. Kezét az arcához emelve tartja, de az ujjai közé is varázsolt művért, így nem kell látni, hogy a szemével nincs semmi baj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=536346#post536346][b]A Lidércnyomás Lánya - 2015.10.28. 23:20[/b][/url]

Egy idő után annyian jelennek meg a hasonló bulikon, hogy már tömeg alakul ki és levegő is alig van. A szőke már többször tapasztalta, főleg, hogy ez egy iskola, ahová rengetegen járnak. A levegő is fülledt lett és ezt nem bírja a szőke, ezért hagyta el a helyet. Már egyébként sem volt sok kedve ott maradni, eleget szórakozott, most egy kis sétára indul. Talán egy pár percre visszanéz majd, de nem tervez akkor sem sokáig maradni. A kihalt kastélyban a suttogás is visszhangot verne, de, ha valaki erre járna, furcsán nézhetne rá, amiért magában suttog. Nem mindenki jött el az ünnepségre, de ők nem is a kastélyban járkálnak, hanem a szobájukban vannak és találnak valami elfoglaltságot, vagy alszanak. Soha nem értette a lány, hogy lehet korán lefeküdni és későn feküdni. Ezek az emberek általában átalusszák a fél napot, amit értelmes dolgokkal is lehetne tölteni. Például borsot törni s többi diák, esetleg tanár orra alá. Más nem hallatszik, csak a cipője kopogása, de annak monotonitása nem zavarja a lánykát. Pontosa célja nincs, hogy hova szeretne menni, de nem szeretne a falak között maradni. Haza is mehetne, de akkor ugyanott van, mint most és nincs kedve semmihez, ami ott van. Sóhajtva indul kifelé, de még a birtokon belüli részre. Mit fog magával kezdeni? Ez jó kérdés, de biztos kitalál valamit. Ha nem is egyedül, majd kerít valakit, esetleg visszamegy a bulira és kihozza magával az egyik ismerősét. Ez nem is rossz ötlet. Azonban mikor indulna, vissza a Nagyterembe meglát valakit, aki hozzá hasonlóan erre tévedt. Nem kell sokat gondolkoznia mivel fog odamenni hozzá, ezért nem tétovázik sokat. Lehajtott fejjel közelít a személy felé, még a hangját is elváltoztatja, mikor megszólal.
- Len-lenne számomra egy zseb-zsebkendőd? - kérdezi sírós hangon, a végén szipogva. Kezét az arcához emelve tartja, de az ujjai közé is varázsolt művért, így nem kell látni, hogy a szemével nincs semmi baj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=541933#post541933][b]Egerszegi Ákos - 2015.11.11. 16:52[/b][/url]

Nem az ő világa ez az egész dolog a Nagyteremben. Alapból az emberek, a tömeg sem vonzza, ahogy a figyelem sem. Még csak most érkezett ide, de már most jól érzi magát a falak között, komfortosan mozog. A Fénylő Lelkek Udvara egy igazán kellemes hely, még ilyenkor is szépen virágzik és az itt uralkodó csend és béke valahogy körbejárja őt is. Szeret utat engedni a gondolatainak és a kastélyból hozott teáját iszogatja. Earl Grey, egy kevés tejjel, pont úgy, ahogyan szereti. Az estéit a kellemes tea társaságában tölti, nem szereti a kávé ízét, ezért szokott rá a fekete teára. Számára legalább olyan hatásos, bár általában nem az ébren maradással vannak gondjai, hanem az ellenkezővel. A meleg tea egy igazán idióta, halloweeni bögrében van, mert imádják átvenni a magyarok is ezeket a modern szokásokat. Ő ebből a szempontból maradi, szerinte ilyenkor Mindenszentek és Halottak napja van, február tizennegyedike pedig nem ünnep számára. Egy ugyanolyan kis teázós este ez, mint a többi, egészen addig, amíg valaki közelebb nem jön hozzá, és megüti a fülét egy sírós, női hang.
Odafordul a hang irányába, a látványra azonban felemeli egyik szemöldökét. Nos, ha tízéves lenne, talán fejvesztve rohanna. Ha nem lenne nála a pálcája, talán még tizenkét évesen is megkísérelne egy menekülést. De sajnos nem kisgyerek már, hogy ilyesmivel rá lehessen szedni. Inkább csak mély lelki nyugalommal kutat zakója zsebében, ott nem talál semmit, szóval áttér a nadrágjára. Egy papír zsebkendőt nyújt a lány felé nemes egyszerűséggel.
 - Parancsolj. - Teszi hozzá rezignált arckifejezéssel. Valahogy nem tudja meghatni a kis műsor, így miután odaadta, egyszerűen csak elfordul és tovább iszogatja a teáját.
 - A cirkusz a Nagyteremben van. - Ad még némi iránymutatást a lánynak, hátha ott majd nagyobb sikert vált ki a jelmeze meg ő maga. Ákos csak egy nyugodt estét szeretne éppen. Mélyen benne lakik elég sok démon, nincs szüksége a Nagyteremben mászkáló, kreált hazugságokra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=542005#post542005][b]Gwen L. Blake - 2015.11.11. 20:17[/b][/url]

Hozhatott volna magával egy pohár valamit a buliról, mert még most is melege van. Bár a ruhája vékony, azért a tűzzel való táncolás nem egy hideg sport. Ezért kell járnia egyet a suli körül, aztán megy haza. Alíz biztos ott van, mert nem látta a bulin, vagy olyan felismerhetetlen jelmeze volt. Megpillant egy üldögélőt egy egyik padon, aki fiatalabbnak tűnik nála, ezért úgy gondolja, hogy sikerül megtréfálnia. Oda is lép hozzá, egy zsepit kérve. A várt reakció elmarad, sőt tényleg átadnak neki egyet. Felnevet a cselekedeten és a következő mondaton. Cirkusz! Így is lehetne jellemezni, bár Gwennek tetszett, amiben volt.
- Köszi! És az útbaigazítást is, de onnan jövök. Ha arra tartanék, egy kicsit késésben lennék, bár az jellemző is rá - töpreng el a mondottakon. Kivételesen nem késett a buliról, de ahogy Ő mondja, az idő relatív. Szerinte nem szokott sokat késni, akkor sem, ha egy órája ott kellene lennie. Ha valaki emiatt szólja meg, csak megrántja a vállát és ennyi.
- Gondolom, nem szereted az ilyesmiket, ha így vélekedsz róluk - pillant le a padon ülőre. A paróka szálai szerteszét lengenek körülötte. Mióta felvette fel sem tűnt neki, hogy ott van, már megszokta. Talán emiatt van olyan melege. Egy mozdulattal lekapja magáról, és feltűnnek a szőke tincsek. Így már sokkal jobb. Nem is tudom elképzelni, hogy nyáron a negyven fokos melegben, hogy tudja elviselni a cosplay-os parókákat, főleg, ha azokhoz meleg jelmez is jár. Biztos valami hűtőbűbájt alkalmaznak rajtuk.
- Hányadikos vagy? - bukik ki belőle a kérdés. Nem ijedt meg a lánytól, ezért feltételezhetően nem elsős vagy másodikos, de Elena biztos sikkantott volna egyet, ha meglátja a lányt, és Ő már ötödéves lenne. Egy férfi egyeddel van dolga, ez igaz, azonban ők is megijedhetnek pár dologtól. Kíváncsian figyeli a másik arcát, a válaszra várva.