36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. október 27. 20:46 | Link

Ms. Claire Anne Livingstone Love
- Istenem, de jó ezt megcímezni -

A mai napon valahogy semmi sem akar sikerülni. Volt ma bájitalom, ahol lyukat égettem a nagyságos és tökéletes - legalább háromszor meghajolok gondolatban - Felagund professzor talárjának csücskében. Nem volt egy nagy dolog, ami történt a ruhaneművel, nekem most mégis meg kell írnom a "Navinésként miért ne gondolkozzon úgy, mint egy rellonos a bájitaltanórán..." kezdetű förmedvényt. Aztán Legendás lényeken majdnem szabadon engedtem két csikó unikornist. Jaj lett volna nekem, mert imádott profom bizony keresztbe lenyelt volna, amiért az órán való látványos unatkozásom közben véletlenül kioldottam a csikók karámjának zárját. Előfordulnak bakik. Azt már nem is merem mondani, hogy bűbájtanon majdnem arcon robbantottam a padtársamat, mert valaki tényleg elküld melegebb éghajlatra. Olyan, mintha ezt a hónapot nem nekem találták volna ki.
A nap végén fáradtan lépek rá a FLUhoz vezető útra. Ki akarok egy kicsit kapcsolni. Nem akarok senkire és semmire sem gondolni. Nem akarom, hogy ez a sok minden elemésszen. Kezdem úgy érezni, hogy a mélyen lakó női énem kezd előtörni, és bizony semmi másra nem vágyom, mint jégkrémre, csokira és arra, hogy panaszkodjak. Ha így folytatom jövő héten csináltatok egy manikűrt és ezentúl Elvira leszek. Komolyan most csak le rám az őszi hisztéria.
Kiérve a fényre fáradtan dörzsölöm meg a szemem, és oldom ki egy kicsit a nyakkendőmet. A táskám szinte leesik a vállamról, miközben egy padhoz érek. Azonban az utolsó pillanatban elérem azt, így le tudom rá dobni a fekete táskát, én pedig le tudok vetődni mellé, hogy szétvetett lábakkal, és az ölemben összekulcsolt kezekkel, behunyt szemmel elkezdjem kiengedni a gőzt, és végigvenni, hogy mit is kell csinálnom a héten.
Csupa fontos, és halaszthatatlan dolog persze. Meghosszabbítani a könyvtári könyveket, biztonság esetén vinni magammal egy kis csokit, mert lehet, hogy már lejárt a határidő. Pénzt szerezni anyámtól, mert még mindig lusta vagyok elkezdeni valami diákmunkát a faluban. Ellával kitalálni valami majomságot, ami megint kicsit helyrebillent. Prefektusi teendők... áh, rengeteg minden.
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. október 27. 21:18 | Link

Gyilkos Tészta

Imádom ezt a helyet. Nyugodt, békés. Szeretek itt lenni. Olvashatok, tanulhatok, elmélyülhetek a gondolataimban anélkül, hogy bárki is zavarna közben. Ezért jöttem most is ide. Tanulgatni egy kicsit SVK-ra. Régóta nem néztem már át a jegyzeteimet, és most van rá egy kis időm. A hely üres, nem látok itt senkit. Odasétálok a szökőkúthoz, leülök, lehunyom a szememet. Hallgatom a víz csobogását és közben dúdolok egy dalt. Eláraszt a nyugalom, a mai napom amúgy is nyüzsgősre sikeredett, jó érzés végre teljesen elengedni magamat. Még a copfomat is kieresztem, így még kényelmesebb. Kinyitom a szememet, előveszem a táskámból a könyveimet és neki állok tanulmányozni a különböző varázslatokat.
Ám ekkor mozgolódásra leszek figyelmes, felnézek a könyvből. Látom, ahogy egy fiú a szökőkúttal szembeni padhoz odasiet, ledobja a táskáját és lehuppan mellé. Az arca gondterhelt. A tenyerébe temeti az arcát és becsukja a szemét, így nyugodtnak tűnik. Nézem őt. Azon gondolkodom, mi történhetett vele? Mitől ilyen nyúzott? Mi zaklathatta fel? Min járhat az agya? Hosszú percek telnek így el, ő nem vesz engem észre, én pedig teljesen belefeledkezem a bámulásába. Visszarángatom magamat a földre és tovább olvasok közben pedig halkan dúdolok. Szörnyen izgalmas ez a könyv...
Hozzászólásai ebben a témában
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. október 27. 21:33 | Link

Claire

Van az az érzés, amikor érzed, hogy néznek. Egy idő után én is éreztem, hogy néznek. Észre se vettem, hogy van itt valaki. Először csak kicsit megráncoltam az orrom, amolyan figyelmeztetésnek, hogy a következő kettő kötőjel huszonkettő percben még a szemem is ki fogom nyitni. Persze a nézőm hiheti azt is, hogy éppenséggel tüsszenteni készülök, náthás vagyok vagy csak ez egy fura szokásom. Az orr ráncolása után vagy három perccel aztán félig, hogy még ne legyen feltűnő kinyitom a bal szemem, bemérve, hogy hol van az, aki néz.
~ Szökőkút oké. ~
Visszacsukom a bal szemem, majd nem sokkal később ugyanezzel a mozdulatsorral kinyitom a jobb szememet is.
~ Nő nemű, fiatal. Könyve alapján levitás, nézése alapján navinés. Nem ismerős. ~
A jobb szemem is visszacsukom, és várok még egy jó percet, mire végre kinyitom mind a kettőt, és szembe nézek a lánnyal. Eridonos, na puff. Rá nem jöttem volna. Az eridonosok jellemzően letepernek, ha lélegző ember vagy, és egészen biztos, hogy nincs közöd a rellonosokhoz. Nekem nem sok közöm van, és láthatóan sárga minden házamra utaló csíkom. Ő gyorsan visszapillant a könyvére, én pedig megdörzsölöm az arcom, és úgy érzem, itt az ideje, hogy bevegyek egy rágót, mert valamiért úgy érzem, hogy köszönnöm kell neki. Ha már megbámult, és ha már prefektus vagyok.
Amíg a rágóm normál formájúra rágódik, addig matatok a táskámban, mintha lenne ott valami nagyon matatható, majd felkelve megigazítom a talárom, nyakkendőm, és a vállamra veszem hű cimborámat, a táskámat. A kezeimet zsebre dugom, miközben határozott lépésekkel leküzdöm a közöttünk lévő távot.
~ Csinos. ~
Suhan át még az agyamon, mielőtt megtorpanok előtte, és megvárom, amíg a tekintetét rám emeli megint.
- Helló, fel fogsz fázni, szerintem inkább ülj a táskádra. Lasch Ervin Balázs.
Nyújtom felé a kezem, egy széles mosoly kíséretében. Amióta Ellával barátkozom, azóta olyan nyitott lettem, mint még soha, és ennek kifejezetten örülök, hiszen lett egy csomó értékes kapcsolatom.
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. október 27. 22:10 | Link

Tészta

A könyvem olvasása közben is állandóan Őt nézem. Nem bírom levenni róla a szememet. Mégis mi bánthatja Őt? Mitől ilyen gondterhelt? A gondolataim mindenfelé kalandoznak. Ki ez a fiú? Még sosem láttam itt. Mi lehet a neve? Fegyelmezem magamat, rögtön térjek vissza a tanulnivalómra, mert Ő megérezte, hogy figyelem. Mintha valami büdöset érezne, úgy fintorog az orrával, majd kipillant a szempillái alól. Észrevett. Úgy teszek, mintha a könyvem nagyon érdekes és izgalmas volna, és még jobban belenyomom az arcomat.
De mégsem bírom ki, óvatosan kikukucskálok a lapok mögül. Vicces, mintha zavarban lenne. Kutakodik a cuccai között, bekap egy rágót és hangosan csámcsogni kezd, közben könyékig túr tovább a táskájában. Aztán hirtelen feláll. Felém jön. Pánikba esem. Ide fog jönni!!! Amikor odaér hozzám, akkorának tűnik, mint egy óriás. Kifejezetten jó képű. Megszólít és bemutatkozik nekem. Udvarias, a hangja csengése megnyugtató, kellemes, hatalmas mosoly terül szét az arcán, mintha egy régen nem látott cimboráját üdvözölné. Lenyelem a hatalmas gombócot a torkomban és kinyújtom felé remegő kezemet. A tenyere meleg és hatalmas, az érintése jól esik az én hideg bőrömnek.
- Claire Anne Livngstone és nem fázom.
Hozzászólásai ebben a témában
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. október 30. 09:46 | Link

Claire  Love

- Szóval Claire.
Szólítom meg bujkáló mosollyal a hangomban. Nem szokásom lányokat zaklatni, szóval nagyon remélem azt is, hogy nem kap szegény rögtön szívrohamot azzal, hogy megszólítom, és letelepedek mellé. Ki akarom próbálni, hogy valóban nem olyan hideg ez a kő, mint ahogy állítja, vagy csak éppen nekem akarja bizonygatni, hogy ő aztán nem fázik. A lányok ilyen furcsa lények a fiúknak, és gondolom viszont is így van, szóval nincs jobb megoldás, mint a tesztelés.
- Egész jó, tényleg.
Valószínűleg délelőtt valamivel jobban sütött ide a nap, vagy ebben is mágia van, ami melegen tartja. Megvallom, sose próbáltam még, mivel minden hidegebb időben csak ránéztem, és megállapítottam, hogy ja, hideg van. De így, leget, hogy kihagytam egy csomó tök jó alkalmat, amikor lehetőségem lett volna innen is szemlélni a tájat. Na, majd ezután, majd innen támadok lesből az éjjeli járőrözéseim alatt. Biztos, hogy meglepődnének azok, akik nem számítanak arra, hogy van itt valaki, és éppen itt ül. Persze ehhez az is kell, hogy előtte jóval hidegebb időben is teszteljem, hogy vajon tényleg mágia-e.
- A kezed viszont elég hideg.
Jegyzem meg neki, miközben felé nyújtok egy pár fekete kesztyűt.
Nem az enyém, az öcsém adta oda, hogy valami lányé, ha látom, adjam oda neki. De sajna nem igazán értettem, hogy miféle lányé, meg, hogy miért nem ő adja oda neki, így aztán jobb ötlet híján átnyújtom a lánynak.
- Talált kesztyű, de senkinek se hiányzott.
Félig még igaz is, hiszen hozzám vágták, de nem tudom, hogy kié. Se név, se ház, se egy rejtett üzenet nincs belőle, és ebből a kesztyűből a világon vagy tízmillió szaladgál. Szóval a tulajdonosának is biztos van még belőle. Nem vastag amúgy, csak ilyen átmeneti, „divat” kesztyű, mégis most valószínűleg jól jön a lányka kacsóinak.

Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. október 30. 17:18 | Link

Ervin  Love

Miután kezet fogtunk, ő leül mellém, meg sem kérdezi, hogy szabad-e a hely, csak magabiztosan, vigyorogva lehuppan a szökőkút peremére. Kicsit arrébb húzódok, hogy elegendő helyet adjak neki, vagy csak azért, mert megrémít egy idegen közelsége. Pláne egy ilyen idegené. Megijeszt egy picit. Olyan szórakozottnak tűnik, mintha nem itt lenne fejben. Akkor meg minek ült le mellém? Mit akar? Míg ő a gondolataiba temetkezik, addig én is. A hangja hirtelen töri meg a csendet, összerezzenek. A kezemre célozgat, hogy hideg, ezért bedugom a két térdem közé. Tényleg hideg, de nem fázik, jól esik. Szeretem ezt az időjárást, hogy kicsit hűvösebb van már. Más embereknek ez már hidegnek számít, de számomra kellemes.
Belenyúl a táskájába, matat egy kicsit és előhúz egy kesztyűt. Egy egyszerű fekete kesztyűt. Azt hiszem, hogy az övé, de amikor odanyújtja nekem látom, ez a kesztyű sokkal kisebb, mint az ő keze. - Talált kesztyű - ezt mondja, és az ölembe teszi. Nagyszerű, egy vadidegen kesztyűvel kínálgat úgy, hogy még csak szükségem sincs rá. Viszont nem akarok udvariatlan lenni, így belecsúsztatom a táskámba.
- Köszönöm, de nem fázik. Szeretem ezt az időt és jól esik.
Ezek után újabb csend következik. Reménykedem benne, hogy ezzel nem bántottam meg.
-Sajnálom, ha ezzel esetleg... de... miért ültél ide mellém?
Csak úgy kicsusszan a számon a kérdés, végig sem gondolom, csak kimondom. Feszengve, várva a kérdést, kikerekedett szemekkel fürkészem az arcát. Várok. Óráknak tűnik, mire választ kapok.
Hozzászólásai ebben a témában
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. október 31. 12:07 | Link

Claire  Love


Egy hosszú percig némán nézem a lányt, majd egy halk hümmögés az, ami elhagyja az ajkaimat.
- Érdekes lány vagy.
Jegyzem meg neki, persze egy pillanatig se bunkón. Tényleg érdekes, ismeretlen területnek érzem, olyannak, amit egyszerűen fel akarok fedezni. Meg akarom ismerni őt. Itt ülve a szökőkút szélén, olyan ez a lány, mint valami szoborszerű szépség, akinek páncélján át kell törnöd ahhoz, hogy megismerhesd egyetlen részletét is. Imádom az ilyen jellegű kihívásokat, és remélem, hogy tart annyira érdemesnek, hogy megismerhessem őt. Mert ha kell, akkor bizony, a sárkánnyal is megküzdök érte. Ő is olyan, akit első pillanattól fogva tartok annyira érdekesnek, hogy meg akarjam ismerni.
- Később még jól fog jönni.
Ha az idei tél is olyan lesz, mint pár nap tavaly, akkor bizony nem csak ez, hanem olyan is jól fog jönni, amit mágia fűt. Az egyik osztálytársam mutatott olyat, hogy a füles sapkája a fülét, a sál a nyakát, a kesztyű pedig az egész kézfejét melegítette. Így azért némiképp könnyű átélni a telet.
- Mert ha már itt ülünk, akkor ülhetünk együtt is, nem?
Pillantok rá a kérdés végén, egy kedves mosolyt is küldve felé.  Nem akarom elijeszteni, és nem akarok úgy kinézni, mint ha valami cukros bácsi lennék. Mondjuk, van mivel védekeznem, például, hogy prefektus vagyok. Igen, ez egy határozottan nagy védelem. Most már kezdem is értékelni, hogy van egy ilyen jelvényem.
- Persze nem kell beszélgetnünk. Csak így nem nézünk ki olyan antiszocnak.
Emelem fel védekezőn a kezem, majd elpillantok a másik irányba is, de nem nagyon van most itt rajtunk kívül más.

Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. október 31. 18:59 | Link

Ervin  Love

Érdekes. Ezt mondja. Én? Nem vagyok én érdekes, sőt!
Teljesen zavarban vagyok, és érzem, ahogy elpirulok. A hajam végét babrálom, rossz szokásom, mindig ezt csinálom, ha ideges vagyok. És most az vagyok. Frusztrál, ahogy rám néz, ahogy méreget, nem érzem jól magamat a bőrömben. Bár meg kell hagyni, kedves hozzám. A hangjában melegség bujkál és mosolyog rám. Próbálok nyugodt lenni, nem értem, miért feszengek.
- Igazad van, ülhetünk együtt is. - mondom neki, egy kicsivel több magabiztossággal a hangomban.
A tanulásról már lemondtam. Abban a pillanatban lemondtam, ahogy észrevettem, hogy itt ül ő is. Szeretném megtudni, mi bántotta őt, mit keres itt teljesen egyedül. De nem tudom, hogy illene-e. Én biztosan morcos lennék, ha valaki egy amúgy is nehéz napon azzal zaklatna, hogy meséljek arról, ami miatt rossz kedvem van. Így csak csendben nézek magam elé, és várom a folytatást.
Szeretnék vele beszélgetni. Szeretnék többet tudni róla. Olyan kíváncsi vagyok a történetére. Mély levegőt veszek hát, de nem jön ki egy szó sem a számon. Sokszori nekifutás után sikerül végre, és felteszem a kérdést.
- Mi bánt téged? - a hangom halk, de próbálom a lehető legkedvesebb hangnemet megütni, nem szeretnék se tolakodó, se pedig illetlen lenni.
Utoljára módosította:Gyilkos Tészta, 2015. november 1. 10:46
Hozzászólásai ebben a témában
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 1. 14:13 | Link

Claire  Love

- Semmi.
Vágom rá kapásból, hiszen alapjáraton ez az igazság. Bántani semmi sem bánt, csak olyan nyűgös korszakom van, amikor mindent csak negatívan tudok látni. Van ennek valami megnevezése is amúgy, mert mintha a padtársam mondott volna erre valamit. Szegény lány, nagyon csúnyán rámordultam, majd persze nem győztem bocsánatot kérni. Még jó, hogy tudja, hogy alapjáraton nem vagyok egy őrült.
- Vagyis csak apróságok. Sok apróság. Meg ez az ősz. Nehezen állok át.
A korábbi iskolámnál nem voltak ilyen nagyon meleg napok, aztán utána hirtelen nagyon hidegek, majd megint melegek, és így tovább. Hiába vagyok már itt jó ideje, a szervezetem valahogy nem képes megszokni, hogy itt így mennek a dolgok. Pedig igyekszik, én el is hiszem neki.
- Nemrég kineveztek prefektusnak...
Nem is értem, hogy miért kezdek bele a dologba, hiszen csak annyit tudok a lányról, hogy Claire a neve, és nagyon hideg a keze, de nem fázik. Ez pedig, valljuk be, nem sok. Mégis, megered a nyelvem, és nem is akar megállni.
- Tök nagy megtiszteltetés, hogy kineveztek, és tényleg, igyekszem jól csinálni, csak félek, hogy mégse lesz ez olyan jó. Nem vagyok maximalista vagy ilyesmi, csak nem vagytok trehány sem.
Az ujjaimat összefonva ejtem az ölembe a kezeimet, miután a jobb bokámat ráhelyeztem a bal térdemre. Nem olyan kényelmetlen itt, de azért nem is egy pad, hogy hátradőljek kényelmesen. Oda kell figyelnem, ha nem akarok beleborulni a vízbe.
- És ez az egész nagyon tud bosszantani. Évekig tök jól elvoltam itt, csak léteztem, és most erre tessék, bevállalok egy ilyen feladatot, pedig inkább azon kéne agyalnom, hogy jól sikerüljenek a vizsgáim. Nem igazán vagyok százas azt hiszem.
Most már viszont itt lenne az ideje annak, hogy hallgassak, szóval a következő gondolatot lenyelve pillantok a lányra.
- Mondj valamit te is kérlek, mert csak beszélek és beszélek.
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 1. 14:44 | Link

Ervin  Love

Tetszik, hogy ennyit beszél. Csak mondja, mondja és mondja, ömlenek belőle a szavak. Jó őt hallgatni, bár, amikor kijelenti, hogy prefektus, egy pillanatra tátva marad a szám. Nem gondoltam volna róla...
Amikor befejezi a mondókáját hümmögök egyet. Az agyam pörög, próbálom feldolgozni ezt a sok információt.
- Szóval prefektus. - jegyzem meg, inkább csak magamnak, semmint neki. - Érdekes. Mármint nem gondoltam volna, hogy az vagy. - mosolygok rá. - Rólam nincs nagyon mit tudni. Én csak azért jöttem ide, hogy tanuljak SVK-ra, most pont van rá egy kis időm, pontosabban volt. Persze ne érts félre, nem azt mondom, hogy zavarsz, mert nem. Szerintem nagyon jó ez az ősz. Én imádom. A színek, az eső illata, a fák suhogása, minden összhangban van, amikor ősz van. Igaz, kicsit előbb sötétedik, állandóan be van borulva, de ez a természet rendje. Próbáld meg élvezni! - tanácsolom neki.
Csak fecsegek összevissza, de már hiányzott a beszéd, hogy hallassam a hangomat. Nem nagyon tudok itt barátkozni. Mindenki furcsának tart. A lány, aki állandóan egymagában ücsörög és dudorászik. Én is bolondnak nézném magamat.
- Egyébként, ha nem tetszik majd ez a prefektusdi, az sem baj. Akkor abba hagyod. Nincs mit veszítened. Legalább akkor majd elmondhatod magadról, hogy te ezt is kipróbáltad. Ha pedig sikerül, akkor mégis többre vagy képes, mint hitted. Szóval mindkét esetben jól fogsz kijönni a dologból, nem gondolod?  
Hozzászólásai ebben a témában
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 3. 12:51 | Link

Claire Love

- Szóval érdekes.
Jegyzem meg játszott sértődéssel azt, hogy most aztán úgy, de nagyon megsértette, hogy még. Mert bizony, egyáltalán nem sértett meg, az ilyen dolgokkal engem nem nagyon lehet, meg amúgy sem. Hogy is mondták egyszer? Lepereg rólam. Igen, ez a jó szó. Nem szoktam én ilyenekkel foglalkozni, mert ha minden kis apróságon megsértődöm, akkor bizony egész nap egy sarokba gubbaszthatnék, és még akkor is tutira lennének emberek, akik odajönnek és még tovább osztanak. Én meg, nem vagyok az a kifejezetten saroklakó típus.
- Igazad van. Végül is, nem mondtam azonnal nemet, szóval volt bennem valami olyasmi, hogy ki akarom én próbálni magam.
Még ha nem is vallottam be eddig se magamnak, se senkinek. Persze, az alap ok egy hülye fogadás, amit Ellával kötöttem, de igazándiból nem erről van szó. Igazándiból nagyon is kíváncsi voltam arra, hogy vajon mit tudok kihozni magamból.
- Tök jó döntés volt, hogy leültem melléd. Látod? Erre volt jó.
Magam se gondoltam volna, hogy ide lyukadunk ki, de végül is, örülök neki, hogy ez lett a vége, mert a lányka rávilágított az egész lényegére. Akartam ezt, de ha nem megy, akkor majd leadom. Nagyon tetszik, hogy valaki képes volt rávilágítani arra, mennyire egyszerűen is mehetnek a dolgok itt.
- Köszönöm a jó tanácsot. Cserébe meghívhatlak valamikor egy forró csokira a cukrászdába?
Megérdemli, elvégre jelen pillanatban a fél életemet megmentette az tuti. Ha most itt elsorvadok itt a szenvedésben, akkor sose leszek családfő, sose lesz munkám, sose lesz belőlem senki. Ezt pedig most megakadályozta ez a helyes kis fruska. Az a minimum, hogy egy ízesített forrócsokira a vendégem.
- Kééérem Ms. Livingstone, ne mondjon nekem nemet, még a végén összetöri a gyenge szívem.
Azt hiszem, el kellene mennem, megnézni, hogy mit is csinálnak ezen a színjátszó szakkörön. Hiszen olyan lendületesen fogom meg a mellettem ülő lány kezét, teszem a szívemre és nézek rá kérlelőn. Nem, véletlenül se a pszichológusnőt mondtam, mert ha bajom is van, akkor is tagadom.

Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 3. 14:08 | Link

Ervin  Love

Szeretem, ha segíthetek. Mindig feldob. Tudom, hogy valakinek éppen most dobtam oda egy mentőmellényt, hogy kievickéljen a mély vízből, hogy rendbe tudja tenni a lelkivilágát. Így az enyém is helyrebillen egy kicsit.
Úgy érzem, és úgy látszik, ezt tettem most is Ervinnel.
Sokszor gondolok arra, hogy milyen lehet prefektusnak lenni. Na nem mintha én az akarnék lenni, csak úgy érdekel. Ránézek erre a fiúra és úgy érzem, nem egy kellemes feladat. Mégis, amikor azt mondom neki, hogy ne adja fel, mintha újra reményt látnék megcsillanni a szemében, és ez boldogsággal tölt el.
Ami végül pánikkal vegyül, hiszen a nagy hálálkodása közepette egyszer csak megragadja a kezemet és a mellkasához nyomja. Kér, hogy igyak meg vele egy forrócsokit. Persze tudom, hogy most éppen csak színészkedik, de azzal, ahogy megragadja a kezemet, azzal, ahogy a bőrömhöz ér, megijeszt.
A kezem a ruharétegek alatt is, de kitapintja, mennyire izmos mellkasa van, a kezem eltűnik az övében. Érzem, hogy elönt a forróság és mérget mernék rá venni, hogy egy paradicsomot megszégyenítően piros most az arcom.
A torkomra forr a szó. Csak bámulok rá, a szeme mélyen az enyémbe fúródik és, mintha megbabonázott volna. Ott ülök vele szembe, ezzel a kedves, hihetetlenül helyes fiúval, éppen a kezemet fogva könyörög, hogy töltsek vele még több időt, én pedig tátogok, mint egy hal. Szólalj már meg! Csak mondj valamit! Bármit!
- Szeretem a teát. - bököm ki végül. - Szóval inkább teáznék, ha lehetne róla szó.
A mondat végén nyelek egy hatalmasat és képzeletben egy díjat nyújtok át magamnak, amin ez áll: A világ legnagyobb lúzerének.
Hozzászólásai ebben a témában
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 5. 11:34 | Link

Claire  Love

- Szóval tea.
Hát ezzel most megfogott. Ahogy néztem, nekem olyan forrócsoki lánynak tűnt, bár most, ebből a szögből. Oké, talán el is hiszem, hogy félrenéztem. Innen inkább tudnám elképzelni azt, hogy teát iszik, mint, hogy forró csokit. Én viszont szerencsére olyan fiú vagyok, aki annyira nem édesszájú, így egy jó kis tea bármikor lecsusszan. Csak tény, hogy ez az szög, a hideg kis keze a meleg kezeim között, meg az, hogy ilyen ijedten néz rám, mint egy kis bambi, egészen megfogtak. Kedvem lenne közelebb férkőzni hozzá, de valljuk be, elég nagy pofátlanság lenne, és bármennyire is jól viselem a hideget, azt annyira nem díjaznám, ha beborulnék a kútba. Szóval inkább finoman elengedem a kis kezét, engedve, hogy visszavonulhasson a védelmi zónájába.
- A tea jobban is hangzik. Van egy teázó a faluba. Pillangóvarázs a neve azt hiszem, egy volt levitás diáké a hely, mi is a neve…
Valami egyszerű, de mégsem könnyű, és nem is igazán magyar a lányka neve, de bájos, erre emlékszem, meg, hogy bírja a pillangókat. Sőt, ha mindent igaz, akkor egyszer régen, segítettem ott kipakolni valamiket. Még gyerek voltam, és szimplán látogatóba voltam az édes jó apámnál. Akkor történt. Valamelyik első itt végzett évfolyam diákja lehetett.
- Zoey! Igen, ez a neve a lánynak. Szóval ő nyitott itt egy ilyen helyet, és van teájuk, és étterem része is van.
Nagyon büszke vagyok magamra, hogy ennyi mindenre emlékszem. Felpattanva, kicsit kinyújtom magam. Persze nem feltűnően, csak valamiért túlságosan bedomborítom a hátam, és olyan púpos gyereknek érzem magam ilyenkor. De nem szeretnék az lenni, így szépen, mindig kinyújtom magam.
- Pénteken, tanítás után találkozzunk itt.
Azért csak pofátlan vagyok, mert egy gyors puszit nyomok az arcára, mielőtt menekülőre fognám a dolgot. Nem, pofont nem akarok kapni. Visszafordulva azért még intek neki, hiszen nem vagyok én teljesen neveletlen.

Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 6. 14:53 | Link

Ervin  Love

Ahogy távolodik tőlem, úgy értem meg egyre jobban, hogy mi is történt.
Most már nem csak mérget mernék rá venni, hanem 100%-ig tudom, hogy rettenetesen vörös az arcom.
A szám pedig a fülemig ér. Nem is értem, hogy mégis mi ez a reakció. Nevetséges. Nem is ismerem ezt a fiút, mégis úgy érzem, hogy menten ki tudnék ugrani a bőrömből. Az ijedtségem elmúlt és a helyét átvette a lázas izgatottság. Alig várom, hogy újra lássam, alig várom, hogy a kezeimet újra a kezei közé fogja, hogy újra megcsókolja az arcomat. Az emlékre, ha ez lehetséges, még jobban mosolyogni kezdek.
Kutakodni kezdek a táskámban, előveszem megint a tankönyveimet, de nem bírok most koncentrálni semmire.
Fejben a találkozót tervezgetem. Mit vegyek fel, mit csináljak a hajammal, csupa olyan dolgon jár az agyam, amin amúgy nem szokott. Sosem voltam ez a csajos lány, aki a külseje miatt szenved órákat. Nem is hittem volna, hogy valaha fogok ilyeneken gondolkodni. És most tessék. Néhány pillanat műve volt csak. Csalódtam magamban, de még mindig vigyorgok.
Visszateszem a könyvet a táskámba és felállok. Elindulok, ideje lenne már visszamennem a szobámba.
Egy lépés után viszont visszafordulok. Azt mondják, ennek a szökőkútnak varázsereje van. Miért is ne? Jó azt gondolni, hogy ez nem csak egy közönséges kút. Bár itt semmi sem az.
-Kösz! - súgom oda a kútnak és elsétálok.
Folyton csak Ervinre gondolok.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék