36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2015. szeptember 10. 17:51 | Link

Jared


Lassan, továbbra is zsebretett kézzel elindult a kis társaság fele, megkerülve a szökőkutat. Ugyan a cica hirtelen megijedt és valószínűleg alaposan belemélyesztette a karmait a gazdájába, de nem hinné, hogy ennél komolyabbra fordulna a helyzet. Mindig látja az állatokon, főleg a kutyákon, hogy milyenek. Hogy kik ők. Ezért nem is áll a két állat közé, csak a helyszín széléről figyeli az eseményeket - jobban lekötik a négylábúak, mint a srác, mint ahogy általában történni szokott. Azonban amikor hozzá intézi az a szavait, felvont szemöldökkel, udvariasan érdeklődő arccal tekint fel rá. Szórakoztatja a gondolat, hogy a kutya gazdájának nézi, de ugyanakkor kicsit sérti is az önérzetét - ő sose hagyná, hogy ilyen ápolatlan, koszos legyen egy állata.
- Ő kobor, nem az enyém. - szórakozott mosollyal néz a srácra, pontosabban a kezére - kerülve a tekintetét -, amely a cica hátát simogatja nyugtatóan. Mentálisan hozzáteszi a mondandójához azt, hogy még, mert tudja, hova vezet ez az egész. Az említett négylábúra pillant, aki továbbra is úgy mered a macskára, mintha az élete függne tőle. Vajon mi járhat ilyenkor a fejében? Érzi a másik állat szagát, ösztönösen kíváncsi? Mire gondolnak, már amennyire ők szoktak, amikor találkoznak egy másik állattal és nekifognak véget nem érően ugatni? Hívják a másikat játszani? Az, hogy mire gondol a macska, már könnyebb kérdés. Valószínűleg arra, hogy mit akar ez tőlem?, esetleg felvetődik benne a gondolat, hogy mennyire koszos és büdös a kutya. Klasszikus macska-mentalitás.
Otthon mit csinálnak vajon ilyenkor? Késő délután, már valószínűleg túl vannak a nagy zabáláson, amit az emberek ebédnek hívnak, de még nem jött el a vacsora ideje. Silje rendesen gondjukat viseli? Freyját rendszeresen meg kell mosdatni, mert folyton elmászkál az erdőbe és egész kullancs-kolóniával tér haza. Nehéz gondozni hat kutyát, mindegyiknek külön egyénisége és akarata van. A kis Odin... a gondolatra szusszanva mosolyog egy széleset, a kellemes emlék kiül az arcára. Biztos ma is csinált valami rosszat. Hiába kicsi, egy alfa szíve dobog benne, mind a hatvan centi magasságával és fél szemével együtt. Elvágyódva sóhajt egyet, visszarántva magát a jelenbe. Úgy ülnek az emlékek a vállán, mint egy madársereg, be kell húzza tőlük a nyakát. Így, kicsit meghajolva, a földre révedt tekintettel ül le a srác mellé, oda se figyelve, hogy esetleg bezuttyant a személyes zónájába - amire máskor meg nagyon kínosan ügyel, mivel a személyes zónák megsértésének van egy olyan kellemetlen mellékhatása, hogy ezzel a saját zónánkat is feladjuk és engedjük, hogy a kettő egybefolyjon.


***
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 10. 19:44 | Link

Tobias

Lehet, hogy loncsos és bozontos volt a kutya, de akkor is szép. Jared simán el tudta képzelni, hogy terepen voltak a gazdájával és egyszerűen csak belefetrengett valami pocsolyába, vagy ilyesmi, úgyhogy végképp nem sértésnek szánta a feltételezést, hogy az övé az állat.
- Sok most a kóbor állat - jegyezte meg elgondolkodva Jared. - Nem olyan régen vittem be egy sérült kutyát meg a kölykét az állatorvosi rendelőbe - folytatta. - De őket egyszerűen kidobta valaki - fintorgott.
Nagyon utálta már a tényt is, hogy voltak emberek, akik képesek voltak bántani az állatokat. Noha jó volt bájitaltanból de az sem volt éppen a kedvence, mikor gőteszemet kellett használni, vagy bármi más nyilvánvalóan az állat halálával megszerezhető hozzávalót. Az a legutóbbi eset a kutyákkal eléggé felzaklatta, mivel a legilimencia segítségével végignézte, ahogy az állatokat az út szélén hagyják és a gazda egyszerűen elhoppanál.
Sherlock közben viszonylag megnyugodott, bár a pofácskájáról továbbra is olvasni lehetett azt a tipikus macska undort, amit csak ezek a kis lények tudnak ennyire effektíven produkálni. Jared meg is mosolyogta a duzzogó jószágot, aki legalább most már nem akarta menekülőre fogni a dolgot. Azon viszont jól meglepődött, hogy a másik fiú éppen mellé csüccsent le. Kicsit tétován nézett fel rá, miközben a fejében kérdések tömege fogalmazódott meg azzal a témával, hogy "miért ilyen közel?", kicsit kétségbe is esve ettől, de aztán látta, hogy a másik simán csak el van gondolkodva, úgyhogy biztos nem akar rosszat. Valószínűleg észre sem vette, hogy csak egy fél méter van köztük... Jared itt nyelt egy nagyot, mert rájött, hogy a fél méter nincs is olyan nagyon közel, csak ő van annyira szerencsétlen, hogy még ezt sem tűri igazán jól.
- Mi lesz vele? - kérdezte végül, csak hogy mondjon valamit, a kutya felé mutatva.
Hozzászólásai ebben a témában


Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2015. szeptember 10. 22:12 | Link

Jared


Borongós merengéséből a fiú hangja rángatja vissza, bár továbbra is csak maga elé néz, a földről lassan fel a kutyára, ahogy hallgatja. Arca dühös fintorba csavarodik.
- Tudod, hogy ki? - kérdezi olyan hangnemben, amely egyáltalán nem hagy kétséget affelől, hogy mit tenne szívesen az ilyen emberekkel. Bár ez nem jelenti még azt, hogy meg is teszi, de a szándék ott van. Csak egy kis fáziskéséssel jut el a tudatáig a fiú mondandójának egyetlen pozitív mozzanata. Összeráncolt szemöldökkel néz fel a mellette ülőre - ez miért van ilyen közel? hördül fel magában, szerencsére némán és nem is ugrik el, csak kicsit kiegyenesedik hirtelen és a távolabb eső kezére támaszkodik.
- Ez a rendelő... sok munkájuk van? - nyilván nem a falulakók háztáji állataira és azok szokásos bajaira gondol. Bár túl sok tehenet nem látott legelészni errefele, úgyhogy lehet, hogy csak a kis kedvencek az egyedüli páciensek. Ami teljesen rendben van, a természet rendje meg minden - egészen addig, amíg ezek az állatok kiesnek gazdáik kegyeiből és nem természetesen szenvednek sérüléseket. Nem véletlenül jött ide bestiakutatást tanulni. Ugyanakkor nem véletlen az sem, hogy nem akar állatorvosi pályát befutni. Nagyon hamar sokkal sötétebb karrierbe fordulna az, és nem a legális fajtából.
A srác kérdésére, ami már benne is megfordult egy párszor, sóhajtva a kutya felé fordítja a tekintetét. Oldalra billentett fejjel nézegeti, azon ritka pillanatok egyike ez, amikor szeretetteljes mosoly bújkál a szája sarkában és nincsenek a mentális redőnyök lehúzva.
- Hazaviszem. - közli egyszerűen, mint az egyedüli lehetséges választ. - Nem hagyhatom itt. - teszi hozzá magyarázatképp, bár szerinte ez nem szorul semmiféle magyarázatra. Lehetséges, hogy az állatot keresi a gazdája két faluval odébb, csak nagyon elkóborolt, de az is lehetséges, hogy senki nem keresi. Ha mégis ezt tennék, nála megtalálják. Addig is ráfér egy jó fürdés, evés és egy nyugodt éjszaka, amit nem a szabad ég alatt kell eltöltsön.
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 10. 23:05 | Link

Tobias

- Sajnos nem - rázta meg a fejét az eridonos. - A kutya csak a gazdája lábára emlékezett meg arra, hogy volt egy nagy pukkanás, amikor eltűnt mellőle - avatta be a másikat, hogy mit is látott szegény állat fejében.
Egyébként Jared bizonyos szempontból sokkal jobban szerette az állatok elméjét nézegetni, mint az emberekét. Egyszerűbbnek tűnt első ránézésre, de amint közelebbről megszemlélte rögtön kisült, hogy koránt sem olyan sima ügy. Az állatok máshogy észleltek, máshogy emlékeztek, ebben pedig volt valami egészen elbűvölő dolog, a kihívás mellett persze, amit az adott, hogy meg is kellett őket érteni.
- Nem tudom - felelte aztán Jared őszintén. - Akkor egyszer jártam náluk, és akkor is csak azért, mert fogalmam sem volt, mit kezdjek egy sérült lábú állattal, mégsem hagyhattam ott az út szélén a kölykével - mesélte el, hogy mi történt. - Habár... az egyik ismerősöm ott dolgozik, ő mindig elég nyúzott nap végére, szóval biztosan van bőven dolga - tette aztán hozzá elgondolkodva.
Miután az idegen is észrevette, hogy nagyon közel ült le, kicsit távolabb húzódott legalább egy mozdulattal, úgyhogy Jared is komfortosabban kezdte érezni magát. Annak pedig kifejezetten örült, hogy úgy tűnt, lesz a kutyának gazdája.
- Szerencséje van, jó emberbe futott bele - mosolyodott el halványan, mikor a másik kijelentette, hogy nem hagyhatja itt a kutyát. Hát persze hogy nem, mert ki tudna sorsára hagyni egy szegény állatot? Jó, elég sokan, de például Jared sem tartozott ezek közé.
- Mi lesz a neve? - érdeklődött aztán kíváncsian. Annak idején ők nagyon sokáig filóztak a bátyjával, hogy hogyan nevezzék el az akkor még pöttöm kismacskát, mert sehogy sem jutottak dűlőre, ami az egyiküknek tetszett az a másiknak nem és fordítva.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék