Szerelmesek estéje - Valentin nap
Február 14.

Ahogy belépsz a Fénylő Lelkek Udvarába, szinte egészen biztos, hogy eláll a lélegzeted! Minden fehér, és izzókkal tarkított, ezzel valóban fénylővé téve az egész helyet. A központi részen kerek, sok férőhelyes asztalok vannak, ahol barátok, ismerősök osztozhatnak egy békés estében a Valentin napon kívül is. Ám a nagyobb rész a két személyes asztaloké, melyek a széleken helyezkednek el, hogy meghitt legyen a hangulat a párok számára, s csak egymásra koncentrálhassanak.



A gyönyörűen feldíszített fák között a kis asztalkákon mécsesek, gyertyatartók pislákolnak, porcelán étkészlet díszeleg, ezüst evőeszközökkel és kristály poharakkal. Minden tányérban szerelmes hattyúpárt mintázó szalvéta foglal helyet, és amint leülsz, máris megjelenik egy pincér, aki minden kívánságotokat lesi, hogy tökéletes lehessen ez az este a számotokra.



Mindent megkaptok, amit csak szeretnétek, ínycsiklandó vacsorát, szív alakú süteményeket, szerelem ízű puncsos fagyit csokireszelékkel, és mindenféle különleges italt, melyet pontosan erre a napra készítettek nektek elő! Minden lehetőség adott a tökéletes romantikához, s ha már nem szeretnétek tovább ücsörögni, akkor andaloghattok egyet a rétre vezető úton, amely egy hosszú, és kanyargós, fényes rózsaalagúton át vezet a rétre. A rózsákat megbűvölték, hogy télen is virágozzanak, így csodálatos illatár közepette juthattok el a végállomásra, amely egy romantikus pavilonnál van.



Bár a Fénylő Lelkek Udvarán is szól a lágy muzsika, itt egy egész kis zenekar vár benneteket, hogyha szeretnéd felkérni a párodat táncolni, legyen rá lehetőséged. Viszont ha kettesben akarsz vele maradni, elég csak intened, s a zenészek azon nyomban eltűnnek, mintha ott sem lettek volna!
Nincs is ennél jobb hely egy igazi első csókra, vagy egy forró sokadikra, s amikor véget ér ez az este, szinte teljesen biztos, hogy senki nem marad pár nélkül, aki ide érkezik!



Pincéreink minden párt meglepetéskoktéllal fogadnak, amennyiben igényt tartanak rá. Aki szeretne ebből inni egyet, csak mondania kell //a hszetekben pirossal emeljétek ki, hogy kértek egy italt//, egy perc múlva már ihatjátok is a különféle hatású színes italotokat.


//Kérdéssel, kéréssel keressétek a Szervezői Mesélőt!
A Random Randisok a hozzászólásuk elején linkeljék be a maszkjukat, hogy könnyű legyen megtalálni a párotokat.
Szálazásnál figyeljetek, hogy egy szálba menjen minden (ez a poszt az első, ehhez írjátok a tiéteket).
Álmodói időpont: február 14-től március 7-ig//

Lucy, a bájos ^^

Ádám *-*

Ezen a kijelentésen csak nevettem. Olyan aranyos.
- Á értem, ez nálam is mindennapos dolog. - közben a cipőmet nézegetem ami elkezdett egy kicsit szorítani. Éreztem ugyan, hogy nem jó mikor megvettem, de nem érdekelt, mert nagyon tetszett. Nem baj, majd többször nem veszem fel, és elajándékozom a húgomnak. Neki biztosan jó lesz később. Mondjuk a másik tesómnak is adhatnám, de ezzel több gond is van, mert eleve nagyobb a lába az enyémnél, és fiú. Így hát marad a húgom, hacsak az egyik barátnőmre nem lesz jó. Na jó, de most miért is foglalkozok én ezzel?
- Oké, de lehetőleg a hordágyon elvivést hagyjuk ki, ha nem baj. - mosolygok rá a fiúra. Ez annyira kedves tőle, főleg hogy a büntetést is vállalná ezért. Egyébként én is kaphatnék? Erre nem is gondolva fordulok a fiú felé.
A beszéde nagy részére bólogatok, majd rájövök, hogy kérdezett is.
- Ó, hát nem hinném... - nézek a szemébe a forgás után. Egész jól táncol. Mondjuk én még nem táncoltam senkivel, és ha nem lennék ennyire elmélyedve a beszélgetésünkbe, biztosan rálépnék véletlenül egyszer-kétszer a lábára. Bár nem kizárt, hogy így nem.
- Rendben, megtartom. - mosolygok a valódi zenére koncentrálva, mert így elég nehéz tájékozódni a ritmusról, de mindenesetre hagyom hogy Ádám vezessen, ő olyan biztosnak tűnik a dologban.

Valentin nap | Random Randi
Arnold

Most, hogy mindkettőnk kezdeti zavara megszűnt, egészen viccesnek találom a helyzetet. Biztos nagyon zavartam már a partneremet azzal, hogy nem tudtam semmire normálisan reagálni az idegességtől, de ez van. Túl furcsa volt/van ez a helyzet nekem. Hiába döntöttem el, hogy viccnek veszem az egész estét és nem törődöm azzal milyen partnert kapok. Végül teljesen zavarba jöttem a partneremtől.
Ettől a gondolattól nevethetnékem támad, de mivel komoly témáról beszélgetünk visszafojtom. Bár még így is vidám mosoly jelenik meg az arcomon.
Arnoldnak csak bólintok, jól mondja van még egy évem a mestertanonc képzés kezdéséig. Amit különben már nagyon várok. A hallottak alapján nehéz, de jó képzés. Ami a velem szemben ülő srácon látszik is.
A partneremet nézve elgondolkozom azon, hogy a laza külseje ellenére mennyit tanulhat. Mivel az eddig látott mestertanoncoknál szinte mindig láttam valamilyen könyvet gyanítom, hogy sok-sok tanulni vallom lesz.
Egyenlőre ezeket a nem kellemes gondolatokat félre teszem és inkább a partneremre figyelek.
Jó hallani egy idősebb fiú véleményét a nemi kérdés hátrányáról vagy előnyéről. Bár kicsit naivnak találom a gondolkodás módját, de amint megérti, hogy én hogy gondoltam sokkal elgondolkodtatóbb a válasza.
Eltöprengve bólintok. Nos lehet, hogy már nem olyan lényeges, de valószínűleg az első pár komolyabb munkám alkalmával erősen aláfognak becsülni.
Arnoldot tovább hallgatva elmosolyodom.
-Nos, tényleg volt már rá példa.
Eszembe jut néhány ilyen alkalom, amitől csak még szélesebb lesz a mosolyom. Hát igen, elég meglepő tudok lenni.
A hobbik emlegetésén elmorfondírozom. Elsőre a zongorázás jut eszembe, de azt nem nevezném teljesen hobbinak. Kiss gondolkozás után válaszolok.
-Hát hobbinak a rajzolást mondanám.-kis habozás után folytatom-,de végül is a zongorázást is nevezhetjük hobbinak.
Elmosolyodom és gyorsan felteszem én is ezt a kérdést a partneremnek.
-Neked milyen hobbijaid vannak?
A zene változása után lankad a figyelmem. Az új szám sokkal jobb, mint amit eddig játszottak. Habozva megkérdezem Arnoldot, hogy táncolunk-e.
Arnold válaszának nagyon örülök, pirulva fogadom el a kezét.
A táncparkettre lépve vidám mosoly jelenik meg az arcomon. Táncolni kiskorom óta szeretek.

*** Valentin nap

- Szerintem is jó ötlet volt, bár ő nem igazán örült neki. Attól féltem, hogy el sem jön, és fel kell átkoznom magam a lányok hálókörleteibe valahogy. - vigyorog.
Aztán ahogy elkezdenek sétálni a rózsaalagútban - még mindig magukkal vonszolva a folyamatosan hulló szíveket - lassan előbukkan előttük a cél.
Dereknek most jut eszébe, merre is mennek, hiszen ő is részt vett a DÖKösök díszítésében, és lebegtette a különböző dolgokat ide oda, míg a helyükre kerültek, de annyira zavarban van, hogy teljesen kiment az egész a fejéből.
Igaz, így kész állapotban, és esti fényekkel sokkal szebb, mint akkor volt, mégis úgy meglepődik, mintha eddig nem is látta volna az egészet.
Kira nem is nagyon találja a szavakat, ő pedig egyszerűen csak nem tudja, mit mondhatna.
- Hát igen...
Nem is beszél inkább róla, hogy a zenekari ötletben nagy része volt. Nem gondolta volna, hogy ő is itt fog kikötni. Óvatos léptekkel felsétál a pavilon lépcsőjén, és a korláthoz megy a másik végéhez. Rákönyököl, és a homályos, szürke erdő sötétjébe bámul. Aztán a zenekar - akik különös mód vigyorogtak, amikor felbukkantak - hirtelen rákezd egy halk muzsikára, ő pedig kezd ismét zavarban lenni.
Méghozzá nem is alaptalanul, hiszen most totálisan kettesben maradtak a lánnyal.

Valentin nap

Derek

Ruha

Egy ideig mosolyogva bámulja a díszletet és a megjelenő zenekar vigyora mosolyt csal az arcára. Lassan ő is fellépked a lépcsőn a pavilonba és éppen egy frappáns megjegyzésre készül a zenekar egyik tagjának vigyorát méltatva, de mikor oda fordítja a fejét ahol Derek áll, rajta felejti a szemét. Igaz ő ezt egyenlőre nem látja, mert elfordul tőle és ez a szerencse, mert egy pillanatra kihagy a szívverése, a gondolata, elfelejti a frappáns megjegyzést is. Hirtelen tudatosul benne, hogy itt csak ketten vannak és nem olyan messze egymástól. Az erő kiszáll a lábából és zavartan pislog körbe. Mikor megszólal a zene egy kicsit távolabb a fiútól nekidől a korlátnak mielőtt a szó szoros értelmében kicsúszik a lába alól a talaj. Próbálja csitítani a szívverését és a szemét levenni Derek hátáról, mert előbb utóbb meg fog fordulni és akkor totál égő lenne, hogy így bámulja. Valahogy nem tudja megtenni, íriszei úgy tapadnak rá, mintha mágnes vonzaná őket. Végül nagy nehezen nem kis  erőfeszítéssel sikerül elfordítani a fejét és kifelé nézni. Közben a halk zeneszó bekúszik a fülébe. Derek elég csendes és kezd kicsit hosszúra nyúlni a hallgatás. Elhatározza, hogy megtöri valamivel a csendet elvégre kezd nagyon zavarba ejtő lenni.
-Khm... tényleg nagyon szépen sikerült ez a rész itt. A zene is jó. Tudod rájöttem, hogy egész jó táncos vagyok, Kili lábára csak néhányszor sikerült rálépnem a karácsonyi bálon.
Kuncog egy kicsit, amikor eszébe jut. Pedig szeret táncolni csak valahogy nincs hozzá olyan nagy érzéke. Most is szívesen táncolna, de Derekkel valahogy nem lenne ez olyan könnyű. Még a gondolata is zavarba ejtő, hogy ő meg Derek együtt olyan közel. Nem tudna koncentrálni az biztos és egyből sikerülne a lábára lépnie. Igazából még sosem látta őt táncolni. Vajon szeret? Tud? Vagy nem?
-Te, hogy állsz a tánccal? Nem voltál ott a bálon, így nem tudtam kideríteni.
Mosolyog és örül, hogy talált egy témát végre, mert a csend most valahogy zavaróan hat rá, ahogy beáll egyből a saját felgyorsult szívverését hallja csak.

*** Valentin nap

A csend egyre hosszabb, és lassan kínosnak mondható volna, ha Dereknek feltűnne. De annyira el van bambulva, és épp a semmi dobozába merülve agyilag, hogy észre sem veszi a dolgot.
Csak nézi a sötét, alig kivehető fatörzseket, amint előttük hullik konokul a csillámló szíveső. Vajon meddig tart még?
Aztán Kira megtöri a csendet, Derek pedig magához tér. A lány felé kellene fordulnia, így diktálja az illem, de most próbál ő sem elájulni a rémülettől, hogy ketten vannak ( na jó meg fél tucat ember a zenekarból ), így csak oda oda pillant Kirára miközben beszél.
Ahogy a zene megszólal, Kira a táncról kezd beszélni. Ezen nem is lepődik meg, a lányoknak valamiért mindig a tánc jut eszébe a zenéről. Miért szeretnek annyira táncolni? És Kira miért beszél most erről? Talán arra akar célozni, hogy táncolni akar? Aztán szóba jön Zoli, Derek pedig akarva akaratlanul is felhorkant. Nem a fiúnak szól a dolog, csak úgy... ki tudja minek.
- Kili... Zolira gondolsz? Eddig Zoli volt, nem Kili, ha jól emlékszem. Vagy már ilyen jóban lettetek?
Na, most meg mi baja van? Miért kérdezget ilyeneket? Talán féltékeny? És ha az, akkor miért? Elvégre Kira vele van most itt, nem Zolival. Nem kellene a lánnyal undoknak lennie. És ha ennyire idegesíti őt, hogy Kira Zolival volt, akkor miért nem tud normálisan viselkedni? Mondjuk felkérhetné táncolni.
- Nem szeretek táncolni.
Még mindig ez az odavágós stílus. Na, gyerünk már Derek, szedd össze magad!
Megköszörüli a torkát, majd kissé zavartan a lány felé fordul.
- Bocsi... csak...
Mit mondjon? Azt se tudja, hogy mi baja. Inkább csak felsóhajt.
- Igazából tudok táncolni, de ezt ne mondd senkinek. Általánosban anyáék beírattak társas táncra. Tudom... ciki... - forgatja meg picit szemeit, egy kissé elvigyorodva. - De minden percét utáltam...
Egy kicsit nézegeti a lányt, majd nagy levegőt vesz.
- Szóóóvaaal... akarsz táncolni? - a kérdés úgy hangzik, mintha magától kérdezné, nem a lánytól, és ez némiképp viccesnek hat.

Valentin nap

Derek

Ruha

Még mindig nem fordul felé, vajon miért? Ez jár a fejében miközben Derekre figyel. De,.. most meg mi van? Mi ez a hangsúly? Mi a baja Kilivel? Létezik, hogy féltékeny lenne? Neeem, az ki van zárva. Nem, nem, nem, biztos nem.
Őszinte döbbenettel néz rá és kissé zavartan süti le a szemét.
-Tudod Zoli nagyon jó fej volt a bálon és kedves fiú. Így szólítják sokan és ezért én is.
Most meg minek magyarázkodok?
Egyre rosszabb lesz a helyzet és mélyül a zavara, amikor Derek csak úgy odaveti, hogy nem szeret táncolni. A rózsaszín szívecskék egyfolytában zuhognak és ez kezd idegesítő lenni. Persze érti ő, hogy nem szeret nem szerethet mindenki táncolni, de ez a hang? Ezt nem tudja hova tenni. Egy pillanatra sírhatnékja támad, mert fogalma sincs mit rontott el, de azt érzi valamit biztosan. Szerencsére a szúrós érzés a szeme tájékán enyhül, amikor Derek hangja is kezd megenyhülni és végre felé fordul. Még mindig egy kicsit döbbenten néz rá. Mikor előadja a társas táncot, a hangulat kezd újra oldottabbá válni. Elképzeli, ahogyan Derek a társastánc tanfolyamon járja a táncot a többiekkel és megforgatja a lányokat. Ezen mosolyognia kell megint. Igen ez Derek, a legfeszültebb helyzetet is képes derűssé varázsolni valahogyan.
-Nem árullak el megígérem.
Nem mondja el, hogy a balett is ugyan olyan ciki, ha az embernek egyszerűen nincs érzéke, hozzá. A hegedű óra is ugyan olyan unalmas, ha nincs kedve hozzá az embernek, ezeket megtartja magának. A nyelvén van, hogy tökéletesen megérti és eszébe sincs próbára tenni, ha nincs hozzá kedve, hogy tulajdonképpen nem is, azért hozta fel a táncot, mert akarna táncolni csak érdeklődött. Mielőtt azonban megtehetné, Derek megelőzi a bizonytalan kérdéssel. Meglepetten bámul rá újra, hiszen azt ecsetelte mennyire nem szeret táncolni és mégis megkérdezi tőle akar e?
Neeem, dehogy akarok! A társas táncot is utáltad, különben sem tudnék veled táncolni a lábadra lépnék és fura is lenne szóval..
-Igen... igen szeretnék...
Mi? Te jó ég! Ezt meg miért kellett mondanom? Ostoba vagy Kira, tuti a lábára lépsz és már most se kapsz levegőt! Nyugalom...
Kicsit kipirul az arca, amikor felnéz Derekre, aztán el is kapja róla a tekintetét. Mély lélegzetet vesz lassan, aztán picit közelebb lép, de ez csak egy hangya lépésre sikerül, mert elszáll megint a lábából az erő.

*** Valentin nap

Szóval Zoli jó fej volt. Igen, Zoli tényleg jófej, mármint amennyit ismer belőle, ami sajnos nem sok, de az igazat megvallva neki is szimpatikus a srác... talán pont ez a baja. Hogy Zoli tényleg jó fej. És fiú szemmel nézve még nem is néz ki rosszul, már amennyire ezt Derek meg tudja ítélni a saját neméről.
- Kedves? Jah, aham...
Aztán kiszalad a száján a kérdés.
- Tetszik neked?
A francba már Derek, mi bajod van? Gyorsan el is tereli a szót a tánc dologgal, ami szintén nem egy jó választás a részéről. De már késő, mert Kira igent mond. Miért mondott igent? Miért nem mondta, hogy kösz, nem kell, vagy akármi? Mondjuk valahol örül neki... de pont tánc?
Na jó, ha már tánc...
- Szeretnél? Ó... azazhogy... oké... akkor... akkor táncoljunk.
Kirához lép, aki szemmel láthatóan valamiért ott ragadt egy helyben ahol állt. Most érzékeli csak, hogy vagy Kira ment össze az egy év alatt, ami nem valószínű, vagy ő nőtt azért elég sokat ahhoz képest. Nem csoda, hogy tombolnak a kamasz hormonok.
- Akkor... én most... megfogom a... a kezed... meg a derekad...
Mintha magát szeretné meggyőzni vele, hogy most akkor tényleg ezt teszi. Így nem tud már visszakozni, és végre kell hajtania a mozdulatot. Viszont amint megérinti a lány kezét, tökéletesen elfelejti az összes tánclépést, amit valaha megtanult. És nem segít a dolgon az sem, hgy a zenekar hirtelen egy lassú, nagyon romantikus dalt kezd el játszani. Derek pedig csak zavartan vigyorog Kirára, a kezét meg a derekát fogva, és teljes mozdulatlanságban bámulja a lányt, mintha azt se tudná, melyik bolygón van éppen.

Valentin nap

Derek

Ruha

Hogy tetszik, Kili? Ez meg miféle fura kérdés, hiszen a barátom!
Szerencsére Derek témát vált és belemegy a táncba. Kisebb pánik fogja el, amikor látja közeledni, mert tényleg nemet akart mondani, hogy lett ebből igen? Végül is nem is olyan rossz, hogy így történt, végül is nagyon klassz. De olyan hihetetlen az egész, még a díszlet és a zene is olyan valótlannak hat most.
Mintha nem is itt lenne a pavilonban, mintha csak álmodná az egészet. Persze, hogy álmodja, mert ez nem lehet igaz. Derek közelebb lép hozzá, aztán megfogja a kezét, érzi a derekán a másikat. A lélegzete is eláll az izgalomtól, a szíve már régen őrülten kalapálja a maga sebes ritmusát, a zenekar meg a szép lassú dallamot játssza.  Biztos fel fog ébredni mindjárt. Meglepődik mikor fel kell emelnie a fejét. Eddig nem is nagyon vette észre milyen magas Derek, de tény, hogy most jóval magasabbnak hat. A zavart mosolyt nézve az arcán, ő is hasonlót produkál még mindig nem vett levegőt, úgyhogy kénytelen egyszerre egy nagyot venni, ha nem akar megfulladni. A sóhaj után kicsit magához tér és észreveszi, hogy nem táncolnak csak állnak, ami sokkal zavarba ejtőbb, mintha rátaposott volna a lábára. Kicsit közelebb lép és a fejét is határozottan felemeli. Olyan közel vannak, hogy akár...
Megállítja gyorsan a gondolatmenetet, mert érzi, hogy az arca lángba borul. Lassan elkezd oldalra lépni, ahogy tanulta és picit húzza a mozdulattal Dereket is. Igaz emlékei szerint nem neki kellene vezetnie, de úgy tűnik, Derek leblokkolt és ha sokáig állnak még szorosan így egymást nézve félő, hogy a szíve kiüti a mellkasát. Próbálja valamivel elterelni a gondolatait, hogy ne legyen már olyan ideges. A rózsaszín szívecskéket kezdi nézni, amik még mindig körülöttük potyognak. Vajon meddig fognak még esni? Éppen fel akarja tenni a kérdést Dereknek, hogy ő is látja e, még a szívesőt és akkor ahogy felpillant egyenesen a szájára néz. Ettől megint mélyen elpirul és nagyon gyorsan kapja el a tekintetét. Te jó ég! Soha nem gondolta volna, hogy tud így érezni, viselkedni, hogy egyáltalán képes ilyesmire, hogy így gondoljon valakire. Itt romantikázik! Ha valaki ezt mondta volna neki, év elején mikor megérkezett minimum kinevette volna, de biztosan nem hitte volna el.

*** Valentin nap

Ahogy ott állnak, és ráadásul egymáshoz érve, Derek valóban meg se tud mozdulni. Még a nyamvadt zene is segít abban, hogy tökéletesen leblokkoljon. De szerencsére Kira még észnél van, így neki hála lassan elkezdenek táncolni.
Ennek köszönhetően, ha Derek még nincs is egészen észnél, de a lábai és a teste automatikusan tudják, hogy mi következik, így átveszik az uralmat felette, és végre azt csinálja, amit évekkel ezelőtt még megtanult. Bár nem nagyon gondolkodik, mégis sikerül valamit összehoznia, ami azért közel sem botladozás.
Mikor valamennyire belejön a dologba, még egy pörgetést is belevisz óvatosan a táncba, hátha Kira reagál rá, és nem lesz annyira kínos a szitu. Aztán ismét egészen közel vannak egymáshoz, és nem tudja nem észrevenni a lány pirulását, és különös pillantásait.
Ő sem tagadhatja, hogy mennyire gyorsan ver a szíve, de ez az egész még annyira új neki, hogy ha tudná is, mi volna a következő lépés - no nem a táncban - valószínűleg akkor sem merné meglépni.
Egy ideig eltart a dal, ők pedig keringenek, aztán, ahogy váltana a zene, Derek hirtelen elengedi Kirát, és hátrébb lép vagy két lépést.
- Öhm... köszönöm a táncot. - mondja majd zavartan, elég feltűnően tördelve ujjait csak nézi a lányt. Olyan szép, és csinos és kedves... és neki annyira nincs gőze sem az egészről, ami most itt folyik. Lehet, hogy beszélniük kéne róla? De hogyan hozza fel a dolgot, hogy ne bántsa meg a lányt? Vagy egyáltalán mit mondjon, vagy miről beszéljenek?

Valentin nap

Derek

Ruha

Először elég apró lépéseket tesz csak és nagyon igyekszik koncentrálni, hogy egészen biztosan oda lépjen, ahova kell. A kezdeti leblokkolás után Derek belejön a táncba és egészen jól kezd menni. Szerencsére úgy néz ki tudja követni és az eddigi feszült izgalom kezd átmenni valami boldog fesztelenségbe. A pörgetésnél már szinte suhan és teljesen magától kerül a helyére minden lépés utána is, olyan boldogan és könnyeden. Dereken tényleg érződik, hogy táncórákat vett, mert nagyon ügyesen vezeti őt. Mosolyogva kering, amerre vezeti, aztán olyan hirtelen marad abba, hogy ideje sincs felfogni. Derek elengedi gyorsan és el is távolodik tőle. A könnyed boldogság és a köd is valahogy távolabb kerül vele. Megköszöni a táncot és ez olyan aranyos, hogy erre megfogva picit a ruhája szélét, viccesen meghajtja a térdét.
-Én köszön monsieur...
Aztán szélesen elmosolyodik.
-Nagyon jól táncolsz. Lehet, hogy nem szeretted, de azt hiszem megérte a társas tánc tanfolyam.
Látja, ahogyan Derek tördeli az ujjait és láthatóan zavarja valami. Mintha valamin gondolkodna. Fogalma sincs mit mondhatna, vagy tehetne. Csak egyik érzés jön a másik után. Ó, miért kell ennek, ilyen piszok bonyolultnak lennie? Bárcsak itt lenne Fleur néni, hogy súgjon, mit is kellene csinálnia. Hirtelen bevillan neki, ahogy Fleur nénikéje az egyik sötét bokor mögött lapít és súgja Derek háta mögött, hogy: Ez az kislány csak így tovább! Ezen a gondolaton megint nevetnie kell, de visszafogja a kuncogást. Nem kell ennek biztosan bonyolultnak lennie. Az a fő, hogy jó együtt és kész. Odalép az ujjait tördelő Derekhez és kinyújtja felé a kezét.
-Visszamegyünk?
Ha Derek kézen fogja, akkor lelépdel vele a lépcsőn és a zenekar felé int egyet és kedvesen megköszöni a muzsikát. Az egyik zenész oldalba bökdösi vigyorogva a másikat és kacsint egyet feléjük mutatva, a másik vidáman bólogat neki és teli szájjal rájuk vigyorog, ahogy elhaladnak mellette. Valahogy most megint könnyednek érzi magát. Végül is bevallotta Dereknek, hogyan érez és nem történt semmi katasztrófa. Jól érzi magát vele és szeretné, ha ez fordítva is így lenne.

*** Valentin nap

Ahogy Kira játékosan megköszöni a táncot, úgy, ahogy bizonyára az etikett megkövetelné, Dereknek muszáj mosolyognia. Majd a bókon is csak bárgyún vigyorog.
- Köszönd anyumnak. - mondja a lánynak. - Ő szerette volna. Apa szerint "nem férfias". - mutatja ujjaival az idéző jelet. Aztán kissé eluralkodik rajta ismét az izgalom, és agyalni kezd megint az egészen, de a lány megkérdezi, vissza mennek e.
Bólint, s mikor Kira nyújtja a kezét, nem tudja mit csináljon. Korainak érzi, hogy kézfogósat játszanak, de nem akarja elutasítani sem a lányt. Egyiket sem tartja most valami jó ötletnek. Micsoda dilemma!
Végül, oda sem nézve, némiképp talán el is pirulva megfogja Kira kezét, és nem is látja a vigyorgó zenészeket, amikor elindulnak vissza.
Csak folyamatosan az jár a fejében, hogy most biztosan totál úgy néznek ki, mintha össze jöttek volna. Pedig ez még nem így van. Még. Vagy... hogy is lesz ez? Nagy levegőt vesz, és ahogy a rózsaalagútba érnek ismét, úgy dönt, így, kézen fogva, belevág a dolgokba. Épp itt az ideje, bármilyen nehéz is a dolog.
- Kira...
Sokkal nehezebb ez, mint gondolta.
- Én nem tudom, hogy mi legyen most... - vallja be a lánynak elég nehezen. - Szerintem nem vagyok egy tök hülye gyerek, de most kicsit annak érzem magam... és ezt most egy kicsit gyorsnak...
Hallgat egy sort, és nyel egyet, mielőtt folytatná.
- Viszont... - kezdi nagyon lassan, továbbra sem nézve Kirára, de kicsit erősebben fogva a lány kezét, mint eddig. - Furcsa módon... hát... tudod, én nem gondoltam rád meg rám... így együtt... meg senkire... mert... még annyi minden van, amire gondolhatunk... a suli, amit még mindig nem ismerek eléggé, meg a kviddics... a kviddics az jó.
Most minek beszél a kviddicsről?
- Szóval a lényeg... nem akartam... barátnőt. Azt se tudom milyen az. És még a... hát... csókot se nagyon gondoltam végig... Te pedig a barátom vagy, hát persze, hogy nem gondoltam ilyenre...
Ismét nagy levegőt vesz.
- De... hát tudod, hogy tetszel... és nem akarok semmit sem elrontani...

Valentin nap

Derek

Ruha

Nemsokára újra a rózsaalagútba lépnek és így kézen fogva, azért sokkal megnyugtatóbb a kanyargós kivilágított úton. Fel nem foghatja miért gondolta ezt olyan nehéznek, egyáltalán mitől volt olyan ideges, hiszen nincs ebben semmi. Majd valahogy lesz most csak az a fontos, hogy együtt vannak. Ezzel a boldog tudattal lépked, amíg Derek a nevén nem szólítja. Akkor lassít egy picit és kérdő pillantással néz rá. Aztán valahogy sikerül kizökkennie a boldogságból az... ez most kicsit gyors... -nál. A gyomra tájékán megint kezd megjelenni az a kellemetlen szorítás és a keze, amelyik Derek kezében nyugodott most elernyed és ha Derek nem tartaná erősebben már el is engedte volna. Aztán jön a sok minden, amire még lehet gondolni és a szorítás a gyomrában egyre erősödik. A mosoly valahogy elillan az arcáról, de egy pillanattal később nem kevés akarattal már vissza is varázsolja, igaz egy kissé merevebb, mint alig pár másodperce volt. Eszében sincs mutatni, hogy mennyire rossz most ott bent ez a szorítás, főleg azért, mert teljesen megérti. Hogyne értené, számolt is ezzel, hogy talán mégsem lesz úgy..., hogy jobb lesz mint eddig. Azt azért gondolta, hogy más lesz, de hogy ez a más jobb vagy rosszabb lesz, azt nem tudta. Végig gondolta mielőtt idejött és ezt az egészet előadta. Tudta, hogy nem biztos, hogy szerencsés lesz a vége, de az előbb tényleg úgy tűnt, hogy... mindegy. Tulajdonképpen világos a helyzet. Derek csak barátságot szeretne, mert nem is gondolt másra, persze miért is érezne mást? Persze nem gondolt rá úgy... hogyne mindent megért és ettől ugyanúgy szereti semmi baj, csak a szeme tájékán ne szúrna már megint.
Hogy csók meg ilyenek? Igaz ez tök fura lenne és igaz is és ahogy most Derek elmondja még érthetően is hangzik.Csak ne szúrna úgy...
-Én... én... megértem. Persze értelek.
Igyekszik a legnormálisabb hangon mondani teljes őszinteséggel és elengedi Derek kezét. A gyomrában a szorítás már kibírhatatlanul erős kezd lenni.
-Nem rontottál el semmit. Szóval akkor...
Nem is tudja, hogyan fejezze be ezt a mondatot. Inkább a földet kezdi nézni. Az biztos, hogy nem tudja ő sem, hogy mi legyen. Azért vannak sejtései róla, de ez nem jelenti azt, hogy ez neki nem korai. Persze akkor minden úgy marad mint régen. A baj csak az, hogy tudat alatt tudja ezek után már nem nagyon lehetséges. Azért Derek kedvéért meg fogja próbálni csak múlna már el a szúró érzés.    

*** Valentin nap

Ahogy Derekből feltörnek a szavak, és végre bezsélni kezd, egyre jobban érzi magát. Olyan, mintha egy nagy követ görgetnének le a szívéről, és kezd ismét oldottabb is lenni, habár a dolog azért még mindig feszélyezi.
Már majdnem odaérnek az alagút végéhez, amikor befejezi az eddigi mondatait, majd mély levegőt véve végre Kirára pillant, ahogy ő is mond pár szót.
De ahogy a lány arcát meglátja, hiába nem hallotta a szavaiban a szomorúságot, az arcáról mégsem törölheti le véglegesen azt a furcsa tekintetet.
Derek homlokráncol egy sort, majd inkább elengedi Kira kezét, ahogy szembe fordul vele. Úgy ítéli meg, ez talán nem egy kézfogós párbeszéd lesz, ha így megy tovább. Akárhogy is legyen, jobb túlesni mindenen.
- Én nem is azt mondom, hogy most rontottam, vagy rontottunk el bármit is... csak azt nem akarom, hogy ezután az történjen. - magyarázza, és egy fokkal bátrabbnak érzi most magát. Hiszen eddig ki tudta mondani a gondolatait, hát akkor ezután sem érdemes visszatartani őket.
- Mondtam, hogy tetszel Kira. - dönti oldalra a fejét, és most valahogy érettebbnek tűnik, mint eddig. A lány talán még nem is láthatta ilyennek eddig. Pedig néha előbukkan ez az oldala is a fiúnak.
- Szép vagy, okos vagy, vicces... szóval nem úgy tetszel, hogy csak csinos vagy, hanem úgy, ahogy vagy. - magyarázza, és egészen jó, hogy így el tudja mondani végre.
- Mea is szép lány persze, és végre bevallhatom neked, hogy őt tekintem a legjobb barátomnak, és tök jó, hogy ezt kimondhatom, mert most már nem veszed majd annak, hogy... hogy téged meg kevésbé szeretlek. Mert tudod ő a legjobb barátom, Te meg...
Szerelmem? De hát azt se tudja mi az! Vagy igen? Vagy barátnő? Vagy micsoda?
- Te meg más vagy.
Ez nála felér egy vallomással jelen pillanatban.
- Te Kira vagy. Téged nem lehet behatárolni ilyen dolgokba. És nem akarom, hogy ebből most így legyen valami esetleg... hogy így hirtelen... na meg... a fiúk dolga randira hívni, most azt akarod mesélni a gyerekeinknek, hogy Te voltál a menőbb? - neveti el magát zavartan, és próbál poénkodni egy kicsit, nehogy Kira teljesen rosszul érezze magát. Ő ezzel mind nem akar rosszat.
- Csak annyit akarok mondani, hogy... talán van olyan, amire várni kell. Ha nem is sokat. Mit gondolsz?

Valentin nap

Derek

Ruha

Akkor... akkor minden jó, sőt még annál is jobb. A mosoly ami olyan merev volt megint szelídül és a szorítás elillan. Olyan ez mint egy érzelmi hullámvasút. Nahát szép, okos csinos? Olyan jó ezeket most tőle hallani. Kámea a legjobb barátja, hát persze, hiszen neki is. Mea? De még mennyire szép gyönyörű és olyan gyönyörű a világ is és a fények is és minden. Szóval akkor ő más, ő Kira! Valahogy ez most jobban esett neki, mint egy szeretlek, vagy bármi ehhez hasonló. Nem gondolta volna, de úgy érzi kettőjük közül ő az aki most éretlenebbül viselkedett. Ez most annyira komolyan és őszintén hangzik minden egyes szó. Az eddigi ámulatból egy másik ámulatba esik. Amikor Derek odaér a mondanivalójában, hogy... azt akarod mesélni a gyerekeknek, hogy te voltál a menőbb,megkönnyebbülten felnevet.
-Majd azt mondom nekik: Tudjátok anya francia származású, apa meg angol és ez tiniként sem volt soha másképpen.
Megkönnyebbülve mosolyog és csillogó szemmel néz Derekre. Talán máshogyan is, mint eddig. Most annyira más volt, olyan nagyon felnőttesnek tűnt, amit mondott, ahogyan mondta. Olyan... olyan... igazi.
-Azt gondolom, hogy teljesen igazad van és én is pont így gondolom és így is gondoltam csak nem tudtam volna így elmondani. Örülök is neki, hogy ezt mondtad és... nem valami mást. Tényleg nagyon örülök neki.
Az arcáról és a csillogó szemeiből könnyen leolvasható, hogy amit most mondott igaz.

*** Valentin nap

Ahogy látja Kirán az ismételt változást, hogy egyre jobban felragyog az arca, és egyre - ha létezhet ilyen - gyönyörűbb, ismét ő is jobban érzi magát. A lány még poénkodik is egy kicsit, amin Dereknek is vigyorognia kell.
- Én sem tudom, hogy sikerült ezt így elmondanom. - vallja be végül a lánynak.
- De szerintem akkor beszéljük meg... hogy ha valaki randira hív minket, mondjuk azt, hogy van barátunk/barátnőnk, de még ne szaladjunk ennyire előre, és hát... menjünk el majd valahová ketten, ahová kivételesen én hívlak meg. - mosolyog, de a gyomra ugrik egyet a gondolatra.
- Aztán ott lesz majd a nyári szünet is, ahol lesz időnk gondolkodni, meg ilyenek, nem tudom, hogy megy ez. - vakarja meg a tarkóját elgondolkodva. Ez most olyan tárgyilagosnak tűnik. De valamiért így érzi helyesnek a dolgot.
- Végül is, még csak 15 éves vagyok én is... na de mindegy.
Fixírozni kezd egy rózsát, majd kis idő elteltével visszanéz a lányra.
- És mit mondunk Meának?
Na ez egy jóval kellemesebb és vidámabb téma, az biztos!
- Szia Mea... szóval Kirával találkoztunk Valentin napon, de nem járunk, csak randizunk? - adja elő a jelenetet most már ténylegesen vigyorogva.

Valentin nap

Derek

Ruha

Teljesen logikusan hangzik és józanul. Lehet, hogy tényleg a francia vér az ami nem engedi neki ilyen világosan látni a dolgokat? Persze ez így nagyon is jó.
-Rendben, ez így szerintem is jó lesz.
A gondolatra, hogy Derek el fogja hívni egy igazi randira máris izgatott lesz. Szóval ez olyan tényleg igazi randi lesz. A hajtincset, ami pont ott van jó helyen, ahol van betűri a füle mögé, hogy elrejtse a zavarát. Vajon milyen lesz Derekkel randizni, biztosan jó. Az már nem lesz ennyire feszült és bizonytalan, ahogy most indultak neki. Aztán ki tudja, majd lesz ahogy lesz. A nyári szünet? Igen a nyári szünetben valószínűleg találkozhatnának, de ő minden szünetben Párizsba utazik az Amorden birtokra. Most erre nem szeretne gondolni egyelőre van más ami lekösse a gondolatait, mert Derek  megkérdezi, mit mondjanak Meának és ez így valóban elég viccesen hangzik, amit előad. Mea valószínűleg jót élcelődne rajta. Vidáman kuncog, ahogy elképzeli.
-Nem hiszem, hogy ezt megúsznánk ennyivel.
Kicsit elgondolkodik a dolgon. Aztán egyszerűen mosolyogva megrántja a vállát.
-Mea okos és szerintem tudja magától is mi a helyzet. Nem hiszem, hogy majd neki magyarázkodni kell, de ha mégis akkor... mondjuk azt, hogy őszintén kedveljük egymást. Szerintem érteni fogja.
Őszintén reméli, hogy Mea örülni fog, amikor ezt meghallja, majd. Idáig persze nem jutott eszébe az ellenkezője, mert annyira képtelenség, hogy a legjobb  barátnőjük ne örülne nekik. Ez biztosan nem fordulhat elő.
-Akkor ezt megbeszéltük.
Mondja végül mosolyogva.

*** Valentin nap

- Akkor ezt meg is beszéltük!
Derek most már leírhatatlanul vidám. Nem elég, hogy sikerült elmondania Kirának, amit szeretett volna, végre kezd tisztában lenni kicsit azzal, mit is akar, és az, hogy a lány ezeket mind megértette és elfogadta, sőt, látszólag neki is tetszik a dolog... még boldogabbá teszi.
Amikor Meáról kezdenek el beszélni, és arról, hogy mi lesz, Derek sem tudja elfojtani a nevetést, és igazából nem is akarja már. Most ismét megfogná Kira kezét legszívesebben, de nem akar úgy visszasétálni az udvarba. Így is lehet, hogy fognak rajtuk csámcsogni, nem kell még adni senki alá a lovat, mielőtt nem történik biztos.
- Igen, én sem hiszem. - mosolyog, majd lassan elkezd visszasétálni ismét, gondolva, hogy Kira is biztos elindul vele.
- Okés. És... - gondolkodik el egy picit elkomorodva, közben pedig kirázza a hideg. Kezd eléggé hűvös lenni.
- ...és szerinted nem lesz vele gondja? - kérdezi. - Mármint... hárman mentünk eddig mindenhová ahová együtt mehettünk, mint barátok... ha mi, két barátja... érted... akkor... szerinted... nem fogja rosszul érezni magát?
Ez a kérdés most kezdett el megfogalmazódni a fejében. Hiszen ha ő Mea helyében volna, biztos, hogy elkezdene aggódni amiatt, hogy elveszíti a barátait, és ez nem lehet túl jó érzés.
Ismét kirázza a hideg.
- Huh, hűvös lett... lassan talán... nem tudom... jó volt ez az este így, meg... furcsa. - mosolyog Kirára. - De lehet, hogy későre jár. És apukám mindig azt mondja, egy lányt illő még sötétedés előtt hazakísérni. Most pedig már sötét van egy ideje. - kacsint a lányra.

Valentin nap

Derek

Ruha

Nem tudja letörölni a széles mosolyt az arcáról. Nem is akarja, mert minden olyan nagyon jól sikerült és most igazán boldog. Derek elindul, így mellette lépked tovább. Aikor szóba hozza, hogy Meaának esetleg baja lesz azzal, hogy ők most már együtt... vannak?...lesznek?... kicsit megdöbben. Akkor meg méginkább mikor látja Derek arcán a komorságot, ezek szerint komolyan tart ettől a lehetőségtől. Olyan különös ez neki, ha egyszer meg is fordult a fejében, azonnal el is hesegette és biztosra vette, hogy Mea örülni fog nekik. Elvégre pont ettől lesz fontosabb, hogy ő van nekik. Ha köztük megváltozik a helyzet, akkor csak Mea lesz az akihez mint barát szólhatnak mind a ketten, úgy mint régen. Ami őt illeti biztosan nagyon fog ügyelni rá, nehogy véletlenül bármi zavart okozzon ez a barátságukban és különben is lehet, hogy nemsokára ő is párra talál. Különben meg olyan kedves lány és törődik mások érzéseivel és egyébként is még, ha furcsa is lesz neki először, akkor is megérti majd. Elvégre most is randia van és nincsenek együtt, de talán még azt sem bánná, ha itt lenne most is. Megint kuncognia kell a gondolatra, de Derek arcára nézve visszafogja magát és inkább elgondolkodik a dolgon. Ha Mea, majd úgy érez, ahogyan ő akkor meg fogja érteni, mert akkor meg kell, hogy értse. Derek úgy néz ki tart attól, hogy nem fog örülni nekik. Ha így érez, akkor annak oka kell, hogy legyen. Végül is ők gyakran vannak együtt, mert egy házban is vannak és egy csapatban is, lehet jobban ismeri nála, vagy olyat is lát már, amit ő nem. Eddig olyan biztos volt benne, hogy nem lehet ebből semmi gond, de most...
-Nem tudom biztosan. Azt gondoltam, hogy egészen biztosan nem lesz ezzel semmi baja, hacsak...
Derekre pillant és hirtelen egy gondolat kezd fészkelődni ott mélyen hátul, ami meg akar születni és felszínre akar bukkani. Olyan ijesztő, olyan képtelen, hogy gyorsan elvágja az útját és nem engedi előbújni, maradjon csak ott ahol van!
-...tudod, szerintem nemsokára neki is lesz valakije, akivel ketten szeretne elmenni valahová és akkor biztosan megérti. De különben ezentúl is hárman leszünk, ugyanúgy fog számítani, sőt talán még jobban. Én őszintén nem tudom nélküle elképzelni itt, mert ő a legjobb barátnőm. Azt hiszem talán beszélnünk kellene vele is erről, ha alkalom adódik rá és biztos fog, mert szerintem okos és... már tudja.
Jelen pillanatban nem tud jobbat kitalálni. Most kezdi el érezni milyen hűvös is lett az idő. Ahogy Derek megemlíti azonnal ő is dideregni kezd. Viszonozza a mosolyt, mert tényleg elég előkelő helyen lenne ez az este a fura esték listáján. Rávigyorog Derekre.
-Apukád nagyon jókat tud mondani. Tényleg elég késő lett. Részemről mehetünk.
Belül érez még némi nyugtalanságot Mea miatt, de akaratlanul is elnyomja benne a boldogság érzése. Ha magánál lenne önző dolognak tartaná, de nincs magánál egészen. Ő meg Derek, meg randi, meg minden... nem is csoda.  

*** Valentin nap


- Oké, szerintem is örülni fog neki. - nyugtázza Derek, amikor látja, hogy Kira mintha kezdene kissé pánikba esni, még ha nem is mutatja ki annyira.
- Csak azt mondom, hogy... hát na... tudomásom szerint, mi ketten vagyunk a legjobb barátai... talán félhet attól, hogy így majd elveszíthet minket, mert ha... ha összejönnénk vagy valami... gondolom mennénk ketten mindenfelé... de hát én... én nem zárnám ki Meát, és tuti, hogy Te sem... csak belegondoltam magam a helyzetébe. És lehet, hogy megijedne ettől, nem?
Igen. Most így belegondolva, tényleg teljesen logikus ez, amit mond. Ahogy kimondta, még tisztábbá vált a dolog számára.
- Szóval... ha lesz valakije, ha nem... szerintem éreztessük vele, hogy nem hagyjuk magára, bármi is lesz. Ez szerintem fontos.
Neki legalábbis teljes mértékben, és biztosan Kirának is. Hiszen hárman szinte elválaszthatatlanok lettek, mióta az iskolába kerültek, és nem szabad, hogy ez barátok közt másképp legyen. Hiszen itt ők ketten olyanok Dereknek... mint a családja. Igaz, ebbe a kategóriába egy kicsit beletartozik a kviddics csapat is, meg a szobatársai, és még egy két ember. Mindent összevetve... tényleg szeret itt lenni, ezekkel az emberekkel.
Ismét megborzong, majd Kira "apukás" mondatára elnyom egy félmosolyt.
- Tud néha. - mosolyog. - Menjünk akkor. De hátul szökjünk be valahogy, úgy, hogy aki még itt van ne lásson. - lesz még szélesebb a vigyora. - Csak, hogy aki látott minket hátra sétálni, ne tudja még, hogy visszajöttünk. - kacsint kicsit gonoszul, majd ha mindne igaz, ezután a különös, de meglepően jól alakult este után, együtt sétálnak majd be a kastélyba, hogy aztán Derek egészen a rellon bejáratáig kísérje a ányt, és egy pirulós homlokpuszival búcsúzzon tőle, mielőtt bágyatag vigyorral arcán elindul a klubhelyiségük felé.

Valentin nap

Derek

Ruha

Tökéletesen megérti, hogy Derek aggódik, Mea miatt, elvégre most, hogy így elmondta tényleg érthető lenne, ha tartana attól, hogy esetleg kizárhatják őt, vagy a barátságuk rovására megy.
-Persze, igazad van, mindenképpen éreztessük Meával, hogy ugyan olyan fontos, mint ezelőtt és nem változik meg a barátságunk ezután sem.
Bólogat hevesen egyetértve. Olyan jó, hogy Derek mindenre és mindenkire gondol. Csillogó szemmel pillant rá. Olyan kedves és olyan nagy szíve van. A "szökési" tervre vigyorogva bólint és beleegyezik, azután sikeresen kikerülve a tekinteteket megy Derekkel a Rellonos szállás felé. Búcsúzásánál tétován lépked egyik lábáról a másikra, mert nem tudja igazán, hogyan is búcsúzzon ezek után.
-Köszönöm neked ezt a szép estét...
Mondja kicsit zavartan és a fiú felé fordulva lázasan gondolkodik, hogyan lehetne búcsúzni. Szerencsére Derek ezt is megoldja, mert közelebb lép és puszit ad a homlokára, amitől egy pillanat alatt vörös lesz a füle tövéig. Boldog mosollyal szalad el hirtelen, de visszafordul a bejáratnál és integet neki.
-Aludj jól! Holnap találkozunk!
Utána tovább mosolyogva szedi a lábát a lépcsőn. Ahogy beér a szobájába a szívére szorítja a kezét és csak mosolyog, mosolyog, mosolyog boldogan. Egyik kezével végig simít a homlokán, ahol Derek puszijának helye van. Hihetetlen mennyire jól alakult minden.  A mosolya kitart reggelig még álmában is rajta van az arcán ma éjjel.