36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 22. 21:30 | Link

Ádám

- Igen, szerintem sem árt, ha egy tanár játékosan kezeli a tanóráit, mert jobban odafigyelnek rá és úgy könnyebb tanulni is.
Kiskoromban én is mindig szerettem volna, ha ilyen tanáraim lennének, de ehelyett kaptam egy nagyon szigorú, kicsit sem engedő osztályfőnököt, egy kemény tesitanárt, egy jó humorú, de egy pillanatra meg nem álló matektanárt, és egy olyan biosztanárt, aki szerintem azt sem tudta, hogy mennyi 1+1, csak egész órán magyarázott, (szerintem még ő sem tudta miről) és minden óra elején feleltettet. A rajz- és énektanáromat szerettem, csak annyi volt a baj, hogy utáltam mindkét órát. Gyűlöltem rajzolni, de ott beszélgethettünk, és amikor énekeltünk, akkor nem tudtunk beszélni, és "rajzolnunk" kellett. És ki ne hagyjam a drága töri és föcitanárunkat, aki utált minket. De így utólag sem bánom, mert mi sem szerettük őt. Szóval, nekem ezzel nem volt nagy szerencsém.
- Lepj meg. - mosolygok rá Ádámra.
Az ülési póza kicsit érdekes, nem bírom ki halk nevetés nélkül. De láthatólag nem volt neki kényelmes, vagy nem tudom, így visszaült normálisan a széken. Nagyon halkan megszólalt Levi Kreistől az I Should Go. Amikor kezdett hangosabb lenni, csak akkor jöttem rá, hogy ez a fejemben szól. Nem tudom hogy jött ide, szeretem ezt a számot, de nem teljesen illik az alkalomhoz. Vagy hát nem is tudom, de idegesít.
Még mindig nem hiszem el, hogy ő valaha duci volt. Egyszerűen nehéz elhinni, mert ha valaki ránéz, még csak sejtése se lenne arról, hogy egyszer nehezebb volt. Sőt. A lányok élnek-halnak egy ilyen fiúért. Nem is értem, mit keres itt... Mindenesetre azt hiszem pillanatnyilag szerencsésnek tekinthetem magam.
- Igen, a te Dereked. - mosolygok rá. - Csak nehogy féltékeny legyél. - mondom nevetve, és ha talán közelebb lenne hozzám, akkor bele is boxolnék a karjába, bár nem tudom, hogy ez egy randin mennyire lenne bájos. Végülis ez egy randi, nem?
- Igen, természetesen ki fogok menni. Ki nem hagynám! - mondom mosolyogva.
Utoljára módosította:Lucy Blake, 2015. február 22. 21:31
Hozzászólásai ebben a témában

Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 23. 10:42 | Link

Valentin nap

Derek

Ruha

Aggódva kezd nézni a fiúra. Egy értelmes mondatba kezd, amiben még az örültem szó is benne van, de aztán a mondat abba is marad és utána össze vissza kezd beszélni. Legalábbis elsőre, úgy hangzik. Elképzelhető, hogy Derek magában beszélt volna? Milyen kár, hogy nem hallhatta, most tudná világosan mi is a helyzet. Most meg dadog? Ez határozottan kezd aggasztó lenni. Nem akart sokkot okozni barátjának, de úgy néz ki sikerült. Még aggódóbb tekintettel, ahogy látja arcszínét is változni, megpróbál közel lépni hozzá és a vállára tenni a kezét. Meg akarja kérdezni közben, jól van e? Ebben a pillanatban megelőzve a mozdulatot és a kérdést Derek… megfordul és elsiet? A keze a levegőbe marad, az ajkai között rés nyílik és úgy is marad a csodálkozástól, ahogyan az elviharzó fiú után néz. Eltelik néhány perc mire felfogja, hogy a fiú egy asztal felé tart és mintha az előbb mondta is volna, hogy üljenek le, de úgy tűnik az előbb a döbbenet erősebb volt, mint a felfogóképessége. Mikor készülődött erre az estére sok minden eszébe jutott, hogyan fogja Derek fogadni ezt az egészet, de az biztos, hogy erre nem számított. Úgy tűnik nagyon kiborult. Fogja magát és összezárja a száját, majd gyors léptekkel siet utána. Mikor beéri az asztalnál zavarba jön. Mivel nem számított erre a reakcióra, így nem igazán tudja mit is mondjon. Eddig nem nagyon kapott megerősítést, vagy eltántorítást, így egy kicsit bizonytalanul kérdezi végül leülve az asztalhoz és onnan nézve rá az arcát kutatva.
- Derek jól vagy? Sajnálom, ha…
Elakad a szava, mert nem tudja, hogy tulajdonképpen mit is, sajnál.
- …ha mással akartál jönni.
  Megereszt egy bizonytalan mosolyt a fiú felé. Úgy dönt vár egy kicsit, hogy helyrerázódjon közben vesz egy nagy levegőt, hogy a gyomra tájékán kezdődő szorítás enyhüljön, de csak nem akar. Feszengve várja mi jön ez után.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 23. 10:45
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. február 23. 12:39 | Link

Kira (te jó ég... oO)

Néhány órával ezelőtt, amikor a szobájukban végre elkezdett hadakozni a ruhásszekrénnyel, hogy visszatömködje a rózsaszín, fodros, női fürdőruhát, amit az ajánlott neki aznapra, és valahogy kirángassa az ingét, nyakkendőjét és a szürke pulcsimellényét, még nem gondolta volna, hogy nehezebb dolga lesz az udvaron, mint akkor.
Amikor Mr.Mágikus könyvét olvasva a tükör előtt eredménytelenül próbálta megbűvölni kusza hajtincseit, vagy a zuhanyzóban háromszor szembe fröcskölte magát a rossz gombbal, és még az illat bűbáj sem működött a legjobban amit a 10 Tuti Randitipp Fiúknak rovatban olvasott egy újságban Valentin napra ( amiről nem akarja tudni, hogyan és miért került a fiúk zuhanyzójába ), már kezdte érezni, hogy valami egészen furcsa este vár rá.
Nem tudta mire számítson, nem tudta ki hívta el, miért nem személyesen tette ezt, és mindenek előtt, fogalma sem volt róla, mit kezdjen egy szerelmes lánnyal. Aztán amikor megjelent Kira, egészen érthetően felfordult benne a világ, meg talán egy kicsit az ebédje is, hiszen úgy elkezdett ugrálni a gyomra, mintha békákat tettek volna bele egy rontással.
Amikor végre sikerül leülni, és Kira feltesz egy kérdést, el telik néhány másodperc, mire eljut a tudatáig a dolog.
- Hogy mi? - rázza fel magát mélázásából, majd egy ideges mosolyt erőltet az arcára és mély levegőt vesz. Na jól van Derek, most már épp itt az ideje összeszedned magad!
- Öhm... - köszörüli meg a torkát, és hivatalosan összekulcsolja kezeit maga előtt. Nem tudja, hogy mosolyogjon, vagy komoly legyen, ezért a végeredmény valami totálisan fura, eddig felfedezetlen arckifejezés lesz.
- Nem akartam senkivel se jönni.
Na ez aztán baromira nem a legjobb válasz volt. Már érzi is, hogy ismét vörösödni kezd. Ekkora égést!
- Vagyis, hát... nem úgy gondoltam! Azaz, hogy...
Összevissza makog. Azt se tudja, már, hogy fiú e vagy lány.
- Nem gondoltam, hogy elakarnál hívni, vagy, hogy bárki is elakarna hívni, azt se gondoltam, hogy Te akarnál úgy, vagy másképp nézel rám, vagy csak poénnak gondoltad, igazából halvány lila gőzöm sincs ilyenkor mit kellene tenni, vagy mit kell csinálni egy lánnyal, vagy, hogy kellene viselkedni, és olyan szinten zavarban vagyok, hogy mindjárt visszafejlődöm hat éves szintre szóval iszunk valamit?
Végre, egy levegővétellel sikerült kipréselnie magából ezt az egészet, és most kifújva magát kezd kissé jobban lenni. Talán sikerült érthetően tisztáznia az ostoba fejét.
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. február 23. 16:38 | Link

Valentin cucc
maszk
ma
Viko



Ha úgy nézzük, elég jól áll neki a maszk: amúgy is titokzatos, rejtélyes külsejét és személyiségét most még megfoghatatlanabbá tudja tenni ez a kis kiegészítő. Tiszta király... De most inkább a jelennel és történésekkel foglalkozzunk.
Visszaszerzi az asztal fölött a tulajdonjogot elég könnyen, aztán folytatódhat is a beszélgetés. Akadályok ide, vagy oda, a dolognak mennie kell, ha már vette a fáradságot és eljött erre a giccsparádéra. A titokzatos hölgy belekezd a "hagyd, találunk másik helyet" mondókába, de Chuck erre csak legyint egyet, hogy ő majd elintézi. Végül is mindegy, elintézte és ez a lényeg. Leülnek és Chuck már töri is a fejét, hogy mit kérdezzen, vagy éppen mit válaszoljon az Eperlány kérdésére. Közben azt is érzékeli, hogy egy kicsit felpezsdül és elkezdi élvezni az alapból kényelmetlen szituációt; egy kis gondolkodás után van egy olyan tippje, hogy valószínűleg az italok lehetnek megbűvölve, vagy hasonló. Addig nem is baj, amíg nem kap szerelmi bájitalt.
- Értem. Akkor biztosan nagyon kedvesek lehetnek a munkatársak - hallotta ám, hogy a hölgy elkezdett valamit mondani, ami a munkahelye volt, de talán félt, hogy így lelepleződik. Szóval bánja, hogy eljött? Vagy cikinek tartja? Vagy már a 70+-os korosztály? Á, az biztosan nem. Ha van álarc rajta, ha nincs, ennyit azért meg tud állapítani. Mindenképpen fiatal felnőttről van szó.
- Hát, pontosan eltaláltad. Ilyenkor nem vagyok felismerhető és így nincs az a rizikó, hogy legközelebb felismernek - Ha már lúd, legyen kövér. Ha hülyeségről van szó, akkor legyen nagy. Nyilván nem gondol semmit komolyan, aztán karjaira néz. Milyen okos, még hogy nem ismerik fel? Eléggé egyedi a kinézete. Úristen, mekkora értelmiség; valami másnak is kell lennie ezekben a koktélokban.
- Igazából nincs túl sok dolgom és belefér a szabadidőmbe - hogy adjon valami értelmes választ is. Közben elgondolkodik azon is, hogy mi lenne, ha rendesen tudná kezelni a kapcsolatait, és akkor azzal is tölthetné a napot, akit igazán szeret. Nem mintha nem ígérkezne jónak az este, de azért mégis.
Hozzászólásai ebben a témában

Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 23. 19:37 | Link

Valentin nap

Derek

Ruha

Derek még láthatóan ideges, de az arcszíne már jobb azért, gondolja az arcát fürkészve. Most, hogy ülő helyzetben vannak, azért oldottabb lesz talán a hangulat, Derek még beszél is ez jó jel. Hoppá nem akart senkivel jönni? A gyomrában a szorítás hirtelen felerősödik valamiért. Nem is tudja ennek, most örülnie kell, vagy nem? Ha nem akart senkivel jönni, akkor az azt jelenti, hogy nem érez így rajta kívül senki iránt, viszont akkor azt is, hogy iránta sem? Minden esetre a szóáradat, ami ezután érkezik egy szuszra leköti a figyelmét, így véget ér az előbbi gondolatmenete. Olyan sok infó érkezik egyszerre, hogy hirtelen nem is tudja hová tenni az előbbi egy szavasok után. Zavarban van, persze, hát ő is csak talán rajta nem látszik annyira. Most a kezére vetődik a pillantása, ahogyan görcsösen markolássza a kis fekete, elegáns vonalú táskáját. Talán azért ez így nem teljesen igaz. Persze, hogy ő is zavarban van meg ideges meg minden, de… egy Amorden nem titkolja el az érzéseit büszkén vállalja őket. Ez nem igaz, hogy jutnak most eszébe a nagyapja szavai? Ha látná, hogy egy muglival randizik, kapna tőle az biztos, de hát ő mondja folyton, hogy vállalni kell az ember érzéseit. Kicsit kihúzza magát ültében és a keze még erősebben szorítja a kis táskát. Végül is nem történt semmi rossz csak a tudtára adta Dereknek, hogy fontos neki. Eddig felváltva nézte a kezét Derek kezeit és az asztalt, de most újra felemeli a fejét és a szemébe néz.
-Persze értem zavarba hoztalak, de nem poénnak szántam. Ez nekem is furcsa és fogalmam sem volt, hogyan mondjam el. Ez jutott eszembe, így nem kell elmondanom neked, anélkül is tudod, hogy… másképp nézek rád.
Eddig elég határozottan Amordenesre sikerült, de az utolsó szavaknál elcsuklott a hangja és visszaköltözött a pír az arcára, a szemét is az asztalra szegezte újra. Hiába ő nem tudja ezt olyan nagyon büszkén előadni. Pedig Derek olyan helyes és kedves és a mosolyától el lehet olvadni. Nem maradhatott ez ennyiben, mert ahányszor csak meglátta liftezett a gyomra, hevesebben vert a szíve ennek talán most vége, de el kellett, hogy mondja valahogyan. Ezeket a szavakat nem tudta volna soha másképp sehogyan kipréselni magából az biztos. Megint elmosolyodik, ahogyan a mondat második része eszébe jut és ránéz újra.
-Szerintem emiatt nem kell aggódnod, mert arról, hogy mit kell ilyenkor csinálni nekem sem sok fogalmam van. Viselkedjünk természetesen, mint eddig és az igyunk valamit jól hangzik.
Visszatér a jókedve és a szorítás is enyhül a táskán Derek mindig ki tudja belőle váltani a vidámságot csupán azzal, hogy megszólal.

Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 23. 20:12
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. február 23. 21:33 | Link

Kira

Végre kezd lassan rátelepedni, és aprólékosan szétfolyni körülötte a nyugalom.
Kinyögött pár mondatot, amivel tisztázhatta magát úgy ahogy, és a lányon is látszik, hogy némiképp megnyugodott ettől... amikor jön a következő zuhany. Hogy hideg e vagy meleg, az Derek se tudja.
- Teháááát... - kezdi nagyon lassan, és nem is a leghangosabban a tányérban lévő hattyúpárt a kezébe véve. - Akkooor... azt mondod, hooogy... Te másképp nézel rám?
Csavargatni kezdi az egyik szerencsétlen madár szárnyát, és közben félszegen fel fel pillant a mozdulatból Kirára, de huzamosabb ideig nem mer a szemébe nézni.
- Úgy értem... hogy... hooogy... - keresi a szavakat, hogy nehogy rosszat mondjon.
- Lehetséges volna, hogy... Te... meg én...
Hát ez elég furcsa így kimondva. Sőt mi több, hülyén hangzik. Na nem az, hogy ők ketten együtt, csak, ahogy kimondta... olyan... gyerekes? Nem. Nem is tudja megfogalmazni magában, hogy mégis hogyan.
A következő mondattal viszont Kira megkönnyíti a dolgát, amiért a fiú rettenetesen hálás.
- Akkor azt mondod, csináljunk úgy, mint eddig? Jó, az azt hiszem menni fog. - mosolyodik el, és közben véletlenül letépi az egyik hattyú szárnyát. Mire rémült arcot, vág, és gyorsan leteszi, mintha parázsba nyúlt volna, és imádkozik, hogy Kira ne lássa ezt a malőrt. Ami lehetetlen, tekintve, hogy vele szemben ül.
- Öhm... hát... akkor rendeljünk! - mondja zavartan, és ismét fülig vörösödve, majd int is a pincérnek, és kér két italt.
Aztán fészkelődik egy kicsit a széken, majd Kirára pillant.
- Na és... miiiiiilyen napod volt?
Remek indítás Derek, vállveregetés.
- Ó, tényleg! - kap a mellényzsebéhez, és kiveszi onnan a színváltós rózsát, amely kábé fél percenként a szivárvány valamely színében tündököl.
- Eeezt... neked hoztam. - nyújtja át Kirának a virágot, és próbálja titkolni, hogy remeg a keze. Reméli, hogy a lány ennek érdekében hamar elveszi tőle.
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 21:50 | Link


Benézet
Maszk


Komolyan nem tudom, mi ütött belém amikor beadtam a jelentkezésemet erre a random randira, vagy mire. Szeretném Cupidora fogni az egészet, de igazából tudom, hogy csak kíváncsi vagyok és talán sikerül valaki olyat kapnom partnernek, akit nem unok meg az első tíz percben.
Szerencsére napok óta nem futottam össze Kiliánnal, elégé nyugodtan tudtam így lemenni szinte az utolsó pillanatban a Leányálomba beszerezni egy csinosabb ruhát estére. Azt mondták, hogy mehetek akár farmerban is, az viszont túl slampos lett volna.
Az egyszerűséget részesítettem előnyben, egy fehér alapon fekete csíkos ruhát vettem, szandálom az volt fent a szekrényben. Alapos készülődés vette kezdetét már a délután folyamán, mégis annyira beleuntam az egészbe, hogy hajszárítás közben elaludtam az ágyamban. Arra ébredtem, hogy a szobatársaim már tipegnek ki az ajtón, én meg ott ülök törölközőbe csavarva és még sehol se vagyok. Utolsó pillanatban felkent sminkem lett, bár egyáltalán nem tűnt annak, a hajam simán kiengedve, a ruha...a ruha pedig ebben a fényben már kicsit máshogy állt. Az ajtón kiugrálva vettem fel a szandálomat, de persze a maszkot és a lakatot, amit bagollyal küldött a DÖK, azt ott hagytam az éjjeliszekrényen.
Futás vissza érte, aztán loholás le a Fénylő lelkekhez. A bejárat előtt fújtam ki magam, felraktam a maszkot és mintha mi sem történt volna, besétáltam, végigpásztázva a tömeget. A fények között jó pár maszkost láttam meg, már éppen azon voltam, hogy lelépek, mikor valahol középtájt megláttam valakit, aki szintén úgy nézett köbre, mint én. Nem mertem odamenni hozzá, a nyakamat nyújtogatva néztem, hátha elkapjuk egymás pillantását.
Hozzászólásai ebben a témában

Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 23. 23:04 | Link

Valentin nap

Derek

Ruha

Hű, érzi, hogy az arca egyre pirosabb lesz, ahogy Derek elemezni kezdi a helyzetet. Amikor ahhoz a részhez ér, hogy” …lehetséges volna, hogy te meg én…” visszafojtott lélegzettel várja a folytatást mereven rá pillantva. Aztán olyan Derekesre sikerül a folytatás, hogy mindenképpen kuncognia kell egy kicsit. A hattyú szárnya és az ügyetlen próbálkozás, hogy elrejtse előle annyira aranyos. Hogy a kuncogással, azért biztosan ne bántsa meg gyorsan siet közölni.
-Tudod lehet, hogy tényleg kisgyerekek leszünk újra itt zavarunkban.
Derek rendel és most már ő is megkönnyebbülve mosolyog vele szemben.
- A napom? Az…
Mielőtt belekezdene, hogy milyen izgalommal teli, ideges napja volt, hogy csak az járt a fejében vajon mi lesz ma este és a ruhákat egyre fel, majd levette, mert egyiket sem ítélte elég jónak. Végül csukott szemmel választott ki egyet a sok ruha közül,amiket Párizsból kapott, mert nem lett volna vége soha a válogatásnak. De még mielőtt mindebbe bele kezdhetne a fiú elővarázsol egy gyönyörű virágot. Csillogó szemmel boldogan veszi át tőle. Nem gondolta, hogy Derek ennyire romantikus tud lenni. A virág lilából vörösre vált, olyan szépnek találja, hogy legszívesebben felugrana és puszit adna érte, de az asztal és némi zavar is megakadályozza ebben. Így csak boldog mosollyal nézi a virágot ujjaival végigsimítva a színes szirmokon.
-Ez igazán, olyan gyönyörű. Köszönöm!
Tekintete megállapodik Derek szürkéiben és egyértelmű szeretet és meghatottság egyvelege tükröződik benne.
- Ez olyan kedves tőled.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 23. 23:12
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. február 23. 23:08 | Link

Kiranella és Derek


♥Ana-Nász Ananász ♥
Egy kis Ana-Nász, és máris kezdődhet a nász! Na jó, igazából aki ebből iszik, az csak temérdek sok, apró, csillogó szívecskét fog látni mindenfelé, mintha egy romantikus záporként hullanának bármerre is néznek! Bearanyozza... azazhogy beszívezi az egész napot! Legalábbis egy órán keresztül biztosan.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. február 25. 22:42 | Link

Valentin nap - Random Randi
Állia

Ahogy helyet foglalunk az egyik, épp szimpatikus kétszemélyes asztalnál, a férfiakra oly jellemző kajaközpontúság felüti a kis buksiját, és bár éhes kifejezetten nem vagyok, rögtön azon kezdek gondolkodni, hogy mit is egyek, ha már lehetőségem van bármit választani. Persze az elsődleges most pont nem a menü, hanem a velem szemben ülő lány, és már dolgozom is azon, hogy oldjam a kezdetleges feszültséget, a számára talán kínos csendet megtörve, feldobom a legegyszerűbb témát, ami nélkül igazából nem is nagyon tudnánk belekezdeni a beszélgetés komolyabb részeibe. Már ha az esetemben létezik egyáltalán ilyen.
- Köszönöm! – most rajtam a sor, hogy széles mosollyal fogadjam a bókot, közben elkényelmesedek, és rendelek is magunknak egy-egy italt, biztosan jól fog esni. Aztán ismételhetem is magam pillanatokon belül a villámgyors kiszolgálásnak köszönhetően, már le is raknak elénk két, gusztusosan díszített, sötétvörös italt. Ám nem kortyolok bele rögtön, mert még beszélek, és nem, mintha annyira szeretném hallgatni a saját hangom, de nem szakítom félbe a bemutatkozó szövegem.
- Hányadikos vagy? – érdeklődök, mennyi ideje is van még, mielőtt elkezdi aurortanoncként a képzést. – Izgalmas, akciódús hivatás, tele veszéllyel. Bár ezt te is nyilván tudod. Én nagyon élvezem, pedig eleinte nem voltam benne biztos, hogy ez volt a megfelelő döntés részemről. És sokkal többet számít, mi van idebent – mutatok a halántékom felé -, mint ezek… - aztán a karjaimra. Terepen valamilyen okból kifolyólag az agyam azon része teljesen kikapcsol, amelyik általában totál idiótát csinál belőlem, és teljes figyelmemet a feladatra tudom fordítani. Másképp nem is lehetne teljesíteni, és megbirkózni az akadályokkal.
- Hú, hát… ez nehéz. Nagyon más, és annyira mégsem. Egészen sok magyar él kint amúgy, de a suliban, akárcsak itt, nagyon vegyes a társaság. Szerettem ott élni, viszont a legjobb döntéseim egyike volt visszajönni. Talán majd, ha végeztem, oda megyek dolgozni… - töprengek hangosan, az indokoltnál egy kicsit többet, és egy kis fejrázást követően, amivel igyekszem visszaterelni magam a jelenbe, a lányra nézek mosolyogva. – Mesélj még magadról! Bármit. Vagy hát, kérdezhetsz is… Ja, és ha éhes vagy, felőlem rendelhetünk is – a jó fejség mintaképe vagy, Várkonyi, komolyan… Szedd már össze magad, kérlek!
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. február 26. 20:52 | Link

Lucy *-*

- Persze. Állítólag tudományosan bizonyították, hogy ami lényegtelennek és játéknak tűnik, az sokkal jobban megmarad.
Mondjuk ebben van valami. Én például nem emlékszem a tavalyi vizsgáim nagy részére, de azt tudom, hogy Rubya professzorasszony milyen szép ruhába volt, és a haja lazán fel volt fogva, ami kiemelte a szemét. Átmentem, de azt leginkább annak köszönhetem, hogy tanársegédként tanultam, és ha most valaki megkérdezné, hogy milyen kérdések voltak, maximum csak néznék, mint borjú az új kapura.
- Nem hiszel nekem ugye?
Oké, ma már talán én se hinnék magamnak, de élénken él még bennem, milyen az, ha nehezedre esik reggel felkelni az ágyadból. Bár reggel felkelni, még így is nagyon nagy kihívás néha. Elvégre szinte még a nap se kelt fel, de mindjárt kezdődik egy tanóra, brr. Mondjuk az is igaz, hogy ennek ma vége van, holnaptól vizsgaidőszak, amire még csak véletlenül se sikerült készülnöm. Azt hiszem, ha így haladok, azon se kell gondolkoznom, hogy mihez kezdek, ha nem vesznek fel mesterszakra, jelenleg az se biztos, hogy nem ismétlem meg ezt a csodás évfolyamot még egyszer.
- Igyekszem, bár nagyon féltékeny tudok lenni. Ha csak ránéznek az én Derekemre, egyszerűen elkap a vörös szemű szörny, és nekimennék a másiknak.
Persze ez nem komoly, elnagyzolt arcjátékom is azt mutatja, hogy itt még nem tartunk. Pedig vicces, márhogy ez az "én Derekem" kijelentés. Azt hiszem mostanra kezdett elhatalmasodni rajtam a csapatkapitányi ranggal járó birtoklási igény kifejezése. Én játékosaim, nem adom. Mint az oviban. A lány viszont vette a lapot és viccet csinált belőle, ami nagyon jó.
- Ennek igazán örülök. Beszöktesselek utána a buliba? Csinálunk egy kis összejövetelt, ha vesztünk azért, ha győzünk, akkor meg azért. A lényeg, hogy vidámak legyünk. Elvégre holnaptól a tanévnek is vége van, jönnek a vizsgák, kell a jókedv, meg a feltöltődés. Ha az eridonosok vidámak, kevesebb vetélytársam van a csokira.
Szélesen elvigyorodok, miközben felállok, és a kezem nyújtom a lánynak, hogy segítsem a felállását. Ha már dalolásznak a fejemben, akkor legalább odáig jussunk el, hogy táncolunk is rá egyet.
- A meccs után, mutatok neked egy képet, a kviddics előtti időszakomból, de most táncoljunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. február 26. 22:22 | Link

*** Valentin nap


Nos igen. Derek fel is nevet a kisgyerek jelzőn. Már amennyire fel tud nevetni.
Még mindig olyan szinten zavarban van, hogy azt se tudja, mit mondjon. Na meg a tény, hogy Kirával ül itt, most kezd benne tudatosulni. Tényleg Kira az? Tényleg ő hívta el? Ez tényleg nem poén? Tehát akkor nem barátságból, hanem... hanem, hanem hanem...
Aztán gyorsan lepasszolja a virágot, ami megkönnyebbülés számára, egyrészt, hogy egyáltalán eszébe jutott, másrészt, hogy addig is mondott meg tett valamit, majd Kira hálálkodását nézve ismét úgy érzi magát, mintha ólmot öntöttek volna le a torkán. És nem tud sehogy sem elmozdulni. Próbálna mondani valamit, de azt se tudja mit mondjon, vagy mit kellene csinálnia, amikor hála az égnek megjönnek a koktélok, ami azért elég jó indok arra, hogy végre kinyöghessen valami értelmeset.
- Áh, köszönjük!
Hát ez igazán bőbeszédű volt. És már issza is az italt, nem törődve semmivel, hirtelen lehúzza a hideg, finom, ananászízű itóka legalább felét. És hirtelen máris kezdi magát jobban érezni.
- Huh... ez tényleg finom... - tartja el magától a poharat és szemléli meg a dolgot. Olyan hétköznapinak tűnik a lötty, mégis valahogy sokkal finomabb és... hát ez meg mi?
- Szívek?
Hirtelen mintha szíveső kezdene rájuk hullani, de se nem hideg, se nem meleg, és eltűnnek a csillogó kis izék, mielőtt a földre érnének, de mégis... mintha szíveső esne! Ez most mégis micsoda? Nem meri kimondani amit lát, mert attól fél, hogy hallucinál, vagy tényleg valami nagy baja van. Így csak Kirára néz kerek szemekkel, és megint ott tart, hogy nem tud mit mondani. Ciki.
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 27. 11:04 | Link

Valentin nap

Derek
Ruha

A virágot nagyon óvatosan teszi le az asztalra és ujjait még mindig nem veszi le róla. Mosolyogva Derekre, várja a folytatást, de az nem érkezik. Várakozó tekintettel várja, hogy megszólaljon, de úgy néz ki a beszélgetés kicsit megint elakad. Hirtelen ő sem tudja, mit is mondjon, pedig valamit szeretett volna kérdezni az előbb, de… te jó ég...totálisan elfelejtette! Talán ilyen érzés a valóságban, amit az egyik szerelmes versben olvasott a  „… ha rád nézek mindent elfelejtek és csak te vagy… „, lehet ez most olyan? Ettől a gondolattól megint zavarba jön, mert úgy tűnik nincs tévedés tényleg… szerelmes, vagy valami nagyon hasonlót érez, vagy... az is lehet, hogy ez más, vagy ez… ? Szerencsére az italok megérkeznek, így nem gabalyodik bele még jobban a saját gondolataiba. Megkönnyebbülten köszöni meg a felszolgálónak ő is a finomnak ígérkező ananászos valamit. Meghökken, hogy Derek milyen szomjas, mert egy hajtásra eltünteti majdnem az ital felét. Most tűnik csak fel, hogy neki is száraz a szája és bizony elég szomjas, azért csak lassan iszik a szívószálon keresztül egy kicsit. Megállapítja, hogy nagyon jó íze van, pont kortyol még egyet az előbbi után, amikor Derek valami furcsát mond és a tekintete is elég fura kezd lenni. Pedig biztosra veszi, hogy ebben nincs alkohol.
-Mit mondtál?
Mintha úgy értettem volna, hogy… szíveeek? De milyen szívek?
Ebben a pillanatban egy pici csillogó rózsaszín szív esik le a magasból és mielőtt az asztalra esne, eltűnik. Kikerekedett szemmel követi a tekintetével, majd meglepetten pillant Derekre, akinek a válla fölött még egy szív tűnik fel, ami valahonnan a magasból érkezett, aztán az is eltűnik. Lassan újabbak kezdenek esni és nemsokára szabályos szívecske eső közepén ülnek. Döbbenten rázza meg a fejét egy picit, de úgy tűnik nem képzelődik. Kinyújtja a kezét az asztal fölött, hogy felfogjon párat, de mikor éppen érintkezne a tenyerével, megint csak eltűnnek a pici szívek.
Varázslat!!
Esik le végre a tantusz és azonnal vigyorogni kezd, mert ez tényleg nem semmi.
- Ki az a koboldagy, aki ilyet kitalál?
Neveti el magát végül. Mondjuk tele a terem varázslatos dekorációval, de ez azért tényleg túlzás. Akkor Derek valószínűleg erre gondolhatott az előbb. Akkor ő is látja?
-Te is látod ugye? Úgy értem a szívecskés esőt?
Muszáj nevetnie. Itt ül egy szív esőben Derekkel, őszintén reméli nem lesz  rózsaszín és vörös villámcsapás is mellé. Az eddig is nagyon valószínű volt, hogy nem felejti el ezt az estét, de most már egészen biztos benne.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 27. 21:37
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 27. 11:25 | Link

Ádám (a romantikus *-*)

Csak bólogatok és mosolygok. Hát igen, én is hallottam róla, és szerintem is így van. Mondjuk én a mugli iskolában sem sokat tanultam, de nem azért mert figyeltem az órákon, vagy érdekelt volna, hanem... egyszerűen nem kellett. Nem volt rá szükségem, mert mindig tudtam mindent. Jó, persze néha volt olyan, hogy valami nehezebb dolgozatnál átnéztem a tanult anyagot, de semmi több.
- Nem nagyon. - mosolygok rá.
- Jujj, akkor most már oda kell figyelnem, hogy mit csinálok Derekkel. - nevetem el magam. Olyan aranyos, hogy így el tudunk poénkodni pár dolgon. Végre valaki, Dereken kívül persze, aki nem csak bólogat a viccemre, vagy nevet rajta, hanem visszaválaszol egy ugyanolyan poénosat. Szeretem ha valaki ilyen.
Ezen a "Beszöktesselek utána a buliba?" kérdésen kicsit meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy mehetnék, de ha már megkérdezte (és örülök neki, hogy megkérdezte) ...
- Igen, az jó lenne, köszönöm. - mosolygok a fiúra. Igazából egyfolytában mosolygok szinte. Ja és még a "kevesebb vetélytársam van a csokira" kijelentésnél is ugyanúgy letörölhetetlen volt az arcomról a mosoly.
Amikor a fiú feláll és felém nyújtja a kezét, sejtem, hogy mit szeretne, és miután mondja is, megbizonyosodok róla.
- Ó, rendben. - mondom miközben megfogom a kezét és felállok. A rózsát el is felejtem amit eddig a kezemben szorongattam, de talán jobb is, mert lehet hogy most azon gondolkoznék, hogy mit csináljak vele, de így most egyszerűen elfelejtve eleresztem a kezem fogságából és otthagyom az asztalon. Közelebb lépek a fiúhoz felállásom után, és várom, hogy mit lép.
Utoljára módosította:Lucy Blake, 2015. február 27. 11:26
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. február 28. 13:39 | Link

Valentin nap | Random Randi
Arnold

Lassan megszűnik a kezdeti feszültség köztünk. Le ülünk egy kétszemélyes asztalhoz. Arnold rendel magunknak italt és elkezd mesélni magáról. Közben megérkeznek az italok. Csöppnyi töprengés után úgy döntök, hogy egyenlőre nem kóstolom meg a mélyvörös italt. Egy részt azért, mert nem vagyok szomjas más részt azért, mert én kezdek beszélni. Miután mindketten letudtuk a bemutatkozó szöveget. Hátra dőlök a székemben és a partneremnek kicsit kevesebb figyelmet szentelve elkezdem a háta mögött lévő, táncoló párokat nézni. Közben azért válaszolok a hozzám intézett kérdésre.
-Negyedikes vagyok.
Arnold elkezd az auror szakmáról beszélni, ezért felhagyok a táncoló párok nézésével és Arnoldra fordítom a tekintetem. Az okfejtésétől elmosolyodom.
Hát igen ezt tudtam, de egy fiútól hallva sokkal viccesebb. Leplezetlen vigyorral az arcomon kifejtem, hogy én hogy értetem, mivel Arnoldnak sikerült félre érteni.
-Nem kételkedtem ebben eddig sem, fontos, hogy az ember értelmes legyen. Én szimplán, csak arra gondoltam, hogy téged valószínűleg komolyabban fognak venni a szakmában. Mivel tisztelet parancsoló a külsőd.
Ezt, persze komolyan gondoltam, hisz őt tényleg komolyabban fogják venni, már a kinézete miatt is. Emelet azért örülök, hogy ebből kiderült, hogy tartja magát nagyra azért, mert izmos. Ha az ellenkezője derült volna ki akkor már elindultam volna vissza szobámba.
Arnold elkezd Svájcról mesélni. A beszámolója alapján nagyon szeretett ott, de itt is szeret. Mosolyogva nézem, ahogy meg változik az arca az emlékektől, majd vissza rázódik a jelenbe. Mindkét arca nagyon aranyos. Az ő zavarától furcsa mód megnyugszom és nyugodtan mosolyogva válaszolok.
-Mire vagy kíváncsi?
Eltöprengek azon, hogy mit is mesélhetnék magamról. Közben pedig megrázom a fejem a kérdésre.
-Nem vagyok éhes, de ha te éhes vagy nyugodtan rendelj.
Amíg én gondolkozom változik a zene és egy nagyon kellemes számot kezdenek eljátszani. Kissé pirulva, de kíváncsian nézek Arnoldra.
-Mit szólnál ha táncolnánk egy kicsit?
Hülyén érzem magam amiért megkérdeztem, de tényleg szeretnék táncolni... egy kicsit. A ruhám szegélyét gyűrögetve várom a partnerem válaszát.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 5. 19:43
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 1. 20:20 | Link

Szira
Maszkos parti...

Ez az egész dolog egy hatalmas nyálas és rózsaszín helyzet volt a számomra. Komolyan, hánynom kellett tőle... Egy nagy és mély lélegzetet vettem és az aktuális partneremre emeltem a tekintetem, aki ennek a helynek szépségét ecsetelte nekem. Én úgy ahogy magam elé morogva bólogattam mint egy hülye és próbáltam totál beleolvadni a környezetembe, sajnos kevés sikerrel. Az idő telt, a leányzó rájött hogy nem a szőke hercegét találta meg bennem, hanem egy igazán utálatos személyiséget aki nem bírt egyetlen kedves bókot sem kinyögni magából egész idő alatt... ez van. A végére annyira sikerült kiborítanom, hogy megmondta nem bírja elviselni ezt a stílust és lelépett, könnyezve. Na hát ha most lenne valami becsület bennem utánamentem volna, csak sajnos nincs. Szívás... Mivel egyedül maradtam úgy voltam vele, hogy jobb lenne elhúzni a fenébe és visszatérni a normális életemhez a normális gondjaimmal, ám nem tettem. Úgy döntöttem maradok és szenvedek még egy kicsit a nyáladzó és fülig szerelmes párok között, ezzel kínozva magam. Utáltam az efféle dolgokat, így hamarosan próbáltam valami számomra elfogadható iható dolgot beszerezni és amint megvolt azzal nekidőlve az első alkalmas dolognak ami szembe kerül a tömeget pásztáztam. Unottan szemléltem a nyáladzó és vidám népet azon törve a fejem, hogy mégis mire jó ez az egész. Valószínűleg páran összejönnek és minden totál lamour lesz, aztán meg majd jön nagy sírás a végén és veszekedés aztán szétlibbennek. Kinek kell ez... Ahogy a nagy tömeget pásztáztam, próbáltam rájönni a maszkos alakok kilétére. Mondjuk ahogy ők sem, úgy én sem bírtam rájönni ki lehet a maszkok alatt. Persze akik nem olyat vettek fel mint én azokét elég könnyű volt, hiszen egy-kettő alig takart valamit a másik arcából... Egyenlőre maradva úgy döntöttem a legjobb ha el sem mozdulok innen. Legalább nem kell egy lányt pesztrálnom és helyeselnem mint egy bólogatós kutya. Talán nincs is ennél rosszabb dolog a világon... vagy ha van akkor én biztosan nem kérek belőle.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 1. 21:00 | Link


Benézet
Maszk


Az elején bántam, hogy eljöttem erre a rendezvényre, de végül is sikerült megtalálnom a partneremet. A maszkomat a táskámba süllyesztettem amikor már nem volt rá szükség, a sráccal egészen jól elszórakoztunk. Kicsit túl sok volt a fény, meg sok volt a romantika, nem is csodálom, hogy ő a végén már lelépett. Persze nem nehezteltem rá emiatt, én döntöttem úgy, hogy maradok még és megvacsorázok, ha már pincérek mászkáltak körülöttünk.
Az egyik félreeső kétszemélyes asztalnál tömtem magamba az ételt, mintha párral lettem volna, de kiment a mosdóba. Egy idő után már kezdtem kínosnak érezni ezt a helyzetet, de jól laktam legalább és még italt is szereztem a szomszéd asztalról.
Szusszanva keltem fel a helyemről és sétáltam ki a fénylő lelkek szökőkútjához. Már kezdtek elszállingózni az emberek, ez azonban nem zavart abban, hogy még ott leüljek az embereket pásztázva. Mivel a maszkomat már visszavettem a vacsora után, a két kis lyukon keresztül más volt nézelődni. Ismeretlen alakot pillantottam meg az oszlopnak támaszkodva, összevont szemöldökkel néztem rá. Azt hiszem szemeztünk egy kis ideig, de nem mondanám biztosra így, hogy kicsit messzebb is volt és még maszk is volt rajta. Rajta is!
Zavart mosollyal kaptam el róla a pillantásom, majd röpke sóhaj után felálltam a kút széléről, lassan céltalanul indultam meg a fények irányába. Lassan feltűnt, hogy a fények valahová vezetnek. Mentem egy hosszú, világítással teli alagútban, onnan pedig  szabadba jutottam.
- Hűűű - a szám is tátva maradt a csodálkozástól, én még nem láttam olyan szépet, mint az a velem szemben álló...hely.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 3. 21:21 | Link

Szira
Maszkos parti...

Ácsorogtam mint valami oszlop, de komolyan. Úgy éreztem mintha tök feleslegesen lennék itt, habár legalább azzal szórakoztattam magam, hogy bámultam a népet. Nem volt hosszú életű a dolog, de mi az? Volt egy két érdekes alkat, volt pár akiről megállapítottam, hogy még maszkban se szerez barátnőt... Ezzel kapcsolatban. Kiszúrtam hogy az egyik női egyén engem figyel, így én is ezt tettem. Egy ideig néztük egymást, de aztán ő elkapta a tekintetét és elindult előre. Mivel nem volt jobb ötletem, így utána kocogtam. Reméltem nem egy hisztis hárpiát sikerült elkapnom... Mondjuk nem láttam a fickót akivel jött, így vagy lekoptatták, vagy ő koptatta le... A második jobban bejött, mert az makacs jellemre adna okot, már ha nem sírva tette meg. Ahogy követtem nem sokat tudtam meg róla, átkozott maszkok. Ki volt az aki ezt a butaságot kitalálta... Lassítottam végül és a hűű miatt meg is torpantam. Ezeknek a lányoknak mégis mi az isten tetszik ebben? Nekem ez az egész totálisan idegőrlő volt és frusztráló. Sosem bírtam a puccos helyeket... mindig a szüleimre... Na igen. Megint egy olyan dolog aminek nem örültem. Miért kellett ennek most eszembe jutnia. Végül sikeresen továbbléptem a gondolatmenetemen és mellé sétáltam.
- Láttam már szebbet, de nem rossz. - mondom neki, habár magam sem értem minek is szólaltam meg. Áh, ez az egész hely olyan dolgokat hoz ki belőlem amire nem vagyok vevő... Átkozom a napot amikor kitalálták ezt a romantikus hülyeséget. A lány felé pillantottam és vártam. Vagy elküld melegebb éghajlatokra, vagy pozitívan fogadja a megjelenésem. Engem mondjuk egyik sem izgatott túlságosan, ha elküld akkor elhúzok a szobámba és végre megszabadulok ebből a rémálomból, vagy ha nem, akkor talán találtam valami normális emberi lényt aki nem a nyáladzással van elfoglalva. Kétesélyes volt a dolog, így nem is tehettem mást csak vártam, hogy az A, vagy a B terv lép majd érvénybe.
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. március 2. 23:32 | Link

Valentin nap - Random Randi
Állia

Ahogy látom, hogy Állia is kezd felengedni, úgy lazulnak el az izmaim nekem is, és dőlök hátra a széken immáron egy fokkal lazábban. Az csak egy dolog, hogy én nem szoktam túlzásba vinni az izgulást ilyen, vagyis inkább hasonló helyzetekben, ugyanis ilyenben még nem volt részem korábban. Szóval én még könnyedén kezelem az ilyesmit, és terelem a témát olyan közegbe, hogy oldjam egy kicsit a feszültséget, ezzel talán totál idiótát csinálva magamból, de teljesen más kérdés, hogy a lány hogyan viseli. Én sem feltétlenül tolerálnám magamat. De úgy tűnik minden oké, legalábbis úgy veszem észre, hogy még nem tervez hanyatt-homlok elmenekülni előlem.
 - Akkor még van egy éved felkészülni – mosolyodom el. Nem mondhatnám, hogy könnyű a képzés, de nyilvánvalóan lehetne ezerszer rosszabb is. Bár én elég nagy stréber vagyok ahhoz, hogy lelkiismeretesen mindent megcsináljak, és csak néha csússzak ki a határidőből, szóval nem tudom, más mennyire látja izzasztónak a tanulást. Nagyokat bólogatva és hümmögve mellé jelzem, hogy minden figyelmem az övé, aztán kis híján elnevetem magam azon, mennyire félreértettem. Mondjuk, annyira nagyon nem is, csak egy kicsit másik irányból, primitívebben közelítettem. Férfi vagyok, tessék elnézni.
 - Nos, remélhetőleg manapság már azért nem ez a mérvadó a szakmai tudással szemben, szerintem simán lenyomhatnál, ha arról van szó, sőt… ki tudja! Na meg, tök simán előnyt kovácsolhatsz abból, hogy nem nézik ki belőled, mikre vagy képes – morfondírozom hangosan. Nekem speciel soha eszembe sem jutott lenézni a lányokat, vagy akármelyik ellenfelem, mert épp a külső alapján ítéltem. Varázslók vagyunk, nem sokat számít, fizikálisan ki milyen adottságokkal rendelkezik, ha sok igét tud, és jók a reflexei.
- Hm, nem is tudom. Van valami hobbid? Milyen eredetű a neved? Kedvenc tantárgy? Bármi, ami eszedbe jut – sorolok fel hirtelen pár kérdést, ami hirtelen kipattan a fejemből. A kajára csak megrázom a fejem, igazából annyira nem érdekes, később is ráérek, sőt, talán még azt is túlélem, ha kihagyom és majd késő este a konyháról szerzek valami harapnivalót. – Remek ötlet! – széles vigyor, és már tolom is hátra a székem, hogy Állia mellett teremve a kezemet nyújtsam neki, és amennyiben elfogadja, arrébb kísérem, egy olyan táncparkettnek tűnő valahová, és már át is karolom, hogy táncolhassunk.
Hozzászólásai ebben a témában
Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. március 3. 22:34 | Link

*** Valentin nap


Mikor Derek látja, hogy Kira is furcsa fejet vág, kezd neki is leesni a dolog. Még épp időben, mielőtt szélütést kaphatott volna attól, hogy teljes agymenésben szenved, leesik neki a dolog. Bájitalos koktél!
Hát persze! Ez a mágia nagyon klassz tud lenni, amikor épp nem ijesztgeti halálra az embert.
Kira kijelentésén, miszerint "koboldagy", nem tudja nem elröhögni magát. Végre teljes szívből nevet, és sokkal jobban is érzi magát ettől. Mintha megtört volna egy kicsit a jég benne. A lány annyira humoros és kedves, és Derek amúgy is csípi a sok, eddig sosem hallott varázslómondást meg szöveget, mint a "veszett seprű nyele", meg a "májusi boszorkánynak mugli lesz a férje" és a többi.
- Igen! Jesszusom, már azt hittem megkattantam! - mondja nevetve a lánynak, és alig bírja abbahagyni a dolgot.
- A koktél gondolom. - nézegeti az egyre gyanúsabbnak tűnő italt. - Szerinted ha iszok még, sokszorozódik? - vigyorog Kirára, aztán ahogy a lányt nézi, rajta felejti a szemét, és széles vigyora lassan mosollyá halványul, és valamiféle egészen különös tekintet keretezi. Meg egy elég furcsa érzés a mellkasában.
- Öhm. - köszörüli meg a torkát.
- Nem vagy éhes? Vagy mihez volna kedved? Sétálni mondjuk?
Egy fokkal talán bátrabbnak is érzi magát most. Ez a koktél, bármilyen vicces és ijesztő egyben, azért mégiscsak segített valamit. Még ha Kirát egy egész csilivili szívesőben is látja éppen.
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 3. 22:51 | Link


Benézet
Maszk


Mi tartott vissza attól, hogy elhagyjam a fénylő lelkeket? Ó, bár tudnám! Nem mondanám, hogy rosszul éreztem magam, szép volt maga a hely és az emberek is érdekeltek, minek lépnék le olyan hamar? A partnerem lelépett, de én még...nekem van időm, hiszen az a mugli Pipicipő vagy hogy is hívták...ő is éjfélig lehetett a bálban.
Szemeztem valakivel, akinek igazából az arcának a háromnegyedét eltakarta a maszkja, így felismerhetetlen volt számomra. Nem tűnt fel, hogy utánam jött, csak amikor megálltam a rét előtti részen, kifelé menet az alagútból. A fények után a sötétben újabb hangulatos szépség tárult a szemem elé, ami hát...neki annyira nem tetszett. Elsőre a hangja alapján sem azonosítottam be, még mindig kicsit a hely okozta sokk alatt voltam.
- Nekem tetszik, nem túl sok - vontam meg a vállam, egy röpke pillantást vetve rá. Fejemmel visszafordultam a világítós pavilon felé, de vissza is kaptam a fejem a srácra. - Te mit keresel itt? - döbbenetemben csak nagyokat pislogtam rá, nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy a düh öntött el, vagy zavarba jöttem.
Egy pincér haladt el mellettünk, kezében egy tálcával amin koktélok voltak. Kértem tőle egy színes italt, de kettőt nyújtott át. A egyiket nekem, a másikat Kiliánnak. Forgattam a szemem, nem voltam éppenséggel lelkes. Eléggé szégyenkeztem az egész miatt ahhoz, hogy bármerre is megmozduljak, inkább a poharamat emeltem felé. - Egészség - hangomban érezhette, hogy szintén nem kívánom a társaságát, mégis a csodára várva kortyoltam bele az italba.
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. március 3. 22:53 | Link

Asztrid és Kilián


♥Kívánatos Kivi♥
Csak egy korty, és a párod válik hirtelen a világ legszebb emberévé számodra! Ha volt is hibája kezdetben... mit számít? Hiszen aki most veled van, egyszerűen tökéletes és makulátlan! Még az idióta viccek és a csálé frizura is tökéletesnek tűnik, és ez egészen biztosan nem változik majd egész este semmit!
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 3. 23:34 | Link

Szira
Maszkos parti...

Elég hamar eldőlt melyik lesz. Kiderült kivel találtam szemben magam és pont az volt, akivel nem kellett volna. Ez a sors csak nem akar nekem kedvezni... Szira kérdésére, miszerint mit keresek itt csak megvontam a vállam és ráhagytam. Hadd gondolkodjon rajta egy sort... Egy pincér jelent meg a színen és egy italt adott, így nem indultam el, hanem azt figyeltem vajon mi lehet ez, de kit is érdekel igazán.
- Hát akkor... Egészség. - mondom Szirának és talán ma ez az első normális szavam egy nőhöz. Lehúzom az italt, nem szórakoztam vele túl sokat. Nem volt alkoholos, így nem nyerte el a tetszésem, de hát... A lányra emeltem a tekintetem, majd olyat böktem ki, amit életemben soha, de soha nem hittem volna hogy megteszek. Te jó szagú....
- Igazán jól nézel ki ma, mármint... csinos vagy. - na ha most tudatában lettem volna mit mondok, akkor elrohanok a világ végére. Nem mintha nem tartottam volna annak, de kimondani és gondolni két külön világ. Mély lélegzetet vettem és próbáltam levenni róla a tekintetem, elég kevés sikerrel. Tuti volt abban az italban valami...  - Van kedved... - valaki üssön le, most. - Szóval mit szólnál ha együtt lógnánk? - kérdezem és még mindig őt nézem, mintha minimum belezúgtam volna. Mázli hogy ez a maszk takarja az ember képét ilyenkor. Totál úgy nézhettem rá mintha minimum kisiskolás lennék és belezúgtam volna. Jézusom... Reméltem hogy igent mond, habár magam sem értettem mi az isten történik velem, de egyik pillanatról a másikra nem akartam lelépni, ráadásul kedvem lett volna csak úgy simán itt szórakozni, vele és a legfurcsább az ebben az egészben, hogy iszonyatosan tuti csajnak ítéltem meg erre, ráadásul úgy éreztem mintha ő lenne a tuti befutó.
- Szóval? Mit szólsz? - kérdezem és nem semleges a hangom. Kérlelem, te jó ég én kérlelem....
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. március 3. 23:39
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 4. 08:01 | Link


Benézet
Maszk


Tetszett a randiest egészen amíg a szemezőtársamban fel nem fedeztem Kiliánt. Messziről nem ismertem fel, de közelről...ugyanaz a szájforma, ugyanaz a testtartás... Valahogy muszáj volt elviselnem legalább öt másodperc erejéig, így egy italhoz folyamodtam.
Csalódás ért, mert egy minimális alkohol sem volt benne, de azért ízre nem volt rossz. Sőt. Itatta magát, először csak kis kortyokban, aztán szinte egyben döntöttem le az utolsó cseppig. Hümmögve ráztam meg egy kicsit a fejem és arra gondoltam, hogy mégiscsak lehetett valami ebben az italban, mert ez a krumpli már nem is zavart annyira. őt...egészen tetszett, hogy utánam jött.
- Ööö...köszi - nagyon ledöbbentem amikor megdicsért. - Rajtad is jól áll a maszk, nagyon - bólogattam valami bájvigyorral az arcomon.
Szinte a szempilláimat rebegtetve néztem rá a rózsaszín ködön keresztül és annyira tökéletesnek tűnt...mintha rájöttem volna, hogy ő a nagy Ő. Nem volt tiszta a fejem, a biztos.
- Persze - nagy örömmel fogadtam a kérdést, bár egy kicsit gondolkodnom kellett rajta, mit is mondjak. Valahogy furcsa volt tőle ez a felkérés, de hát ez aztán nem számított. Bátran nyúltam a keze után, ujjainkat összekulcsolva húztam magammal a kupola felé. - Táncolj velem - olyan szépen mosolyogtam rá, ahogy csak tudtam, reméltem, hogy ezt nem utasítja vissza.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 4. 17:42 | Link

Szira
Maszkos parti...

Ez az egész helyzet ellenem volt. Az hogy megittam azt a löttyöt életem legnagyobb baklövései közé sorolandó... na persze csak azután, hogy nem ismertem meg lányt. Meglátszik egy kicsit felöntöttem a garatra a „szórakozásnak” titulált est előtt. Figyelemmel kísértem ahogy a lány is lehúzza a saját italát, majd hasonlóképp megváltozik mint én. Valaki nagyon meg lesz verve, ha ennek elmúlik a hatása. Életem talán második helyére behelyezhető volt az a bók, amellyel a lányt illettem, mert nem szokásom efféle dolgokat kiejteni a számon. Előbb húznék be magamnak kettőt... Nem csak magamat sikerült ledöbbentenem vele, hanem őt magát is, sőt egy bájvigyor kíséretében viszonozta azt. Ugye még nincs április?...
- Ööö... - olyan voltam mint aki elfelejtette a saját anyanyelvét. Totálisan és végérvényesen is sikerült csorbát ejtenem a saját egoizmusomon, de megint sikerült olyat mondanom amit sosem mondtam volna ki önszántamból. - Kösz a bókot. - ezt egy igazán kellemes mosollyal nyugtázom és  a hajamba túrva figyelem a lányt. De ez nem elég, következik az újabb lépcsőfoka annak hogy biztosan leírom magam magam és Szira előtt is. Megkérdeztem tőle, hogy nem töltené el velem az este további és egyben maradék részét. Most rohannék neki a falnak ha nem éppen azon törném a fejem, hogy tényleg mennyire jól áll a csajszinak az a maszk és mennyire kihangsúlyozza... Az istenit! Teljesen ledöbbentem volna, ha olyankor megy bele ebbe, mikor mind a ketten az eszünknél vagyunk. Most azonban örömmel fogadtam és megajándékoztam egy hálás mosollyal érte. Nem igazán tudtam mit tervezzek vele, nem voltam a randik mestere ha őszinte szeretnék lenni, gyűlöltem az ilyeneket. Most is csak merő unalomból jöttem el a csajjal, na meg mert röhögni akartam a sok nyáladzó párocskán. A kérdés amellyel a lány illetett eléggé meglepett, de mintha a nyelvem és az agyam között nem lett volna kapcsolat, olyan hirtelen vágtam rá a választ, hogy időm sem volt az átgondolására.
- Hát persze! - mondom és az ajkaira terelődik a figyelmem, de egy gyors fejrázással próbálva gátat szabni a gondolatmenetnek nyújtom felé a kezem. Ugyan nem tudtam mi lesz ebből, de abban biztos voltam, hogy valami nem stimmel, ám ezt csak valahol mélyen éreztem. Jelenleg ezt a furcsa érzést elnyomta az, hogy a lány kedvére tegyek.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 4. 18:55 | Link


Benézet
Maszk


Jó lett volna tudni, mi ütött belém. Utoljára akkor éreztem így Kilián mellett magam, amikor gyerekek voltunk. Hét éves voltam amikor eltűnt köszönés nélkül. Azóta is van egy fekete lyuk a szívemben miatta, de ezt semmi pénzért nem vallanám be, nehogy még ő érezze jól magát miután megszökött, engem meg hátrahagyott...
Nagyjából két perc egymás mellett álldogálás után viszont minden a feje tetejére állt, elfelejtettem, hogy mennyire utálom őt és nem akarok a közelében lenni. Ennek ellenére én javasoltam a tánc ötletét, a keze fogása meg hát...jött magától, de azt hiszem ilyen tökéletes dolgot én még nem éreztem. A bőre kicsit érdes volt, de nagyon tetszett, el sem akartam engedni.
A kupola alatt nem volt rajtunk kívül más, a zene halkan szólt. Középen álltam meg, a mozdulatok innen már automatikusan jöttek. Eszembe jutott, hogy ilyet is csináltunk már. Azt hiszem hat éves lehettem, a szüleink táncórákra járattak minket, amit aztán nekem mással kellett folytatnom.
Elmerültem Kilián tekintetében, halvány lila gőzöm nem volt a világomról, meg arról, hogy melyikünk lépett először, csak ringtunk ott a zene ritmusára csendben.
- Kezdek fázni itt kint... - törtem meg a csendet. - Nem megyünk be a kastélyba? - úgy jött belőlem ki ez a kérdés, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy vele akarok maradni az este további részében.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 4. 19:26 | Link

Szira
Maszkos parti...

Talán mégsem annyira szörnyű... A valódi helyzet az volt, hogy magam sem tudtam miért élvezem, de mélyen miért utálom az egésznek a gondolatát is. Talán csak... Zavart hogy a lány azért kért fel mert megittuk azt a valamit, de az is lehet hogy semmi köze sem volt hozzá és magamat gyűlöltem. Nem tudtam elhelyezni egyik helyen sem, mert végig a lányon törtem a fejem, próbáltam értelmesen elkülöníteni a dolgokat egymástól, elég kevés sikerrel. Hirtelen a lány jelentette nekem az egész világot, habár régebben is így volt, gyerekkorunkban. Az érzés úgy köszönt vissza, akár egy régi jó barát a múltból. Kellemes érzés volt, régi és valóságos. Legalábbis most... Ha észnél lettem volna, akkor nem kapaszkodom belé, nem próbálok meg újra hinni benne. De most teljesen más volt a helyzet. A lány ajkai, a mosolya voltak azok, amelyek a világomat megmozgatták, boldoggá tettek. Kicsit sem zavart, hogy kiül az érzés az arcomra, nem féltem megmutatni őket neki és ez csak gyermekkorunk régi szép emlékeiben volt így. A lány felé nyújtottam a kezem, örömmel fogadva hogy nem csak áltatott, tényleg táncolni szeretett volna. A zene épp olyan volt, mint amelyekre régen együtt táncoltunk a szüleink kötelezésének hála. Jó érzés volt újra egy-egy pillanatra belefeledkezni a táncba, a lépések sokaságába. Teljesen felszabadultan, a régi időkre gondolva ringtunk, táncoltunk mintha minden nap ezt tennénk, pedig nem így volt. De ahogy tartják, a régi szokások megmaradnak, nem felejtünk. A pillanatot Szira szavai törték meg, ám a pillanatnyi rosszkedvet felváltotta az öröm. Örömöt éreztem azért, mert a lány nem itt hagyni szeretne, csupán a kastélyba szeretne menni. Rábólintottam, majd a kezét megfogva el is indultam arra, ám gondolva egyet megtorpantam és lerázva magamról a bőrdzsekim a vállára terítettem.
- Mehetünk. - tettem hozzá és elindultam, ám már a farmerem zsebébe süllyesztettem a kezem így a lány ha szerette volna, akkor nyugodtan zsebre vághatja a kezét a dzseki egyik zsebébe. Mondjuk találna benne egy doboz cigit is, ám nem igazán érdekelt most ez a tény. Ha eléggé megfigyelte, akkor tudná hogy szokásom rágyújtani, szintén a fejem lehűtése miatt. Na meg mert miért ne? Kit zavar.  A kastélyban is követtem a lányt, ő dönthette el hova megyünk, én most jobban el voltam foglalva azzal, hogy azon törjem a fejem mennyire jól áll neki ez a ruha és a dzsekim...
Hozzászólásai ebben a témában

Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 4. 19:33 | Link

Valentin nap

Derek

Ruha

Jó érzés együtt nevetni, amit egy ideig abba sem tud hagyni. Mikor Derek megkérdezi vajon, ha többet isznak, akkor nagyobb zuhé lesz e? Megint kitör belőle a nevetés és egy kicsit el is tolja magától a poharat, jelezve, hogy azt most nem szeretné kipróbálni.
-Tudod félek, hogy a végén még szívtornádó lesz.
Nevet még egy kicsit, de amikor felpillant, szeme találkozik Derek tekintetével és a mosolyával, szíve dobogása kezd egy kicsit gyorsabb ütemre váltani. Zavartan rendez a füle mögé egy tincset és félénken mosolyog vissza. Végül elhangzik a kérdés, mihez lenne kedve. Úgy hangzik, mintha Derek egy kicsit feloldódott volna, most már a hangja is határozottabban cseng, aminek nagyon örül. Enni biztosan nem tudna, mert a gyomrában, úgy érzi, mintha pillangók cikáznának fel és alá, így a séta kimondottan jól hangzik. Kicsit körülnéz és meglátja a fényekkel és rózsákkal díszített utat. Egy fényes rózsa alagút.
- Mit szólnál, ha meg néznénk, mi van arra?
Int fejével a kis út irányába, ha Derek beleegyezik (és miért ne), akkor elindul vele az illatos rózsák keretezte út felé. Kíváncsi vajon követi vajon őket a szívzuhatag, vagy nem, ha felállnak. Hirtelen eszébe jut az is mit akart kérdezni nem sokkal ez előtt.
-Különben, Mea is eljött ugye? Őt láttam, mikor találkoztunk igaz? Ő kivel jött?
Kérdezi meg gyorsan mielőtt megint kirepülne a fejéből. Egy kicsit meg is lepte, hogy itt látja. Persze nem kellene ezen meglepődnie, mert igazán szép és kedves, vidám lány és talán neki most ugyanúgy repdesnek  pillangók a gyomrába, mint az övébe?
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 4. 19:46
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. március 4. 20:04 | Link

*** Valentin nap


Dereknek is tovább kell nevetnie Kirával, mert a lány még ragozza kicsit a dolgokat, és tényleg elég vicces, ahogy így belegondol az egészbe.
- Aztán majd megfogjuk egymás kezét, és elrepülünk együtt Csodaroszágba a megagiga giccses szívhurrikánnal, mint Wendy és Pán Péter? - vigyorog lassan abbahagyva a nevetést. Aztán jön a számára nem is feltűnő, apróbb komorság, a furcsa mosollyal szája szegletében, és talán kissé mélyebb tekintettel... mintha tényleg béka kezdene el ugrálni a gyomrában, és furcsa szorongást érez a mellkasában. Nem tudja eldönteni, hogy ez az érzés most jó neki vagy rossz. Egyáltalán mi ez?
Inkább feltesz egy kérdést. Amire Kira válaszol is, hála az égnek, pedig volt egy pillanatnyi zavartság köztük ismét.
- Merre?
A mutatott irány felé fordul, és meglátja a csillogó alagutat, amitől úgy érzi, ki is megy az összes vér mindkét lábából. Na de most már nincs visszaút. Ő kérdezte. Erőt kell vennie magán!
- Hát... miért is ne?
Feláll a székből, és gyorsan elteszi az arany szívet is, amit a lány adott neki. Akármennyire is tetszik neki, most nem akarja látni, mert fél, hogy még jobban elgyengülne tőle. Kira mellé áll, és zavart mosollyal... segít neki felállni? Hát ez a dolog meg honnan jött? Most már mindegy. Ha minden igaz, lassan, de biztosan elindulnak a mutatott irányba. És egy jóval kellemesebb téma jön fel, a lánynak hála.
- Ja igen, tényleg! - kezdi vigyorogva Derek, és ezzel vissza is tér régi önmaga.
- Rábeszéltem, hogy jöjjön el, ne ücsörögjön ott a klubhelyiségben egyedül. Még nem derült ki, ki a partnere, Random Randizni jött, de szerintem Wolgi az, a levitából. - kacsint kaján vigyorral arcán Kirára. Megkeresné most tekintetével Meáékat, de már nem látja őket.
- Szerintem hasonlít a maszkjuk, és egész jól néztek ki egymás mellett. - vigyorog még szélesebben. - Bírnám, ha összejönnének! Akkor tulajdonképpen Mea valahol nekem köszönhetné, mert én vettem rá erre! De bárhogy is lesz, remélem jó lesz az estéje azért!

Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 4. 20:57 | Link

Valentin nap

Derek

Ruha

A kis szíveső úgy látszik, nem tágít, mert ahogyan a csillogó rózsa alagúthoz mennek, a kis szívecskék potyognak körülöttük kitartóan és akárhányszor a fejükre, vagy a vállukra pottyanna egy, azonnal csillámmá válik. Kicsit mosolyogva megrázza a fejét, aztán Derek mellett lépked tovább az illatos, rózsákkal tarkított úton.  Be kell ismernie, hogy tetszik neki, akármilyen giccses is legyen.  Gyönyörűen sikerült a virágokat frissnek és ilyen szép elevennek varázsolni februárban. Ezen elmélázik egy kicsit, majd figyelmesen hallgatja mi a helyzet Meával.
-Szerintem, jól tetted, hogy meggyőzted. Biztosan jól boldogul.
Vigyorog vissza. Úgy gondolja nagyon bátor dolog, hogy eljött egy ilyen randira, ahol nem tudhatta kivel hozza össze a véletlen, de Dereket hallgatva, úgy látszik szerencsésen osztottak párt neki. Nem ismeri ugyan Wolgit a Levitából, talán csak látásból, de készséggel elhiszi, ha Derek mondja, hogy jól néznek ki együtt. Igazán kívánja, hogy rátaláljon a boldogság barátnőjére is, mert őszintén szólva nem gondolt rá, hogy mit szól, majd hozzá, ha megtudja mit érez közös barátjuk iránt. Valahogy egyből feltételezte, hogy csak is örülhet és biztos fog is, de nem tudja a saját boldogsága vajon tényleg az e már. Végül is itt sétálnak a kanyargós alagútban, a romantikában és még mindig nem biztos benne, hogy minden a lehető legjobban alakul e, vagy sem. Végül is Derek jókedvű és nem hagyta faképnél az igaz, de még mindig nem mondott semmi… olyan… olyan… bíztatót.  Persze hirtelen azt sem tudja jó lenne vajon ez, vagy sem? A fülét először csak halkan, majd egyre határozottabban éri el a zeneszó. A kanyargós út egyszer csak véget ér. Megtorpan és megint csak tátva marad a szája a csodálkozástól, mert egy pavilonhoz érnek, aminek a lépcsőjén virágszirmok vannak elszórva és egy…  egész zenekaaar? Hirtelen kezdi magát az Ezeregy éjszaka meséiben érezni. Tényleg nem spóroltak a díszlettel.
-Ez… már... tényleg… szóval…
Nem tudja kimondani, mert nem találja hirtelen a gyönyörű szót, de valahogy így gondolja, igaz a hulló szívecskék látványa, ami még mindig nem múlik kicsit vicces, de a többi...
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 4. 20:57
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék