28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dorothy H. Middlehurst
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 3. 18:12 | Link

Ármin - olyan este 11 körül

Szép, holdfényes este. Ha az időjárási adottságokon múlna csak, hogy mikor indulok sétára, mostanában szinte biztos, hogy folyton kint lennék. De szerencsére nálam ez sok más összetevőn is múlott, mint például a hangulatomon, ami napok óta először, most volt ilyesmire megfelelő.
Hosszú fonatot készítettem a hajamból, felvettem egy fekete farmert és a szürke, jól kibélelt, igencsak meleg pulóveremet, aztán el is indultam.
Nehéz döntés volt, hogy merre menjek. Egy darabig szinte teljesen céltalanul bolyongtam a kastélyban, bár már a sétám elején biztos voltam benne, hogy valahol a szabadban fogok majd kikötni, ugyanis azért indultam neki, mert az ablakon kinézve elcsavarta a fejemet a felhőmentes éjszaka. Elég ritkán lehetett mostanában ilyet látni, szóval talán nem is csoda, hogy úgy megtetszett a látvány.
Addig bóklásztam ameddig ki nem tévelyedtem a fénylő lelkek udvarára. Ott sóhajtottam egy nagyot és úgy éreztem, hogy most itt lesz az ideje végre megállni és letelepedni egy kicsit, így a közeli padhoz léptem és lecsücsültem rá. Közben összébb húztam az egyébként rám elég bő pulcsit és összefontam magam előtt a karjaimat, ugyanis kezdtem rájönni, hogy kicsit túlságosan is lengén öltöztem a mostani időjáráshoz. A lábaimat keresztbe tettem, közben pedig, körbenézve meg kellett állapítanom, hogy gyakorlatilag senki nem volt itt kint az udvaron, rajtam kívül. Annyira ki volt halva a kastélynak ez a része most, hogy akár bárki szabadon meg is gyilkolhatott volna, észre sem vette volna senki. Na persze, azért ahhoz még nekem is lett volna egy-két szavam.

Hozzászólásai ebben a témában
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2012. december 3. 18:41 | Link

Hollym - Tizenegyet üt az a fránya óra

Tekintve, hogy gyakorlatilag gyengélkedőre küldött megint egy egész kviddics csapatnyi embert, illendő, hogy meglátogassa őket. Egy kicsit elhúzódott a dolog, már estefelé van, amikor elindul kifelé. Viszont, ha már itt van, akkor meglátogatja a kedvenc helyét a kastélyban, vagyis a fénylő lelkek udvarát, ahol régebben rengeteg időt töltött. Ide nem jártak olyan sokan, ő pedig amúgy sem volt az a társasági ember, így aztán ez volt számára az egyik tökéletes hely.
Belépve a kúthoz sétál, a kellemesen sötét helyen most sincs sok mozgás, talán csak a lány lábai azok, melyek elárulják, hogy ott van. Ezek szerint nincs egyedül. Jobban megfigyelve a másik fél mostanra valószínűleg odafagyott a padhoz, és a tavasz eljövetelével majd ő is átalakul fagyott lányból, nos, nem fagyottá. A humora még mindig nincs a helyén. Elindul felé, reméli, hogy nem néz ki úgy, mintha valami mutogatós bácsi lenne. A kabátja gombjait kigombolva áll meg a lány előtt és levéve a kabátját odanyújtja neki.
- A lányoknál szerintem kellemetlenebb, ha felfáznak.
A sálat megigazítja, majd a nadrágja zsebeibe dugja a kezeit és végignéz a lányon. Ismerős, de nem úgy, hogy nem ugrik be neki elsőre, pontosan tudja ki ő. Az ember emlékszik ilyen fontos emberekre az életéből.
- Te különösen vigyázhatnál magadra, szentem.
Most, hogy már  tudja, ki is a lány, bátrabban le mer ülni mellé. Holly jó, ő nem hiszi majd azt róla, hogy nem illő szándékai vannak vele. Azt a kort már kinőtték mind a ketten. Legalábbis amíg jobban bele nem gondol a dologba, addig ez az állítás határozottan igaz.
- Miért ülsz itt kint, egy szál pulcsiban?
Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Dorothy H. Middlehurst
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 3. 20:02 | Link

Ármin

Nem telt olyan sok időbe, és léptek zaját hallottam. Nem gondoltam volna, hogy pont most fog belém botlani bárki is, reméltem, hogy legalább ez az egy este nyugodt lesz. De nem. Túl nagy luxus is lett volna, hogyha ma békésen üldögélhetek itt, anélkül, hogy békémet bárki megzavarná.
A szemem sarkából pillantottam fel az ismerős hang tulajdonosára, de nem voltam hajlandó rendesen a szemébe nézni. Sőt, inkább igyekeztem hideg tekintetet erőltetni az arcomra. Ez nálam afféle védekező mechanizmus volt. Ha valakit túl közel engedtem magamhoz, azt utána el kellett löknöm magamtól, és Ármin nagyon is közel volt egykor, még ha nem is tudott róla, még ha nem is történt köztünk túl sok minden úgy igazából, sőt. Igazából, csak egy kicsi kis csók volt az egész. De azért belül valahogy mégis sikerült annyira feldúlnia a dolognak, hogy most még az arcába sem volt kedvem nézni.
- Szia. - szóltam oda neki halkan, miközben hagytam, hogy az ujjaim közé csússzon a szövetkabát. Egy pillanatra élesen rászegeztem a pillantásomat, majd illedelmesen, de mégis hűvösen elutasítottam a figyelmességet.
- Köszönöm, de nincs rá szükségem. Nem vagyok fázós típus, felfázni sem fogok. - nem akartam felvenni a ruhadarabot. Nem akartam sem azt, hogy szívességet tegyen nekem, sem azt, hogy érezzem az illatát a kabátban, vagy hogy bármit meg kelljen köszönnöm neki. Hűvös és bunkó akartam vele lenni, ahogyan azt minden emberrel tenni szoktam... De annyira nehezen ment.
- Unatkoztam és láttam, hogy egész kellemes itt kint az idő, gondoltam kinézek. Szeretem ezt a helyet. És te mit keresel itt? - még mindig nem néztem rá, de azért a testtartásom nagyjából felé fordult, éreztetve, hogy figyelek. A szemeimet a nyakára és az arca alsó részére szegeztem, végignézve az ajkain is. Bárhova, csak ne a szemeibe.
Hozzászólásai ebben a témában
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2012. december 3. 20:43 | Link

Hollym

- Mindig ezt mondják a lányok, aztán többször járnak pisilni, mint levegőt venni. Zavaró lesz majd Felagund dupla bájitaltanán, mint inkább triplának tűnik, tudod, ott csurognak a bájitalok.
Fiú, nem tehet róla. Nem gondol bele, hogy esetleg van olyan téma, ami nem illendő. Mint például ez a mostani is, különben is, Holly annyiszor jár mosdóba egy nap, ahányszor csak jól esik neki és még csak be se kell számolnia róla, sőt azt főleg, hogy nem. A lány visszautasítja a kabátot, de ő nem adja fel, egy pillanatig vár, majd ügyes mozdulattal a lányra teríti a kabátot, az ilyen mozdulatokban nagyon jó.
- Jobb, ha úgy hagyod, különben erőszakhoz kell folyamodnom.
Ő nem akar hűvösen viselkedni a lánnyal, mivel amúgy is hűvös, kicsit olyan, mintha érdektelen ember lenne, pedig egyáltalán nem olyan, csak ilyen a stílusa. Megmondja, amit gondol, mégis eléggé magának való.
- Amikor még idejártam ez volt a kedvenc helyem. Sok mindenről gondolkoztam itt, a tanulásról, a jövőről…
~ Rólad.~
A gondolatra halványan elmosolyodik. Nincs hosszú múltjuk, mégis, az a pár pillanat, az előtte és utána lévő érzelmek, neki sokat jelentettek mindig. Végül is, ki ne emlékezne szívesen az első csókjára?
- Én vezetem a kviddicsmeccseket, legalábbis most egy ideig. Jól mutat majd az önéletrajzomban. Merre tovább?
Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Dorothy H. Middlehurst
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 20:07 | Link

Ármin

Kicsit elfintorodtam. Ármin kezdett átlépni egy bizonyos határt, ami már nálam is az undorítóság határát súrolta, így kicsit megköszörültem a torkomat és fennhangon beszélni kezdtem.
- Örülök, hogy ilyen mértékben leköt az anyagcserém, de talán most már... Eleget beszélgettünk a témáról, nem gondolod? - vontam fel a szemöldökömet, és egy sokatmondó pillantással igyekeztem érzékeltetni, hogy a válasz igen, teljesen függetlenül a fiú véleményétől.
Aztán a kabát a vállamon landolt, de én ezúttal hagytam a dolgot. Nem volt kedvem leállni megbirkózni a fiúval, ráadásul esélytelen is voltam, hiszen egy ilyen lelkes kviddicsest nem annyira könnyű legyűrni.
Végighallgattam a fiú létére viszonylag érzelgős dumáját erről a helyről és azt is hagytam, hogy rendesen válaszoljon a kérdésemre.
Érdeklődve vontam fel a szemöldökömet, ugyanis legnagyobb meglepetésemre, csupa újdonsággal szolgált nekem a fiú.
- Érdekes, nem is tudtam, hogy Markovits abbahagyta. - kicsit megvontam a vállamat, de csak finoman, annyira nem izgatott azért a dolog.
Aztán Ármin egy érdekes kérdést tett fel, és bár sejtettem, hogy a kérdés alapvetően nekem szólt, érdemben mégsem válaszoltam rá, hanem inkább visszafordítottam rá, és a nevében meg is válaszoltam.
- Hallom megnősülsz. - miután kimondtam a mondatot, gratuláltam magamnak. Sem a hangom nem csuklott el, de nem vágtam fura fejet... Csak a szokásos, magamhoz méltó, viszonylag hűvös és érzéketlen hangnemmel és stílusban tálaltam neki a tényeket, amelyekről ő persze régebb óta és jobban is tudott, mint én magam. Csak, hogy ezt is említsük.
Hozzászólásai ebben a témában
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2013. január 7. 01:04 | Link

Bűbájos Holly

- Az a baj veled, hogy sosem lehet tudni mi a jó téma. Bármint mond az ember - legalábbis én -, mindenbe bele tudsz kötni. Tőrt döföl belém.
Pontosabban csak megforgatja. Az a tőr azóta benne van, amióta a lány visszautasította egyetlen csók alapján. Férfiúi büszkeségének annyi és most már csak annyit tud tenni, hogy magában elkönyvelheti, sokat javult, de ha ezt kimondaná, az megint cikis rész lenne.
- Mielőtt még megvádolnál semmi közöm hozzá. Nem tudom, hogy mi volt pontosan, részleteket nem közöltek. Csak suttognak a falak.
Apró, szellemes megjegyzés az Edictumra, és annak szennyrovatára, melyet mindenki azonnal a megjelenés után szeretne elolvasni, hogy tudja, ezúttal mit tett, vagy a többiek mit tudnak, hogy mit tett.
- Van, aki azt mondja, alkoholproblémákkal küzd. Tudja bánat mi az igazság, nekem pénz kell, a terep pedig nem ismeretlen.
A következő mondatra, bár nem feltűnően, de elhúzza a száját. Göndör hajába túrva vesz egy nagy levegőt, ezzel is hagyva néhány másodpercet magának, hogy megválaszolja érzései szerint a helyes választ.
- Ezt már régen nem én irányítom. Igen, volt egy ilyen része a dolognak. Tudod, majd a távoli jövőben egyszer, ha már elvégezte az iskolát, dolgozik. Tudod öt éves terv.
Mindig öt évre tervezett előre. Minden évet azzal kezdett, hogy értékelte és bővítette a terveit egy évvel. Szerette betartani a terveit. Eddig mindig csak pozitív eredménye volt, hiszen mostanra saját lakása van vele, munkája is, melyet nem hitt volna, de tervben volt, hogy lesz, csak éppen nem az, hogy itt. Minden olyan tökéletes volt.
- De terhes. Miért hiszitek azt, hogy egy gyűrű azt jelenti, hogy a gyerek is jöhet? Ez nem így van. Ez nem normális.
Kicsit előre dől, könyökeit a térdeire helyezi, állát megtámasztja rajta.  
- Vállalom a felelősséget persze, csak azt hittem, korrektebben kezeljük ezt a témát, megtervezzük.
Ilyen fiatalon pont, hogy gyereket nem akar nevelni. Dolgozni akar, tanulni, élni, megismerni a világot, majd ha már lesz tapasztalata, amit átadhat és megtakarítása, amit rá költhet, na akkor jöhet a gyerek.
- Na és te? Terrorizálsz valakit éppen ellenállhatatlan, csalfa bájoddal?

Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék