36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 7. 10:57 | Link

Dolánszky Alex

Úgy tűnik, a válaszommal sikerül meglepnem őt. Még sosem voltam majálison. Ahogy itt sétálok, a gyomrom bizonyos időközönként rándul görcsbe. Sosem bírtam jól a nagy tömeget, ezért fordult elő az, hogy a napom nagy részét inkább egyedül töltöttem.
Meglepődöm aztán, mikor arra kérdez rá, honnan jöttem, de nem mutatom ki. Várható lett volna, hogy megteszi, elvégre azt hiszem még a nevemet sem tudja. Ezzel viszont szerezhetne rólam némi infót. Mogorva fintor helyett fájdalmas mosolyra húzódik a szám. Próbálok visszaemlékezni a szépre és jóra. Olyan emlékek után kutatok a fejemben, ami egy percre boldogságot csalt a lelkembe. Azonban semmi nem ugrik be, csak a rossz. Gyerekkoromban, mielőtt rákényszerítettek volna egy bizarr hitvallásra - már ha lehet azt hitvallásnak nevezni -, talán annyiban volt jó minden, hogy kíváncsian és nyíltan tekintettem a világra. Viszont amikor a szüleim nekikezdtek annak, hogy ráneveljenek arra, a napok egyre színtelenebbé váltak, végül kifakultak.
Alig észrevehetően megcsóválom a fejem, próbálva ezzel elűzni a nyomasztó gondolatokat.
- Még... sosem - zavartan kezdem fekete-fehér tornacsukám orrát vizslatni. Ennek köszönhetően nekimegyek egy varázslónak, aki leönti magát a kezében tartott poharas italával. Morcosan pillant rám, majd kulturáltan melegebb éghajlatokra küld. Én az egészre egy fintorral reagálok, s kikerülöm az illetőt.
- Londoni vagyok, szerintem ott is tartanak majálisokat, de engem soha nem engedtek volna el egyre sem - sóhajtok fel, keserűen.
Az egyik mondata végképp meglep, enyhe értetlenség ül ki arcomra. "Na akkor ma sokat kell bepótolnod" ...? Végül megértem, mit akar mondani ezzel, picit jól is esik. Valóban lenne mit bepótolnom. De miért viselkedek ilyen furán mellette?
- Azt már neeeem! - nem fogok pici lovacskákon nyargalni! Oké, igen.. Elhatároztam, ha már itt vagyok, talááán kipróbálok egy-két dolgot, ám nem fogok a hat évesek szintjére visszasüllyedni. A körhinta náluk lehet nagy divat.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 7. 14:58 | Link

SheelaVattacukor

Beszélgetésünk közben Sheela összeütközik egy pasassal, mire az ordenáré módon elkezdi szidni a lányt, mint a bokrot.
- Jól van, véletlen volt, bocs már! - emelem fel én is a hangom, pedig igazán nem akarok kötekedni. - Varázsló vagy, bakker - morgom ezt már csak akkor, amikor otthagy minket az ipse. - Kábé két másodpercbe telik felitatni a szmötyit a talárjáról - dohogok a mellettem állónak. Utálom az ilyet.
- Szigorúak a szüleid? - nyugtázom a válaszát, mikor ismét felvesszük a beszélgetés fonalát. - Előlük menekültél ide? Úgy tudtam, a londoniak a Roxfortba felvételiznek. Azt mondják, az valami patinás iskola, és oda menő járni.
Nem hiszek neki. Meggyőződésem, hogy hiába a morcos viselkedés, Sheela belül ugyanolyan játékos lány, mint a többiek, és ahogy elnézem a körhintát, csak egy-két törpe ül rajtuk, a többi mind "vén" bagolyköves, akik csak arra vártak, mikor csinálhatnak megint úgy, mintha gyerekek lennének. Másfelől egy lovon ülve körbe-körbe forogni nekem sem lenne túl csalogató.
- Dehogynem, nézd, hogy élvezik - próbálkozom azért még, majd új ötletem támad.
- Ha annyira cikinek találod, nézd - mutatok túl a körhintán, éppen az mellett, ahol tábla hirdeti: - Arcfestés?
- Kapsz valami nagy és csillogós mintát az arcodra, és senki nem fog felismerni - kecsegtetem a lányt.
- Én pedig szeretnék eeeegy... - forgatom a fejem a szórakozni vágyó mágusok által kitaposott út túloldalán álló bódék és zsúrkocsik között.
- Pattogó kukoricát nem, azok folyton elugrálnak - gondolkodom hangosan. Sajnos a normális tartalmas kaják még arrébb vannak, be kell érnem valami édességgel. - A csótánycsokor gusztustalan. Sose próbáld ki.
- Oké, egy sima vattacukrot - hangzik a döntés. - Megvársz itt?
Nemcsak hagyományos ízesített darabok vannak, de olyanok is, amiken ehető gumigyíkok vagy gumiegerek mászkálnak, a chillis pedig olyan, mintha nem is vattacukor lenne, hanem egy nagy fáklyaláng egy hurkapálcán, csak épp ez ehető tűz. Odamegyek a bajszos fickóhoz, aki a vattacukrot árulja, és a világítós kiállított darabokon ámulva úgy döntök, nem most fogok kísérletezni. Kérek egy sima erdei gyümölcsöset meg egy zöldalmásat. Pár knútba fáj csak, azt kicsengetem neki, majd egy kézben egyensúlyozva a két pálcikás felhőt, visszagurulok Sheelához.
- Zöld vagy lila? - kérdem szétválasztva egy-egy kézbe a két finomságot. Remélem szereti. Ha nem, hát simán belém fér mind a kettő.
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 7. 15:43 | Link

Dolánszky Alex

- Már megszoktam, hogy lehurrognak - felelem lehorgasztott fejjel. A hajam most két copfba van kötve, amik a vállaimon vannak épp. Így nem tudják függönyszerűen eltakarni az arcom, mint a Gemmológia órán a padban, amikor a jegyzeteimet néztem.  
- Azok - válaszolom szűkszavúan. Szigorúak, és megkeseredettek voltak. Úgy neveltek, hogy miattuk gyakran érzem úgy, nem találom a helyem a világban. Nem vagyok erős, a Roxfortban meg hamar "elvéreztem" volna, ezt rögtön megmondom a fiúnak, aki mintha a gondolataimban olvasott volna. Menekülni? Igen, idemenekültem, mert nincs más hely, ahová szívesen mennék, és az, ahogy veled beszélgetek...
Ismét alig észrevehetően megcsóválom a fejem amint őt nézem, majd rövid idő után újból a körhintára nézek. Érvelhet mellette bárhogyan, nem vagyok belül sem olyan, hogy felüljek rá!
- Akkor sem pattannék fel rá, ha az életem múlna rajta! - csapok homlokomra, aztán sóhajtozva követem őt egy standig, ahol különféle nyalánkságokat kínál egy idős férfi. Az arcfestésen még erősen gondolkodom.
... Valamiért nyugodtabbnak érzem magam. De erről inkább hallgatok. Legyen ez is egy olyan titok, ami egy zárt ajtó mögé kerül. Egy olyan ajtó mögé, ami soha -
- Zöld - mondom pár percnyi habozás után, amikor is a fiú visszatér két vattacukorral. Keserű érzéssel tölt el, hogy ennyit ismerek a majálisból. Apa ritkán hozott, de nem a pálcikás, hanem ilyen dobozos/műanyag pohárkás fajtájút.
Egy halk köszönöm mormogok, s közben az arcfestést hirdető táblát figyelem a körhintán túl.
... soha nem kerülhet feltárásra.
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 7. 15:57 | Link

Ráhel.
Bulaj.




Egész élvezhetően folyik a beszélgetés kettejük között, most büszkék lehetünk Chuck-ra. Elvégre a lány nem küldte el, nem hagyta faképnél. Szóba áll vele, ez mindenképpen jót jelent a fiú számára. Nem is gondolta volna, hogy egy majálisból jó is kisülhet valamikor; már csak ezért is megérte neki eljönne. És mik történhetnek még? Hosszú ez a nap, csak most találkoztak, de azt le lehet szűrni, hogy még mindig szimpatikusak egymásnak. Nem csak a pia tette akkor este. Jó érzés önti el, mert nem szokta meg, hogy érdekli valakit. Ő is viszonoz mindent, szóval Ráhelt nézi végig, a szemeit, az arcát.
Chuck választ is kap a kérdésére, arra azért úgy gondolja, hogy csak kéne reagálni valamit.
- Értem. És milyen üzletet nyitnál? - kérdezi felcsillant szemekkel, mert érdekli a válasz. Nem is gondolta volna, hogy a lányok ilyenekben is gondolkodnak, na mindegy. Ez után még kiváncsibb lesz,     mert Ráhel elnyújtva kezd egy új mondatot, mintha kicsit komolyabb téma lenne.
- Réka? Ő kicsoda? - kérdezi tágra nyílt szemekkel, de már előre fél a választól. Ha az, amire gondol, akkor sikerült nagyon belenyúlnia a dolgokba. Nem, erre nem is próbál bele gondolni... 19 évesen még nincs ilyenekre felkészülve, legalábbis nagy hihívás lenne. Nem, az nem lehet. Próbálja elkergetni a gondolatokat a fejéből, de azok nem hagyják nyugodni. Majd megtudja az igazságot, amint Ráhel válaszol neki. Már nagyon várja, kicsit izgul is. Nem is kicsit.
- Hát az szomorú. Tesóm nekem sincs... - hagyja félbe a mondatot. Szomorú lehet árvának lenni. Most gondol bele, hogy igazából milyen szerencsés. Mekkora mázlija van, hogy van pénze, családja, szülei. Van akinek erre sincsen lehetősége, pedig az utóbbiakról igazán nem tehet senki. Nem mi döntjük el, hova születünk, nagy lutri az egész. Chuck elgondolkodik ezen egy percre, hogy tényleg, kicsit értékelhetné azt, amije van fiatal felnőttként.
Ezután Ráhel kézen fogja és a körhinta felé vonszolja  Chuck-ot. igen, kénytelen lesz kipróbálni a dolgok egy részét, bármennyire is nem köti le ez az egész cukormázas majális. Soha nem érdekelte és valószínűleg nem is fogja. Mindegy, muszáj lesz. pedig ő csak Ráhellel szeretett volna lenni, nincsen benne rossz szándék (most). Kibírja.
- Okés - kiegészítéssel már egészen elviselhető. Mindegyiken? Ha ez a lány mindegyikre felviszi Chuck-ot, lehet, hogy valahol a magasba kiugrik jobbat remélve.
- Jól sejtem, hogy Réka a lányod? - böki ki végre ami a csőrét bántotta egy kis ideje, miközben elfogadja Ráhel jobbját. Ha a válasz igen lesz -és valószínűleg az lesz-, akkor nagyon gondolkodóba fog esni, hogy mit tegyen, mert itt átértékelődnek a dolgok mindennel kapcsolatban. Maradt még egy kérdése, úgy gondolja, hogy most nem fog elkanyarodni a témától.
- Szerinted mire gondolok? - kérdezi egy kicsit barátságosabban, de furcsán is. Kíváncsi rá, hogy Ráhel mit gondolhat az ő helyében.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 7. 15:57
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 7. 16:22 | Link

Sheela Tetkó

- Az baj - mormogom, de nemigen tudom, mi mást mondhatnék erre. Nem is értem, hogyan, miért hurroghatnák le ezt a lányt. Talán olyanok a szülei, mint Kriszé. Ha van rajta sapka, az a gáz, ha nincs, az a gáz.
Nem tudtam, hogy a Roxfort olyan nehéz, de gondolom, hiszen a leghíresebb iskola Európában. Ez megmagyarázná, miért van annyi angol a Bagolykőn. Én örülök, hogy Magyarországra születtem.
Úgy látom rajta, tanakodik azon a körhintán, ahogy a fejét csóválja és oda-odapillantgat. Végül a mérleg nyelve a "nem" feliraton állapodik meg. Lecsapásra váró megjegyzést is kapok hozzá.
- Biztos? Ha egy gyagyás gyilkos kergetne, jól kifáraszthatnád, ha felülnél egy ilyenre. Sosem érne utol egy másik lóval! - vigyorgok.
- Bocs - mondom aztán. - Majd megszokod a hülye poénjaimat... Már említették, hogy le kéne csukni értük.
Vattacukorszünet. Felé nyújtom a zöld felhőt, és félrehúzódom az útról, hogy megkezdhessem a sajátomat. Lefejtem az első csíkot az erdei gyümis vattacukorról, felcsavarom és betömöm a számba. Pikk-pakk szétolvad a nyelvemen. Ahogy felpillantok rá, látom, hogy még nem kezdte meg a sajátját, ehelyett az arcfestős táblát fixírozza.
- Na, gyere - mondom neki, és a kevésbé ragacsos kezemmel hajtani kezdem magam a kreatív szekcióhoz, néha rásegítve a másikkal is.
Most már azt is megfigyelheti, ahogy a főként fiatal nők ülnek egy-egy színes pléden vagy asztalkánál, és különböző színű festékekkel pingálnak. De nem csak arcra, látok egy napocskát egy vállon, valaki pedig a bokájára kért indiai mintát. Egy hosszabb asztalon albumot lapozgat valaki, mellette hever még több könyv is. Odagurulok az asztalhoz, és várom Sheelát, hogy kövessen. Felcsapom az egyik kötetet, abban mindenféle minták találhatóak megszámozva.
- Jó sok van - keltem fel a figyelmét, és oldalra csúsztatom az albumot, hogy Sheela is megnézhesse. Egy újabb csíkot húzok ki a vattacukorból.
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 7. 17:25 | Link

Dolánszky Alex

Annyira szánalmas az, hogy poénkodni próbál, hogy végül halkan felkacagok. Ezt soha senki nem tudta nálam elérni. Könnyen megeshet hogy csak most láthatja ezt ha az arcomat fürkészi.
- Ez iszonyatos próbálkozás - vigyorgok rá lenézően - De jobb, mintha néma maradtál volna - teszem hozzá végül, és átveszem tőle a vattacukrot. Én nem csíkozok. Egyből beleharapok egy oldalon a fogaimmal, majd letépek egy jókora darabot. Huss, már el is tűnik a számban, szinte azonnal olvadozni kezd. Pont, mint régen. Ez az egy olyan tett volt, amiért nem fogom leszólni őt. Jót választott ugyanis - akárcsak jó magam. Az alma a kedvenc gyümölcsöm, és az ilyen ízesítésű dolgokat is nagyon kedvelem. Az pedig hogy az édességnek ilyen remek színe van, rögtön eldöntetett, melyiket választom a kettő közül. Némán követem őt tovább. Odaérünk az arcfestő standhoz. Ilyenen sem vettem részt eddig, furcsa látni, milyen sok fiatal nő ül egy-egy vaskos album társaságában. Hamar kiderül, hogy azokban több száz minta van, amit vállalnak a "festők", ebben ő "felsége" nem tévedett.
Érdeklődve lapozom fel. Nehéz választani, viszont nem kell teljesen végigmennem rajta ahhoz, hogy ki tudjam választani a megfelelőt, ami a gepárdok jól ismert szimbóluma lesz: A jól ismert színes pofa, a szemek alatt egy-egy csíkkal, amitől olyan, mintha sírnának.
- Szerintem ez jó lenne - szólalok meg, megtörvén a pillanatnyi csendet, mi kettőnk közt támad. Illetve nem tudom ő megtöri -e, mert én eddig nagyfokú figyelmet szenteltem a színes képeknek, így előfordulhat, hogyha közben még mondott valamit, azt nem hallottam.
No mindegy is. Aki az asztalnál áll, egy kb. velem egykorú, szőke hajú lány. Vidáman mosolyog, és amikor lerakom a könyvet, készségesen megkérdezi, miben segíthet. Attól a bárgyú arctól majd' felfordul a gyomrom, de inkább elfojtom magamban a gúny apró csíráját, és arra térek rá, amit akarok.
- Egy gepárd pofamintája kéne az arcomra, de úgy, hogy az alap is fehér legyen - az albínó példányokat jobban kedvelem, amiknek fehér az alapja, és úgy jönnek rá a fekete minták.
Nem kell sokat várnom, a csaj rögtön festéket ragad, maga felé fordítja a képes albumot, én pedig kényelmesen helyet foglalok, hagyva, hogy nekikezdjen a munkának.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. május 7. 17:59
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 7. 19:37 | Link

SheelaGepárd

Felnevet, talán udvariasságból, talán tényleg vicces vagyok... Áh, semmi...
Szájjal esik neki a vattacukornak, tiszta ragacs lesz az arca - láttamozom magamban. Ha nem járt majálison, nem lep meg, hogy nem ismeri a vattacukrot, de nem gondoltam, hogy így áll neki. Nem teszem szóvá, nem akarom kényelmetlen helyzetbe hozni, majd rájön. Pézsé van nálam, vizet meg bármikor tudunk varázsolni.
Végül nincs ilyesmire szükség. (Ezt hogy csinálta?) Az arcfestés pedig szerencsére kedvére való. Ránézek a képre, amire az ujját nyomja. Vadmacska.
- Akkor nosza - mondom neki, és a rendelkezésünkre álló szőke lányra bízom Sheelát. Újdonsült haverinám elmagyarázza neki, mit szeretne. Olyan komolyan kitalálta ezt, csak magamban mosolygok, és falom a vattacukrom, amiből már csak egy egész kicsi maradt a pálcikámon. Én kihagyom a festészetet egyelőre, követem a lányokat a közeli székekhez, és mellettük figyelem, ahogy készül Sheela sminkje.
Egy szórólap osztogató srác a kezembe nyom egy flyert, kinyitom, és a majális mozgó térképét találom a közepén. Az izgő-mozgó ábrán minden játéklehetőség fel van tüntetve, és hamar rájövök, hogy ha valamire rábökök, további infókat is megtudhatok. Kedvtelve bökdösöm a papírt. Állítólag a közelünkben van valami szupergyors körhinta, azt asszem, kihagyjuk. Ezeken kívül érdekelnek a kvízek a szökőkúttól már megfigyelt sátraknál, és érdekel, mi a szösz lehet az a varázsige mondó verseny. A legközelebb egy kis fehér bódé esik a rajz alapján, ott zsákbamacskát és süteményt lehet kapni. 1 knút a dolog, annyiért a hülyének is megéri. Tapasztalat, hogy az ilyen alkalmakkor a buliszervezők imádnak mesés ajándékokat prezentálni, tényleg hasznos dolgokat kaptam már ettől a kastélytól. Vegyük például a Mikulás napi tükröt, ami megmutatja a velem beszélő leghőbb vágyát. Igazából nem tartom etikusnak, ezért nem használom, de mennyire menő már?
Befejezem a szórólap-toszogatást és felnézek, Sheelát épp akkor engedi el a festőlány.
- Jó lett - mondom neki, és elé tárom a tervem.
- Van a közelben - mutatom az irányt - zsákbamacska, van kedved venni egyet? Csak egy knút. Meg valahol mellette mindenféle célversenyek, az is jó lehet.
Kérdőn nézek rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 7. 22:05 | Link

Chuck
ruha


Így utólag végig gondolva még sem úgy kellett volna kezdenem, ahogy tettem. Túlságosan közvetlen voltam vele és talán ez egy olyan hibának számíthatott, amit nehézkesen de ki lehetett javítani. Belső énem őrjöngött, hogy mekkora hülye voltam. Ha el lehetett volna képzelni, akkor egy szőke lányt láttunk volna, aki torka szakadtából ordibál a tükörképével, aki valójában nem a tükörben volt hanem vele szemben és az éppen dühöngő fél mindenféle dolgot dobál fele, talán még egy széket is neki vágott. Kívülről mind ez nem volt észrevehető, talán csak annyi, hogy alsó ajkamat harapdáltam.magamhoz, amint meghallotta, hogy van egy gyerekem rögtön lelépett. Igazán meglepett, de nem mertem előre tervezni hiszen ha tovább folytattuk az ismerkedősdit én még tudtam neki olyanokat mondani, amikkel elijeszthettem akár.
- Játékboltra gondoltam, de még nem vagyok benne biztos, először fel kell mérnem mire tartanak igényt az emberek. -magyaráztam el neki, hangom a lelkesedéstől csengett. Szerettem álmodozni és tervezgetni, de ez most nem csak álom volt számomra hanem cél is, a fotózás pedig B terv volt.
Igazából fejben alig voltam ott, hallottam mindent, de nem mindent tudtam egyből felfogni és mire felfoghattam volna már más került szóba. Ez történt amikor Rékáról kérdezett. Nem szándékosan nem válaszoltam neki, szimplán elméláztam.
- Nem volt olyan rossz, szerencsére a nagyszüleim velem voltak. -egy biztató mosolyt küldtem felé. Már egyáltalán nem bántott a téma hiszen felnőtt fejjel jobban át tudtam gondolni a dolgokat és ez által értékelni is tudtam eddigi életemet. Mindig belegondoltam a talánba, de annyira már nem izgatott, mint tini koromban.
Ezek után kézen fogtam Chuckot és elráncigáltam a körhintáig. Amikor megpillantottam a nálunk jóval nagyobb építményt megint visszatért a kezdeti jó kedvem. Az ajánlatommal meg aztán végképp jobb lett az egész. Nagyon érdekelt Chuck, de azért valamivel fel kellett dobni ezt a napot. Nem feltétlenül akartam felülni mindenre, mert csak a körhintákért voltam oda.
Chuck -ahogy láttam rajta- kicsit ódzkodott, de végül elfogadta az ajánlatomat. Boldogan "vágtam" szét kezeinket mielőtt még feltette a következő kérdését.
Először elléptem tőle, majd levettem róla tekintetemet és csak ezek után bólintottam helyeslően. Most már koránt sem volt biztos ez a nap. Nem akartam mást mondani hiszen nem tudtam pontosan mi érdekelte, fölöslegesen pedig nem akartam traktálni. Alig telt így pár pillanat már is feltett még egy kérdést. Most viszont kénytelen voltam ránézni, látni akartam, hogy milyen arcot vágott. Úgy néztem rá, ahogy eddig nem, elemzően.
- Azt, hogy jobb lenne lelépni. -nyögöm ki végül pár perces nézés után. Tényleg ezt gondoltam, erre nem volt semmi kétség hiszen ha magamból indultam ki és az ő helyébe képzeltem volna magam, akkor ezt tettem volna.
Utoljára módosította:Kőrösi Ráhel, 2014. május 8. 13:40
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 7. 22:52 | Link

Dolánszky Alex

//Zsákbamacs - 9//

Tudom, hogy a vattacukortól ragacsos lehetek. Régen megtanultam hogyan egyek úgy, hogy ne legyek az. A lényege az, hogy ne egyem olyan gyorsan, ne szedjek a számmal olyan nagy darabokat belőle, és akkor elkerülhetem azt, hogy zöld legyek állig.
Ezután hagyom csak, hogy a szőke lány munkához lásson. Belemártja az ecsetet a fehér festékbe, ezután gyors, alapos mozdulatokkal felviszi. Miközben így tesz, sikerül annyira megnyugodnom, hogy lehunyom a szemem, és kirekesztem magamból a tömeg zsibongását. Még most is furán érzem magam a fiú közelében, ezt azonban nem tudom hova tenni. Nem mondanám, hogy szerelmeslennék belé, ám ha így lenne, mindenképp azon leszek, hogy gyorsan túllépjek ezen. Neki biztosan van barátnője, én meg lehet hogy nem akarok párt magamnak. Legalábbis egyelőre. Egyszerűen csak át akarok gondolni néhány dolgot, kitisztítani végre a fejemet, meg magam mögött hagyni egy iszonyatos múltat. Azonban a szüleimnek szánt bosszú tervéről nem mondok le!
Khm, az alap nagyon gyorsan megvan. A fekete foltok és a könnyszerű minta meg csak 5 percet vesz igénybe össz-vissz. Mire észbe kapok, már azt mondja a lány, hogy kész is, s ugyanazzal a bárgyú mosollyal enged utamra, mint amivel fogadott. Kissé idegesen keresem a fiút tekintetemmel, Végül megtalálom. Azonnal odamegyek és a különleges izét kezdtem tanulmányozni, amit a kezében tart. Időközben lassan magam is befejezem a vattacukrot. A pálcát picivel vidámabban dobom ki egy közeli kukába, majd visszatántorogva válaszolok is.
- Mehetünk, de ha megkarmol az a macska, inkább átadom! - mondom komolyan, és azzal elindulok a zsákmacskás standja felé annak ellenére, hogy nem vizslatom túl sokáig azt a térképet. De nem baj, hiszen ha a srác gyorsan kapcsol, hamar követni fog, és együtt könnyebb lesz eljutni oda. [...]
Mikor megérkezünk, nekem úgy tűnik, mintha épp senki sem állna előttünk. Kíváncsian rákérdezek arra, pontosan mi ez, hogyan működik. Igyekszek sok infót gyűjteni. Szerencsére aki ezt az egészet vezeti, egészen normális és ő is készségesen segít - hát hogyne, hiszen a kedves idetévedő pénzéért mindent!
- A 9 -est veszem meg - szakítom félbe, amikor már eleget tudok erről az egészről.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. május 7. 23:22
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. május 7. 23:00 | Link

David

Az igazság az, hogy nem vagyok híve ezeknek a nagy, fényűző partiknak, ahol a szivárvány minden színében pompázik az alkalomhoz illően öltözöttek körmétől kezdve a vattacukron át minden, és bántja a szemem ezek neonszerűsége. Éppen, hogy átlépem a rendezvény kapuját jelentő vonalat, és megtorpanok. Ezt nevezem! A látvány és az általános hangzavar elég intenzív elegyet alkot, egyszerre tölt el kétkedéssel azzal kapcsolatban, hogy mégis mi a fészkes fittyfenét keresek itt, és csodálattal, ami arra ösztönöz, hogy mégis beljebb araszoljak, kihasználva a DÖK által kínált lehetőségeket.
- Tyű, hát ez… ötlet, hogy merre tovább? – érdeklődöm a csapatom vezetőjétől, hátha van valami konkrétabb terve, mint az enyém, és megnézne valamit, vagy felülne valamire, bár én ez utóbbitól egy kicsit ódzkodom. Az ember nem feltétlenül szeret hülyét csinálni magából, már ami engem, meg a műanyag lovas körhintát illeti.
A majális híre egyébként fénysebességgel terjedt az iskolában, még az amúgy nem túl lelkesedő és pletykálkodó zöldek között is mindenkihez eljutott bőven időben ahhoz, hogy kitombolhassák magukat jégkásával és vattacukorral a kezükben néhány jókedvű társukkal, sorban állva az arcfestés előtt. Szórakoztató kép, meg kell hagyni. Bár ami a nyerési vágyunkat illeti, a versenyeket lehetséges, hogy megpályázzák majd néhányan.
Nem is tudom pontosan, mikor vetődött fel az ötlet, hogy a csapatkapitány oldalán látogatok el ide, és újonc lévén talán feszengenem kellene, de azon kívül, hogy ötletem sincs, mit csináljunk ebben a szín- és emberkavalkádban, nem érzem úgy, hogy okom lenne ilyesmire. Talán edzésen, vagy az öltözőben volt erről szó, vagy a nagyteremben, valamelyik étkezés alkalmával, mindenesetre a klubhelyiségben ellenőriztem a faliújságon lévő kis cetlit, hogy pontosan hova is szervezték, amikor összefutottunk. Gyorsan tisztázódott, miszerint mindketten szándékozunk kimozdulni egy kicsit, együtt indultunk el a folyosón, útközben pedig mi más lett volna a téma, mint az elmúlt napok edzései. Habár még újdonság a kviddics ilyen szinten az életemben, de nagyon élvezem, és motivált vagyok, ami azért nem hátrány a fejlődésemet tekintve. A nem sokára esedékes meccs gondolatára egy halál nyugodt, némileg gúnyos mosoly játszik az arcomon, bár kétségtelen, hogy az előtte lévő éjszakán nem sokat fogok aludni.
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 7. 23:11 | Link

Ráhel.
Bulaj.




Ez a nap sem úgy alakul, ahogyan azt fiatal barátunk tervezte. Volt bátorsága elhívni magával Ráhelt annak érdekében, hogy tisztázzák azt, hogy pontosan akkor most mi a helyzet velük. Eddig tiszta sor, találkoznak is, beszélgetnek. Ekkor olyan fordulatot vesz a történet, amire még a legkreatívabb ember sem számíthat. Hősünk hirtelen kiszárad, melege lesz, azt sem tudja mit mondjon. Legszívesebben elásná magát ott, ahol van; élve. Nehéz egy helyzet, kiderült, hogy a lánynak, aki viszonylag tetszik neki, van egy gyereke. Egy lánya. 19 évesen egyszerűen sehogy sem tud azonosulni a dologgal, bárhogyan is szeretné, nem megy neki. Nem képes rá, ezt meg is lehet érteni. És őszintén belegondolva annyira nem is akarja. Egy gyerek? Kevés ő még ehhez... Ő úgy érzi, onnantól pedig nincs mit tenni. Akkor is nehéz, túl nagy most a súlya mindennek. Kicsit el kell gondolkodnia és nem foglalkoznia a külvilággal. Nehéz, mert nincs egy normális gondolata sem, a darabok csak úgy rázúdulnak az elméjére és igazából nincs is semmivel sem előbbre annál, mintha nem is törődne vele. Csak hagyja, hogy egymást érjék az impulzusok és próbál passzivitást tanúsítani az érzelmek felé.
Amikor Ráhel bólint a mindent eldöntő kérdésre, Chuck-ot olyan érzés fogja el, hogy tehetetlen, nem tud kezdeni semmivel semmit, használhatatlan, értelmetlen a létezése. Kicsit pánikhangulat. Fájdalmasan ő is visszabólint a lánynak, jelezve, hogy eljutott az agyáig az információ. Nehéz ügy, de meg kell birkóznia vele, a túloldalról csak a legjobbakat tudjuk kívánni. Chuck megfogja Ráhel kezét és meg is szólal végre.
- Igen, lehet, hogy jobb lenne - mondja fájdalmasan, egyenként a szavakat. Neki sem lehet könnyű, de nem akarja hitegetni a lányt.
- Ne haragudj, de nekem ez így sok - mondja megsemmisülve. A lány kezeit fogva végigsimítja még mindkét kézfejét a hüvelykujjaival, aztán szépen lassan hátralép kettőt, elengedi a lány kezét, végül megfordul.
A szerencsétlenül kijött dolog után olyan dolog történit, amit általában nem kezel nehezen, de most kicsit sok neki mindenből és egyszerűen kifakad. Mivel csak menet közben fordul meg, nekimegy egy bohócnak, aki kérdően néz rá.
- Hülye bohóc, takarodj innen! - kiabál rá a jelmezesre, majd arrébb löki, pont egy édességárus stand kínálatai közé erejét használva és tovább sétál komótosan. Amúgy sem szereti a bohócokat. Nem érdekli, hogy a mellette állók mit gondolnak róla, kicsit sem. Úgy néz ki, hogy most feloszlik a halvány, rózsaszín ködöcske, megnyílik a szeme. Most már nincs visszaút, válthat vissza fenevad üzemmódba.
- Rohadt majális - mormolja maga elé tovább sétálva. Lassan lépked, talán titkon a tudatalattija reméli, hogy még visszafordulhat az egész, ki tudja... Vagy csak nincsen szégyenérzete és nem érdeklik a következmények. Na ez az, visszatért a régi Chuck Welch. Ez kell a közönségnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 8. 00:06 | Link

Sheela

//5-ös zsákbamacsot kéremszépen Smiley//

Sheela szintén elégedett az arcára kapott festéssel, és ennek igazán örülök. Vidítás in progress. Miután kinézegette magát a tükörben, a zsákbamacskás ötletet is pozitívan fogadja, bár felháborodott megjegyzése akár arra is engedhet következtetni, hogy fogalma sincs, mi ez a dolog. Röviden felnevetek. Remélem, tényleg viccnek szánta, és nem gondolja azt, hogy konkrétan zsákba kötözött macskákat fogunk vásárolni. Bele sem gondoltam eddig igazán, milyen félrevezető lehet ez a megnevezés valakinek, aki nem ismeri a fogalmat. Mint például a... - üres vattacukros pálcámat Sheeláé után dobom, és magamban agyalva követem a mutatott irányba meginduló lányt. - Mint a...
Megérkezünk egy fehér fabódéhoz, amely falán valaha festett virágok, most már inkább csak maszatok sejlenek.
Fogalmam sincs. Egy elvont szó sem jut eszembe, ami hasonló lenne, mint a zsákbamacska. Azon veszem észre magam, hogy míg ezen a hülyeségen agyaltam - jó, nem hülyeség, erre még visszatérek -, Sheela már nagyban beszélget az árus nővel. Közelebb gurulok, köszönés helyett intek, hogy ne szakítsam félbe a nőt, és belehallgatok, miről magyaráz. A zsákbamacskavétel részleteit taglalja, a lényeget pedig én is elkapom: ott a láda.
Odaadom a nőnek az egy rézpénzt. Társaságom rögtön rávágja, melyiket szeretné, én inkább fölé hajolok a csomagoknak, úgy nézem végig őket. Kábé húsz darab hever a dobozban. Ahogy kiveszik Sheeláét, eggyel kevesebb.
- Vajon mindegyiknek lehet örülni? - kérdezem olyan halkan, hogy csak a lány hallja meg, nem akarom megsérteni az eladó boszorkányt. A bájitalos játékoknál lehet kapni szívást, de nem gondolnám, hogy a zsákbamacska valami szerencsétlenséget tartalmazna. Az milyen lenne már? Fizetni kell érte... mondjuk, csak egy knútot.
Túl sokat agyalok. Kiveszem az 5-ös zsákot, az ölembe teszem, és arrébb vonulok, hogy más érdeklődők is a ládához férjenek. Felnézek Sheelára, zsákomat markolva várom a jelet, hogy mehet a bontás. Amint megkapom, meghúzom a csomag száján a zsinórt, hogy belenézhessek.
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 8. 09:01 | Link

Dolánszky Alex

Azt hiszem hogy a lelkem szilánkjai kivételesen egy új helyzetben vannak. Meglepődöm magamon, mert teljesen elégedett vagyok az arcomra festett gepárd pofamintáival, és amikor a lány felém tartja a tükröt olyan, mintha egy halvány mosolyféle is végighúzódna az arcomon. Nagyon sok ellenséges diák vágta a képembe, hogy Levitásnak kéne lennem - kivétel a háztársak, de velük még nem igazán beszéltem. Az iskolában is ritka, ha van, akivel összefutok, és beszélgetek.
No mindegy, nekem a Navine tökéletesen megteszi. Valahogy nyugodt ott a légkör, főleg a szobámban..
Miután eleget csodálom magam, felállok, hogy aztán a zsákbamacskás bódéhoz menjünk. Amit mondtam, teljes mértékben komolyan gondoltam, ám nagyon remélem, hogy a fiú viccnek vette. Elvégre kétféleképpen is lehetne értelmezni a mondatot. Az egyik az, ami az igazság - eleinte fogalmam sem volt róla, hogy mi az -, vagy a humorizálás.
Egy pillanatra megállok, hogy a helyet tanulmányozzam, míg az eladó kihorgászik egyet a dobozból, amikben a zsákbamacskák vannak. Elég réginek tűnik, bizony én sem tagadnám, hogy az idő alaposan rajta hagyta nyomát. Kicsit szomorú a látványa a többihez képest, azok a sátrak, standok mind újaknak tűnnek. Vagy legalább is kevésbé kopottnak. Ezen még a minták sem látszanak jól. Amikor futópillantást vetettem, az volt a kérdésem, hogy ezen egyáltalán van? Deee van, csak nem látszik már olyan jól. Talán virágok.
- Köszönöm - mormogom átadva a pénzt, és kikapva a zsákbamacskát odamegyek a fiúhoz. Ő már elkezdi kibontani, azonban én nem tudom itt megnézni. Túl sokan vannak, és valahogy ismét gyomorgörcs fog el - ami nemrég csitulni látszott.
- Nem... mehetnénk egy picivel nyugodtabb helyre? - kérdezem az ő zsákocskájára mutatva - milyen pici! Azt hittem nagyobb -, aztán körbenézek. Beállok egy kis csapat, nevetgélő lány mögé, akik épp vattacukroznak, meg arról beszélgetnek, hogy "Óóóóh, ki a leghelyesebb varázsló pasi szerintetek a suliban?" "Szerintem az a szőke..." Úristen, ez mindjárt elolvad előttem! ... Oh, ha lehetne ilyen, örömmel sétálnék át a tócsán, ami belőle maradna.
Egy másik standtól nem messze állok meg, ami talán céllövölde lehet, de passzolom. Most csak azzal vagyok elfoglalva, hogy a zsákot tanulmányozzam, mely most a markomban pihen - egyelőre kibontatlanul.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. május 8. 10:45 | Link

Noel
A majális a szeretet ünnepe

Ez dögunalom. Rögtön azzal fogadta őt valami kis növésű nyomi, hogy a gólyalakba kell beköltöznie. Komolyan? Mi ő, egy darab rágó, amit az asztal alá illik ragasztani? Szégyen-gyalázat. Persze megkereshetné drága nővérét, hogy ugyan fogadja már be, de neki nincs szüksége a pátyolgatására. Félreértés ne essék, szereti Sárát a maga módján - ha a kastély túloldalán van, és havonta egyszer találkoznak. Plusz azért is szereti, mert nővére mindig talál valami kifogást sokszor borzasztóba nyúló viselkedésének. Nem érdekes? Ugyanezt meg lehetne kérdezni Noeltől is, ő bizonyára másképpen vélekedne. Már alig várja az első találkozásukat. Természetesen nem szólt egyik testvérének sem, hogy ideérkezik, hiszen többek között Noel is magasról tesz rá. Még véletlenül sem írt volna egy levelet sem, amióta otthonról elköltözött, mert az olyan megerőltető művelet. A keze letörne tőle, szegény fiú, mindjárt meg is kéne sajnálni. Nem. Mégsem. Igazán szörnyű vétke lehet Nellinek, hogy ilyen családba született. Aranyvérű familiában mugliimádó anya!  
Minden vágya volt lelépni otthonról, s nem egyszer tényleg megpróbálta, frászt hozva ezzel mindenkire. Persze lázadó vágya csakhamar lelohadt, mikor mindössze tizenhárom évesen egyedül kóválygott az utcán. Most azonban végre eljött az ő ideje, és mindenki más elmehet a tepertős pogácsába.
Csendes helyet keresett magának, hogy az eljövendő mugli- és sárvérűmentes világbékén gondolkodhasson, de helyette belecsöppent a pokol legmélyebb bugyrába. Mindenütt vidáman csivitelő kisdiákok; hatalmas és nyomasztó a tömeg. Elfintorítja orrát egy egészen rövid pillanatra, majd zsebre vágja kezeit, és arcára kiül a halálos unalom. Ha már idecsöppent, akár fel is mérheti, kikkel van dolga. Ráérősen sétálgat a standok és egyéb mutatványok között, mikor hirtelen megpillantja Noelt a vattacukros stand előtt ácsorogva. Halovány mosoly villan ajkain, elvégre a viszontlátás öröme mégiscsak bejátszik, de homloka szinte azonnal mély ráncokba szalad. A szemét! Agyát elönti düh, s másokat simán fellökve hátulról megközelíti bátyját, gondosan ügyelve rá, hogy ne kerüljön a látóterébe. Hol volna akkor a meglepetés?
Amint pár lépés távolságba kerül tőle, előveszi pálcáját, és a srác felé int.
- Prohibere! – ha sikerült őt a helyére ragasztania, akkor már teljesen mindegy, hogy bátyja meghallotta-e érkezését, nem fog tudni hirtelen hátrafordulni, így Nelli egy kecses mozdulattal belerúg hátulról, hogy Noel beboruljon a standba. Ha a varázslat mégsem sikerült volna, a kedveskedő rúgást így is, úgy is megkapja, maximum hasba, ha nem vigyáz eléggé. Ennyit igazán megérdemel, amiért képes volt őt ilyen körülmények között teljesen egyedül hagyni.
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 8. 12:51 | Link

Sheela

Engem javarészt kikerülnek az emberek, ezért csak akkor esik le, hogy a tumultus körülöttünk zavaró lehet, amikor Sheela erről említést tesz. Bár nem tudom, hol fogunk nyugisabb helyet találni.
- Menjünk - nyugtázom, és visszaejtem a zsákocskát az ölembe. Majdnem kicsúszik belőle a dolog, ezért rá is húzom a zsinórját, hiába izgat, mi van benne. Követve az egyik emberáradatot, céllövöldéknél lyukadunk ki. Megfeledkezve egy knútos nyereményemről mutatok az üvegpiramisra.
- Azt ledobom - jelzem Sheelának, és be is állok a sorba, hogy én is kipróbálhassam. Meglephetném Dalmit egy plüssállattal.
- Nem próbálsz ki egyet? - kérdem a lányt, és néha hajtok egyet-egyet előre, ahogy halad a sor. Amikor már a pult közelében vagyunk, a többi játékot is megnézhetem, ahogy egy-egy diák próbálkozik velük. A karikás rudas játékot szeretem, unokatesóméknál régen sokat játszottunk a kertben színes műanyagkészletével. A mozgó sem lehet annyira vészes, de az utolsó játéknál, ahol egy nagy darab gyerek próbálkozik, felvonom a szemöldököm. A lyukak meglehetősen kicsik, és ahogy a játékszabály hirdeti, négyből háromszor beléjük kell találni a labdával. Kicsit esélytelen. A srácnak sem sikerül, ahogy az várható volt, elfordulok tőle és újabbat gurítok magamon előre. A többi hármat kipróbálnám, ha nem nagyon drága. Végre odaérek a piramishoz, és megkapom a négy labdámat is.
- Szurkolj - kacsintok a lányra, és visszafordulok a játék felé. Nincs olyan messze a cél, bizakodó vagyok, de úgy tudom, tesznek ebbe valamiféle turpisságot az efféle bazárokban. Itt még csak látványos fémrudak sem kellenek, amik nem engedik az alsó sort leesni, elég egy kis bűbáj, és esélyem sincs. Bízva abban, hogy nem célja a majális szervezőinek kitolni velem, rövid súlylatolgatás után eldobom az első labdám. Ha az nem is sikerül, az ő röptéből szerzett tapasztalatokkal már biztosan jobban fog menni a másik három dobás, hát újra és újra megcélzom a piramist.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. május 8. 16:31 | Link

Én kicsi Nellim

Egyszer van majális az évben, és ki, ha nem éppen ő ne jelenne meg még egyedül is a kastély körül megrendezett fényűző DÖK szervezte eseményen. A fiatal csapat maximálisan kitett magáért, így Noel zöld tekintete nem csoda, hogy káprázik a sok fény és a csillogó játékok sokasága alatt. A nézelődés előtt egy percre megáll a vattacukorárus előtt, s lelki szemei előtt azonnal felrémlik egy nem is olyan régen lejátszódó vidámparkos jelenet, ahol szintén egy édességeket osztogató bajszos férfit látott maga előtt, csak akkor mellette lépdelt a Saint-Venant lány is, aki most ki tudja merre járhat. Gondolataira elmosolyodik, tekintetét éppen elszakítaná a cukorillatú finomságokról, hogy tovább folytassa útját, a lehetőségek között hátha belebukkan egy ismerős arcba, amikor egy ismerős hang, ismerős átokkal sújtja. Azonnal fordulna, de imádott cipői a betonhoz ragadtak, így csak törzsét képes megmozdítani, ám hiába, húga dühös arccal rúgja gerincen, mire ő egyensúlyát vesztve, az eget is leátkozva zuhan bele a színes, puha vattacukrokba, melyek a lendületes eséstől összevissza kezdenek szállingózni körülötte. Kezeivel védi magát, de az asztal és az azon pihenő édességkészítő gép is vele együtt puffan a földön, mire a zöld, kék, rózsaszín vattacukorpamacsok között méregtől reszkető jobbjával a pálcájáért nyúl, s egy mozdulattal oldja fel az előzőleg ráküldött átkot.
- Capitulatus! - kiáltja húgára üdvözlésképp, remélve, hogy ezáltal gyorsan megszabadítja őt pálcája kiváltságaitól, de felkészülve a másik eshetőségre is, újabb hangos szóval illeti a borús lányt. - Digitus Arcus!
Felegyenesedik, és a lány görcsbeszoruló ujjaira pillant, amelyekkel kétli, hogy ezekben a percekben még képes lesz pálcát fogni, és esetlegesen visszatámadni rá.
- Na mi van, húgi? - kérdezi félrefordított fejjel, majd egy lépéssel közelebb kerül hozzá. Fájó háta most mellékessé válik, sokkal fontosabb, hogy Nelli itt van, bántotta - hogy miért, az nem fontos -, és hogy ő is bántani akarja. Milyen kár, hogy most nincs itt Sára, aki megvédhetné őt bátyja haragjától. - Hogy vannak a muglik, he?
Kérdésére anyja jut eszébe, akiről a mai napig nem tudja, hogyan bírta ennyi évig elviselni harmadik gyermekét, aki minden nevelése ellenére is apjuk zsibbasztó agymenését követi.
- Fuss! - ordít rá a tömeget figyelembe sem véve, az édességfelhőtől prüszkölő árust segítségnyújtás nélkül hagyva maga mögött. - Tűnj innen.
Ha húga megfogadja tanácsát, és futásnak ered, akkor hagy neki pár másodpercnyi előnyt, majd pálcáját markolva követni kezdi. A lány nem bújhat el, hiszen ezer közül is felismerné Nellit, akit rettentően szeret, de olyan módon gyűlöl is, hogy azt csak rendszeres párbajokkal képes levezetni.
- Örülök, hogy megérkeztél, te kis pimasz - dörmögi maga elé, és az őt körülvevő embereket se nem látva, se nem hallva töri magának az utat.
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 8. 18:53 | Link

Dolánszky Alex

A kérésemre odébb állunk. Nos, hamarosan egy céllövöldénél lyukadunk ki. Kis ideig a ki nem bontott zsákbamacskával szemezgetek. Meghúzzam a zsinórt? Vagy még ne? Nagyban kérdezgetem magamtól, hogy mit kéne tennem, amikor megszólal Alex és a felállított üvegpiramisra mutat. Vállat vonok.
- Felőlem spárgázhatnál is egy ott árult plüssért - válaszolom, ezzel arra célozva, hogy mindegy, mit tesz. Ha szeretne, akkor menjen, nem fogom megakadályozni, vagy ilyesmi. Bár tény, hogy érdekes játék. Elég sokan állnak sorba, ahogy elnézem, ám nem kell sok, s végül követem a fiút.
A négykarú rudak keltik fel érdeklődésem. Minél közelebb kerülhetek hozzá, annál furcsább érzés kerít hatalmába. Izgalom, ugrik be a neve. Izgulok egy picit, de nem mutatom ki. Nem igen játszottam még, viszont nem hiszem hogy ügyes lennék benne. Minden esetre egy próbát megér. Ma kivételt teszek egy-két dolgot illetően, ám utána nem garantált, hogy vidám, és "boldog" tudok maradni.
- Szurkolok - motyogom az orrom alatt, aztán én kerülök sorra. Kifizetem az apró összeget, és megkapom a karikákat. Sejtem, hogy mágiával buherálhatták meg a játékot, de ez nem fogja kedvemet szegni. A kezembe veszem az első karikát, a szemeimmel felmérem a távolságot, s ahhoz viszonyítom milyen erővel is kéne elhajítanom. Végül eldobom, és Alexhez hasonlóan az első körből szerzett tapasztalat alapján dobom el a többit is szép sorjában. Nagyon bízom abban, hogy legalább egyet sikerül eltalálnom.

Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. május 8. 19:50 | Link

Bátyó

Amint Noel belefetreng a vattacukorba, Nelli kedélyállapota is javulni kezd. Csak a szokásos; az egyik pillanatban még dühöng, a másikban már egészen elviselhető társaság. Bátyja szerencsétlenkedése pedig üdítő látvány. Tapsot érdemel, és kap is érte - lassú, ütemes tetszésnyilvánítás. Az önelégültség csak úgy süt erősen sminkelt arcáról.
-Brávó! Tíz pontos esés, kedves bátyám! – hogy minek hergeli még a srácot, az jó kérdés, de már látja rajta, hogy a homlokán mindjárt elpattan egy ér, elővigyázatosságból inkább hátralép egyet. Noel azonban hamar letörli húga arcáról a győzelem kifejezését. Még az első felé röppenő varázslat elől kitér, a következő azonban telibe találja. Nem felejt el ízeset káromkodni, ízesebbet, mint egy jó palacsinta, s érdekesen összeállt ujjaival együtt beint Noelnek.
-Remélem, muglik közé fognak temetni, miután kinyírtalak! – ahhoz képest elég nagy a szája, hogy még pálca sincs nála, és pontosan jól tudja, hogy a srác könnyű szerrel elbánik vele. Éppen ezért fogadja meg a tanácsát, s egy másodpercnyi szemezés után lehajol elejtett pálcájáért ép kezével, aztán uzsgyi neki! Elkezd rohanni át a tömegen, nem foglalkozva azzal, kit lök fel éppen a mókázó gyerekek közül. Ilyen szégyenteljes menekülést! Valahogy pont így képzelte el első találkozását szeretett bátyjával, aki ezt még meg fogja keserülni. Csak úgy forr benne a düh, simán főtt tojást lehetne készíteni akár a leheletével is. Még Noel merészeli őt móresre tanítani? Pff…
Ahogy hátrapillant a válla felett, egyből beleszalad egy nála jóval kisebb lánykába. Több sem kell neki, beugrik a háta mögé, és maga elé kényszeríti a szerencsétlent. Pajzsnak pont megfelelő lesz a bátyjával szemben. Azonban jobb kezén még mindig csomóban vannak az ujjak, így semmi egyebet nem tud tenni.
-Hallgass már el! – szól rá a vernyákoló kisdiákra, majd az érkező Noelre emeli metsző tekintetét.
-Azonnal szüntesd meg az átkod! – kiabál rá mérgesen, mert ő maga erre a műveletre képtelen. Hiszen még csak most érkezett, nincs túl sok gyakorlat mögötte.
-Vagy talán kopaszon szeretnél arra ébredni, hogy tábortüzet gyújtottam a méregdrága cuccaidból, Mr. Jólöltözött? – egyébként minden bűntudat nélkül képes volna leborotválni bátyja fejét álmában, aztán pedig a szeretett csúcsminőségű cipőit begyújtani a szeme láttára. A gumicsizma előnyös volna Noel számára. Kiemelné a szeme színét.
Utoljára módosította:Ombozi Nelli, 2014. május 8. 20:35
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 8. 20:38 | Link

Chuck


Igazán szép napnak néztünk elébe, csak éppen nem úgy sült el ahogy terveztük. ha vissza tudtam volna tekerni az időt szívesen megtettem volna, de sajnos ez az erő nem volt a birtokomban. Ha nem most mondtam volna el neki hanem később, az sem jelentett semmit, hiszen csak hitegettük volna egymást. Nagy érvágás lehetett ez az információ neki, de nem tudtam vele mit csinálni.
Mindent le tudtam róla olvasni, nyilvánvaló volt, hogy egyetértett velem. Ekkor döntöttem úgy, hogy az érzelgős énemet eltemettem és előhúztam a rideg távolságtartó Ráhelt. Engedtem neki megfogni kezeimet, de én nem mozdítottam ujjaimat, olyan merevek voltak, mint egy fadarab. Végig, amíg tagoltam beszélt őt figyeltem. Szerettem ilyenkor az emberekre nézni, nem tudom miért lehet ez volt az én fétisem. Végig visszhangoztak fejemben szavai, elsőre is felfogtam, de úgy, hogy többször hallottam magamban el is fogadtatta velem. Ilyenkor talán haragnak kellett volna felgyülemlenie bennem, de én semmi ilyet nem éreztem. Teljes mértékben egyetértettem vele.
Nem mondtam neki semmit, végig fa pofával meredtem hol arcára, hol pedig kezeinkre. Legszívesebben már rég elhúztam volna a csíkot hiszen ezerszer hallottam már ezt a fajta mondatot, kívülről fújtam. Persze legtöbb esetben hazugság volt, de most úgy láttam, hogy igazat mondott. Kiélveztem azt a picinyke pillanatot amíg még itt volt és egy halovány barátságos mosolyt küldtem felé, kihúztam kezeimet ujjai közül és vártam amíg elment. Nem vettem le róla a tekintetemet. A bohócos sztorin jobb esetben nevettem volna, de most csak keserű mosoly terült szét arcomon. Csak akkor fordultam meg, amikor már nem láttam alakját. Felmértem a terepet, mindenütt viháncoló diákok vettek körül, amitől most felfordult a gyomrom. Sóhajtva sarkon fordultam és amilyen gyorsan csak tudtam távoztam, közben persze ügyeltem arra, hogy senkinek ne menjek neki, nem akartam én is úgy járni, mint Chuck. Megkereshettem volna, hogy beszéljük meg, de nem akartam teher lenni a számára úgyhogy az otthonom nyugalma mellett döntöttem. Bántottak a történtek, de az kicsit megnyugtatott, hogy még az elején amikor tényleg nem ismertük egymást. Abban legalább biztos voltam, -saját részről- könnyebben kihevertem.
Utoljára módosította:Kőrösi Ráhel, 2014. május 8. 20:38
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. május 8. 21:54 | Link

Zsákbamacska - a zsák tartalma


Dasha
A lány ahogy a zsákok közé nyúl, és megtapintja az övét, érezheti annak dagadó tartalmát. Bizakodva állhat félre, hogy az amúgy szépen megművelt, kézzel készült csomagolást lehámozza róla, és belekukkanthasson. Amint a szalag lekerül, és a zsákocska nyaka megnyílik, a lány máris hozzájuthat jutalmához - mely egy hatalmas, ínycsiklandó, minden tekintetből édes, és habos sütemény. Persze, a zsák alján lelhet némi vigaszt, édesség formájában, de jobb, ha azonnal a süteménybe kóstol - és ennek nehezen is fog tudni ellenállni. De lám! Meglepetések mindig akadnak, főleg most, ezen a szép napon. Ahogy az utolsó falat eltűnik, a lány érezheti a változást, és lehetősége adódik megcsillogtatni tudását - ugyanis körülbelül két óráig szavak helyet dalolva fog kommunikálni. Áldás, vagy átok, de dalolj nyugodtan, kismadár!


Gwen
A főnixlányka is sorra kerül, hogy kivegye a részét a mókából, és az ajándékbontás izgalmából. A néni mosolyogva jegyzi meg, milyen csinos ruhácskába bújt, majd az összeget elvéve arra bátorítja, hogy nyúljon a zsákok közé. Hamar meg is lesz a nyertes, amely elsőre nem mutat semmit sem. Nyitás után azonban látszik a varázs, hiszen a zsák bendője belepillantva jóval nagyobb, mint kellene. Amint belenyúl, megérezheti a kissé súlyos, és fémes tapintású tárgyat, mely nem más, mint egy kívánságkupa! Kérj tőle bármit, kakaót, teát, vizet, üdítőt, és máris ott terem, mindenféle külön mozdulat nélkül! Egészségedre!


Sheela
Az udvarias fiatalember előreengedve a lányt, közelebb viszi a szerencse megismeréséhez. Bátran nyúl a zsákok közé, kissé keresgél is talán, mely lehet az igazán nyerő, majd kihúzva dönt a választottja mellett. Amint a kibontás megtörténik, és belekukkant, elsőre csak egy halom édesség mutatkozhat előtte. De ez csak a bevezetés! A cukorkák, nyalókák közt ott a lapul az igazi nyeremény: Gratulálunk, ajándékutalványod levásárolhatod a Paradise Cukorkaboltban! Csak óvatosan a sok édességgel!


Alex
A néni kedvesen mosolyog a fiúra, mikor az összeget kifizeti, majd a zsákokhoz nyúl. Kis keresgélés, kis kutatás, határozott mozdulat, és a fiú kezében landol a nyereményzsákocska. Külsőre ez is ugyanolyan, mint a többi, semmit sem sejtet. Azonban, ahogy beletekint, narancssárga foltot pillanthat meg, melyet megragadva és kihúzva, előkerül az ideális kabalafigura. Nem nagy, de annál nagyobb mókával bír - előszeretettel társalog neked az evés gyönyöreiről, henyél ott, ahol épp nem kellene, vagy épp a hétfői napok utálatát fejti ki. Igen ám, ez a vörös plüssmacs egy igazi dumagép, az unalom nem garantált! Vigyázz, lehet a plüssfényképezőjével lesifotók készülnek rólad.





Célbadobás - eredmény


Sheela és Alex

Miután a két fiatal kimacskázta magát, továbbállnak, hogy a célbadobós bódét is birtokba vegyék. A kis sort kivárva, egyszerre kerülnek a pult mögött álló elé, aki nagy mosollyal ismerteti gyors a játékok menetét. Ahogy a két fiatal elfoglalja a helyét - Alex a piramist készül ledönteni, Sheela pedig a karikákat veszi célba, máris kezdődhet a móka.
Alexnek elsőre nemigen mutatkozik a szerencséje, hisz két, nagyon stabilnak mutatkozó üvegtorony állva marad, csak kissé billeg egy helyben. A férfi már kissé csalódott tekintettel készül közölni, hogy sajnos most nem sikerült, de a gravitáció, vagy a mágia győz, és billenve dőlnek el végül az üvegek. Meglepettség ide-vagy oda, a fiú győz, így már mehet is a nyereményéért - amelyet magának, vagy hölgy ismerősének szán majd ajándékba.
//Négy dobásból három sikeres - piramis ledöntve, nyert.//
Sheela kicsit nehezebb mókába kezdett, ő a karikákra bízta célzóképességének tesztelését. Elsőre néz ki ám csak bonyolultnak, ha kicsit jobban odafigyel az ember, hamar sikerül a mutatvány. A lány céloz, kis megfontolás után és a karika máris repül. Elsőre pörög a rudacskán, mintha le akarna csúszni onnan, eldöntve, hogy már azért se lesz sikeres a találat, de végül megpihenve hull le, és foglal helyet a rudacska körül. A többi dobás az első mintájára épülve következik, néhol nagyon rezeg a léc, kell némi idő mely izgalommal telítve pörög le, hogy vajon sikerül-e, de végül minden karika a helyére kerül. Az árus tapsol, gratulál, és Alex után mutatva, a nyeremények hadára bök, hogy válassz.
//Négyből négy sikeres - Gratulálok!//

Válasszatok bármilyen plüssöt, a képzeletetekre van bízva!
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 8. 23:39 | Link

Sheela

Mondom. Tiszta Tiff. Fájna neki, ha kedvesnek kéne lenni. Ha Rubya prof. óráján nem derült volna ki, hogy navinés, esküdnék, hogy rellonos. Mindenesetre próbálom poénként értelmezni, amit mond, és nem törődni vele. Biztos okkal ilyen, nem szórakozásból.
- Na, spárgázni például pont nem fogok - mondom neki ahelyett hogy felvenném a sértést, és megcélzom a játékos pultot. Aztán csak-csak odaeszi a fene a játékokhoz őt is. Örülök, hogy velem várakozik, nem egymagában, de hamar rájövök, hogy maga is célba dobni készül, nem csupán sort áll a kedvemért.
- Csak nem megtetszett? - jegyzem meg neki, kiválasztva a legudvariasabb formát a "lealacsonyodsz a vacak plüssökért küzdőkhöz?" kérdésemhez. Ez talán nem hangzik gúnyosnak. Nem kenyerem a cinizmus igazából, és őszintén sajnálom, hogy azt veszem észre magamon, hogy a fejemben járnak ezek a gondolatok. Valami nem stimmel, erre figyelnem kell - jegyzem fel magamnak, mert nem szeretnék később ráébredni, vagy még inkább, ha a barátaim közölnék velem a tényt egyszer csak: tapló lettem.
Mint a lányokat általában - ezen már meg sem lepődöm -, őt sem sikerül kiismernem. Az előbb beszólogat, most meg váratlan mód még azt is megígéri, hogy szurkol. Ez rendes tőle, nem vártam feleletet. Hát még rá is mosolygok, és kezembe kapom az első labdát.
Ő is épp odajut a saját játékához. Még oldalra pillantok dobás előtt, hogy boldogul, vajon élvezi-e, lelkesebb lett-e a majálisra. Nem sikerül semmit leolvasnom az arcáról, csak a koncentrációt, ezért a saját dolgom felé fordulok, és elhajítom az első labdát.
Nem is olyan könnyű ez, mint elsőre tűnt. Vagy kancsal vagyok. Az utolsó előtti dobást elbaltázom. Épphogy sikerül ledöntenem az összes palackot a végsővel. A pult mögötti pasasra sandítok, az ő műve-e, hogy lebukott az utolsó két, alig ingó üveg, de ugyanolyan meglepettnek tűnik, mint én, szóval tényleg a saját képességeimen múlt csak. Sovány, de megvan.
Sheelához fordulok, akinek már csak egy karika van a kezében. A rudakra nézek, három karika szépen a helyén. Ez megvan neki - somolygok magamban, és iszkolok a plüssökhöz, hogy ne álljak útjában a következő dobónak. Majd beér a lány is.
Addig is végignézem a felhozatalt, és egy kneazle plüss mellett döntök hosszú, puha szőrrel. Kezemben a játékmacskával fordulok Sheela felé, aki akkor ér oda.
- Gratu - mosolygok, és félreállok, hogy jó rálátása legyen az ajándékokra. A kneazle-t az ölembe ejtem, és akkor jövök rá, hogy van ott még valami.
- Hé, zsákbamacskabontás? - lóbálom meg a fekete szütyőt kérdő tekintettel.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. május 9. 22:03 | Link

Dasha

Dasha először a körhintát választja, de rájön, hogy sok a cuccunk ezért az én ötletemet választja. Odaérve elkezdjük nézegetni a képeket és Ő hamar választ is egyet. Miközben az arcát festik a tekintetem, egy olyan mintára réved, ami nagyon megtetszik. A farkas szemeit nézve eldöntöm, hogy nekem ez kel. Pár perc múlva már én következek, de a festő dolgát nem könnyítem meg, mert a munkája eléggé csiklandoz, és gyakran elnevetem magam. Miután végzett (fél órával később) kifizetem mindkettőnk részét és már indulunk is tovább. Amíg engem rajzoltak a barátnőm megette a vattacukromat, de nem bánom annyira. A nap végén, majd feltankolok egy csomót. A körhintához érve nem kell várnunk, hanem már szállhatunk is fel. Körbenézek a játékok közt és rögtön száguldok a pónik felé is. Lovakat nem látok, szóval ezek is jók lesznek. A levitás lány a mellettem lévő járművön foglal helyet, majd el is indulunk. A menet nem olyan gyors, de megnyugtató. A zene halk mégis kellemes és dallamos. Most van egy kis időm körbenézni, úgyhogy meg is teszem. Nem csak a suliból vannak itt emberek, hanem a faluból is. A gépezet megáll, és mi leszállunk.
- Menjünk a céllövölde felé - kérem Dashát. Odaérve, kifizetem a nyolc labda árát, amiből négyet neki adok. Megkérdem, hogy kicsit lépjen hátrébb, majd célzok és dobok. Ezt négyszer megismétlem és hátrébb lépek, hogy Ő is dobhasson. Ezzel a hellyel is végeztünk gondolom, és a legközelebbi ülőhely felé indulok. A zsákbamacskán nyert ajándékom nagyon húzz, a vállamat ezért le kell ülnöm.
- Bontsuk ki a zsákbamacsekokat, oké? - kérdezem izgatottan. Mi lehet ilyen nehéz? Talán egy üst, vagy egy kalicka, esetleg egy sárkány? Na, jó, ki rakna sárkányt egy ajándékba? Gyorsan kinyitom a zsákocskát (ami nagyobb, mint hittem) amiben egy fémtárgy lapul. Mindenhol megnézem a kupát, majd eszembe jut, hogy ez mi.
- Kívánj valamit! - mondom a levitás lánynak, aki először csak néz rám - Gyorsan, kívánj valamit! - ismétlem meg magamat.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. május 9. 22:09
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 10. 11:23 | Link

Gwen

Az arcfestőnél voltunk. Először én ülhettem bele a székbe. Leültem és az arcfestő már készítette is a színeket. Kicsit csikizett ahogy először az arcomhoz érintette az ecsetet, de idővel megszoktam. Gyorsan felfestette rám az alakzatot, mondjuk nem volt túl bonyolult, hisz csak csíkokból áll. Amikor kész lettem megköszöntem és a helyemre engedtem Gwent is. Még mindig a vattacukrokat fogtam. Annyira jó illatuk volt.
- Megehetem az egyik cukrot? - Kérdeztem tőle. Majd veszek neki másikat, de most nincs kedvem visszamenni a bolthoz.
Úgy terveztem, hogy majd egyszerre fizetjük ki az arcfestést. Gwen egy farkasos mintát kért. Mellette álltam míg festették. Időnként elnevette magát valószínűleg mert csikis volt. Amikor ő is kész lett készültünk, hogy fizessünk. Magam elé engedtem, ami súlyos hiba volt. Ő kifizette az én részemet is.
- Köszi, de nem kellett volna az enyémet is fizetned. - Úgy voltam vele, hogy majd mást én fizetek neki.
A körhintához mentünk. Gwen felszállt egy pónira én meg egy autóra. Elindultunk nem túl gyors, de nyugtató. Bár én a nagy, gyors körhintára gondoltam amikor említettem neki, de ez sem baj.
A következő játék a céllövölde lett. Gwen úgy rohant előre, hogy alig bírtam követni. Mire én is odaértem a céllövöldéhez ő már meg is vette a labdákat. Nyolcat vett, ebből négyet nekem adott. Csúnyán nézve rá veszem el a labdákat, jelezve neki, hogy nem tetszik, hogy mindent ő fizet. Hátraléptem pár lépést amíg ő dobott, aztán helyet cseréltünk. Jól rákoncentráltam a dobásokra. Mindig szeretem az ilyen megmérettetéseket. Én is végeztem a dobálással. Gwenre nézek, de ő már nem volt mögöttem. Gyorsan körbenézek és látom, hogy az egyik pad felé megy. Elköszönök a céllövölde embereitől és rohanok Gewn felé. Leülök mellé a padra. Kérdezi, hogy ne bontsuk-e ki a zsákbamacskákat.
- Bontsd ki nyugodtan, én majd később fogom. - Úgy terveztem, hogy majd csak a nap vége felé nyitom ki, hogy akkorra is maradjon valami izgalom. Ő kibontotta a sajátját. Egy kupát kapott. Már hallottam az ilyenekről. Gwen azt kéri tőlem, hogy kívánjak.
- Nem kívánok, ez a te ajándékod. Te kívánj valamit. - Mondom neki határozottan de barátságosan. Miután kívánt valamit nem tudtam nem hallgatni a témáról.
- Figyelj, köszönöm hogy ennyit fizettél, de a többit már én szeretném. - Nem szeretek tartozni embereknek. Sose szoktam mások pénzét költeni. Mindig is úgy nevelkedtem, hogy ne szoruljak rá másokra.
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. május 10. 14:52 | Link

Majális - Titanilla

Mindent fel fogok falni. Hallottam, hogy nagy buli lesz, tele mindenféle finomsággal, nekem pedig fontosak a vonalaim, így oda kell figyelnem rá, hogy lehetőleg egy dekát se fogyjak. Elvégre akkor összébb megy az arcom, fura lesz a bőröm és oda a kisfiús sármomnak, ami egyértelműen megvan, hiszen nagyon sok lány mutatja ki, hogy bejövök neki, és ha esetleg úgy alakulna, akkor ők szívesen lennének ideiglenesen vagy véglegesen a párkapcsolatom részei. A dolog ezen része, elég fura, elvégre nem hittem volna, hogy pont nekem ilyen sikerem lesz.
Supermanes kék pólómban, és egy fekete, kissé koptatott nadrágban, piros tornacsukában és zsebre tett kézzel, viszonylag nyugodtan, magamban azt tippelve, hogy vattacukrot vagy habos sütit kívánok-e meg előbb, sétálom le az Eridon háló és Fénylő lelkek udvara közötti távot, majd az első lépésnél rögtön meg is torpanok.
- Apuci hazaért.
Ez sokkal jobb, mint amire először gondoltam. Hatalmas terület, tele minden széppel, jóval, finommal. Hát azt hiszem a kisfiús sármomat nem kell féltenem, de az itt eltöltött nap után muszáj lesz edzenem. Még jó, hogy nem reggeliztem sok mindent, mert most aztán belevethetem magam az életbe, és nincsenek manók, akik megrovó pillantással néznek rám. A bohócok se állíthatnak meg, táncolok velük, mindenféle fura mozdulattal, de úgy, hogy egyre hátrébb és hátrébb kerüljek a bejárattól, majd amikor már elég messze vagyok, konkrétan és bátran elfutok. Remélem nem jönnek utánam, elég gáz lenne, ha simán végigüldöznének. Akkor megdobálom őket olyan sütivel, amit nem szeretek. Vagy valami plüssel. Szegény sütik, fájna nekik. Meg nekem is, hiszen a hasamban jobb helyük lenne.
Szerencsére úgy néz ki, találtak más áldozatot, én pedig a sütimennyországba érkeztem. Remélem, ha egyszer elpatkolok valami miatt, tényleg ide kerülök. Nem tétlenkedek, egyből két sütit ragadok meg, fizetem és hol az egyikbe, hol a másikba harapva sétálok a vattacukor árus felé. Milyen íz legyen? Mindegyik!

Hozzászólásai ebben a témában

Angyal R. Titanilla
INAKTÍV


újra Tita *-*
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 278
Írta: 2014. május 10. 16:25 | Link

Majális
Podmaniczky Ádám
Viseletem

Nehezen hiszem el, hogy már eltelt egy csomó csomó idő. Máris május lett, aminek nagyon de nagyon örülök, hiszen egyre több virág nyílik, és Kevinnel is egyre többet tudunk így bogarászni. Jó muri vele lenni, nagyon kedvelem. Már több embert is megismertem a hónapok alatt, és másodikosként már nem is érzem magam olyan kicsinek. Lassan itt a tizenhatodik születésnapom, alig várom, hogy megünnepelhessem. Bár arra még várni kell, augusztusig még van egy kis idő...de sebaj! Addig is vannak ünnepek, mint ahogy a majális. A DÖK-ösök kitesznek magukért mindig, ezért is vártam már nagyon, kíváncsi voltam rá, hogy mivel lepnek meg bennünket.
Elsején egy kicsit tovább aludtam, mint kellett volna, de a felkelés nem ment nehezen. Kipattantam az ágyból, és nyújtózkodva mentem a szekrényemhez, hogy összeszedjem a ruháimat, amik elég kényelmesek ahhoz, hogy felüljek a körhintákra, és egész nap tömjem a hasam édességgel.
Amikor végezetül feltettem a hajpántomat, rávigyorogtam a tükörképemre, és indiánszökelve galoppoztam le a földszintre, onnan meg csak követnem kellett a többi embert. Eltátottam a számat amikor kiléptem az udvarra. Ami eddig kicsinyke volt, most egy kisebb vidámparknak adott otthont. Kuncogva vettem tudomásul, hogy egy bohóc elkapott, és vagy tíz percen keresztül táncoltatott - amit nagyon élveztem -. Aztán eléggé elfáradtam és beleszédültem az ugrálásba, és nagy bocsánatkérések közepette elosontam tőle, hogy körbemenjek az árusok és játékok között.
Felcsillant a szemem a vattacukros látványára, át is verekedtem magam a diákokon. Beálltam a sorba, de annyira elbambultam, hogy csak egy lökésre lettem figyelmes. Aki mögöttem állt, előre lökött, én meg mint aki mindaddig figyelt, kértem egy hatalmas adag pattogó cukros, lila vattacsomót.
Amint megkaptam előhalásztam a ruhám rejtett zsebéből a megfelelő összeget, és nagy lendülettel jobbra kanyarodva elindultam...volna, ha nem ütközök neki valakinek akit nem láttam a vattacukortengerem mögött. Egy pillanat alatt a hátsómra csüccsentem.
- Óóó, a nyavalya - szám széle legörbült, mert a vattacukor a földre zuhant, és így valószínűleg a másik fele már ehetetlen. - Öh ne haragudj. Nem lettél tiszta cukros, vagy nem tapostam le a lábadat? - pillantottam fel bocsánatkérően a fiúra, akinek ilyen szépen nekifordultam.
Utoljára módosította:Angyal R. Titanilla, 2014. május 10. 16:55
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 11. 00:05 | Link

Dolánszky Alex

- Fogjuk rá - felelem a fiú kérdésére, de nem pillantok rá. Továbbra is a játékra fordítok nagyobb figyelmet.
Miután elhajítom az első karikát, az izgága táncba kezd a rudacskán. Egy pillanatra tényleg megijedek attól, hogy leesik. Ehelyett viszont ott marad, és az ezután következőek is szépen érnek célt, noha előfordul, hogy úgy tűnik, mintha leesni készülnének. Például az utolsó előtti, vagy az utolsó. Nagyon a rúd szélén forognak, végül megállnak, és erőtlenül visszacsúsznak. Ott maradnak, én pedig sokáig el sem tudom hinni. A meglepettségtől tágra nyílt szemekkel vizslatom az eredményt.
- K-köszönöm - fogadom mind a standos, gratulációját. Kicsit megbotlik a nyelvem, fura, milyen nagy hatással van ránk az élet egy-egy pillanata, nem? Nos, engem valóban meglepett, hogy először veszek részt egy majálisi játékban, és mind a négy dobásom talált. Mikor sikerül észbe kapnom, elvonszolom magam a plüssökig. Alex pont akkor fordul oda hozzám. Neki is elmormogok egy köszönöm féleséget, ezután nézelődésbe kezdek.
Nagyon sok színű, formájú van ott. Egy újabb huzavona után végül megragadok egy nagyméretű farkast, majd a rám nem túl gyakran jellemző jókedvvel állok odébb a fiúval, miután felhívja a figyelmet a zsákbacicákra. Én őszintén már majdnem elfelejtettem, hogy egyáltalán vettünk. Megkérem ismét, hogy vándoroljunk odébb, ezután a hónaljamhoz teszem az új szerzeményt, miközben meghúzom a kis fekete tasak madzagait. Néhány édesség?
Nagyokat pislogva fürkészem a kis csomag tartalmát, majd belenyúlok. A kezembe akad valami, amit rögtön ki is húzok, hogy jobban szemrevételezzem. Nyertem egy utalványt, szerintem ez csak később kerül felhasználásra. Mondjuk pár nappal a Majális után, vaaagy passzolom.
- Te mit kaptál? - kérdezem nézve.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. május 11. 00:30 | Link

Sheela

Sheela kiválaszt egy jó fej plüssfarkast, és vevő a zsákbamacskulásra is. Arrébb vonulunk ismét, de ezúttal nem tereli el a figyelmünket holmi célba dobás vagy horgászat. Újra meglazítom a zsákom nyakán a zsinórt, és belenyúlok, hogy kihúzzak belőle valami puhát. És narancssárgát.
- Hétfő van, mi? - morogja a Garfield figura plüssfotógéppel a kezében. Soha nem láttam a képregényben fényképezőgépet Garfieldnál.
- Szombat van - közlöm a tenyeremen ülő macskával, bár fogalmam sincs, hallja-e, amit mondok.
- Akkor ne zaklass, sziesztázom - közli a dagadt vörös, majd magára húz egy kék takarót, amit ki tudja honnan rántott elő, és már durmol is egy nagy gombócként.
- Hát ez... - felvont szemöldökkel nézek Sheelára.
- Te mit kaptál? - kérdezem vele éppen egyszerre, ezen jót vigyorgok, és nyújtom felé a plüssmacskámat, miközben várom, hogy ő is megmutassa a saját bigyóját. Egy cédulának tűnik.
Kiderül, mi az, egyből lelkesedem.
- Hű, az király! Egyszer én is kaptam a cukrászdába egyet, az ilyen mindig jól jön. Elvihetsz magaddal - kacsintok rá, de nem gondolom komolyan, hogy rám költse az utalványát. Én úgyis a kiadós kajákat preferálom.
- Az enyém... - térek vissza a saját meglepetésemre - nem tudom, mihez kezdjek vele. Lehet, majd lepasszolom - vonom meg a vállam. Egy knút nem volt vészes ár érte. Még azért várok vele, felrakom a polcra, hátha van egy még fel nem fedett jó képessége. A képregényből tanulva, nem szeretnék én lenni Jon, akinek semmi sem jön össze, míg a macskája folyamatosan oltja és kibabrál vele. Heh.
Lehet, Ágotának be fog jönni. Nem tudom, ismeri-e ezt a mesehőst, de kísértetiesen fogja emlékeztetni Diamondra. Sőt, lehet Ágo macskája is kap végre egy hozzá illő társat, lol.
- Hova menjünk? - váltok témát, és előkapom a kerekesszék oldalából a szórólapot, amit kaptam. Úgy tartom, hogy a lány is lássa. - Az én ötletem volt az előző kettő, most te jössz.
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. május 11. 15:55 | Link

Majálisozzunk - Anna
Ruha


Lassan feláll, majd a nagyja port lesöpörve magáról felnéz a lányra. A felismerés villámként csap a lányba és, ha az emberek láthatnák azt, hogy ő most éppen mit gondol, akkor lehet bolondnak néznék mivel most épp egy kis sárga villanykörte villódzik a képzeletbeli önmaga feje felett. A név azonnal beugrik: Anna, ehhez kétség sem fér. Semmit sem változott mióta látta a lány. Vörös nyakközépig érő haj, méregzöld szemek, talán nőtt azóta pár centit. Anna az elsők között volt, akikkel megismerkedett idekerülése során. Hosszú és zűrös délutánon estek túl azon a jeles napon a Múlt árnyainak termében. Azóta nem sokszor futottak össze, max egyszer-kétszer a klubhelyiségben, de Elena még mindig hálás neki azért amit érte tett. Lehet, hogy az emberek itt ösztönösen vigasztalni kezdik, amikor a szülei halála hallatán sírni kezd, de mivel az eredeti közösség, ahol ő eddig élt nem ilyen volt, hálás maradt a vörös hajú lánykának a tettéért.
- Én is nagyon örülök neked, Anna! Szent ég, milyen rég nem láttalak! - kezdeményezi a beszélgetést, hogy megtörje a pár másodpercre bekövetkező csendet.
Az igazat megvallva nagyon szégyenli magát, amiért az elmúlt időkben egyszer sem kereste fel a lányt. Pedig igazán lett volna rá alkalma és ráadásul még ürügye is. Talán Anna segíthetett volna neki, hogy ne süllyedjen le arra a szintre, ahol most van. Szörnyű úgy élni, hogy folyton attól retteg, hogy az a bizonyos alak újból rátalál, de ez alkalommal nem hagyja, hogy elfusson. Bár az is lehet, hogyha megemlítette volna mindezeket a lánynak, egyszerűen bolond paranoiásnak nevezi. De már úgy is mindegy, hisz innen nemigen van kiút. Ezért inkább megpróbál barátnője reakciójára figyelni, miközben egy minden_rendbe_van mosolyt erőltet sápadt arcára.
 - Persze! - nyújtja át a lányka a másik gombóc ragacsos finomságot egy újabb mosoly kíséretében, majd mikor a szemben lévő elveszi, elégedetten folytatja.
- Pár perce érkeztem, de még alig láttam valamit.
 - Igen, nagyon szívesen megyek!

Mit veszíthetne vele? Ha a Mágus világban jobbak a jósok, mint a mugliknál, akkor talán még valami érdekes fejleményt is megtudhat a jövőjéről. Hátha az jobban alakul mint a múltja.
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. május 12. 19:02 | Link

Én kicsi Nellim

Nem elég, hogy körülötte a levegőben mindenfele édes vattahabok szállnak fel esését követően, de még tapsot is kap szánalmas húgától. Egyelőre nem szólal meg, hiszen félő, hogy olyan szavak hadát préselné ki ajkain, melyeket a későbbiek során még neki kellene megbánnia Nelli ostobasága miatt. Miután eltünteti a lábát ért átkot, felpattan szerencsétlenül alakuló helyzetéből és gondolkodás nélkül küld húgára egy dühös lefegyverző átkot, majd, miután a girhes macska elugrik előle, annak pálcahasználatát igyekszik korlátozni újabb, már kiáltva felhangzott átkával. A lány valószínűleg nem számított arra, hogy bátyja komoly haragra gerjed és a sikertelen Capitulatus után sem hagyja abba üldözésének kezdetét. Pedig ismerhetné, mint a rossz pénzt, s tudhatná, hogy amíg csak élnek, húgom-bátyám kapcsolat marad közöttük, mely kábulatba ejtően sok egymásra küldött varázsszót rejt magában.
- Ereszd le a vékony kis ujjad, amíg szépen mondom, mert a végén letalálom vágni! - kiált, hangjában még mindig hangosan fanyalgó méreggel, majd fejével Nelli, felé tartott, összecsavarodott ujjaival is beinteni próbáló mozdulatára bök. A lányka futásnak eredése előtt még megpróbálja vérig sérteni testvérét hőn szeretett mugli barátaival, mire az ismét pálcát emel rá, de végül ajkai összeszorításán kívül nem tesz semmit. Úgy véli, ha most azonnal selejtet csinálna erősen festett, egyébként gyönyörű húgából, akkor nem maradna mára több móka és kacagás, abból pedig mint tudjuk, sohasem elég.
- Adta volna a jó ég, hogy beleszüless egy varázstalan, húsztagú, nazarénus vallású, kendővel a fejükön járó famíliába! - morogja neki vissza, majd egy hosszú szemezést követően Nelli nem vár tovább - talán, mert végre eljutott apró puffskeinagyáig, hogy Noel nem viccből ordibál az egyébként békés rendezvényen -, egy utolsó lenéző pillantást követően futni kezd, hogy a rellonos másodéves néhány másodpercnyi előny kivárása után a nyomába eredjen. Elméjében megannyi hasznavehetetlen bűbáj és még ki nem próbált, jelenlegi tudását valószínűleg meghaladó átok jár körtáncot, de mikor meglátja, hogy nagyszájú húga egy csöpp lány mögé bújva provokálja őt, s parancsolgat neki, egy pillanatnyi hatásszünet után elneveti magát.
- Hát te tényleg dinnye vagy - nevet olyan jóízűen, hogy hirtelen még arról is megfeledkezik, hogy egynéhány másodperccel ezelőtt még édestestvérét bitófára kívánta. - Engedd el azt a lányt, mert a végén még azt fogja hinni, hogy az idejáró diákok mind eszetlenek...
Rámosolyog a Nellit takaró ijedt arcú lányra, de nem tűnik úgy, mintha ezzel megnyugtatta volna őt. Nem érti mi lehet a probléma, hiszen ő kedves és aranyos, még csak pálcát sem emelt rájuk, ezzel is mutatva milyen felelősségteljes fiatalember, aki majd a későbbiek során bizony feje lesz saját családjának.
- Na, szaladj már, senki nem fog bántani! - szólongatja tovább az eddig fogvatartottat, majd miután a kislány szófogadóan eltűnik, Noel közelebb lép agresszor testvéréhez.
- Fel nem foghatom kire ütöttél, hogy ilyen ütődött lettél - mosolyog rá az egyébként szeretett lélekre, majd kitárja karjait, hogy megölelje. - Arra meg bocsáss meg, de kifejezetten büszke vagyok, hogy szebb ruhákba járok, mint te.
Tudja, hogy az emberek egy része furcsán néz öltözködési stílusára, hosszú hajára és ápoltságára, de rendíthetetlen. Amíg sikere van a szebbik nemnél, s amíg édesanyja dicséri rendezettsége miatt, addig biztosan nem fog a lepukkant, mai divatú ruháknak hódolni. Neki megfelel, másnak is megfelel, Nelli meg inkább vegyen példát illatos, tiszta bátyjáról.
- El is feledkeztem arról, hogy ebben az évben bizony jönni fogsz - mondja már minden haragtól mentesen, mikor a bódék között sétálnak. Egy halk Finito! igével megszünteti a lány ujjaira szórt átkot, majd egészen közel megy hozzá, erősen oldalba böki, aztán a nyaka köré szorítja egyik karját. Csak meg ne fulladjon a nagy szeretetáradatban! - Nagyon girhes vagy. A kutya nem fog rád nézni. Mindegy. Otthon mi újság?
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 12. 21:49 | Link

Záró hozzászólás a mi játékunkhoz
Dolánszky Alex

Egyszerre kérdezzük meg a másikat, hogy mit kapott, és míg ő elvigyorodik, ma először hangosan felkacagok. Mások szerint Rellonos lehetnék. Engem nem izgat. Lehet hozzájuk hasonlítok, de én nem ismerem őket. Ám a házamról van némi alapismeretem, és érzem, hogy tökéletes házba kerültem.
- Aranyos, bár ha sűrűbben mutatná a képét, azt lehet más is díjazná - sóhajtok fel, majd meglobogtatom előtte az utalványt.
- Előbb rágom le a saját ujjamat ebbe a cetlibe burkolva, mintho - kezdek bele, ám a felénél el is harapom a mondatot. Hiszen a srác csak viccelt. Mi meg ma állítólag a majálisra próbálunk figyelni, nem arra, hogy ki mit mond, vagy tesz. Vagy ez talán nem lett volna benne a pakliban?
- Ha tehetném, megvenném rajta az egész cukrászdát! - szólalok fel hirtelen, aztán mellé lépek. Rövidesen rámutatok egy ételes standra. Nincs messze tőlünk, ehetnénk valami tartalmasat. Menet közben kitalálhatjuk, mi legyen a következő állomás. Ám valahogy érzem, hogy nem tart sokáig a kis kaland, legalább is számunkra biztosan. Így is lett.
Az ételes hely valóban nem volt messze tőlünk. Szép lassan haladtunk, hogy kiélvezzük az itt töltött időt. Alex vett magának azt, amit, ahogy jó magam. Én egy elvarázsolt torta szeletnél maradtam, aminek a közepében egy olvadó félben lévő csokibéka volt. Onnan tudtam, hogy amikor a villámmal megbökdöstem az ismeretlen sötét valamit, megmozdult egy úszóhártyás láb, aztán elkezdett kuruttyolni. [...]
Az evés végeztével a kijárat felé vesszük az irányt. Kicsit félreállunk a tömeg útjából. Szembefordulok Alexszel, és rámosolygok, miközben a farmerom egyik zsebébe nyúlok, előhúzva egy papírt. A belsejében hasonló firka nyúl van, mint amit akkor a pergamenemre rajzolt, csak talán az enyém picivel kidolgozottabb.
- Ezt majdnem elfelejtettem! - nyújtom át, miközben lopva eltekintek valamerre, majd vissza, egyenesen az ő arcára - .... Szerintem aranyos lett a nyúl, meg a kígyó is. Tudod amikor a pergamenemre rajzoltál. Dee kígyó nem lesz abban a kis. Izééé... ajándékban - makogok zavartan. Sosem adtam még ajándékot, főleg nem fiúnak. Köszönök mindent, remélem még összefutunk - azt nem teszem hozzá, ami megfordul a fejemben. Barátnő, ízlelgetem a szót magamban. Vajon lesz bármikor is barátom? Azt se láttam régóta, aki a gyomromba lépett, pedig egész helyesnek bizonyult. Meg legalább felsegített. Nem tudom mire vélni a viselkedésem. Amikor először a nagy szökőkúthoz mentem, még tele voltam negatív érzésekkel. Nem mondanám, hogy új ember lettem. Azt sem, hogy sose leszek az, aki eddig. Hogy nem esek vissza, azonban jelenleg ő az egyetlen, aki elérte, hogy egy kicsit jobban érezem magam ebben a megkeseredett világban. Egy olyan világban, ahol a varázslat körül vesz minket. De nem boldogít, ahogy a pénz sem, vagy ilyesmi.
- Majd üzend meg baglyon keresztül vagy.. vagy ahol tudott, hogy bejött -e! - bökök fejemmel a papírra, ami félbe van hajtva. Ha kinyitja, szembe találkozik egy bocsánatkérő szöveggel, meg jobb oldalt a rajzzal.
Nem várom meg a reakcióját. Mielőtt bármit válaszolhatna, elköszönök, és olyan gyorsan futok a körhinta felé, ahogy csak tudok. Nem akarom, hogy észrevegyen, bár ha rá is jön, hogy végül felültem és ezzel cukkolna élete végéig, igazából azt sem bánnám. Felülök egy szürke lóra, kiélvezvén hogy még gyerekből vagyok, s mikor a harmadik menetnél tartok, abbahagyom, elhagyom a Majális helyszínét. Jó volt, kivételesen élveztem ezt a napot. De ne rohanjunk nagyon! Nem tudhatja senki, hogyan fogom fogadni másnap... és azután.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék