36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 7. 22:08 | Link

Ethan

Az eridonosnak legnagyobb szívfájdalma, hogy sokat kell várnia arra, hogy lenyugodjon  a nap, tudniillik, szikrázó nap sütésben ő nem járkálhat. Így mihelyst elmúlik a veszélye annak, hogy esetleg megpörkölődhet, már viharzik is ki, friss levegőt szívni.
Így került a Fénylő lelkek udvarára, mi emberként is az egyik kedvenc helye volt. Egy padon dúdolgat, miközben élvezi a kilátást. Most, hogy túljutott  a ponton, és a vele járó önmarcangoláson, kezdi élvezni ezt a létet, még annak ellenére is, hogy még mindig nem fűl a foga ahhoz, hogy másokat bántson, pedig ha életben akar maradni, elengedhetetlen. Egy könyv nyugszik az ölében, amit csak nem akaródzik kinyitni, pedig.... nem ártana kicsit tanulni is, na nem mintha az órái túlnyomó többségére bejárna... Vagy ha ott is van se veszik észre, ami ugyan nem zavarja, hisz mindig is "láthatatlan" volt, most meg... talán kicsit örül is annak, hogy egyesek nem figyelnek a vészcsengőre, pedig az ott csilingel, akárhányszor valaki közelébe kerül. Ösztönösen megérzik a veszélyt, és bár, Olivia egy tünemény, ha épp tiszta az agya, attól még veszélyes, mi sem bizonyítja jobban, hogy egy barátját a gyengélkedőre küldte, nem is olyan rég.
Már messziről hallja a szív dobogást, mai arra engedi következtetni, lassan nem lesz egyedül, és be is igazolódik, mikor meglátja Ethant. A srác egyel felette jár, így evidens, látta már párszor, abban azért nem biztos, hogy beszéltek is... az emberi emlékei, nos... lekorlátozódtak a mérhetetlen fájdalomra, amit a harapás okozott.
- Szia, ne ijedj meg- "köszön" oda, mert mégse szeretné a frászt hozni rá, már pedig egy szobor épp hogy eltakarja.
- Téged is kivonzott a friss levegő?- kérdi kedves mosollyal az arcán, mert ha már nincs egyedül, igazán kihasználhatja az alkalmat egy kis beszélgetésre.
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 7. 22:18 | Link

Olivia

A világa leginkább a zenéből állt. Ez egyfajta menedéket jelentett számára, még akkor is, ha odakint tombolt a vihar, mint épp most. Megkapta a levelet, épp úgy, mint az előző ki tudja hányat is, csak éppen egyáltalán nem szándékozott foglalkozni vele. Egész takaros kis kupac gyűlt össze a fiókjában és bár felmerült benne a gondolat, hogy egyesével elégesse őket, végül elvetette az ötletet. Már csak elvi okokból is, hiszen amivel nem foglalkozunk, azt nem gyújtjuk csak úgy föl. Időbe telne és ezzel is csak azt bizonyítaná, hogy képes a drága semmittevést Harryre pazarolni. Nem érdemli meg.
Most kellene jönnie annak a résznek, hogy ha Ethan mélyen magába nézett, akkor bánta, hogy így viselkedett a férfivel és pontosan tudta, hogy idővel bocsánatot kell kérnie. Kellene, csakhogy nem ez jön. Gyűlölte a férfit, aki az apjának nevezte magát, éppen ezért egy pillanatig sem fáradozott azon, hogy térdre vesse magát és ömlengő levelet írjon arról, hogy micsoda fantasztikus szülő is volt. Nem volt az, nincsen ezen mit szépíteni. Ethan felnőtt és köszöni szépen, nagyon jól van, nem szorul segítségre. Sohasem szorult.
A gondolatok megállíthatatlanul kavarogtak a fejében és egyre csak visszatértek Harryre. Nem akart rá gondolni, meg úgy igazán semmire sem akart gondolni. Lerántotta a fejéről a fülhallgatót, félrehajította és már szinte ott sem volt a szobában. Levegőre volt szüksége, lehetőleg minél többre, éppen ezért indult meg célirányosan az udvar felé, ahol szinte rögtön egy ismerős arcba botlott. Látta már párszor a lányt, tekintve, hogy háztársak voltak ez szinte elkerülhetetlennek tűnt.
-Hello… Olivia, igaz? –villantotta meg remek memóriája egy szeletkéjét.
A szőke mindössze egyetlen évvel volt fiatalabb nála, ő meg tényleg majdnem minden arcot képes volt megjegyezni, akivel néhány alkalommal már összefutott, tekintve, hogy ez szinte apai elvárás volt, amíg otthon élt.
-Így is mondhatjuk. –küldött a lány felé egy féloldalas mosolyt, miközben mellé telepedett. –Jóságos ég, csak nem tankönyvet látok? –pillantott le a lány ölében heverő „szörnyetegre”. –Még ilyen későn is?
Ethan nem igazán tudta elképzelni magáról, hogy az éjszaka közepén könyvet ragadjon és bele vesse magát a komoly szellemi munkába. Nem mintha képtelen lett volna rá, hiszen idáig is eljutott valahogy, csak éppen nem ebben az embertelen időpontban, ami szerény véleménye szerint minden másra alkalmatlan volt a semmittevésen és a szabályszegésen kívül.
Utoljára módosította:Ethan Wayne, 2013. augusztus 7. 22:20
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 13. 19:07 | Link

Ethan

Valahol mélyen örül, hogy akadt társasága, nem szeret huzamosabb ideig egyedül lenni, hisz arra lesz számtalan alkalma. Valahogy sose tud szemet hunyni a gondolat felett, hogy mikor jelenlegi iskolás társai meghalnak, ő még mindig ugyanígy néz ki, és ez elszomorítja. Az egyetlen vigasza, hogy az anyja, és Drake vele maradnak, hisz ők is vámpírok.
Kicsit feszeng, mert hiába háztársa Ethan, a röpke négy éve alatt, talán, ha pár szót váltott vele, ami kuriózumnak számít, főleg, mert háztársak.
- Igen, tudod a nevem?- vigyorog a srácra, mert azért jól esik neki. Sose volt hangadó személyiség, így tényleg elcsodálkozik azon, ha valaki a nevén szólítja. Nem is volt népszerűség hajhász, sőt borsódzott a háta az olyan alakoktól. Mélyeket szippant a levegőből, ami felettébb jól esik neki, főleg, mert fülledtség van a toronyban, amit még ő maga se bír tolerálni.
- Nem csodálom, meg lehet fulladni fent- mosolyodik el, ügyesen leplezve, hogy ő mulatságosnak találja ezt a szó fordulatot, tekintve, hogy ő már erre képtelen, nem mellesleg egyszer már meghalt.
- Hát... valamivel el kell ütni az időt, nem?- vigyorogva fordul a srác felé, aki már mellette ül. Fura, normál esetben feszélyezné ez a közelség, most viszont, mintha immúnis lenne rá, ami jó, meg tudná szokni, viszont tudja, hogy milyen csúnya dolognak  a következménye ez. Még most is gyűjti a bátorságot, hogy Noel elé merjen állni, akkor este... akkor este nem ő volt, a kérdés már csak az, hogy ezt a srác is megérti-e.
- Későn?- kacagja el magát, hisz mégse mondhatja, neki most olyan, mintha reggel lenne. Őszintén szólva, fogalma sincs arról, hogy Ethan mit szólna, ha random benyögné "más az értékrendem, haver, mert egy vámpír vagyok", biztos nem lenne kedve tovább barátkozni.
- Éjszakai bagoly vagyok, én ilyenkor bújok elő, szóval egyáltalán nem késő nekem ez az időpont- fixírozza a srác arcát, miközben beszél. Szereti alaposan megnézni az embereket.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék